Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-26 / 30. szám

Budapest 1896. (3.)

BUDA és VIDÉKÉ

Julius 26

Az egyetemeknek, hivataloknak, intézeteknek Pestre való átvitele szerencsétlen eszme volt. A mulasztást a jövőben helyre lehet, helyre kell hozni.

Legyen az egyetem uj ra Budán.

Most tömörüljünk, egyesüljünk, szóllaljon meg minden egylet, minden kör és asztaltársaság és sürgesse az egyetemek vissza hozatalát.

Ez nemcsak reánk nézve méltányos, de az ország ifjúságának érdeke is úgy kiváuja, tehát országos közóhaj, a mi elől kitérni nem szabad. Erre munkáltak képviselőink erősítsük meg az ő működésüket az általános közóhaj megszólaltatásával.

Borvásár Budafokon.

A budapesti Borvásárnak budafokra leendő áthelyezése végett egy igen érdekes s nagyon megfigyelni való czikk jelent meg e lapok hasábjain, melyre azt hittük, az intéző egyének valamelyikétől választ kap vagy e lap, vagy valamelyik napilap, melyből megtudtuk volna mit remélhet ez elhanyagolt városrész. De ugy- látszik odabent sokkal nagyobb dolgok felől tanácskoznak semhogy Buda érdekét figyelembe vennék. A megfeneklett fejlődést Buda érdekében úgy sem lehetne előbre tolni egy semmitmondó hírlapi czikkel.

Mivel e lap helyt adott a Budafokiak által óhajtott czél elérését meg indított mozgalom miben létéről, illő hogy mi is meg tudjuk — mint érdekeltek — fiogy mit vészit az I. kerület azzal, ha esetleg a borvásárt innét áthelyeznek.

E lapok hasábjain szórványosan jelentek meg czikkek, melyek egy kis statisztikai adatot tartalmaztak arról a forgalomról, mely egy-egy vásár alkalmával nálunk lefolyt a melyet meggyőzés végett újabban közlünk azért, hogy az intéző körök figyelmét felhívjuk az esetleg bekövetkezhető veszélyekre.

A legelső borvásár Budán 1889. márczius havában vette kezdetét, ez, valamint az utánna következő év volt a legjobb, ezekben az években egy-egy vásár alkalmával tiz-tizenkilencz hajó volt öt-hatezerhektoliter borral, akkor egy- egy évben tisztán az államnak jövedelmezett hetven, százezer forintot, a fővárosnak helypénz és kövezetvámilleték czimén (ide nem számítva a fogyasztópótlékot) igaz ugyan, hogy nem direkt három négy ezer forintot, n^olcz-tiz helybeli fuvarosnak kik az ide hozott borokat a vevőknek a vásárról elszállították egy-egy vásár kiilön-külön három-négyszáz forintot.

A borvásár környékén, levő szállodák vendéglők, bormérők, trafikok s egyéb kis üzletek kisebb nagyobb bevételét is csak számíthatjuk valamire ha tekintetbe vesszük, hogy a vásárforgalmát nem mindig vevő, hanem bámuló s érdeklődő közönség is 3zaporitja.

A borvásár forgalma az említettem kis- vásár után tetemesen csökkent, ugyan de azért még mindig lehet az átlagos évi forgalmát negyven-ötvenezer forintra tennünk.

Ennek a forgalomnak a reánk eső hányadát veszítenénk el tehát ha a vásárt, melyet más is óhajt magáénak, elveszítenénk.

Az állam igaz nem veszítene de a főváros és az a vidék hol a vásár tartatik igen.

Helyesen jegyzi meg a czikkiró, hogy úgy az állam mint a főváros a fogyasztásiadot és kövezet vámot megkapná, mivel a főváros népességéhez viszonyítva a bor és szesz fogyasztás átlaga nem szenvedne, mert a nagy kereskedő vagy korcsmáros szükségletét fedezhetné Budafokon is. Ez mind igaz, de a vásári forgalmat nélkülöző kerület mégis csak szenvedne, melyet a fővárosnak is figyelembe kell venni: de még most is. A borvásárnak a főváros központján való tartása mellett szól még a takarékosság is.

Nézze csak meg valaki azt a sok kis hordót az, mind egy-egy család számára van hozva, mely egyik vásártól a másikig eltart. Ha a vásár áthelyeztetnék a kisebb fogyasztó, ettől elesnék, mivel alig találkoznék valaki, hogy egy-egy kis hordó borért napokat áldo- zon föl arra, hogy távol vidékre menjen, míg itt ha helyben találja szívesen jesz^ egy-egy kis hordó bort. Ha valaki az előző években a

lapokat olvasta emlékezni fog hányszor lett közölve, hogy mily nevezetes egyének keresték fel a vásárt s vásároltak szükségletük kielégítése végett.

Mi budaiak szívesen vészük ha a borvá- séért mások is érdeklődnek. Ezért mi is érdeklődünk, s ép mert érdeklődünk, ebből kifolyólag már küldöttség utján is kértük, hogy az kerületünkben állandósítva legyen.

Beláttuk már mi is régen, hogy a vásár úgy a mint van sokáig nem tartható — mert már a kereskedőkből is ^ a rossz bánás miatt többen elmaradtak. — Ép ezért mi is kértük már, hogy az ugv a kor kívánalmainak, de különösen a főváros tekintélyének már rég meg nem tűrhető nomaél pusztai vásár legalább csak annyira más alakot nyerjen, hogy egy kátrány papirlemezzel fedett bódéban tartassák de kívánságunk nem teljesült, pedig ez oly csekély, hogy azt akármelyik falu is meg tette volna,

A vásár mint látjuk alig hetven, százméter területen tartatik most, ha minden tizrné- ternyi távolságra egy-egy oszlopot állítanának, kellene hét-tiz oszlop, ez az építkezés szabad előtérrel íolyóméterenkiut alig kerülne többe tiz forintnál, tehát az összes kiadás hétszáz forinttól^ e*,er forintig lenne, a mi oly csekély, hogy azt egy vásáron is be lehet venni.

Mi nem, hogy nem haragszunk Budafok kérelméért, de részben örülünk is. legalább intéző köröket majd arra serkenti, hogy ezzel hanyagolt életképesnél* mutatkozott vásárt majd fölélesztik azzal, hogy annak minél előbb megfelelő helyiségről gondoskodni fognak. Mivel nézeteink szerint jelen állapotban nem tartható tovább.

A bogiári sanatorium.

(Levél a szerkesztőhöz.)

A Buda és Vidéke múlt számában a szép jövőjű Damó-Füredről (Lelle) jelent meg egy ismertetés. Az ismertetés végén de az egész czikkben azt a jó kívánságot olvastuk, a mit a Buda és Vidéke már számtalanszor hangoztatott, hogy lefelé és felfelé, Buda legyen Dunántúl szive, melyből a közgazdaság, művelődés és társadalmi élénkség erei szétágazzanak úgy mint hajdan szétágaztak és ismét összefutottak Budán.

Mi budai kereskedők és iparosok már is megérezzük a Buda és Vidéke buzdítását, hogy Budán vásároljunk, de bizony még csak kis részben, mert nyaralóink, sőt törzslakosaink is a legcsekélyebb dolgokért is Pestre mennek át. így mi kívánt módon nem haladhatunk, mert hol nincs forgalom a kereskedés és ipar nem érheti el a kívánt polczot.

Addig némely dolgokban megelőz bennünket Pest, mig a közönség Pestre jár vásárolni. Hisz a rosszabb pesti portékát némelyek jobbnak nézik, a budai jó portékánál, mert fényesebb a kirakat. Javuljon a közönség és mi is javulunk.

A Balaton melléke természetes fiók piacza a budai kereskedelemnek és iparnak. A mi lapunk Buda és Vidéke helyesen teszi mikor ezt a piaczot meg akarja nyitni számunkra és közgazdasági szövetségre lelkesít. A fogyasztó közönség szaporodásával oda juthatunk, hogy Buda és vidékének összes nyaraló és törzs közönsége nem kerülhet el bennünket. A mi iparunk és kereskeeésünk erősödése megerősíti a vidék iparát és kereskedését és emeli verseny- képességét.

A Buda és Vidékében D a m ó-F ü r e d r ő 1 megjelent ismertetés után már több áruczikket rendeltek Budáról. Ha jól szolgáljuk ki a megrendelést a mi bizonyos, hogy jól szolgáljuk ki úgy a megrendeléseket ismételik, és fejlődünk.

A Balaton mellett jó piaczunk lehet nekünk, hiszen több budai ember nyaral ott. A Balaton gyógyereje sokakat csábit oda. A Balaton melléke is népes lehet, Buda vidéke is. Ha Budáért és vidékéért á hatóságok megteszik azt a mi jogos és elmaradhatlan, úgy bármenynyien nyaraljanak is a Balatonnál a mi vidékünk sem marad el népesség dolgában, sőt emelkedik.

Balaton mellékén — úgy olvassuk — dr.

babarczi Schwartzer Ottó, kinek Buda annyit köszönhet egy sanatoriumot állít, hol a Balaton gyógyerejével és a saját tudományával elme betegeket ápol és gyógyít.

A nagy hirü tudós midőn a humanismus munkáját végezi a buda iparnak és kereskedelemnek is szolgál, mert ő a valódi vagyonos budai ember, ki Budán vásáról. Uj intézetébe is Budáról rendel árukat, s ezzel lendületet ad a budai ipar és kereskedelem balatoni terjeszkedésének. A kereskedők és iparosok ismertessék magokat a B'u da és Vidékében, mely lap szívesen térjeszti őket mindenfelé, helyben és az egész Dunántúl.

Egy kereskedő.

Fekete József krisztinavárosi fogymnásiuma értesítője,

A Fekete József, hosszas időn keresztül foglalkozott az ifjúság nevelésével. A közpályán sok tanítványa tűnt ki. Valamennyi jellemes őszinte becsületes ember, ép úgy mint ő maga.

A tanulmányok mellett a jellemképzé-re is fekteti a nevelés alapját. Az ő lelkiismeretesen vezetett internatusában a növendék családi életre talál. Méltányos szigorral, de atyai gyöngédséggel bánnak velők.

A fiú igazgatója és folyvást csak v-de foglalkozó tanári körében igazi szellemi családi körben él.

A nap minden óráját tanári körében tölti az ifjú, velük tanul velük szórakozik és a sétákban és a természetet ismertetik és annak nagy áldásait. Hazafias társalgásokkal ösztönzik keblükben a haza szeretet szent tüzéc.

Fekete Józsefet jellemeztük már Ismerőseink rovatában. Buda és vidékére nézve oly szükséges intézetéről sokszor volt szó lapunkban. Meg irtuk, hogy a budai polgárság színe java hányszor kérelmezte mint budai érdeket a miniszternél az ő intézete nyilvánossági jogának kiterjesztését és érettségi vizsga-joggal való ellátását.

A méltányos és a polgárság jogos kívánságait szivén viselő közoktatási miniszter dr. Wlassics Gyula f. évi 12638 sz. leiratával a gymnásium nyolcz osztályára a nyilvánosági jogot megadta és ezzel hálára kötelezte Buda és vidéke lakosságát.

Az értesítés elején Búzás István tanár ér- tekezikk az iskola szerepéről a jellem képzésben. A szép czikkben a hazafiságot és a vallás erkölcsöt jelöli ki a jellemképzés főalapjáuak. Beszél az irodalmi, történeti és földrajzi nevelésről. Szép az és követésre érdemes a midőn ezeket Írja :

„Épen azért nem tartózhatom azok táborába a kik vallás tanítását az iskolai oktatás nyűgének tartják s azt a középiskolai oktatás keretéből törlendőnek vélik. Vallásra szüksége van a közönséges és müveit embernek egyformán, mert hiszen lelkűk egyforma. Bármenynyire müveit és modern legyen valamely állam, — olvastam egy helyen, — a vallás tényezőit nem nélkülözheti s azok fölöttébb becses erői lesznek fejlődésének az erkölcsökben, jótékonyságban, humanizmusban, esztétikában, sőt a magán és közjogban is, mely a legfőbb szank- cziót az emberi hatalom végén Istenben keresi. A vallástalanság eredménye ellenben a magánéletben, a társadalomban és a történekben egyaránt s mindenkor erkölcsi sülyedés, hanyatlás és rázkódás.

Mindezt jobbára csak azért mondottam el, hogy a vallás jellemképző erejét beigazoljam. A vallást kétségen kívül az erények melegágyának vallván, be kell ismernünk, hogy az egyéni jellem kialakításában neki fontos szerep jut mint oly tudománynak, mely a hit és meggyőződés révén a hit valóságával és melegségével áthatván a tanuló ifjúság szivét, lelkűk és értelmük karmonikus kipallérozásában a többi tudományokkal áldásosán közremnkál. Csak igy érlelődik meg ifjainkban az a tudat, hogy a vallás és tudomány édes testvérek; csak igy érthetik meg, hogy ősi nemzeti- intézményeink át- meg átszövödvék a keresztény vallás ideáival : csak igy öröködik meg lelkűkben őseink magasztos hite hogy a Gondviselés a magasból virraszt, őrködik édes hazánk fölött !“