Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

HlUliip^ST. ISSlft. évfolyam 34. s/. (Kisaszony hava) Vasárnap, augusztus 23. BUM ÉS VIDÉKE HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : CK"Z""CT3L..A„ KIÄD0-HLVÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-ntcsa 12 a. Satfke-háa. Megjelenik minden vasárnap. Elöflaetési árak ; Egész évre 12 korosa, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. I. kér., Alkotáa-ntoza 12/a. Saöke-háa. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Ünnepek után. Hol Mátyás az igazságos udvar és földnépóvel hálákat adott az Istennek azt az újra felépített templomot fel­szentelte az ország herczegprimása. Ez a történelmi emlékű templom, melyben évszázadokon át imádkoztunk azért, hogy az Isten hozzon ránk jobb esztendőt az ország szivévé tette Budát. Vajon mikor jön el az az imádsá­gokban kért jobb esztendő, mikor lesz igaz magyar, igazán otthon saját hazá­jában ? ezt csak a felhők birája a jó Isten tudja. A magyar dicsőség ma csak hunyó csillag, beszélünk róla, hirdetjük a világ­nak és ringatjuk magunkat ezzel a daj­kamesével. A mi csillagunk egyelőre le­hullott. Sok nagyon sok időnek kell el­telni mig újra felragyog és valóban Árpád népe lesz a magyar nyelvében, fajában, szokásaiban és erkölcseiben. Le kell mondani a nemzetközi gondolkodás­ról s ha lassabban is, de magyar alap­ból magyarul fejleszszenek mindent. A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (5) (Folytatás.) Elolvassák egymás újságát, egymás köny­veit, elkérik a női munkának a mintáját, vagy egy ételnek, kenőcsnek a reczeptjét. Pletykál­nak, fásét tartanak, kibékülnek, dicsérnek és megszólnak ; megirigyelik egymás ruháját, ve­télkednek az első helyért. Ez az élet folyása Rábolcson. Egyhangú eléggé, változatosság a vendég, vagy betegség. Ilyenkor vetélkednek az ápolás­ban, orvosszerek ajánlásában, nagy boszuságára a helybeli doktornak. De a jegyzőné nem en­ged. Ő jobban tudja és doktor urnák a köny- nyebb eseteknél hátrálni kell. A vendéget is irigylik egymástól. Divat­ban van, hogy elhódítsák legalább egy kva- terka borra. A szívélyességet innen még nem szöktette meg a szegénység. Összejövetelek után egy kis harag támad, de gyorsabban eloszlik, mint az a háborgás, mit tavon kővel sző a gyermek. A kibékülés érdekesebbé teszi az életet. Rábolcs történetében, a képviselő válasz­tásokat kivéve, nagy események nincsenek. Ilyenkor is szépen megosztoznak. Rencsi Barna a felét elviszi a kormánypártra, Dálmos Ábra­hám a másik felét megtartja ellenzéken. A kor­1 Nézzünk körül, hol és kik cselekesz- | nek igy? Rohamosan akarják és nem ekként megmüvelődtetni a magyart. Nem jól van ez igy uraim! Mátyás király templomának imára hivó harangja, a toronyból lehallatszó harsonák és régi énekek intenek arra, hogy legyünk magyarok. Ébredjünk fel az ezredéves má­morból. Nézzünk körül és meglátjuk, hogy a magyar erkölts, őszinteség, be­csület és más jó tulajdonokat leszorí­totta a kölcsön vett műveltség. Szent István napján meghordozzák az első magyar király szent jobb kezét. A körmenetben az idén többen és ünne­pélyesebben vették ki részöket. Ez az ünnep az ország ünnepe legyen! Jöjjenek el még többen sokkal többen Budára, mely­nek fényes hajdan korában nagy volt a magyar. Itt Budán ihlessen meg minden magyart a történet tanúsága és elme­rengve a múltakon, idomuljon újra a nagy ősökhöz. Ne legyenek nekünk idegen bálvá- ■ nyaink. Ne legyen más tanúságunk mint | mánypárt szónoka Lornya Máté. Fejet nem törnek be. Ha az egyik párton kevesebb a fuvaros, beviszi a másik. Éjőre nem isznak, hanem utána, mikor leszavaznak, isznak közösen a megválasztott és megbukott egészségére, kí­vánva, hogy éljen, a ki jót akar. Az urak abban igyekeznek egymást felül­múlni, kinek rendesebb a háza tája, jobb a ve­tése, szebb a kertje, izmosabbak az állatjai, zamatosabb a bora, tökéletesebb a gyümölcse és igy tovább. Egyik kiváló állattenyésztő, másiknál a baromfi a mintapéldány, amott a méz utolér- hetlen, itt a szöllő van jobban munkálva; egyik­hez oltógalyért, másikhoz virágmagért mennek. Be van osztva a hiúság szépen. A mi Péternek vesszőparipája, arra nem ül Pál. Kinek-kinek legyen meg a magáé. Mielőtt Ábraham bácsi beszél, azelőtt senki nem szól, még Rencsi Barna sem, az pedig modern fiatal férfi. Olvasott is, a könyvekből, gazdálkodik, de nem egészen. Néha czik- kezik a gazdasági lapokban, a miért Ábrahám bácsi és Máté lehurogják. Nem is engednek neki egyébkor, mintha a repczóje, vagy dohánya jobban sikerül. Erősebb harag fejlődött ki akkor, mikor a főszolgabíró Rencsi Barnához szált és a sza- kácsnéja ép az nap ment el; a nagyságos asz- szonynak kellett volna megfőzni az ebédet, de nem tudta. A többi asszony, a kit kölcsön kért, mind beteg lett, végre is Menyétes Mártonná rántotta ki őt a bajból. A főszolgabíró soha ilyen ebédet nem evett. a mult, a mikor e hou akkor volt nagy, mikor magyar volt. Itt Budán lesz egykor Árpád és Szent István szobra. Itt a magyar Pan­theon. Budára jön a nemzet kicsinyje és nagyja, hogy lelkesedjék, nemesedjék és épüljön erkölcseiben. A főnemesség és főpapság palotái itt épülnek magyar és egyöntetű nevelés okáért ide hozzák az egyetemet. A királyt tudósok, irók és művészek veszik körül. így reményiem én és azt hiszem reményeim teljesítésére megihleti a kor­mány körök szivét a magyarok igazsá­gos Istene. Az uj ezredévet őseink jó erkölcsé­vel fennkölt gondolkodásával kezdjük el, különben a második ezredév egy ha­mis bukással fog végződni. Le tudja győzni a régi jó magyar erkölcs a nemzetközi rossz fajú sajátsá­gokat. A magyarba beolvad-e a most még magyartalan faj. A magyar lesz-e I az ur, vagy sajátságait elveszti és szét hull, mint az oldott kéve? Ezek olyan Tizennégy napig regélte már Menyétes Mártonná Rábolcs krónikáját, de csak nem fogyott el a mondani valója, mint nagy mulat­ság után a kárlátó. Menyétesné aszonyomat legjobban érde­kelte Lornya Julcsa és Kati. Keresztlánya volt Lornya tekintetes urnák. Ezen a réven ő is a nemességhez számította magát. Lett volna már szerencséjük, de hát válogatnak. Hadd válogas­sanak. Menyétes uram csak hallgatta, hallgatta ezt a beszédet és mikor már nagyon sokáig hallgatta, hát oda szólt: — Évi te, még most sem készült el a prokotolum ? — Még nem. — Azt hinném, hogy jó vol beporozni, minek gyilkolod vele a tekintetes urat ? — Csak tessék hagyni, Menyétes uram. Igen érdekesen beszél a nagyasszony. Hanem untatja, hát csak beszéljen. Én nem sokat törődöm vele. Egy kaptára van az egész világ. Minek bíbelődjem vele. Egyformák a történetek és annyit az olvasó sohasem sir vagy nevet, mint épen az, a kivel történik. A fák és füvek között több a változatosság, azok­ról miért nem beszélünk történeteket? Ott is lehűl a levél, virul a fa, azután kiszárad, hasábba vágják és melegszenek mellette. Megég az erdő. Nem nagyobb esemény ez, mint hogy két leány férjhez nem megy? — Ne okvetlenkedjél mindig, te Könyves Márton. — No hát csak beszélj, hosszú a nap. Évi asszony beszélt és ha még hosszabb ■„Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.

Next

/
Thumbnails
Contents