Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-02 / 31. szám
Budapest, 1896. V. évfolyam 31. sz. (Kisaszony hava) Vasárnap, augusztus 2. HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉBŐL. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : ZEXSIDIÉI-'Z-! ®-"Z”CrxJ_A„ KIÄD0-HIY ÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-ntcaa 12 a. Ssőke-hái, Megjelenik minden vasárnap. Elöflaeteai árak ; Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. &2i;:rkí;s2;tŐ8í-é;<3, I. kér., Alkotáa-ntoza 12/a. Sztíke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Budai iskolák. Közöljük a budai iskolák értesítőinek ismertetését. Szives készséggel teszük ezt, mert avval a budai tanügy emelkedéséről számolunk be. Tanítóink mind olyan férfiak, kik hivatásosan felelnek meg terhes és fáradtságos kötelességüknek. Tanitó és tanár fogalmát, mi a tanitóval fejezzük ki. Ha tanítóról beszélünk beleértjük a tanárt is. Az iskolai értesítők tanuságosak. Ezekből azt látjuk, hogy tanítóink az irodalom és közművelődés terén komolyan és sikerrel foglalkoznak. Közülük nem egy széles körben feltűnő s a magyar tudományosságnak használó munkát irt. A tanitás terén elért eredményeket számok és a szülők megelégedése mutatják. Annyi jó iró van a tanítók között, hogy bátran meglehetne alkotni, a mit régen tervezünk, a buda-vidéki irók társaságát, melynek megalakulása égető kérdése társas életünknek. Vannak Budán szobrászok, festők, A 3FDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA. Demeter szerencséje. — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. (2) 1 Demeter indul. Ott ugyan nem kell unalmat kölcsön kérni, van elég. A ki unatkozni akar, az menjen oda. Bizony, megemlegeti azt az időt, a mit itt töltött. Szerettek volna valahogy társalgást kezdeni vele, de az észre sem vette őket. Nézte, bámulta azt az indulni készülő nagy hajót, a mely a képzeletben előtte himbálózott, áhitatra késztetve a kivándorlót. Már rálépett, már elindult ; hallotta, a mint földet kiáltanak. Föld melyik föld az, a melyiken szerencséje épül; nézte kutatta a földgolyón. A vendéglős végre nem tudta legyőzni kiváncsiságát és odasom- polygott a vendég mellé: — Sokáig tetszik Rábolcson időzni ? — Valóban nem tudom, — felelt Demeter, — Tetszett már ott lenni ? — Még soha. — Méltóztatik tán ott valakit ismerni ? — Nem. — Kevés úriember lakik. Leggazdagabb a komám, a mészáros. Ennél lehet szállást, meg ebédet is kapni. j zenészek ezeknek s az íróknak egyesülni I kell. A tudomány, irodalom és művészet egyesülése nagy erőt fejthet ki minden téren. Az egyesülés a munka kedvet élesztené és csakugyan elérhetnénk azt, hogy Buda a szellemi munkások kedvelt tanyája lenne, a mire minden tekintetben alkalmas. A budai tanítók nem tehetnek róla, hogy a mint Bodnár Zsigmond mondja a tanitás szelleme hanyatlott. A régi rendszerekből gyorsan történt az átmenet. Kísérleteztek és kísérleteznek. Wlas- s i c s Gyulától a közoktatás miniszterétől, kinek oldalán egy Zsilinszky Mihály, egy Molnár Viktor áll, várjuk, hogy a hanyatló szellem ébredő jó szellem legyen. Az eszmék és alkotások minisztere tanácsot üllt a tanitókkal, behatolt a dolgok mélyére és államférfim bölcsességével nem a fa tetejét nyirbálja, ágakat szel és czifraságokat rak, hanem a munkához gyökérben lát és uj fákat ültet. A tanítók szavát megfigyelte a mi- ■ niszter és a magyar faj sajátságaira j — Yendéglő nincsen ? — 0 bérli a regálét. Nagyon jól főz a felesége. Mondja meg a nagyságos ur, hogy én ajánlottam. Derék becsületes ember, el lehet vele beszélgetni. Rábolcs ismertetése ki tudja, hogy meddig tart, ha a fuvaros nem jön jelenteni, hogy megabrakoltak a lovak. Ácszugi fizetett, átadta a fuvarosnak kézi málháját és a földgömböt kezébe fogva, elhagyta az éttermet. A vendéglős kikisérte a kocsiig s alázatos szerencsés utat kívánva, hosszasan bámult a távozó után. Ácszugi Demeter hasz éve nem távozott ily meszire a fővárostól. Eddig csak ott érezte magát jól. Néha kirándult a közel vidékekre, de a természetet ily közvetlenül nagy idő óta nem élvezte. Szép, hegyes-völgyes tájék volt. Rábolcs a hegyen túl rejtőzött. A kocsis magyarázta, hogy mennyire el van dugva, mégis megtalálja, az adó végrehajtó meg egyéb törvény urak, a kik csak bajt hoznak, bajra jönnek, mert mindig valami fizetés kerül elő a kaputjokból. — Szép hely, nagyon szép hely, könyörgöm alásan. Van nekünk mindenünk. Fánk, borunk, vizünk, kövér rétjeink. Nem kímélte az áldást tőlünk a jó Isten. Megpihenhet, a ki elfárad, szívesen látjuk. Megadjuk Istennek azt, a mi Isten, a királynak, a mi királyé. A magunk fejét nem törjük be. Az orvosnak alig van dolga, patikára nem költünk. A mi élelmünkre kell, azt kihajtjuk tübő-fából. Elég okosságra tanít bennünket a természet; leginkább arra, hogy szeressük egymást és tiszteljük az Istent. ' ópiti munkáját a keresztény vallás erkölcs értelmében. A hanyatló szellemet ébredő szellemmé csak a vallás erkölcsi nevelés teheti. E nélkül a munka hiában való, a hanyatlást meggátolni nem lehet. A budai tanítók egy része vezére az országos tanügyeknek, a budai tanitó egylet élete elismerésre méltó. Kezdje meg a munkát, a rostálás munkáját írókkal és művészekkel szövetkezve. A nevelés addig ferde marad, mig a sajtó káros hatását az iskolákra és tanítókra nem ellensúlyozzuk. Semmi sem csepegtet méz között annyi mérget az ifjúságba és tanítókba, mint az érdek vadászó sajtó, mely sokszor megmételyezi az önálló gondolkodást és szabad felfogást. A gyermekek lapjaiba ahoz nem értő irók Írnak, kik ledarálják elbeszéléseiket, verseiket a nélkül, hogy szivet lelket nemesítenének. A régi irodalom gyöngyeiben sokat találunk ifjúságnak, gyermeknek valót. Minek újabb rossz gyermek Írókat, és költőket kinevezni, [ divatba hozni és azok léha portékáinak Ácszugi nagy figyelemmel hallgatta a fuvarost. Úgy vélekedett, hogy nem lesz egyhangú és unalmas az élete. Érdekes tapasz- talokra tesz szert, életet lát. más emberekkel érintkezbetik. Szóval kipihenheti magát. A tájék elragadta, jól esett szemeinek a zöld, a kéklő hegyek, a kanyargó folyó lent a völgyben, melynek kristályát megaranyozta a nap és visszatükrözte, habár szakadozottan, a vidék bájait. Mohón szívta a jó levegőt. Nem foglalkozott magával csak nézett, bámult. Önkéntelenül levette a kalapját, visszafordult és nézte, a mit elhagyott, azután megint előre arcz és folytatta útját. Meghatotta a fenséges csend. Élvezte az üde levegőt, mely megaczélozta egész valóját. A városban kissé hajlottan járt. Itt kiegyenesedett. A végtelenséghez ily közel sohasem volt. Törekvő ösztön gyorsította lépteit. Lényében felülkerekedett a természet szeretete a városi szórakozások kedvelésén. Tehát itt találja meg sorsát, itt küzdi ki jövőjét. Fűből, fából. Sze- renese föl! Az állomás és ő közötte mindinkább nőtt a távolság. A hegy szivét elhagyták már. Meredek sziklák között kanyargott az ut. A folyó egy-egy vízesésben morajzott le a sziklákról; locsogva, zúgva rohant tovább, tajtékzó hullámaival mogcsókolgatva a fáknak belenyúló lombjait. Kíváncsian, rendetlenül rohant, mint a ki maga elől menekül. Jobbról-balról erdő terült el. Kellemes illatot ragadt onnan magával a szellő. Mindmind uj dolog előtte. A fuvaros csak beszélt, „Nyelvében él a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava.
