Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-06-05 / Rendkívüli szám
Budapest 1896. (2.) BUD A *-ps V I D EK E Jurtips 5, atyja. S íme az emberek jó szive palotát épített számukra, hol sok-sok árva gyermek képez családot, s az elhagyatottak otthont találnak. Öldöklő betegség pasztát az országban, hullnak az emberek s ragálytól félve elkerülik egymást; a rend is megbomlik s a szenvedőktől a segítséget megtagadja; ekkor a zárda kapui megnyílnak s irgalmas apáczák, kik nem irtóznak a fortéiemtől, veszik ápolásba a szenvedőket, nem jutalom fejében, hanem Isten nevében. Más szív keressen dicsőséget az emberek dicséretében; más leljen örömet hideg, ragyogó kövekben s czifra, festett ruhákban; más akarjon embertársai felett uralkodni kemény paranc-csal s gőgös hatalommal; más szeresse az aranyat s ezüstöt, mely érzéketlen kő és semmi több. Ezeknél többet ér hallgatni a fülemüle dalát susogó lombok közt; követni a patak kígyózó folyását puha, virágos réten; fa árnyékában kötözni boRrétát kedvesének; gyönyörködni a repülő felhők bíborában, ha lement a nap, s dongó bogarak koppannak a falon. A természet szépsége ártatlan szívekben tükrözik vissza. Királyi szivekben ól a nép szeretete. Kern egyesekért áldozni fel magát, hanem milliók gondját viselni.: nagy, nemes és felséges hivatás., Ismerek én ennél is szebbet: egy szív és benne tőr, a fájdalmas anya szenvedése, ki mindenét elvesztő halott gyermekében. Életének gyümölcse, szeretete, reménye bizalma, vigasztalása, elvesztek örökre. A hány anya gyermekét eltemette. ezt a fájdalmat mind ismeri, melynél nagyobb nincs e földön. Szent fájdalom, melyet nem lehet eltemetni, mely követi a gyermek lelkét az angyalok közé s vele ott imádkozik együtt, az anya a keresztnél, maga a gyermek Istennél, az anyáért. Ez az a fájdalom, mely szűz Mária szívét, átjárta a keresztfa alatt, minden anya bánatának enyhítésére. Ismerek eg}7 szívet, melynél nemesebbet és nagyobbat nem ismerek, egyetlen egyet, égőt, vérzőt, megkoszorúzva töviskoronával: a megváltó Jézus szent szivét, ki az egész emberiségért magát feláldozta s mindnyájunk buját, bűnét magára vette, kimondhatatlan kínt és halált szenvedett érettünk. Minden emberi bölcseség, akarat és hatalom gyarló, hit, remény és szeretet is csak ő benne vannak: ezt a szivet imádjátok. &&&&&&&&&&&&&&&&& A komor, százados, régi bástyán Illatos, virágos, az uj sétány Segitni, szegénynek, fájó baján Jó szívvel, összegyűl, asszony és lány ! 1896. Május 20. Dr. Országh. Sándor. »K* Legyünk méltányosak mindenek felett. IVÁNKA IMRE. A ß»z ország Uj háza, magyar alkotmányunk e hatalmas diadaljele, a szemek gyönyörére és a szivek örömére, immár fölépült a pesti Duna- partou. Nem messze tőle, Budavárának egyik sarkán, épül most a nagyszerűre tervezett uj királyi lak, hogy nem sokára világrészünk egyik legszebb fejedelmi palotája legyen. Ez a pompás két épület, mint időnk tükre mindenha dicsőn fogja hirdetni a mi haladó, virágzó, ünneplő korszakunk emlékezetét, mint a melyben a korona varázsa, tekintélye s a magyar nemzet ereje, jóléte szilárdan megizmosodott mivel a hodoló nemzet és koronás királya teljesén megértve egymást, együtt éreztek és egy czélra törekedtek. A mi most folyó örömesztendőnkben, minden alkalommal, igy a bástyaünnepen is nem lehet hőbb fohászunk,, mint az, hogy ezt az együttérezést és egy czélra törekvést jövőben az idők hosszú folyamán háboritlanul óvja meg s az utódokra folyvást átörökítve a gondviselés mert akkor történelmünk második ezredévében még több lesz a dicsőség öröme és sokkal kevesebb a gyász borúja, mint az első ezer esztendőben volt. Budapest, 1896, május 10-ón. Vadnay Károly. jvíasonlón, mint szép vidéked Volt benned halál és élet, Verőfényes s borús napok, Változóan öröm s bánat, Csendes és viharos évek. A mint sorsunk véd vagy támad.' Virágöt bb.z a kikelet, Mely nem éli túl a telet S minden gyümölcsnek az ára Egy egy virágnak halála Lauka Gusztáv, r A mélyen érző lélek olyan mint a nap, elűzi a hideget és fagyot sziveinkből. Budavár, 1896. május bő 6-án. B. Yay Henrikné. szeretet és jótékonyság ezen ünnepe alkalmából legyen szabad az emberiség igen nagy jóltevőire : a gyümölcsfákra, irányoznom a szives figyelmet. A gyümölcsfák — a növények közül a legrégibb, legnagyobb jóltevőink; még pedig öntudatlan, de egészen önzetlen jóltevőink. A legrégibb jóltevőink ők, mert az emberiség története már az édenkertben az almafával és gyümölcsével kezdődik, ezenkívül a külöm- böző nemzetek történetének egyes nagyobb epizódjaiban mindenütt ott látjuk a gyümölcsöt főleg pedig a gyümölcsök királyát: az almát szerepelni. Önzetlen jóltevőink ők; mert számos jótéteményükért csak azt kívánják tőlünk, hogy gonddal nevelt gyermekeiket: magvaikat az anyaföldbe vessük és az abból kikelt csemetéket nemesítve gondozzuk. Ezen aránylag csekély munkáért nemes, üdítő és egészséges gyümölcscsel szolgálnak ; életünk fenntartására szükséges oxygénnel látnak el bennünket; házainkat és környékét széppé, egészségessé, lakályossá teszik, kedélyeinket megnyugtatják. Árnyékukban a belső megelégedés érzete kel fel bennünk; zöld lombjuk színéből, tavaszonkint megújuló faka- dásukból vigasztalást merítünk mindennapi fáradalmaink és a sors okozta csapások közepette. Es még egyet! Az emberekkel tett sok jóért is nem egyszer hálátlanság a részünk. A gyümölcsfáknál — a kevés gondozásért is — csak hálára lehet kilátásunk. Ültessünk tehát minél több gyümölcsfát bogy azok nekünk is jóltevőink lehessenek; azonkívül pedig az unokák is részesülhessenek azok jótéteményeiben — bálatelt szívvel gondolva és áldást kérve azok egykori ültetőire ! / Molnár István. Az idealizmus a szép, a jó, az igaz megismerése és gyakorlása. Legyen a budavári bástyaünnep külső megjelenésében szép; erkölcseiben és tetteiben jó ; érzelmeiben igaz magyar. Ez lesz az ideális ezredéves budavári bástyaünnepély! Budapesten május 15. 1896. BOGISICH MIHÁLY prépost, budapesti esperes budavári plébános. Május. I. Hol még imént csak méla csend ült, Mi még most hallgatag, kopár, Az erdő mélye újra csendül, Zöld ágon zeng a kis madár. Bimbóznak már a rózsafák is, S a május vígan int nekem, Vele a sok kedves majális, Szupé csárdás a szigeten. Tudom, hogy rajtam kivül ennek Valaki más is már örül, Kinek vonásin elmerengek, A mint mellém kaczagva ül . . . De mily kegyetlen durva hangok Zavarják e szent ihletet? „Szép gyermek, mindenek mulandók, A föld, s az ég, s az istenek!“ „Elmúlnak május és majális, Éljő a nyár, s ez itt a baj; Akkor téged, ha szinte fáj is, Nyaralni visznek, mint tavaly!“ II. Ének a jótékonyságról. A Bástya ma fényárban úszik, Temérdek pompa, dísz, virág ; De szebb pompánál, szebb virágnál A bájos édes hölgyvilág. Ez vonzza várba a legényt fel; Vesztedre jöttél jó fiú ! A hiúság tárczádra les ma, Es a leánynép mind hiú. Pezsgőnél áll egy barna lányka; Pohárban gyöngyöző nedű Az ifjú oly zavartan áll ott, A hölgy oly lángtekintetü. Szegény fiú már azt se tudja, Pezsgőt iszib-e, vagy vizet? Csak néz, csak néz megrészegülten, Iszik, néz, újra néz, s fizet. » Haza megy aztán lázban égve, Nyugtot többé sehol se lel . . . Még azt hinnék, sajnálja pénzét, Pedig szivét vesztette el. Beláayi Imre
