Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-05 / Rendkívüli szám
Budapest, 1896. (8) BUDA és VIDÉKÉ. Junius 5. Rózsapir gyűlt ki kerek orczáján Keze kezemben remegve pihent, Szeretsz-e ? — kérdem, s mondott reá, Mondott az angyal szívből „Igent.“ „Drága zálogként aztán e rózsát Keblemre tűzte . . . szegény leányka! . . „Hahahal“ — hangzik rekedt torkokból —• „A kis szerelmes ugyan megjárta!“ , . . „Higyje a bolond !“ — kötődik egyik — „Hogy te e kedves, csinos gyermeket, „ Annyi kalanddal torkig jóllakva, Végre csakugyan meg nem szeretted!“ „Mit! ?“ — kiált vissza a sértett lovag, Boszusan tekint köztük szerteszét. „Nézzetek csak, részeg czimborák, Miként becsülöm e lány szerelmét!“ S tépve kebléről a kis virágot, Ámul mindenik, de egyik se szól, Hogy az a tisztelt gavallér-lovag Ártatlan rózsát dob el magától . . . „Ugy-e, hogy mégis régi maradtam! ? — Igyunk no fiuk! még Ízlik a bor, Holnap hisz úgy is más virágon És másik szivén lesz megint a sor ! . . .* A kicsinyke kert bús lakóinak Esti fuvallat zokogva súgja: „Öltsetek gyászt ti testvér-virágok, És sírjatok oh ! ... meghalt ... a rózsa !“ A nemrég üde, fesledő bimbó Hervadt szirmokkal, halva fekszik ott . . . Könyörtelen szív lehett óh :• az, Becsülni rózsát mely csak igy tudott! Rákos István. Megbünkődve. Egy hideg téli nap estéjén történt, hogy egy csomó embert láttam összeverődve a zajos kerepesi-ut egyik korcsmája előtt. Nem szeretem a mindenféle apró-cseprő utczai botrányokat, verekedéseket végig bámulni, de ez alkalommal valami különös erő, valami titkos belső rugó ösztönzött arra, hogy a sokadalom felé tartsak. Nem tudván leküzdeni érthetetlen benső nyugtalanságomat, egyszerre csak azon vevém észre magamat, hogy önkéntelenül is belejutottam az ember áradatba, a melynek közepén a rendőrök dulakodnak a rend érdekében két munkás formájú szombati napon sokat látott alakkal. Szót sem érdemelne az egész, hisz az ilyenféle jelenetek már megszokott dolgok szombati és vasárnapi estéken. De reám az egyik alak olyan különös benyomást gyakorolt. Mintha láttam, mintha találkoztam volna már az életben. Ez a hang, ez a járás olyan ismerősek előttem. A rendőrök nem a legszelidebb figyel- meztésekkel kisérték őket lakásukra. Ismerték már régen e két alakot, szombati bravourjairól. Tehetetlenül követtem őket egynéhány lépésnyire, mikor az én ismerősöm, megíordul, s bortól elázott hangon kezd rá egy nótára. Jól ismert régi nóta, nekem is volt egy időben kedvencz dalom, de egy még most is sajgó sebem miatt gyűlölöm e dalt, gyűlölöm azt aki énekli, átkozom azt a czigányt a melyik először húzta nekem. Ez a nóta leit árulója most is az én ismerősöm kilétének. Borzongva ismertem meg abban a rémes alakban azt az embert aki..... Nem mondom meg! Fáj nekem valahányszor reá gondolok ! Van mindnyájunknak egy rejtett, féltett kincse, amelyről azt tartjuk — elhitetjük magunkkal, — hanem senkisem tudja. Nekem is van egy ilyen titkom, melyet nem akarok felfedezni. Nem szólok róla, hisz úgysem változtat a lényegen. S itt vége is lehetne az eseménynek, ha a jó Isten csodálatosan sújtó keze, még az nap éjjel nem hozott volna benuünket össze, még egyszer és utoljára. Még az nap este egy rendkívül sürgős ügyben tartottunk ülést a tűzoltó laktanya egyik termében. A legnehezebb várakozás közepette egyszerre megszólal a tüzriasztó harangja. Én levék szolgálatban, átvettem a jelentést a tűz miben és hol létéről s nehány pillanat múlva már vágtattam az égő asztalos műhely felé. A tűzhelyre megérkezve, hallom megdöbbenésemre, hogy az égő műhelyben két ember van benn. Iszonyú sejtelemtől gyötörve adom a ki a parancsot a mentésre. S nehány pillanat múlva az én embereim isszonyu önfeláldozás árán, hozzák ki a tüzből a szerencsétleneket. Hirtelen megpillantva az egyiket, a bánat, a harag, s fájdalom legkinzóbb érzékei nyilal- ták át szivemet. Az én régi s az este is látott emberemre ismertem benne. Most már nem dalolt, de egy hangot hallatott magáról. Láttam, tudtam, az életnek már szikrája sincs benne. Ittasan hozták haza mindkettőt a rendőrök ők égő pipával feküdvén le a forgácsok közé, az általuk gyújtott tűznek füstjében megfultak. Átadtam őket a mentőknek, a kik egy félórai hiábavaló élesztési kísérletek után jelezték, hogy mindkettő meg van halva. Kiszenvedett, megbünhődött az én emberem ; nyomorultul élt, tengette magát egy napról másikra, s nyomorultul is pusztult el. Pedig egykor ur volt, csinos fiú volt, szeretett s állítólag szerettetett is. Mert ur volt, módjában állt többet követelnie és tennie, mint nekem. Szabad volt hazudnia, szabad volt néki a szív szent érzelmeivel játszania. Oh! de a végtelen mindenható szigorú birája lett tetteinek. Most már az a leány sincs többé, a kiért szenvedett, akit megcsalt, s aki bánatában, szégyenében eihervadt. Most már csak magam vagyok a titok őrzője .........De talán többet is mondtam e tárgyról, mint akartam. Aki ennél is többet kíván megtudni, keresse meg. „Tetemre lrivá-s“ utolsó versszakában. Egyszer volt egy leány . . Ki úgy játszót a legénynyel, Mint macska szokott az egérrel. Szidanics Feri. A bástya-ünnepen működők névsora. I. Csárda. Osztoics Mihályné, Schumy Re- zsőné, Kövy Róza, Wind Margit, Frimm Olga, Jakovits Irma, Kupánits Emília, Szombathy Mariska, Nazarcsák Gizella, Kovács Etelka, Kovács Ilona, Faludy Margit, Schumy Terka, Szom- batby Kálmán, Vaskovits Ilonka. II. Csárda. (Ilona), Schinabek Engel- bertné, Göth Ilona, Göth Luiza, Friedrich Etel, Szalkay Izabella, Szalkay Elvira, Glanzer Clementina, Kleeberg Róza, Tost Ervin, Csatáry Minike, Csatáry Ilonka, Goldburg Iza, Csik Irénke, Varga Rózsika, Henszler László, Hensz- ler Lászlóné. Ószteria. Keömley Nándorné, Martroszky Mariska, Szakács Minka, Kleszner Etelka, Tel- kessy nővérek, Andaházy Irén, Merfort Miczi, Felsmann Ida, Eberling Irénke, Lász Károly né. 1. Pezsgő. Szőke György né, Szőke Etelka, Szőke Jolán, Guthjar Irma, Guthjar Margit. 11. Pezsgő. Széli Ignácz.né, Montenuevó Jolán. Ladányi Etelka. Kdvéhdz. Fachs Erzsiké Baranyay Miczi. Theds sáior. Báró Szentkereszty Béláné, Gaál Emma, Brichta nővérek. Jréfds tombola, báró Natorp Alice, Mokry Ida, dr. Wladár Róbertné, Záborszky Ilona, Ettl Margit, Hackstock Ottilia, Schwingenschlögel Karolina 1. Mézes ,kalács. Mocskonyiné, Ludwig Lajosné és leánya Ilonka, Hágel Herminé, Fodor Ilonka és Erzsi. Gyors sajtó és fénykép. Tábory Dezsőné, Tábory Dezső, Beranek István. Pereczesek. 4 kis fiú. Gallner Teréz, Schi- nabeck Gyula, Schinabeck Béla, Patacsics Lívia. 1. Virág t. Garba Gyuláué, és Denel Ká- rolyné, Dregaly Gusztiira, Nyirák Gabriella, Kolfler Camilla, Farkas Marisira, Horváth Gizella, Szwierag Olga, Fligl Irma, Garba Minus, Herold Lujza, Mercz Etelka, Wallett Józsa, Lazítaná, Budinszky Stefanie, Farkas Olga. II. Virág. Tabermanné, Nedeczky Re- zsőné, Bcrényi Margit, Gervay Adél, Sátory Riza, Vagács Ida, Brichta Irma, Ludwig Irén, Brangl Ilonka, Ettl Gizella, Adamcdk Annuska, Walter Berta, Guthjár Józsa, Told Malvin, Told Margit, Maucha Ilonka. I. Szivarok, özv. Szwieragné, Szwierag Róza, Szwierag Margit, Héger Luiza, Héger Ida. II. Szivarok. Fényes Ivánné, Demeczky Mihályné, Roboz Elvira, Tarkeöy Margit, Woht- ráb Flóra, Schletter Camila. 1 Czukrázda sátor. Schatz Róbertné, Bur- sics Irma, Grőger Aranka, Kövér Ilonka Payer Aranka, Payer Margit, Seidl Margit, Staub Hona Staub Margit Sternád Lenke, Tiber Margit, Vaszary Nellike, Dúzs Erzsiké, Heyduk Anna, Kautsch Vilma. 11. Czukrászda. Dr. Heraldné, Sárosy Ka- peller Etel, Piisic Ilonka, Sártory Mariska, Uher Gizella, Czeiner Stefi, Czeiner Margit, Geller Gózi, Keller Janka, Vaász Paula, Mozer Mariska, Jancsó Erzsiké, Holler Helén, Heuter Paulina, Nagy Vilma, Nagy Janka, Kormann Miczi. Ujságelárusitás. Boné Gézáué, Boné Anna, br. Durneis Ilona, Lakner Anna, Hummel Olga, Kollerfy Mihályné, Heisler Emma, br. Baratta Margit, Fodor Vilma, Büttel János. Tombola. Urgróf Pallavicini Edéné, őrgróf Pallaviciüi Edina, br. Vay Henrikné, Rohonczy Györgyné, Országh Sándorné, Országh Margit, lov. Kleeberg Oszvaldné, Érczhegyi Sárika, hg. Taxis Ami, Muchmeyer Hedvig. Gyermek szinhász és tombola, gf. Wenk- heim Frigyesné 2 kis és 8 nagy leány, Kozáuy Alice, Kozákv Olga, Csepreghy Irénke, Bárczay Anna, gróf Wenkheim Mária, gróf Wenkheim Ilonka, Gold Karola, Rohonczy Mária, Nemes Antal, Erdélyi Gyula. Tiróli sátor. Fröhlich Károly, Szerelemhegyi Tivadar, Varga Ottóné. I. Cassdhoz. Seidl Józsefné, Érczhegyi Ferenczné. Meloccó Józsefné, Kanzler Anna, Schaffer Ágostonná. II. Cassdhoz. Gervay Lujza, Hofhauser Elekné, Roth Irma, Tábory Sarolta. III. Cassdhoz. Frank Berta, Gaál Emma, Tátray Lajosné, Topicsné, Éberling Józsefné, Tusovszky Gyuláné. A czigány karavánt vezeti Patrubány Ferenczué. Czigány nők: Jablonszky Sándorné, Dr. Csánky Dezsőné, Miskey Béláné, Sziklay Károlyné, Kalina Irén, Jablonszky Jolán, Jablonszky Irén, Csutor Gizella, Mahaliczky Teréz, Blahuuka Zsüli, Buczurka Matild, Vilár- ner Ella, Hermann Zsüli, Hermann Irén, Miskey Erzsiké. Czimbalora-müvésznők: Klárner Sarolta és Csánky Kornélia. A magyar egyesület évkönyvéből. „Buda és Vidéke“ közigazgatási, közgazdasági, és társadalmi hetilap megjelenik minden vasárnap két nagy iv terjedelemben; szerkeszti : Erdélyi Gyula (szerkesztőség és kiadó- hivatal: I. kér. Alkotás-utcza 12/a szám) A lap ára: egész évre csak 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr. Negyedik évfolyam. E heti lapot melegen ajánljuk a Magyar Egyesület“ t. tagjainak szives figyelmébe, mint olyat a mely igen nagy szolgalatokat tesz a magyarosítás ügyének, s igy egyesületünk nemes és hazafias törekvéseit nagy mértékben előmozdítja. Ez a fővárosi újság a mely egyesületünk működésével rokonszenvesen foglalkozik tüzetesen közölve mindent, a mit az egyesület a magyarosítás ügyében tesz. Igen alkalmas e lap — mert szívesen s lelkesedéssel működik, velünk karöltve — arra, hogy a tapasztalt magyarellenes állapotokat nyilvánosságra hozva, ezeknek megszüntetésében egyesületünknek segédkezet nyújtson. Felhívjuk azért a t. tagtar- sakat, hogv e lapra szent ügyünk érdekében is minél többen előfizetni s panaszaikkal hozzá is fordulni szíveskedjenek. A magyar egyesület. Nyomatott Heisler J. kö- és könyvnyomdájában Budapest, II. Várkert-rakpart 1. sz. (Kluseman-féle ház).
