Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-22 / 47. szám
November 22. Budapest, 1896. (2) BUDA és VIDÉKE oK sártengeiből. November 1-én az üllői-uti kaszárnyából esköletétel végeit $2en az nton vonult keresztül több ezred katonaság a Vérmezőre, vájjon meglát!a-e valaki, hogy milyen sártengeren gázoltak keresztül. Ha megnyitottuk az uj hidat vájjon erre a körülményre nem-e kellett volna már előbb is gondolni? De ha elmulasztottuk mindazt nem-e kellene a tapasztalat után belátni, hogy a Tabán felé megnyílt közlekedést jó utón fentartsuk s tán fokozott mértékben fejlesszük is. Sokszor üléseznek, gyüléseznek nálunk is, de vagy egyátalán nem vagy igen ritkán hallunk valamit intéző egyéneink elhatározásáról, hogy igenis tettek valamit a Tabán érdekében. De mi hisszük és reméljük, hogy a kegyelem morzsájából ha több nem, de annyi csak jut, hogyha közülünk valamelyik halandó a tabáni sárban meg- fuladna találkozik valaki, ki a pompes funébres kocsija után elmegy nehány lépést s azt fogja mondani: ez az ember várhatott volna még mig a tabáni körút kiépül, legalább akkor nem a sárba hanem a paloták sokaságába s nagyságába veszett volna el. Tabáni. Az Egyesült fővárosi takarékpénztár 1848-ban. (Folyt, és Vége.) Az intézet azonban csakhamar kénytelen leit működését felfüggeszteni, az épületet a katonaság oltalmában hagyva. Az intézeti épület ugjan a várfalakon kivül esett, de benn volt abban az erődítési körzetben, melyet Hentzi védelmi intézkedései alapján felállított palli- sadeok képeztek. Ezek ugyanis a várfal északi sarkánál kezdődtek a vizhajtó telepet befoglalva és igy elzárták a hídfőt, a másik oldalon pedig körülbelül a jelenlegi Andaházy-háznál indultak ki. „Május 18-idkán d. u. 5 óra tájban — igy jelenti a debreczeni hivatalos Közlöny 1849 május 19-ediki száma — az ellenség a palli- sadeok mögött a takarékpénztári intézetélőtt egy 1 ágyút akart felállítani; de alig érkezett oda, a mieink által észrevétetvén, első lövésre mind a két lovát veszté, másik lövés az ágyúzókat érte s ezek a löveget azonnal hínárban hagyták. Nyolczadfél órakor maga Hentzi tarta szemlét a takarékpénztári intézet előtt felállított horvát őrségi század fölött; egy ágyút szegeztetett ki, azután a pallisadeoknál két lövést tétetett, melyek irányát semmi látható nyom nem jelölé. Távcsövön nézé a gellérthegyi telepeket s uem sokára ismét eltávozott. Az ágyú innen visszavonatott“. Május 21-edike hajnalán a magyar sereg bevette Budavárát; a győzelemittas honvédek sok helyütt behatolva kárt tettek és a takarék- pénztári házat sem kímélték meg. A véghezvitt pusztításról Wodianer Sámuel a junius 3-idikán Kondé János részvényes elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésnek a következő jelentést teszi: „Alig történt meg Buda várának a győztes magyar hadsereg általi bevétele, már is aznap reggel 8 óra tájban Heinrich János igazgató választmányi tag úr Bún József penztárnok úrral a hivatalban megjelenvén, sajnosán tapasztalták, hogy a házfalak keresztül verve, a pénztári szoba és az abban volt pénztári ládák felsza- kitva, azokból a pénz, az arany- és ezüstneműek egészen elrabolva, az irományok pedig a szoba közepében felhalmozva s a termek emberekkel zsúfolva vannak ; a dolog ily állásában nem vala egyéb hátra, mint legalább a fennmaradottakat megmenteni és az elveszett értékek megszerez- hetésére a legczélirányosabb lépéseket megtenni, mindenek előtt tehát az irományok a földről összeszedetvén és zsákokba nevezett urak Ro’sa Lajos gondnok és Duchon Adolf jegyző urak jelenlétében leppcsételtetvén, az egyik részt ugyancsak Ro’sa Lajos, Heinrich János és Bún József, a másik részt pedig Duchon Adolf, Szombathy Károly könyvvivő, Kiss Antal egyleti segéd és Matics Döme egyleti gyakornok urak rendezték. A bevégzett rendezés eredménye a következő: Az egyleti könyvek, jegyzőkönyvek, jegyzőkönyvi irományok, eredeti kötvények és váltók mind megvannak. Ellenben egy részben hiányoznak az előlegezések biztosítására letett status- papirok, részvények és sorsjegyek. Egészen el- raboltatott készpénzben 658 frt 55 kr, melyhez járul még Ro’sa Lajos úrnak is létété 550 írttal, Az a leány, a ki valakit szeret, nem hívja fel barátjának. Julcsa kisasszony kerülte, hogy Benczére forduljon a beszéd, nehogy ő kezdje. De mégis jól esett, mikor Acszugi megdicsérte. Hazaérve Julcsa házifoglalatossága után látott és átengedte a tért Katinak. Befőttet kellett eltenni. Az édesanyja előtt szép rendbe voltak már állítva az üvegek, csak a hólyag hiányzott, ezt még be kellene áztatni. A cselédleányok öntözték a veteményest, a béresek nem jöttek haza, pitvaros a baromfit hajszolta le a fákról, a kocsis a lovakat tisztította. Mindig elfelejtik azt, a mire szükség van. Apa sincs itthon, az elugranék a mészárszékbe, bár sokáig jár, mert útközben megáll beszélgetni. Julcsa azt a meggondolatlanságot követte el, hogy maga szaladt a mészárszékbe és elhozta a vacsorához való bust is. Volt mit hallgatni. Égy Lornya-kisasszony maga megy a mészárszékbe. Még majd nótára veszik. Acszugi megkísértette a védelmet, de rosszul tette. Eljátszotta egyidőre a tekintetes asszony és legkivált Kati kisaszszony kegyeit. A cselédleányokat is jól végigkorbolta a tekintetes asszony, hogy miért nem sietnek, a kisasszonynak kell helyettük a mészárszékbe szaladgálni. Pár nap múlva, mikor a leányok megtudták, hogy a kisasszony Benczével beszélgetett a székben, megindult a pletyka és eljutott egészen a tekintetes aszszony füléig . . . A tekintetes asszony adta a haragost, de magában furcsákat gondolt és terveit. Csak azért is akadály, csak azért is tilalom. Ki tudja mi lesz belőle ? El kell dugni az alkalmat hogy előránthassa az ember. VIII. Mábolcs hírneve. Ácszugi Demeter tisztában volt azzal, hogy Kati kisasszonyt az Isten nem neki teremtette. Néhány napig tartott házassági szándéka. Az a modor, a hogy magát Kati kisasszony viselte, neki nem tetszett. Többször meglátogatta Lornyáékat. Julcsa mindig örömmel vette, ha „barátja“ pár elvetett szóval megemlékezett Benczéről. Neki nem volt szabad Évi nénihez menni. Otthon Benczével Julcsa kisasszonyról beszélt. Hadd lobogjon a tűz. Kati rátartotta magát Még nem érkezett el az igazi. Ácszugi meg volt róla győződve, hogy ennek a leánynak olyan férj kell, ki neki imponál, vagy nagyon előkelő, vagy igen szép ember. Nem neki virul. Rábolcson az elmúlt napokban mindenkit meglátogatott. Tervével foglalkozott. Érzései, saját benső élete ápolására nem jutott ideje. Vagy akart, vagy nem, a doktor tanácsa szerint kellett járni. Udvarolt a két asszonynak. Sebe Tóniné és Rencsi Barnánénak is tetszett a pinczér, de úgy adták, hogy nem tudják, nem ismerik ezt az állapotot. Belátta, hogy Menyétes Mártonnak igaza van. Ez a Rábolcs se falu, se város, a szokások se régiek, se újak. A régi patriarcbálizmus, az első világ — igy mondta nagyuram — veszendőben van^ Elvesznek a 'tükrök fés másra alakul a nép. Ki van forgatva régi gondolkodásából és kapaszkodik az uj idő után. . úgyszintén egészen hiányzanak a zálogul letett arany és ezüst ékszerek. Ezenkívül kárunk van | a bútorokban, melyek egyrésze hasonlólag elvi- [ tetett, másik rtísze pedig hasznavehetetlenné tétetett. Ezen károsodásainkat Duchon Adolf egyleti jegyző úr még az nap Görgey Arthur vezértábornok úrnak bejelentette és őt az el- rablottak visszaszerzése iránt teendő intézkedések megtételére felkérte, minek megtételét főtábornok úr egész készséggel megígérni méltóztatott. Az igazgató maga részéről s az egylet nevében mind Irányi Dániel királyi biztos úrhoz, mind Buda sz. kir. város tanácsához több rendbeli felterjesztéseket tett, valamint intézkedett magánúton Bécsben is az elveszett statuspapirok és sorsjegyek megsemmisítése iránt s végre megtétetett a szükséges intézkedés a háznak, úgy a szükséges butoronak kijavítása iránt is.“ Az intézetnek e kifosztásból tehát mindössze pár ezer forint kára volt, a mit napról- napra növekvő anyagi ereje mellett könnyen elviselhetett. Hogy azonban a kár nem volt, nagyobb, az főleg Bún József pénztáros buzgó- ságának tulajdonítható, a ki a további pusztításokat megakasztotta és az összerongált, majdnem felisinerhetlenné vált értékpapírokat rendbeszedte. Mint nem érdektelen epizód följegyzésre méltó, Bún József közlése alapján, hogy még az ostrom kezdete előtt Fejérváry Gáboi, a jeles régiségtudós egy 27 fontot nyomó nagy csomaggal jött a takarékpénztárba, Wodianer igazgatótól hozva levelet, melyben az a pénztárnokot felkéri, hogy Fejérvárynak 50 frt előleget fizessen ki az általa átadandó csomagra, mely felbontatlanul helyeztessék el e pénztárba. Bún e kérésnek megfelelően járt el. Midőn pedig ő az ostrom reggelén a takarékpénztár felé nézett, néhány honvéddel találkozott, kik megkínálták, hogy a csákójukat megtöltő aranypénzeket vegye meg, odaadják, olcsón. Bún-nak sem kedve, sem érkezése nem volt a vásárláshoz, mire a honvédek egy pár darabbal megkínálták, hogy vigye el emlékül. Bún elfogadta az ajándékot. Az intézet épületébe érve látta a pusztítást; a honvédek, úgy látszik, eleinte lőttek is a láda-zárakra, minthogy azonban igy a pénztári szekrényeket nem nyithatták fel, lefeszítették azokat a padlóról, hová kapcsolva voltak és alul törték be a puskaagygyal. Alig fogtak Bún és társai a rendezéshez, mikor Fejérváry megjelent és ijedten kérte csomagját, melyben értékes régi pénzgyüj- teményét helyezte el, melynek azonban a BúnMeg vannak nyomok a múltból is de a modern élet legutolsó házban ^ is meglátszik. Keserek felette eleget Dálmos Ábrahámur, nem tudja vÍ8szatartóztani az időt. — Kedves öcsém — szolt Demeterhez, mikor meglátogatta — bizony betegek a mai lelkek, de miért ? Rohamosan szakadnak el apáink szokásaitól. Mintha szégyenlenénk. Ezért betegedik könnyen a lélek, ezért senyved el az ember. Megölte az anyag a szellemet, nincsenek nagy emberek. Az epigonok korát éljük. Kis lélekzetü minden cselekedet. Nem bíbelődünk a múlttal, csak a jövővel, pedig csak a múlt példáin okulva építhetjük fel jüvőnket. E nélkül az összedől; a jelen oly sivár, hogy ebből nem lehet tanúság, ez merőben ingatag alap. Az eltelt két-három évtizedet ki kellene törülni, megsemmisíteni és nem engedni be a történetbe. Mióta tisztelt uröcsém lélekszanató- riumáról van szó, lázasan beszélnek Rábolcs jövőjéről. Mi ez a jövő, kérem, mi köze van ehez a szellemnek, eszmének. Ez csak közgazdasági törekvés. Pusztuljon el a lelkünk is de vagyonosodjunk. Hol van ma nemes lélek, hol nagy lélek ? Egy az ur a földön és ez az önzés, a hasznosítás eszmék szolgálata nélkül. — Hátba nem ily sötét még a kép. — Sötétebb. Mi uraknak tartjuk magunkat. Vannak-e urakhoz illő érzéseink? Szép szó ez a szó : ur, csak az arra táblázott kötelességeknek tegyünk eleget. Nem vagyunk többé földesurak, de lehetünk a nép nevelői és gyámjai. Hiszen annak is csak oly beteg a lelke, mint akármelyik ideges főuré. A régi hangokat kiöltük az emberiség leikéből; gondoskodtunk-e uj és tisztességes harmóniákról ?
