Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
Budapest, 1896 (3) A bástya minden pontjára oda illik ki- sebb-nagyobb szobor. Had zarándokoljon fel ide vezekelni és javulni, tanulnia magyar. A történelem tisztelete felemelhet oda, hogy magunkból kivetve magunkba nem engedve az ártalmas anyagokat, a magyar maradjon itt összevegyületlenül ur. Erdélyi Gyula. Hasznos könyv. „A tanitók jogai és kötelességei“ czim- mel a tanitóságot érdeklő igen fontos mü jelent meg átdolg. és II. kiadásban Dr. Szabó Mihálytól, Kolozsvármegye érdemes s. tanfel- ügyelőjétöl. A szakavatott tollal irt, kitűnő anyagú és jó berendezéssel biró műben a szerző felöleli mindazt ami csak egy tanítónak, tanárnak szükséges. Felöleli minazt ami csak az isk. székek, gondnokságok, egyházi hatóságok, isk. fentartók, tanfelügyelőségek ügykörébe tartozik s igy ezeknek is nélkülözhetetlen vezető. Melegen ajánlható elöljáróságok, szolgabirósá- gok, egyházi és városi hatóságok, vármegyék és törvényhatósági, közigazgatási bizottságok számára is. Az érvényben levő törvények szabályrendeletek, utasítások elvi jelentőségű határozatok és döntvények alapján van összeállítva : Egyébaránt álljon itt maga a II. kiad. előszava. „Tanitók (tanítónők) jogai és kötelességei“ czirnii munkám első kiadását nemcsak a fővárosi és vidéki sajtó részesítette kiváló elismerésben, hanem maga az igen tisztelt tanítói kar, mint legilletékesebb tényező annak hasz- navehetőségét szintén bebizonyította az által, hogy az első (2000 péld.) kiadást rövid félév alatt megvásárolta. Ép ez a kedvező fogadtatás ösztönöz arra, hogy e könyvet teljesen átdolgozva s az 1892. év óta megjelent újabb rendeletekkel és törvényekkel kibővítve ismét kézre bocsássam. Az uj kiadásban a tanügyre vonatkozó törvények nemcsak czimek szerint feldolgozva, de egész szövegben is közölve vannak, a gondosan összeállított határidőjegyzék pedig az időponthoz kötött tanügyi teendőket mintegy emlékeztető gyanánt sorolja elő. E második kiadásban a kezdő tanitók a hivatalos irodai ügykezelésre (beadványok, jegyzőkönyvek, stb.) a szokásos bevezető és befejező szavak mellőzésével, összefüggő csoportosításban s lényegileg mindenütt teljes szószerinti szőv. vannak tárgyalva. Dr. Szabó Mihály, Kolozsvármegye királyi s. tanfelügyelője. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Dr. Király Pál. A remek fekvésű naphegy alkalmas arra, hogy itt írók, tudósok és művészek telepedjenek le. Feledhetlen nagy tudósunk B u d e n z József volt az első telepedő. 0 vetette meg egyik Helikonjának alapját. Házát úgy építette, hogy igazán tudósnak való. A magyar tudományosságra, de Budára is gyászos halála után házát dr. Király Pál vette meg. Dr. Király Pál a tanítókat képező főiskola (Paedagogium) kiváló tanára, kitűnő iró és a nyelvtudomány elismert művelője. Bu- denz által épitett házban a tudománynak szenteli életét. A naphegyen épitett még Sajó Ernő kinek sikerei vannak az irodalomban és F a d- r u s z János a hires szobrász. A Helikonnak ők az őslakói. Példájok követőkre fog találni. Van a Naphegyen elég telek és elég ház. Dr. Király Pál a Budenz örökében munkálkodik és mint a ki jól tud magyarul féltékenyen vigyáz a magyar nyelvre, a melyet p o- g á n y o k dúlnak. A Buda és Vidéke a maga körében szintén arra törekedik, hogy ne csak magyarul de jó magyarul beszéljenek. Nehéz az irtás munkája. A legtöbb ember irálya romlott. Jó beszél magyarul, de Írását elferdíti. Nagyon örülünk, hogy a Buda ésViBUDA és VIDÉKE. dékét tisztelte meg Thewrewk Árpád budai polgártársunk és igazi nyelvtudós alapos czik- kével. Thewrewk Árpád jól tud magyarul. Nem nézhette azt a nyelvészeti regálét mi most folyik. Bérbe vették a magyar nyelvtudományt, mint valami pálinkamérést. Az akadémia hirtelenkedve adta ki bérbe a nyelvtudományt a mely ma nyelv hamisítás az izmaeliták utján. A legjobb magyar szépirodalmi és biráló lapban a Magyar Szemlében, mit a sajtó regale nem hirdet, Latkóczy Mihály sok készültséggel bírálja a bérlőket. Király Pál szintén megjelenik a tornán egy értékes füzettel, melynek czime : A S i m o n y i féle tüzetes magyar nyelvtan I kötelének bírálata. A magyar nyelvet helyesen mivelő szerző munkáját május 20-án olvasta fel a philologiai társaságban s ezzel a felolvasással hadat izent a nyelvkoholóknak. A Simony i és Ballassaczég most már legalább is csődbe kerülhetne, mert bukott czég. Reméljük, hogy az akadémia nem fogadja el többet és nem bocsátja ki dolgozataikat, melyek értéktelenebbek egy értéktelen váltónál. Khaly Pál bírálatának előszavát közöljük : „Ügyes alkalmazkodással szerzett összeköttetések és vállalkozó szellem a magyar nyelv- tudomány szóvivői közé játszották Simonyi Zfigmondot úgy az egyetemen, mint az Akadémiában. Vagy húsz óv óta egyre-másra írja nyelvészkedő czikkeit, értekezéseit és folyton nagyobbodó könyveit, melyeket főleg mióta Hunfalvy Pál elhunyt, bírálni sem igen szoktak, csak hirlapilag kürtölni és akadémiai dijakkal jutalmazni, bár mindenki tapasztalhatja, hogy minduntalan csak azt gyúrja újabb meg újabb alakokba, mit Budenztől és Szarvastól, meg az idegen nyelvészek munkáiból eltanult, s hogy a magyar nyelvtudománynak egyetlen sarkalatos tétele sincs, a melynek kiderítése és megállapítása az ő nevéhez fűződnék. Önálló vizsgálódásra és segédmunkásokkal gyűjtött adatai halmazának rendezésére már csak azért sem lehet képes, mivel szaktudománya tárgyát, a magyar nyelvet, mai napig sem tudta tökéletesen elsajátítani; igy természetesen hiányzik nála a nyelvérzéknek úgy épsége, mint tudatossága, a melyek nélkül pedig már maga a világos látású megfigyelés is lehetetlen. De ez Simonyit legkevésbbé sem búsitja. A magyar nyelv mesterének hirdeti és hirdet- teti magát és ir a magyar nyelvről könyvet könyv után, de nem azért, hogy oktasson, hanem hogy munkái tömegével azt a hiedelmet keltse, mintha alkotna is valamit. Ez a látszólagos termékenység csak ez év elején is két vastag kötettel szaporította a könyvek számát. E két „munka“ közül az egyik, a Német és magyar szólások“ czimü, azt a kedvetlenséget hozta ránk, hogy a „Wiener Extrablatt“, meg a „Kronstädter Tagblat“ a legnagyobb ócsár- lással szólt miatta Akadémiánk jutalmazásairól azt mondván, hogy a m. t. Akadémia immár értéktelen iskolai dolgozatoknak osztogatja jutalomdijait. S mi még csak azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy a nevezett tagok igazságtalanul mondották „werthlose Schüler- arbeit“-nak ama bizonyos szólások könyvét. No de ezt legalább nem maga az akadémia adta ki. Á másik nagy terjedelmű „munkát“ ellenben, a „Tüzetes magyar nyelvtan“ első kötetét, nemcsak megjutalmazta, hanem saját vállalatában ki is adta ad akadémia, megelőzőleg aláírókat is gyújtván azzal a biztatással, hogy a kiadandó munka a tudománykedvelő művelt közönségre nézve is élvezhető és tanulságos könyv lesz. E szerint gyűltek be aztán az aláírások is, mint az „Akad.“ Értesítő“ név szerinti közléseiből láttuk. A szokottnál is nagyobb zajjal megjelent munkát csupa dicsérgetéssel ismertették a lapok, nem mintha elolvasták volna, hanem mert mindenki bízvást hitte, hogy az Akadémia jól megrostálta az egészet, mielőtt kinyomatta volna. A ki azonban figyelmesen elolvasta a vastag kötetet, csalódottan tette le kezéből, mert arról kellett meggyőződnie, hogy a „Tüzetes magyar nyelvtan“ első kötete sem a nyel/észuek, sem különösen a tudománykedvelő Julius 5. közönségnek a várakozását ki nem elégítheti. Hogy miért nem, azt részletesebben elmondják a következő biráló észrevételek, melyek a munka szertelen gyarlóságainak kimutatása és megrovása mellett nem hagyhatták érintetlenül egy részről azt a lenéző kicsiny lést, melyet a szerzők könyvük kidolgozásának gondatlanságával a magyar olvasó közönség iránt tanúsítanak; mintha ennek a közönségnek nem is volna érdemes írói becsvágygyal Írni; más részről pedig azt a könnyű veril megfontolatlanságot, a melylyel a biráló bizottság nem kételkedett ezt a minden izében fölszínes, bár nagy követelésű müvet az Akadémiának jutalmazásra és kiadásra is ajánlani.“ Büszkék vagyunk rá, hogy két budai tudós ily hatalmas készültséggel és éles fegyverekkel harczol a magyar nyelvért. Évzáró iskolai ünnepélyek. A II-dik kerületi községi polgári leány és női kereskedelmi tanfolyam évzáró ünnepélyét junius 28-án tartották meg az intézet tágas tornatermében. Hire szárnyalván, hogy dr. Darányi földmi- velési miniszter is kilátásba helyezte megjelenését, még a szokottnál is nagyobb közönség töltötte meg a szépen fehliszitett tornatermet. A népszerű miniszterre várakozók csalódtak ugyan, mert elmaradását kimentette, de azért nem volt okuk megbánni az eljövetelt, mert bőséges kárpótlást nyerhettek a növendékek összehangzó énekeiben, valamint a magyar, franczia és német szavalatokban. Az ének darabok között különösen tetszett Albrecht Aranka szólója, a ki egyveleget énekelt a Káldy-féle szabad- ságharcz dalokból. A szavalatok közül leghatásosabb volt Sere3 Imre „Magyarország“ ez. festői költeménye, melyet Alsó Erzsébet IV. oszt. tan. megható közvetlenséggel és drámai érzékkel szavalt. V é g h Irén szintén hatással szavalta Inczédynak „A nővér“ ez. költeményét. Kozma Gyula igazgató évzáró beszédjében első sorban is meleg szavakban emlékezett meg dr. Darányi Ignácz földmivelési miniszterről, méltatván a tanügy körül szerzett hervadhatatlan érdemeit. Mély sajnálatának adott kifejezést, hogy most, az iskola fennállásának 24-ik évi bezártakor nem adhatott ez iskolai iránti érdeklődésének személyes megjelenésével kifejezést. Majd igy folytatta szavait: „dr. Darányi 0 nagyméltóságának neve ez iskolával, a székesfőváros egyik legrégibb polg. leányiskolájának történetével szorosan összeforrot; hiszen nemcsak ez a díszes otthon, mely intézetünk elhelyezésére emeltetett, hirdeti az ő lelkesedését a tanügy s különösen e kerület nőnevelése iránt, hanem az a lankadatlan buzgóság és meleg érdeklődés is, melyet úgy ez intézet tanári kara, mint növendékei iránt állandóan tanúsítani kegyeskedett, midőn 12 év óta mindenik évzáróünnepélyünket személyes megjelenésével tette előttünk és e városrész polgársága előtt felejthetetlenül emlékezetessé. Valamint a fölkelő nap a hegyek magas csúcsait megaranyozza, 0 nagyméltóságának köztünk való megjelenéséből iskolánk mindig fényt, erőt és lelkesedést merített.“ Azon imaszerü fohásszal végezte szavait: „Adja az Ég, hogy még sokáig lehessen intézetünk éltető lelke, szélesebb körben pedig hazánk és nemzetünk büszkesége!“ Az igazgató ezen szavaira az előkelő közönség lelkesen megéljenezte Daráuyit. A II. kerület országos képviselőjének s ez idő szerint földmivelési m. k. miniszternek szóló rögtönzött óváczió után az igazgató futópillantást vetett a hazai nőnevelésre s jelezte, hogy mily módon nyitott az állam tért a nők társadalmának emelésére, kiemelte egyszersmind azt, hogy ma már a magyar nők szellemi ereje az állami tényezők kamatozó tőkéje gyanánt tekinthető. Végül a jutalmazott és kitüntetett tanulók névsorának felolvasásával záródott a jól sikerült ünnepély. A nagyszámú közönség — melynek soraiban a fővárosi bizottsági tagok közül dr. R ó- nay Károly mint az Orsz. Magyar Iskolaegylet képviselője, Hampl Sándor városbiró, Mihalovics Antal, Freyberger Pál, K any ó Sándor, — a II. kér. elöljáróság részéről pedig
