Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-15 / 46. szám
Budapes1- 1895. (4.) BUDA és VIDÉKÉ November 15. függesztését és minden újabb betétet a felmondott tőkék visszafizetésére fordítanak. Az aggódó választmányt azonban csakhamar megnyugtatja Wodianer Albert ama kijelentésével, hogy ő szükség esetén bármikor kisegíti egy pár ezer forinttal a takarékpénztárt. Április 7-edikén megalakul az első magyar felelős kormány, s a takarékpénztár e fölötti örömének kifejezést adandó, elhatározza, hogy „Klauzál Gábor miniszter úr osztályába esvén a a hazai takarékpénztárakra való felügyelés, egy küldöttség őt a Budai takrékpénztár nevében idvezelje és e fényes hivatalos állása iránt örömét kifejezze“. Ez alkalommal az egyleti jegyző, ki az üdvözlő beszédet mondja, az intézeti alapszabályokat csinos kötésben az előző évi üzlet- kimutatasi-al együtt átadja a miniszternek, kinek azontúl az intézet üzletforgalmáról naponkint kimutatást küldenek. A takarékpénztár a nemzetőrég Kiállítása alkalmával is tanúságot tesz hazafiságáról. Május 24-edikére közgyűlést hívnak össze azon megokolással, hogy a „jelen körülményekben, a haza szükségei fedezéséhez járulni, nemcsak egyes polgároknak, hanem közintézeteknek is hazafiui kötelessége. Az egylet bazafiui érzettől áthatva, de különben is, mint hazai nyilvános intézet, a hon felvirágzásával saját érdekét is elősegítve lenni tartván, mint ilyen, a három évre felállítandó országos őrség felszerelésére tartalékösszegéből 1000 pengő forintot felajánlani határoz“ s azt Mészáros Lázár hadügyminiszternek megküldi. Az ezután bekövetkezett mozgalmas korszak a budai takarékpénztárra nézve is a megpróbáltatás ideje lett. Az üzlet majdnem egészen szünetel, a betétek visszafizetése állandóan felülmúlja az újabb betéteket, az adósok kése- delmeskednek a kamatfizetéssel és törlesztéssel úgy, hogy az intézet kénytelen nemcsak a kölcsönnyújtást megszorítani, hanem a hozzá segedelemért forduló esztergomi „ügyrokon“-nak is a kérdést megtagadni. Mindéhez járult az aggodalom, hogy az intézet hivatalnokai nemzetőrségi szolgálatra fognak behivatni, s igy az ügyvitel teljesen megakad. Folyamodik is a választmány a honvédelmi bizottmányhoz és a budapesti nemzetőrségi parancsnoksághoz hivatalnokainak felmentéséért, de ezt a hadügyminiszter megtagadja. A év utolsó hónapjaiban enyhül a feszültség ; a betétek felmondása csökken, a pénztárban megszaporodik a pénz, úgy hogy nemcsak Wodianernek és a választmány több tagjának adnak ki lövid felmondásra kisebb-nagyobb kölcsönöket, hanem az adósokkal is kíméletesebben bánnak, sőt a házban levő bolt bérét is, a bérlő kívánságára, leszállítják. A válaszmány azonban már ekkor nyugtalan a miatt, vájjon a magyar bankjegyek megszaporitásából nem lesz-e az intézetnek kára és azért utasítja a pénztárnokot, hogy „a különféle nemű pénz felváltásába ne bocsájt- kozzék és naponkint a pénztárban levő pénzek minemŰ8égét kimutató pénzjegyzéket terjeszszen be az igazgatóságnak“. Majd a következő év január havában kimondja, hogy nagy bank- jegyekban történő betételek ezentúl is el- togadandóií, de úgy a betéti könyvecskékben, mint a pénztári könyvekben világosan kiteendő a pénznem minősége és pedig teljes részletességgel: mely betétek történtek 1 vagy 2 frtos jegyekben, 5 frtnyi vagy lOOfrtnyi összegekben ; az ezüst húszasok pedig darabszám szerint jegyzendők tel. A válaszmány arról is gondoskodott, hogy e bankjegyek ne gyűljenek össze nagy mennyiségben a pénztárban és e végre lel hatalmazza a napi biztosokat zálogkölcsönök utalványozására, sőt hírlapokban is ajánlkozik kölcsönök adására. Hogy milyen zavar és ingadozás uralkodott e részben az intézetnél, mutatja a következő eset. Wodianer és fia czég lo.OOO írt átvételére ajánlkozik, de oly feltétellel h°gy a pénz neme a váltóban kitétessék. Az intézet azonban e feltételt, nem fogadja el, mert az alapszabályok értelmében a kölcsönök úgyis csak ezüst értékben számíthatók. Mindamellett három nap múlva a czégnek 500 frtot ezüst húszasban és 5000 frtot auszriai bankjegyekben adnak kölcsön, ugyanazon pénzértékben való visszafi8eté8 föltétele mellett. Ekkor már a magyar kormány Debreozenbe költözött, Windischgrätz herczegpedig bevonult Budára, hol királyi biztosnak Szögyént tette meg. Ez megtiltotta a gyülekezetnek falragaszok által való hirdetését, mi a takarékpéntárnak gondott okozott, mert alapszabályai értelmében a közgyűlést január havában kellett hirdetni s megtartani. Elhatározták, hogy levéllel megkeresik a királyi biztost, hogy a gyűlés megtartására engedélyt adjon, közölvén vele a tárgy- sorozatot, bizonyságául annak, hogy a közgyűlésnek semminemű politikai színezete nincsen. Az engedély megadatik és sietve meg is tartják gróf Keglevich Gábor tárnokmester elnöklete alatt a közgyűlést, mely különben egyebet alig végzett, mint hogy jóváhagyta a lefolyt évben telt intézkedéseket és változásokat. így kimondja a többi között, hogy vasárnap és ünnepnapokon a hivatal, tekintettel a forgalom csekélységére, zárva maradjon; hogy a közgyűlés ezentúl márcziusban tartassák és végre, hogy azon választmányi tag, ki bejelentés vagy helyettesítésről való gondoskodás nélkül az ülésről vagy a napi-biztosságról három Ízben elmarad, kitöröltetik a választmányból. A császári katonaság bevonulása Budára újabb gondot okozott az intézetnek. Még február elsején megkeresik a város kapitányi hivatalát, hogy az intézet mentessék fel a katonai beszállásolás alól, a mire a helyiség úgy sem alkalmas és különben is „mint köz- és leginkább a budai lakosságra hasznot hozó intézet méltánylatot érdemel“. A kérelem azonban hatástalan volt. Alig két hét múlva kiüríteni kénytelenek a bolthelyiségeket, hogy azokban a katonaság elhelyezhető legyen. A városi katonai parancsnokság felhívja egyszersmind a válaszmányt, hogy az egyleti pénztárt és irományokat biztos helyre vitesse, mert a város ágyuztatása esetén nincs kizárva az, hogy az intézeti épület is összeomlik. A takarékpénztár erre felkéri a parancsnokságot, hogy jelöljön ki számára a városban ily biztos helyet, egyszersmind intézkedjék a háznak, mely a szegényebb néposztály betéteiből épült, kármentesítése iránt. A parancsnokság mindezt készségesen megígéri. Márczius 8-adikán bocsátja ki Windisch- grä*z herczeg rendeletét, hogy az 5 és 100 frtos pénzjegyek semmiféle közpénztárnál el nem fogadtatnak, ellenben az érczalappal fedett magyar bankjegyek nemsokára osztrák bankjegyekre fognak beváltatni. A budai takarék- pénztár még e rendeletet megelőzőleg, valószínűleg Wodianer Sámuel sugallatára, megteszi az óvintézkedéseket; kimondja ugyanis február 28-adikán tartott ülésében a pénztári kezelésre nézve, hogy 1. a kiadott kölcsönök a lejárat előtt az adósoktól el nem fogadandók, 2. a magyar bankjegyek kibocsájtását megelőző időben adott kölcsönök csak folyósításuk pénznemében fogadandók el; 3. 50 írton aluli betétek megszorítás nélkül, 100 frtos betétek pedig naponkint csak 1000 írt erejéig fogadhatók el. A közönség Windischgrätz rendeletének hatása alatt, ausztriai pénzjegyekben követelte vissza betéteit és igy a választmány kénytelen volt a pénztárban 5 és 100 frtos magyar bankjegyekben levő 2300 frtot osztrák pénzre beváltani, mely művelet 697 frtnyi kárral járt. Hogy ez megtéríttessék, elrendeli, hogy ez összeg a folyó évi január hó 5-ödikétől magyar pénzjegyekben történt betétek első félévi kamatjából bizonyos arány szerint leszámittassék. Április 23-adikán a budai várparancsnokság falragaszok utján értesíti a főváros népét, hogy a vár védelmi állapotba helyeztetik. A takarékpénztári választmány ezen napon tartott ülésén elhatározza, hogy miután Hentzi tábornok megígérte, hogy az intézet vagyonát a katonái kímélni fogják, a ház pedig szakértői vélemények szerint a bombáztatást kiállja, a pénztár a fedezetül szolgáló értékpapírokkal, zálogtárgyakkal irományokkal együtt az erős vasrostélyokkal körülvett pénztári szobában marad az ott levő vásládákba bezárva. Máskép alig is lehetett volna gondoskodni a pénztárról, egyrészt, mert terjedelmességénél fogva elszá- litása nehézségekkel járt volna, másrészről, mert megóvását aligha lett volna hajlandó bárki más elvállalni. Kimoudják továbbá, hogy az üzletet addig folytatják, mig csak az általános zavar azt tehetetlenné nem teszi; ha ez beáll, akkor az utolsó napi-biztos a pénztárból a hivatalnokoknak egv hónapi fizetést folyósít és az intézeti pénztárt lezárván, a kulcsokat magával viszi. (Vége köv.) N agy boldogasszon y temploma. Irta: Tarczai György. A Dunára néző bástyák platóján lázasan riong a zaj, melyet a kőfaragók szikrázó vésője, a kőmivesek kalapácsa, az állványok útvesztőjében szorgoskodó ácsok szekerczéje ver föl napnap mellett korán reggeltől késő estig. A budai vendégek bőkezűségéből épülő uj egyház szemlátomást nő ki a földből, Béla király is szivén viselvén gyors befejeztetésének ügyét. Alig pár éve, hogy lerakták alapkövét 8 szentélye immár csaknem kész. A csúcsos Ívben záródó hatalmas ablakok csipkésen áttört czifraságait, a szelíd hajlású boltivek egy csomóba összefutó kőből faragott bordáit napközben sokan bámulják meg a magyar polgárok közül. Az uj formák, a szokatlanul vékony falak, a karcsú pillérek, fortélyos szerkezetű boltozatok, mind vita tárgyai. — Nem omlik-e össze a németek temploma ? kérdik egymástól valahányszor arra felé kerülnek. A városháza piaczán is erről disputái néhány mesterember, mire hátuk mögött hangos kaczagás támad. A polgárok meglepetten nézik a széles karimáju, kalapját meglóbáló talián jövevényt, a ki szerencsés jónapot kívánva közéjük áll. Ezek vékony falak ? szólal meg lágy, töredezett kiejtéssel, szavaikra reflektálva. Hiszen bástya is kitelnék belőlük. Azután meg a hajók oszlopai! Már a fejüket is fölrakták s milyen alacsonyak. Jól megtermett ember csak kétrét görnyedve imádkozhatok majd a rájuk kerülő boltivek alatt. A magyarság rég megszokhatta az olasz vendégek nagyotmondásban való virtuozitását. Most sem ütköztek meg az olasz túlzó beszédjén. Néhányan látták István herczeg, a kisebbik király udvarnokaival, nyilván ő is építőmester, mint a franczia Villard, a kivel Béla király sem rostéit néha szóba állani. — Igaz, Villard de Honnecourt-val jöttem Esztergomból, mondta erre Francesco, a lombardiai kőmives és kéretlenül is tovább fecsegett szülőföldjéről, hosszú vándorlásairól, a csúcsos ivü épületek egyre karcsúbbá váló formájáról, melyhez képest a budaiak uj temploma nehézkes tcmlocznek ígérkezik. Hallgatói érdeklődéssel lesték szavait; az uj templom körül foglalatoskodó mesteremberek mind ke\ és beszédű, tartózkodó s visszavonultan élő némeiek. Elénk kíváncsisággal tudakozódtak Villard felől a ki úgy jár, mint egy lovag s a múltkor hatalmas foliánsával Szt.-Magdolna temploma elé ült s azt lerajzolta. Büszke is rá az öreg Jakab mester, a kinek ez alkotását vetélytársa, az uj templom építője minduntalan ócsárolja. Volfang mester szakított a félköries formákkal, csúcsos ivü építésben való jártasságát még Németországban szerezte; eddig egész utcza- sorokat épit Budán; mire azonban a templomhoz fogott, az általa emelt nehézkes boltívek nyugaton idejüket múlták. István herczegnek a franczia jövevény, Villard szebbnél-szebb rajzokat mutatott, melyeken a csucsivii épületek mind karcsuak, ég felé törők, légiesen finomat. A kisebbik király ilyennek akarta a budai templomot is s Villard ajánlatára Francesco lett kiszemelve Nagyboldogasszony egyházának uj építőmesterévé, a ki pár héttel Honnecourt megérkezése előtt vetődött Vesztfáliából Esztergomba. * * . * ✓ ..i A várbeli nagy piacz négyszögben sorakozó árkádjai alatt estefelé megenyhül a vásáros nép zsibongása, mely a kirakodó kereskedők portékája körül tolong. A keresztes vitéz alakját czégérül viselő vendégfogadó asztalai körül az idegen jövevények poharaznak. Itt-ott királyi agarászok s más alsóbbrendű udvar- nokok ülnek. Becsületes városbeli polgár nem korcsmázik. Francesco is azzá lesz, vasárnap teszi le esküjét; hanem azért most még nem állhatja meg, hogy jóképű társával, a mindég
