Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-21 / 25. szám
Budapest, 1896. (2.) _______________________BUDA és VIDÉKÉ Junius 21. volna a közlekedést és az első beruházás veszteségeit is kiállotta volna. Ezt a két évet nehéz behozni. Reményiem hogy a szerkesztő ur felszólalásomnak helyet ád. Haraszti Jelűnek Henrik úrtól pedig reményiem, hogy a lipótmezei vonal kiépítésébe minél előbb belekezd s ez által nemcsak a részvényeseknek hoz hasznot, de a lipótmezei érdekeltséget is hálára kötelezi és fokozza a jó vendéglőkbe, a szép vidékre a kirándulás kedvét. laipótmezei. A czéllövők ünnepe. A napi sajtó naponkint beszámol a czél- lövők ünnepéről. Mi nem akarjuk ismételni ezt a mit a lapok megírtak. Az olvasottakból mi csak tanúságot akarunk meríteni, és ezt a tekintélyes egyesületet méltatni. A király megjelenésével bizonyította be, hogy a legkiválóbb egyesületek közé tartozik a czéllövő társaság, az elismerés, mit az udvar folytonosan tanusitott, mit ő felsége mindig nyilvánított, legjobban igazolja, hogy ez a tár saság mindig megfelelt hivatásának, és teljesítette feladatát. Csak egy pillantást kell vetni a czéllövő egyesületi kép emlékeire és azonnal látjuk, hogy milyen hírneves emberek voltak vezető és buzgó tagjai. Ez a muzeum érdemes a megtekintésre. Egy kis története a budapesti társaséletnek. Sajnos, hogy a lövölde környéke nem tudott megszépülni egészen arra az időre, mikor a király ott megjelent Örvendetes azonban az, hogy a külföldi és hazai vendégek ott huzamosabb időt töltenek és megismerik a magyar társaságot. Az uj főlövészmester, a vezetőség és rendezőség buzgó munkája emelte a czéllövő társaság tekintélyét, mely nem csak sport egyesület, de a társadalom és közügyek vezetésének már is eredményeket elért központja. A halhatatlan báró Yeselényi Miklósnak az volt az elve, hogy minden egyesület gyakoroljon sportot és minden sport egyesület foglalkozzék a társadalmi kérdésekkel, mert csak így lehet az elme ép az ép testben. A sport éleszti fokozza a lelkesedést, a közügyek lelkesedés nélkül nem haladnak előre, a polgár erény nem virul, ha vézna és tespedt a test. A nagy ünnepek ha lezajlanak, ha a vendégek elmennek a czéllövő egyesület fogjon ismét fogas kérdésünk megoldásába és ébredjen fel a kebeléből alakult budai érdekeket emelő bizotság, a melyről feltételezzük, hogy a leányzó nem halt meg csak alu- szik. Del Medico Ágoston közügyeinknek oly oszlopos embere, hogy tőle elvárhatjuk a nagy tetteket. Elvárhatjuk tőle és a többi ott levő v ez r é r f é r f i a i t ó 1. * A lövészünnepről egy másik tudósítónk a következőkben számol be: Ünneplő ruhába öltözött a budai oldalnak apraja, nagyja, a mint megtudta, hogy arra felé fog elhaladni a király, hogy részt vegyen Budapest székes-fővárosnak e mintaszerű lövöldéjében. Az utczákon élénk volt az élet és a várakozásnak az a csodálatos pírja volt az arczo- kon, a melyet csak az öröm csal ki oda. A nap letüzött az utczákra, igazi júniusi nap volt, de az erős emberfal mint kőfal nyugodtan állt. Jóval 3 óra előtt megérkeztek a kormány tagjai: Bánffy Dezső miniszter elnök, Darányi földmivelésügyi miniszter, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Gromon államtitkár, R á t h főpolgármester és többen a közélet neves férfiai közül. Ez az illustris társaság Del Medico főiövészmesterrel a kerti főbejáratnál állott fel. Ö felsége a király pont 3 órakor érkezett meg. Az utczák hosszú során át a lelkes éljenzés hirdette jövetelét. Meghallgatta az üdvözlő beszédet és a lövőház kertjén végig a feldíszített nagy termen keresztül a lőállásokba ment. A kerti utón a kaputól a nagy teremig az idegen lövészek és előkelő vendégek, a nagy teremben a hölgyek álltak sorfalat, az utóbbiak ő felsége a király elé virágot szórtak. A király iránti rajongó szeretet és tisztelet egész pompájábán tündöklőit itt, a midőn annyi bájos arczra rávetette mosolyát a király; az elmúlt dicső korszaknak egy fényes lapja tűnt fel a láthatáron, a polgárok, előkelők, a férfiak, nők és lányok lelkében és szivében az öröm virága fakadt ki, a mely odavezetett a történelem egyik határkövéhez, a midőn M á- t y á s az igazságos király járt a nép között. A nagy terem főbejáratánál F r e y b e r- ger Vilma kisasszony szép beszéddel üdvözölte ő felségét a hölgyek nevében, s díszes rózsabokrétát nyújtott át, mit ő felsége nyájasan megköszönve elfogadott és szárnysegédének adott át, ki azt az udvari kocsihoz vitte. A király ezután a főállásokhoz ment, hosszabb ideig tartózkodott itt, és a legnagyobb érdeklődéssel kisérte, és figyelte meg egyesek lövéseit, s a jó lövőket megdicsérte. Majd a pisztoly lövést tekintette meg, onnan a lövölde folyosóján végig haladva annak oldal kijáratán levezető lépcsőn a nők lövőállásához haladt. Meglepetés történt itt is, az ügyes rendezés olyan képet tárt fel ő felsége elé, a mely bizonyára sokáig fog emlékében megmaradni. Ugyanis a fiatal leánykáknak egész csapata állt itt ismét sorfalat s folytonos lelkes éljenzések közepette szórták a virágokat lábai elé. 0 Felsége láthatóan kellemesen lepődött meg a bájos angyalarczok lelkes ováczióján, s ennek szavakban kifejezést is adott. A női lövész állásban Del Medico Ágostonnét mutatták be, kivel ő felsége hosz- szasabban beszélgetett. Beszélt továbbá ifj. Bún József főlövészmester helyettes szeretetreméltó nejével is, a kinek lövéseit dicsérte. A női lövöldéből ugyanazon az utón tért vissza ő felsége a lövölde gyüléstermébe, a hol a szebbnél szebb, díszes és értékes ajándék és dijtárgyak voltak szép rendezésben kiállítva. Ezek megszemlélése után a még mindig sorfalat álló hölgyek által megtelt nagy termen végig haladva, közel egy órai ott tartózkodása után a férfi és női vendégek folytonos éljenzése között kocsira ült és eltávozott. Meg kell dicsérőleg említenünk, hogy a király ottléte alkalmával példás rend uralkodott, a mi nagy érdeme a rendezőségnek, a kiknek vezetője Szügyi Ferencz magyar kir. államnyomdai osztályvezető volt, a ki valósággal fáradságot nem ismerve rendezői tehetségének párját ritkító fényes jelét adta. Megható szép ünnepet ült a lövölde, s az évkönyv majd meg fogja örökíteni a késő unokák részére is azt a napot, a melyet ezredéves fennállásunk évében a budapesti lövész- egyesület itt Budán ült. Hogyan Írjunk? ni. frta : Thewrewk Árpád. A mely Írónak tudományosan megállapított elvei vannak, az követi is es elveket és szerintök, következetesen, jár el irói tisztében. Következetlenül, majd igy, majd úgy, csak az olyan ir, kinek nincsen tudományos megg^őződése, kinek tudományosan megállapított elvei nincsenek. Hogy a „Német és magyar szólások“ czimü pályanyertes (!) műnek a szerzője tudományosan megállapított elvek nélkül szűkölködik, s hogy nála tudományos meggyőződésről, melyben bízni lehetne, szó sincs: az, sajnos, a következő példákból is ki rí. Ha valaki például azt akarná megtudni, hogy c vagy pedig ez irandó-e s e végett Simonyinak pályanyertes müvétől kérne tanácsot, ugyan mit tapasztalna ? Azt, hogy e pályanyertes mű őt a szó szoros értelmében lóvá teszi, a mennyiben a 32. lapon kacza- gás, a 37. lapon henczegés, a 49. lapon f ü r g e n c z, az 54. lapon kedvenezét, a 102. lapon utcza áll: mig a 41. lapon kockáztatott, a 69. lapon meghurcolták olvasható. Ha akarom, vemhes, ha akarom nem vemhes! Ha akarom, ez, ha akarom, c! Különösen jellemzik Simonyit a következő példák is : a r c z (az 56. lapon), a r c z á- r ó 1 (a 14. lapon): ellenben arcul és arcán (a 43. lapon), Miért van a pályanyertes műben ugyanaz a szó majd cz-ye 1, majd c-vel Írva? Nem oktalanság-e az, ha valaki ugyanazt a szót majd cz-ye 1, majd £-vel Írja ? Nem oktalanság-e az, ha valaki igy ir : „cimü* és „c zí m s z ó“ ? Már pedig a pályanyertes mü VI. lapján az „Előszó“-ban igy tatáljuk írva, t. i. egyszer í-vel, azután néhány sorral alább cz-ye 1, ugyanazt a tőt! Nem következotlenség, nem elvtelenség-e az, midőn S i m o n y i a pályanyertes mü előszavában igy ir: c é 1, célra, cé 1 j á b ó 1, c élsz erű en, ellenben a 6. lapon igy: „ez élt, c z é 1 b a, czéloz,“ a 39. lapon is igy: „ezé- 1 o z, ez él ózza“? Szabad-e azt tűrni, hogy valaki ugyanazt a tőt majd igy, majd úgy Írja ? Menjünk tovább ! Ha valaki például azért folyamodnék Simonyi pályanyertes müvéhez, hogy megtudhassa, keresztény vagy pedig keresztyén irandó-e, ugyan miről kellene meggyőződnie ? Arról, hogy az a pályanyertes mü a hozzá folyamodót valóságosan luddá teszi, a mennyiben a 101. 115. és 325. lapon keresztyén, ellenbeu a 161. 197. és 388. lapon keresztény tűnik elő. Tudományos elvekre alapított, következetes orthographia-e ez? A következő példák is botrányos ingadozásról tesznek tanúbizonyságot: „de minek be széliem“ (a 38. lapon); „de minek beszélem“ (a 73. lapon); — a tő beszél, a rag pedig e m lévén, beszélem írandó. A 220. lapon szol ló, a 435. lapon pedig „szószó 1 ó-nak“ áll; — szól a tő, ó pedig a rag lévén, szóló írandó. A 127. lapon szólam, a 351. lapon pedig szóllani áll! Szól leven a tő, n i pedig a rag, szólni vagy kötőhangzóval szólani írandó. Mig a 115. lapon szólott s a 289- lapon szóla áll, addig a 46. lapon szóllasz ötlik szemünkbe! Szól lévén a tő, szólott és szóla analógiája szerint s z ó 1 a 8 z (vagy kötőhangzó nélkül szólsz), nem pedig szóllasz írandó ! Hát bölcsesség vagy bölcseség irandó-e? E kérdés sem okoz Simonyinak fejfájást. Pályanyertes müvében a 206. valamint a 239. lapon is bölcsesség ötlik szemünkbe, mig a 129. 351. és 349. lapon bölcseség áll. Simonyinak, lám, mindegy, akár igy, akár úgy ! A tö bölcs, nem pedig b ö 1 c s e s lévén, a főnévképző pedig s ég lévén, bö 1 cs-s é g volna Írandó; azonban könnyebb kiejtés végett a s é g képző kötőhangzó segítségével járul a a tőhöz 8 igy keletkezik a b ö 1 c s-e-s é g alak; a mint például a oksá g-ból kötőhangzó segítségével sok-a-ság keletkezett. (Folyt, köv.) Évi jelentés a Budapest székes-fővárosi X. kér. budavári iskolatéri közs. el. népiskola állapotáról az 1896/96, iskolai év végén. , A székes-fővárosi elemi iskolák szamára kiadott utasítás 59. §-ának 10. pontja értelmében van szerencsém a fennevezett iskola Tantestülete nevében az 1895—96-dik iskola évről szóló jelentést a következőkben összefoglalva tisztelettel előterjeszteni. Az 1895—96-dik tanévben a beiratás szept. 1-éu vette kezdetét, mely bezárólag szept. 5-ig tartott.
