Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

Budapest 1896. (2.)

napokon a szekerek és árus emberek alig- férnek el. Ez ókból azt az oszlopot át kellene helyezni a plébánia templom előtt alakítandó uj térre. E czólból legalkalmasabb volna, ha a szerviták kolostora, temploma és kertje lebontatnék. Ez által a gránátos-kaszárnya, mely Pest legszebb épülete, előnyösségben sokat nyerne s megvalósulna az óhajtás, aminek II. József császár Pesten létekor többek előtt kifejezést adott. A szerviták temploma annál inkább lebontható, mert az ó város kellőleg el van látva templomokkal, ellenben a külvárosiaknak nagy szükségük van rá s e czélra a mostaninál nagyobb területet lehetne szerezni jutányos áron a külvárosban,

3. Földala'ti csatorna építés, patkoló- sginek és egyéb utczái akadályok eltávolítása.

Hogy a csatornázás valamely város tisztaságára, a lakosság egészségére menynyire lontos: könnyű belátni, Pesten pedig annál inkább szükséges, mert az erős szél sok homokot hord a városba, ami esős időben — le nem folyhatván a viz — rendkívüli sarat csinál. Hild építőmester megkészitette az építendő csatornák tervét is. E mellett a ház- tulajdonosok köteleztetnének, hogy levezető csatornákat készíttessenek a főcsatornába s a pöczegödrök koronkénti kitisztításáról gondoskodjanak. A kovács műhelyek, vagy az u. n. patkolószinek elhordása a város szépsége és tisztasága szempontjából szintén kívánatos; tehát azokat az utczáról be kellene helyezni az udvarokba. Hasonlókép nem kell megengedni jövőre, hogy a házak lépcsői kinyúljanak az utczára; a meglevők eltávolítása is mindenképpen szorgalmazandó.

4. A Duna part szabályozása.

A Duna partja az ó város mentében jelenleg egészen szabadjára van hagyva; a hídnál levő kis részt kivéve oly meredek, hogy a hajók kikötésére és kirakodására teljesen alkalmatlan. A viz évenként alámossa; a környékbeli házak és utczák minden szennyjót oda öntözik és vezetik, ami nyáron kiállha- tatlan bűzt gerjeszt, A part mentén vezető ut se felhordva, se kövezve s az ott, kivált piaczi napokon felhalmozódó, legtöbbször el nem tisztított szemét miatt, kivált esős időben csaknem járhatatlan; a piacz mind az eladók, mind a vevők által sokszor megközelíthetetlen. Elodázhatatlan tehát a Dunapartnak a hídtól az u. n, Molnártóig négyzet kövekkel való burkolása, hogy a közönség és kereskedők az árukhoz hozzá férhessenek, a hajók kirakodhassanak s viz- hordó szekerek megközelíthessék. Ezzel a Dunapart is szilárdabb lesz s a közönség kényelme és a város csinossága sokat nyer. A part menti utat föl kellene tölteni s a forgalmasabb helyeken kikövezni; ez által a part menti házak a fenyegető vizveszély ellen mintegy mellvedet kapnának. A Duna partján levő házak jobbára kicsinyek és jelen- tektelenek, de vannak nagyok is; ezeknek a szabályozása minthogy a Duna folyamból mélysége és sebessége miatt nem igen lehet valamelyes területet nyerni, másként nem eszközölhető, mint hogy a piarista kollégium közelében levő

BU DA ét» VIDÉKÉ

Mott-féle házat s odébb még két kisebb házat beljebb helyezni, ami csak kisajátítással eszközölhető. A telek, melyen a hajózási hivatal épülete és a színház állanak szintén feloszthatok házhelyeknek, ami a város pénztárába tetemes összeget juttatna, amit a város szépítésére lehetne fordítani. A görög templom melletti temető, minthogy közrendészeti s egészségügyi szempontból meg nem engedhető, hogy a halottak bent a városban temet- tessenek el, más megállapított helyre lenne áthelyezhető s ez is felosztható háztelkeknek. A vágóhidat, melynek távolabb, a molnártó környékéről való kihelyezését a felső hatóság már rég elrendelte, haladéktalauul el kell távolítani, más nem lakott területre.

Hogyan írjunk.

ív.

Irta : Thewrewk Árpád,

S z i m o n Gy u 1 a (J u 1 e s Simon), az az imént elhunyt kitűnő tranczia tudós, azt mondja, hogy a tudománynak elvre van szüksége. „II taut ä la science un principe,“ igy szól.

S nincs-e igaza?

Tudomány-e az, a minek nincsen elve?

Valóban, a hol elv nincs, ott tudomány

sincs.

S ha csakugyan az elv nélkül való tudomány nem tudomány: akkor nem jutalmazott-e az Akadémia tudománytalan munkát, mikor Simonyinak „N émet és magyar szólások“ czimü e 1 v t e len munkáját jutalmazta ?

Hogy pedig ez a pályanyertes munka csakugyan elv nélkül való, az a következő példákból is kitűnik:

A 101. lapon „éppen nincs“, ellenben a 236. lapon „épen nincs“ áll a 123. lapon „éppen nem“, ellenben a 253 lapon „épen nem“ olvasható; a 447. lapon „éppen akkor“, ellenben a 348. lapon „épen akkor“ ötlik szemünkbe. Mily meghökkentő kétkuiacsosság ez! Még Diogenesz lámpájával is hiába keresnénk itt orthographiai elvet. — Minthogy ép (nem épp) a tő, a reg pedig nem pen, hanem e n, ennélfogva épen (nem éppen) írandó. (V. ö. „Ep tagok“ németül“ „gerade Glieder;* „ép (nem épp)most‘ vagy „épen most“, németül“ gerade jetzt,“ Hasonlóképen az a „kép, képen“ is egy p-vel írandó. K é p-e n-m ó d-o n ; máskép vagy másképe n-m ás módon stb.

A 86. lapon „bolondképen“, a 265. lapon is „b o 1 o n d k é p e n“ áll; ellenben a 66. lapon „szolga képen“ sa 123. lapon is „szolga képen“ áll. A pátyanyertes munkának e logikátlan orthograghiájából, lám, azt tanulják azok a szerencsétlenek, a kik e minden tekintetben hasznavehetetlen könyvre négy azaz 4 forintot dobtak ki, hogy a bolond szót a képen-nel egybe kell irni, mig ellenben a szolga szónak a képen előtt k ü~ 1 ö n kell állania. Hogy miért, az a titkok titka, azt senkisem tudja, azt csak a jó Isten tudja.

A 218. lapon „kitölteni bosszúját“, ellenben a 446. lapon „kitölteni buszúját“ áll. Hol itt a következetesség? Öntudatos orthographia-e ez ?

A 340. és 382. lapon a „bosszúság“, a 351. lapon „bosszúságomra“ áll; ellenben a 24. lapon „boszúság, bo szú ságot, bősz ú Ságomban áll. Ha akarom, lám, bosszúság, ha akarom, lám, boszúság! S ez tudományos alapon álló orthograghia akar lenni ?

A 143. lapon „boszút forraln i“, a 331. lapon „bosszút forralni“ áll. Mily botrányos tétovázás! Hol itt a következetességben nyilatkozó irói jellem?

Hogy „b oszú, b o s z ú s, boszúság, boszankodik“ Írandó, annak négy oka vau. Első oka az, mert derék ősapáink is igy írták az idézett szokat. A hely szűke miatt csak a kövező példát idézem: Faustus Verantius

Julius 5.

1595. megjelent s édes atyámtól, Ponori Thew- rewk Józseftől, 1834. újra kiadott ötnyelvű szótára (Dictionarium pentaglottum) a latin ultor szót igy fejezi ki: „Boszu- aloo“ (t. i. bősz u ál ló); az iniuriá-t „b o s z u s á g“-nak, az i n i u r i o s u s-t„ „bősz u-i 11 e t e ü“-nek azaz b o s z u i 11 e t ő-nek nevezi.

Második oka az. mert jeleseink is csak e g y s z-szel Írják ; például:

„Be-beül a bugaczi csárdába

S nagyot iszik világ boszujárad

Vörösmarty Mihály.

rNem látod a boszús egeknek

Ostorait nyomorult hazádon“ ?

Berzsenyi Dániel.

„ Most számkivetsz ; — de él boszúm

S te lészsz a martalék.“

Tárkányi Béla.

Harmadik oka az, mert az említett szóknak a másik alakját, t. i. boszont, boszontó, boszonkodik, boszonkodás, senkisem írja két s z-szel igy : „b osszon t, bosszontó, bosszonkodik, hosszon kodás“. A következetesség kivánata tehát az, hogy a másik alakját is csak egy s z-szel írjuk ilyképen: „boszant, boszantó, boszankodik, bo- szankodás, stb.

Negyedik oka az, mert helytelenül cselekednénk, ha a betűket kényszerítő szükség nélkül szaporitanók most, a XIX. század végén, a mikor a müveit nemzetek valamennyien az Írásban is józan egyszerűségre törekszenek.

(Folyt, köv.)

Szent István szobra.

Szent István király szobrának alapkövét teszik le Budavárában. Ismét egy szoborral szaporodik Budavára, melynek minden kövéből és földjéből a történelem beszél hős költeményeket és balladákat.

Szobrot állítanak az első apostoli király szobrát, kinek koronája, palástja és kormány pálczája ezer év óta díszíti a magyar királyokat.

A szobor méltó helyen lesz Budavárában, hol a dicső múlt intheti, emlékeztetheti a magyart arra, hogy csak akkor lehet nagy, ha fajának ősi jellemét, erkölcseit, szokásait megőrizve, a maga jó sajátságait megtartva, komolyan művelődik saját magáért és nem a külföld úgy is fukar és kierőszakolt tapsaiért.

Budán festő és szobrász művészek fészket raktak. E kis fészekben sok erő van együtt, olyan erők, kik szobrokkal, képekkel elláthatják Budái és vidékét.

Szent István szobra csak kezdet, az állam, hatóságok és a társadalom még sok nagyon sok szoborral jelölik meg az emlékezésre méltó helyeket.

E vidéken minden hely emlékezésre méltó. Mátyás király emléke úgy él a magyar nép szivében, hogy a nagy királynak szobra el nem maradhat onnan, hol egész Európa tisztelete és bámulata között uralkodva, a tudománynak is székhelyet teremtett királyi trónja körül.

Itt van többek között Fehéregyháza, hol Árpád a haza alapitó hajtotta nyugalomra fejét, a hol a hagyomány és a történet kutatásai szerint porai nyugosznak. E helyen nem sokára ünnepet ülnek, és ez az ünnep fel fogja kelteni azt a közóhajt, hogy Árpádnak szobra hirdesse itt Árpád nagyságát. Úgy tudjuk, hogy Holló Barnabás már terveli is a honalkotó szobrát.

Visegrád sem maradhat jeltelenül, Az az élet a mi a romok között folyt le, azok a fényes idők, Nagy Lajos király megérdemelnek egy szobrot.

Az a nemzet nagy, mely jelenét tisztességes munka közben töltve múltját meg tudja becsülni és tiszteli a hazát szerző és hazát fenntartó ősöket. *

Szép vidékünk mindenik pontja beszélő történelem. Jelöljük meg ezeket a pontokat Nem csak a kegyeletet teljesítjük, de fellendítjük a magyar szobrász művészetet. Most kell igazán a múltnak példának lenni, hogy tévedéseink, sokban elfajulásunk és a magyar jellem ellen elkövetett bűneink helyrehozásához kezdjünk. Tisztuljunk és tisztítsunk.