Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-01-26 / 4. szám
udapest, 1896. (2.) Január 26. lyogból és deszkákból összetákolt télig gödörbe épített, a bideg és levegő behatolása ellen trágyával fedett bódékat lebontsák. Ezeket előre bocsátva bátorkodom a tekintetes választmány becses figyelmét felhívni, egy az előbbiekkel szoros kapcsolatban álló ügyre t. i. hogy a Il-ik kerületi Széna-tértől végig a Nagy Rókus-utczán a fővárosi községi szeretetház mellett elhaladva, a lövölde fékapu- játó fel-felé menve Paldt Lajos dr. 5761. hr. a. nyaralója mögött még jó darabra semmitéle nyilvános ut nincsen, melyen akár gyalog avagy kocsin a lövöldétől, “pl. ’a 'fogaskerekű vsp. indóházához, illitőleg1 a-LdszlóViSzky, trorm bitás, fillér-utra, avagy' á* Zugliget'-Lipótmező stb. és viszont lehetője'jutni. * Ebből kifolyókig; az említett tájékon--, lakó nyaraló tulajdonosok, .‘avagy * a * munkás.-nép, kénytelen esetleg töb’tJ mint * 2000 méternyi kerülő utat tenni, és így történhetett .meg az már most ismételten, '"hogy a _ munkás-.nép erőszakkal keresztül törve 'a. telkek' kerítését élet- veszélyesen megfenyegeti áz ez ellen tiltakozó telek tulajdonosokat. A fővárosi közmunkák tanácsa a II. kerület szabályozási tervébe felvett egy utat, mely közvetlen összeköttetést létesítene a fent már említett tájék közt, ez az ut létesítésének a milleniumig illetőleg a lövészegyesület ünnepélyeinek megkezdéséig főakadálya, hogy a jelen költségvetésbe úgy annak az útnak mint egyéb a lövölde környékén szükséges munkálatokra előirányzás nem történt. A tekintetes választmány bölcs belátására bízom az itt előadottakat figyelembe véve, a kellő lépéseket egy soron kívüli előterjesztéssel megtegye, hogy ez az ügy siiégősen megoldassák, s igy kerületünk nem egyes, de egész polgárságának hasznos és üdvös munkáságáról tanúságot tevő tény létesüljön.“ A budai tanítók gyűlése. A „Budapesti (budai) Tanitóegylet* f. hó 16-án tartotta évi tisztújító közgyűlését, melyen Farkas József, elnök betegsége és Nagy László, alelnök hivatalos elfoglaltsága miatt Almássy János elnökölt. Megnyitó beszéde után Czike Imre, jegyző olvasta fel nagy gonddal és irói talentumra valló szép évi jelentését. Kiemelkedő momentuma volt a múlt évnek az egyesület 25 éves fennállása alkalmából tartott diszgyiilés és lakoma. — Utána L é d e- rer Ábrahám, a kitűnő paedagogus és psychology tartotta meg Pestalozzi születésének 150. évfordulójának emlékére „Hires emberek közös ismertető jelei és kifejlődésük feltételei“ ez. alatt irt kitűnő, lélektani alapon nyugvó munkáját. Kimutatja, hogy minden hires embernek a többek között közös jellemvonása a vallásosság, hazaszeretet, gyermekszeretet stb. A mindvégig élénk figyelemmel kisért felolvasást a közgyűlés Léderernek azzal az indítványával együtt, hogy azokat a lapokat, melyekben Pestalozzirol szó vau, a könyvtárba összegyűjti, lelkes éljenzés között tette magáévá. Majd Hajós Mihály olvasta fel vitatételes előadását „a szaktanitásról a főváros elemi népiskoláiban“. A főváros nehány elemi iskolájában ugyanis — egyelőre próbaképen — behozták a szaktanitási rendszert vagyis 8 tanítót osztottak be 9 osztályba, s azoknak akké- pen kell az órarendjüket elkészíteni, hogy min- denik osztályt ellássanak, s hogy minden osztályban tanítsanak valamit. Ezt az absurd rendszert ostorozta Hajos s a közgyűlés egyhangu- lag elvetendonek jelentette ki ezt a rendszert. Az egyesület felkéri a tanácsot, hogy ezt a rendszertelen rendszert törölje, mivel azt egyet- len egy paedagogiai elv sem támogatja. Miután a számvizsgáló bizottság a pénztár íendben találásáról es Farkas Elek a jövő évi költségvetésről tett jelentést, a tisztikar, megköszönvén a bizalmat: leköszönt. . A közgyűlés Farkas József alelnöknek eddigi buzgó vezetéséért köszönetét szavazott s jegyzőkönyvileg fejezte ki óhaját, hogy betegségéből mielőbb kiépüljön, hogy régi erejével állhasson ismét az ügyek élére; — igy szintén köszönetét fejezte ki a közgyűlés a tisztikarnak és választmánynak is. — A tisztujitás eredménye a következő: Elnök: Farkas József, alelnök: Nagy László, I-ső jegyző: Czike Imre, Il-od jegyző: Vaskó Bertalan, pénztáros : Farkas Elek, ellenőr : Patacsics János, könyvtáros és gazda: Moussong István. Választmányi tagok: Bárány Zsigmond, Geigelyi Jakab, Hajós Mihály, Hangi József, Koncsek Lajos. Lindtner Károly, Magyar József, Schön József, Schwetz Vilmos, Szőts András, Velősy Lipót és Witkowsky Antal. Póttagok: Szabó Dezső, Piláthy Béla és Rácz József. A számvizsgáló bizottság tagjai Garay Antal elnöklete alatt a következők lettek: Radvánszky Károly, Dankanits Mihály, Muschál Imre és Bosnyákovics Jakab. (E két utóbbi póttag). A tisztikar és a választmány tehát körülbelül a régi, kipróbált kezekben marad s ismert tevékenységükkel ez egyesület fénykorát fogják elővarázsolni, ügy legyen! H M Fromhold Arthur. A király Fromhold Arthurnak, a kereskedelemügyi minisztérium központi számvevősége főnökének, hű és kitűnő szolgálatai elismeréséül, a királyi tanácsosi czimet díjmentesen adományozta. A mint ezt a hivatalos lap közölte, a számvevőség egész tisztikara még az nap délelőtt teljes számban összegyűlt s a rangidősb számtanácsos Mezey Béla vezetése alatt az uj királyi tanácsos üdvözlésére sietett ki az összegyűlt tisztikar benső örömének következő beszéddel volt tolmácsolója: Nagyságos királyi tanácsos úr! A központi számvevőség egész személyzete megjelent Nagyságod előtt azon czélból, hogy a legfelsőbb helyről jött kitüntetéséhez szerencse kivánatait kifejezze. Alig nehány hete annak, hogy épen Nagyságod vázolta előttünk ékes szavakkal, de találóan — a számvevőségi szolgálatnak terhes voltát. De épen Nagyságod mutat nekünk naponként példát abban, hogy minél nehezebb az általunk elfoglalt állásnak betöltése, annál követ- keztesebb kitartással és szorgalommal kell szolgálni a közügyet. Ha tehát a számvevőségi tüskés pályán hosszú időn át ily példásan teljesített szolgálatokért jutalomban, illetve kitüntetésben részesül a tisztviselő, ügy az nagyon meg van érdemelve. Örül az ily megérdemelt kitüntetésnek nem csak az a ki abban részesül ; de örül annak minden igazság szerető ember. Nagyságod kitüntetésének azonban főképen örvend e számvevőség személyzete; mert minél nagyobb tekintélylyel ruháztatik fel a számvevőség vezetője: e testület tagjainak működési eredménye annál inkább érvényesül. Napról-napra fokozódik bennünk a főnökünk iránt érzett állandó tisztelet mellett azon meggyőződésünk, hogy beune minden egyes tisztviselő jóakaróját, pártosát és megvédőjét bizton feltalálhatja. Örömmel ragadjuk tehát meg ez ünnepélyes alkalmat arra, hogy szerencse kivánatain- kat őszinte szívvel és igaz bensőséggel kifejezzük. Adja az Úristen, hogy Nagyságod a királyi tanácsosai czimet a mai viruló egészségben még sok évig viselhesse. Ezen minden hízelgő vonatkozástól mentes őszinte üdvözlés után az egész tisztikar lelkes éljenzésben tört ki. A gyorsan jött üdvözlés által okozott meglepetés hatása alatt megindultan körülbelül a következőkben válaszolt a kir. tanácsos: Nagyon fájlalja úgymond — hogy éppen most keresve kell keresnie a szavakat köszönetének és a tisztikar iránti hálájának kifejezésére. Midőn a tisztikar részéről kitüntetése alkalmából kifejezett jó fcivánatokat és üdvözletét megköszönné, ki kell jelentenie, hogy az őt ért kitüntetést főkép a vezetése alatt álló tisztikar buzgalma, kiváló szakképzettsége, ügyszeretete és kitűnő szolgálatai biztosították. Hogy P^óig a tisztikar kitűnő eredményeket ér el munkájában, annak oka abban rejlik, miszerint a testület minden egyes tagja azon tudattal dolgozik, hogy kötelességét teljesítve a haza javára munkálkodik, másrészt meg abban, hogy a testület békés egyetértésben él, nem pedig a ma úgyszólván minden testületnél tapasztalható „Bellum omnium contra omnes“ elvét vallja. Beszédének további folyamán hazafiasságra és további összetartásra buzdítja a tisztikart a nagy angol jogbölcsész Hobbes Tamás szavaival „Concordia parvae rés crescunt, dis- cordia et maximae dilabuntur“. — Egyben biztosítja a tisztikart és annak minden egyes tagját jóindulatáról. Ezzel a tisztelgés véget ért. Megjegyezzük, hogy az uj királyi tanácsos életrajzát 1894. május 6-iki számunkban közöltük. Kereskedelmi alkalmazottak nyugdija. Magyarország iparának és kereskedelmének fejlődésével arányosan növekszik évről-évre a magántisztviselők száma. De daczára a gyarapodásnak, még rövid idő előtt alig volt nyoma e nagy társadalmi osztály szerves voltának, ezt az osztályt képező egyének együvé tartozásának. Az 1893. év elején a nyilvánosság előtt letárgyalt, a magántisztviselők érdekeibe vágó ügyek öntudatra ébresztették azonban ez osztály tagjait. Kiindulva abból a meggyőződésből, hogy a magántisztviselők helyzetén sok tekintetben változtatni kell és érezve, hogy a változásokat eszközölni, a hiányokat pótolni egyes ember nem, hanem csak az egyesült erő képes: több vállalat és főtisztviselő kezdeményezésére bizottság alakult Budapesten, mely feladatává tette egy országos nyugdíjintézet létesítését, egy oly intézmény létrehozását, mely a magántisztviselők zömével mai nap még feu- álló hiányok legnagyobbikát, a nyugdíj hiányát lesz hivatva pótolni. Hogy a mozgalom, mily viszhangra és .rokonszenvre talált, legjobban bizonyítja az, hogy a bizottságot mindjárt a mozgalom elején közéletünk legjelesbjei támogatták és ennek jeléül az akkoribban kibocsátott felhívást sajátkezűig aláírták. S igy nem csak a közvetlenül érdekelt magántisztviselők nagy társadalmi osztálya, hanem a kormány, a sajtó s mind ama körök, melyek hazánk közgazdasági életében szerepelnek, egyhangú elismeréssel fogadták a Magántisztviselők Orszákos Nyugdijegyesületé- nek 1893. deczember havában történt megalakulását. Még két éve sincs annak, hogy a Magán- tisztviselők Országos Nyugdijegyesülete életre kelt s már ma a magyar magántisztviselői kar közös érdeméről tesz tanúságot az egyesületnek előttünk fekvő kimutatása, melyből kitűnik, hogy a vállvetett törekvéseket siker koronázta: az a mi rövid idő előtt csak eszme volt, ma már testet öltött a Magántisztviselők orsz. I nyugdijegyesülete biztos alapon nyugszik, és hatalmas lépésekkel halad a gyarapodás utján. Ha a külföldi és hazai nyugdijegyesületek történetét sorra nézzük, ha azoknak alakulását, miképpeni fejlődését és mai állapotát vizsgáljuk, oly eredményre jutunk, mely csak fokozza mindazok érdemét, akik ez egyesület czéljainak előmozdításában közreműködtek. Mert oly nyugdíjintézményeknél, melyeknél a csatlakozás nem kötelességszerü volt, hanem a tagok önkéntesen egyesültek a végből hogy önerejükből, kölcsönösségi alapon a jövő eshetőségeivel szemben magukat megvédjék a munka képtelenség esetére és az aggkor napjaira családjuknak és önmaguknak a szükséges ellátást biztosítsák : példátlan, hogy a tagok számában és a vagyoni állapot tekintetében már a második évben oly eredmény éretett volna el, mint a minőt ezen egyesület mutat fel. Az említett rövid idő alatt elért siker, annak eredménye, hogy e kölcsönösségen alapuló egyesület alapszabályai körültekintően számolnak az emberi élet különböző esélyeivel, a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak viszonyaival. Erről tanúskodik az alapszabályok főbb pontjainak következő rövid kivonata: 1. tagja lehet egyesületünknek minden magántisztviselő ki 50-ik életévét túl nem lépte. 2. Oly egyének a kik a beiratkozás ideB U D A és VIDÉKÉ. /
