Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-07 / 23. szám

Budapest, 1896. (3)

ugy legyen egy nemzetté a hét törzs, a mint a mi vérünk egy edényben egyesül.“

Ez a vérszerződés volt alapja a mai alkotmánynak is. S ez az alkotmány főbb vonásaiban mai napig is érvényben van.

Ont látom lelki szemeimmel Árpádot és népét, a mint a vereczkei szoroson át bejönnek erre a földre, mely hun rokonuké, Attiláé volt;

— ott látom, a mint megkergetik Zalánt, Szvatoplukot, Marótot s a mint dicsőségesen elfoglalván ezt a drága hont, Pusztaszeren gyűlnek össze s megtartják az első országgyűlést Isten szabad ege alatt, hálát adván Hadúrnak, hogy bevezette őket ebbe a tejjel-mézzel folyó gazdag Kánaánba.

Ezer éve ennek, gyermekek !

Azóta sok szenvedés kísérte ezt a hazát, azóta sokszor próbára tette a jó Isten a magyart, de ő mindenkor kiállotta azt.

S látom lelki szemeiméi, a mint a magyar szent koronát az első apostoli király fejére teszi a nemzet, — látom, hogy miképen diadalmaskodik a kereszténység a pogány valláson;

— s látom, mikor szent István jóságos, nyugodt arcza előtt elejti a bárdot az a gyilkos, a ki életére tört annak, ki megszilárdította a kereszténységgel a magyar nemzetet, s megvetette az ezer éves fennállás alapját.

Látom az Árpádbázbeli királyokat, kik, dicsőséggel uralkodtak, kik kivívták az idegen nép tiszteletét, becsülését. Látom szent Lászlót, Könyves Kálmánt, III. Bélát a bölcs királyokat, kik fénynyel árasztották el ezt a szép hazát.

De haj ! amott egy sereg tatár, mint a sáska, beront a drága honba, feldúl mindent, s mikor e’pusztitott mindent, épugy mint a sáska, kivonul. S IV. Béla, a honából kiűzött király visszatér könnyezve s megalapítja újból az országot. Várakat épittett, hogy ha újból támad bennünket valamelyik ellenségünk készen találjon minket. Akkor építették ezt a Várat is erre a begyre, mely alatt most ünnepelünk.

Az Árpádház kihalt s az azutáni királyok : Róbert Károly, Nagy Lajos egyik legbölcsebb uralkodóinknak.

Mikor hazánkat baj éri, a magyarnak félistenei támadnak. Jött a török s elébe állt a nagy Hunyadi. Mint a milyen Isten-ostora volt Attila ellenségeinek, olyan Isten-ostora volt Hunyadi a törököknek. Ott van oldala mellett Kapisztrán János, a hős szerzetes, — Kinizsi Pál, a nagy erejű, ott van mellette Kemény Simon, ki életét adta oda Hunyadiért. Ott van a nagy Hunyadi fia, a magyarok legnagyobb királya : Mátyás, az igazságos. Most is hallom, a mint negyvenezer torok élteti a Duna jég- pánczélán az ifjú fogoly Mátyást. Most is látom, mily kitörő lelkesedéssel, örömmel fogadta a magyar a gyermekkiralyt, kiben atyja erényeit látták. S látom, mint remeg a hatalmas Bécs Mátyás előtt.

„Meghalt Mátyás király, oda az igazság!“ Ezt irta a nagy király fej fájára a magyar nem- zet halálakor.

Oda lett az igazság, oda lett az összetartás, oda lett a szabadság. Jött a török s nem volt már Hunyadi, ki visszaverje, tódult az ozmán s nem volt a magyarnak Kinizsije, pusztított Mohamed serege s nem volt Kapisztrán Jánosunk, ki a kereszttel tudta volna azt visszaverni.

Jön a török s a maroknyi sereget tönkre teszi Mohácsnál, beveszi Budavárát s a magyarok büszke fővárosából, Mátyás fénynyel körülövezett palotájából török várost csinálnak.

S amott a szegény Lajos király, kinek holttetemét a Csele-patak adja ki, jelképe a pusztulásnak, eredménye a magyarok pártoskodásának.

Szolga lett a magyarból, abból a magyarból, kit urának ismert Nagy Lajos és Mátyás idejében tiz ország. Üldözött lett saját hazájában a magyar, az a magyar, ki fényével Európát világította be.

S ha a szorongattatásnak perczeiben nem akad Zrínyi Miklós, Szondy György, Dobó István és az egri nők, talán még tovább is terjeszkedett volna a török.

Budavára ismét a mienk! A névtelen hősök kiűzték a törököt s visszaültek a magyarok saját otthonukba.

A Habsburg czalád uralma a törökök

uralmával kezdődött. Nem tudták ők akkor még megérteni a magyar nép szive dobbanását s Tököly Imre, II. Rákóczi Fereucz fegyvert fogtak az elnyomott magyar szabadságáért.

Amott van Rákóczi, a mint a lelkesedéstől áthatva vezeti győzelemről győzelemre seregét.

S ha fordítunk egyet abban a nagy könyvben, melyben a magyar név dicsősége van megörökítve, ott látjuk a magyarok királyát, Mária Teréziát s előtte a magyarokat kivont karddal, amint egy szívvel egy lélekkel kiáltják: „Életünket és vérünket királyunkért, Mária Teréziáért!“

S ment a magyar királya segítségére, hogy az császára maradhasson az osztrákoknak.

S itt elérek a közel múltba, mikor a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István, megalapítja az Akadémiát, a lánczhidat, a gőzhaj o- zást s azt mondja a dicső múlttal biró magyar nemzetre, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz!“

S előhozta Széchenyi a sutba dobott magyar nyelvet, előhozta a félre tett magyar czi- mert, magyar lobogót s magasra tartotta, hogy az egész világ megláthassa.

Segítettek neki nagy munkája közepette József nádor, Kossuth Lajos, Kisfaludy Károly és Sándor, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Arany Jáno3, Jókai Mór, Petőfi Sándor és még sokan.

S mikor meglátta az irigy osztrák szomszéd, hogy nagyon is szabadon gondolkodik a magyar, mikor látták, hogy szabadságunkért, nyelviiukért küzdünk békés utón, felizgatja szláv testvéreinket s igy több oldalról akart körülfogni, agycnnyomni, németté osztrákká tenni.

De él a magyarok Istene ! nem engedi elveszni hű magyar népét.

Az 1847-iki országgyűlést maga a király,

V. Ferdinand nyitotta meg magyar nyelven. Nagy szó volt ez akkor. Minden irás, minden beszéd előbb latin volt.

S mikor felállott a jó király s mindenki várta, mit fog mondani latinul, igy szólt magyarul: „Orvendek, hogy itt látom Magyarország rendéit, Atyai szándékomat mutatják a következendő királyi előterjesztések. Fogadják bizalommal!“

Egekig ható, szivet, velőt rázó zajos éljenzés követte a szavakat. Ott zokogtak, ott sírtak örömkönnyeket a legkomolyabb férfiak, senki sem szégyenlette, hisz 300 év óta nem hallott magyar szót a magyar!

Gondoljátok el, hogy távol idegenben, jártok, hol a mi szép magyar szónkat nem értik, gondoljátok el, hogy szóltok emberhez, fűhöz, fához és senkinem érti meg — s akkor váratlanul, hirtelen megszólalna valaki a mi édes hazánk nyelvén, — mit csinálnátok ? Zokognátok, örömtökben, hogy van már valaki, a ki megért, kinek keserveinket örömeinket elmond- í hatjuk.

i így történt ez 1847-ben is. Ez az országI gyűlés okos törvényeket hozott s 1848, már- czius 15-én pontokba foglalta a magyar nép szabadságának biztosítékát. Az 184g-iki törvények vetették mely alapját az uj Magyarországnak. A paraszt népet felszabadították, ■''gyenlővé lett miuden ember. Kimondották, hogy mindenkinek egyenlően kell adót fizetni.

A felizgatott horvátok, szerbek, oláhok fel-fellázadnak, a magyar mindig leveri őket. Termett a honvéd, mint a fű. Végig ment az országon Kossuth Lajos, a lánglelkü szónok s tömegesen álltak melléje a katonák, ott volt köztük apa, testvér, gyermek unoka, ott harczoltak egy sorban a hazáért, a szabadságért. S mikor az osztrákok is fegyvert fogtak ellenünk, Kossuth Lajos, Mayarország kormányzója diadalról diadalra vezette a magyart.

Névtelen hősök ők, kik ezt a mi sokat ostromolt Buda várunkat is bevették.

Ott látom a honvédeket, a mint rohamnak a hős költővel, Petőfi Sándorral, Bem tábornok hadsegédével, amint kíméletet nem ismerve vágtatnak az osztrák által segítségül hivott orosz seregek közé s pusztítják őket.

De hajh! amott egy.golyó találja, elbukik s beteljesidik jóslata.

»Ott essem el én a harcz mezején,

Ott folyjon az ifjú vér ki szivemből,

___ BUDA és VIDÉKÉ.

Junius 7.

Ott hagyjanak engemet összetiporva.

Ott szedjék össze elszórt csontomat.«

Amott látom előre nyomulni a nagy tömeg orosz sereget s a maroknyi magyar fogyf°gy.

Kossuth Lajos, kormányzó kénytelen volt a hatalmat átadni Görgei Artúrnak, ki Világosnál lerakta a fegyvert az orosz előtt.

Szomorú napok következtek ezután. Bat- thányi Lajos gróf, Magyarország miniszterelnöke és a 13 aradi vértanú, meg a sok jogtalanul halálra ítélt hazafi vére oda csepegett arra az édes anyaföldre s ott azon a helyen egy hatalmas fa, a magyarok szabadságfája nőtt ki.

Deák Ferencz, a haza bölcse, kibékítette a nemzetet uralkodójával. S a király, a magyarok jóakaró atyja, I. Fereucz József, 1867. juuius 8-án megkoronáztatta magát. Gróf An- drássy Gyula miniszter elnök tette fejére a szent koronát.

Nagy volt az öröm széles e hazában. A kunyhótól a palotáig mindenki örvendett. S dicsőségesen uralkodó királyunk, I. Ferencz József megmutatta, hogy átérzi a magyarok kívánságát, azt teljesiti, megérti a magyarok baját, azt orvosolja.

Tartsa meg őt a magyarok Istene a magyar haza javára sokáig!

Dióhéjba foglalva im elmondottam az ezer éy történetét, tanuljunk belőle!

Ünnepeljünk ma, hisz annyit sirt már a magyar, hogy jól esik egy kissé ünnepelni, vigadni.

Ha valamely hivatalnok, kereskedő, vagy iparos 20—25 évet tölt egy pályán, ünnepeljük, mennyivel inkább kötelességünk ünnepelni most, mikor egy ezredévet értünk meg.

S legyetek majd ti, édes gyermekeink, bármily foglalkozású magyar honfiak és honleányok, legyetek hü gyermekei ennek a házinak, a melyen kívül nincsen számotokra hely, hívei legyetek a mi küzös édes anyánknak jó és balsorsban. Emeljétek e drága hont olyan kiváló magaslatra szorgalmatokkal, munkátokkal, hogy minden nép irigyelve tekintsen rá.

Áldozzátok fel a hazának karotokat, minden erőtöket, szellemeteket, minden tehetségte- ket, hogy boldoggá, virágzóvá tegyétek.

S ha — mitől Isten óvjon — kellene, véreteket adjátok oda azért a hazáért, a mely haza titeket táplált, mely nektek életet, kenyeret adott!

S ha eltávoztok idegen országba, szivetek érzése ide fog vonzani, ebbe a szent hazába mindenkor.

Imádjátok gyermekek ezt a szent hazát, tiszteljétek, szeressétek ezt a drága, dicső hont, mely mindnyájunk szerető édes auyja.

Áldás kisérjen benneteket, gyermekek, mindaddig, mig hü polgárai lesztek ennek a szép országnak.

Valljátok büszkén mindenkor, jó és balsorsban, hogy magyarok vagytok.

Áldás lebegjen ezen a hazán, áldás lebegjen minden igaz polgárául!

A legnagyobb tiszteletet akkor fejezi ki a magyar, ha háromszoros „éljent“ kiált. Kiáltsuk mi is, egy szívvel, egy lélekkel: éljen a haza! éljen a haza! éljen a haza!

A mi vidékünk.

Más esztendőkben, mikor az alighanem balsikerrel végződő kiállítás nem foglalta le az embereket és az erszényeket Budán és vidékén több ember nyaralt és több kereste fel szép helyeinket.

Buda és vidéke sinyli a kiállítást. Konstantinápoly csinál egyedül forgalmat. A Lágymányos emelkedése bizton várható ettől az ügyes vállalattól. Várható Albertfalva és Budafok valamint Tétény haladása is.

A közlekedési utak, közlekedési eszközök szaporodása biztosítéka e vidék fejlődésének. Azt hisszük, hogy végre is munkához fognak és robogni fog a sok deputáczióba került budafoki villamos vasút. Hiszen Budafok nemcsak nyaralásra alkalmas, de egy hatalmas iparvárossá lehet.

Ez lenne az ezredévnek legszebb ünnep-