Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-05-24 / 21. szám
Budapest 1806. (4.) BUDA és VIDÉKÉ Május 24. kétlovas kocsin és kétszer körüljárta a Vérmezőt. A király előtt Sél ley Sándor miniszt. tanácsos, és Rudnay Béla főkapitány lovagoltak nagyobb számú lovasrendőrcsapat élén. A királylyal egy kocsiban ült Bánffy Dezső miniszterelnök, utána pedig a következő kocsikban Pa ár főhadsegéd, Somogyi hadsegéd, Rohonczy tábornok, Fejérváry báró bonvédminiszter és R á t h Károly főpolgármester ültek. A menetet gyalog kisérték Ger- lóczy polgármester és Ol hau ser Pál elöljáró fényes magyar díszruhában, ezekhez csatlakoztak a nemzetiszil ü vállszallagos rendezők egész gárdája. A király lépésben hajtatott és nyájas mo- solylyal arczán köszöngetett jobbra-balra, a nép pedig kalapját megemelve szive legnemesebb érzelmével, a szeretet tüzétől kipirulva éltette korouás királyát. A király kocsijából csak egyszer szállt ki, a midőn megpillantotta a Ganz-gyár alkalmazottainak daloskörét, mely Krausz tanár vezetése alatt működött. A Hymnust zenditette rá pompás betanulással. A király közvetlenül a daloskor előtt állott s Krausz tanárt meg- szólitásával tüntette ki. Megkérdezte, hogy milyen daloskor az, és ezeket mondta: — Nagyon szépen hangzott a dal, nagyon jó daloskor ez. A király eltávozásával megkezdődött a mulatság, fesztelenül, jókedvvel. A Vérmező egyik részén csapra verték a hordókat, a másik részén szórták a kifliket, zsemlyéket, virslit és szafaládét. Mindenfelé kaczagás, nevetés hangzott, a póznára mászókat vagy éljenzés, vagy gúnyos megjegyzéssel kisérték, a mint sikerült egy-egy nyereményt a pózna tetejéről lekapni, avagy szégyenkezve lecsúszni róla üres kézzel. Az ökörsütés 5 órakor vette kezdetét és a feldarabolt húst csak úgy szórták a nép közé. Az ökröt Jankovics József tisztelt polgártársunk sütötte nagy éljenek között. Este aztán volt görögtiiz, bengáli fény, sistergő rakéta bocsátás s végül a két katonabanda a takaródét fújta s ezzel a népünnep véget ért. És miután ezekben a népünnepről beszámoltunk, kötelességszerüen még egyszer a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk az első kerület elöljárósága tisztikarának, az összes alkalmazottaknak, a kerületi választmány minden megjelent tagjának, hogy buzgalmuk által olyan napot szereztek a főváros polgárainak és a népnek a melynek emléke kitörölhetetlen nyomokat hagyott hátra. A*, ő érdemök tette lehetővé, hogy öröm és vigság, megelégedés és béke között hanyatlott le a Vérmező felett vasárnap a nap. Áldás legyen a nap emlékén, és áldás azokon, a kik a népért ezt megcselekedték ! V. Ii. Egy elkésett tudósítás, Zimándy Ignácz, Török-Bálint tisztelt plébánosa azok közé tartozik, kik pusztán nemes szivök sugallatából cselekesznek jót. Pedig a mai világban nagyon ritka az ilyen keresztény jellem. Aki akármilyen csekély vagy akármi lyen nagy összeget áldoz jótékony czélra, annak főtörekvése az, hogy mielőbb kidoboltassa és közbiré tegye. A lapok utján bizonyos jó kedvű adakozók csak azért közöltetik adakozásaikat, hogy illető helyről eli&merést kapjanak vagy pedig tele szivják magukat a nyilvános dicséretek mákonyából. A ki valaha Török-Bálinton megfordult, ott nagyon sok helyes alkotást lát, a melyeknek szerzője ezekről soha sem beszél, de a legkisebb gyermek és legöregebb ember is büszkén emlegeti, hogy mind ez az ő szeretett papjuktól ered, ki hiveinek igaz lelki pásztora. Nekünk, kik Buda és vidékének krónikáját jegyezzük, már sokszor sikerült a nemes tettek elkövetése után felfedezni és közölni a titokban és miutegy családi körben gyakorlott sokféle jótékonyságokat, — hogy hü képét adjuk a valódi lelkésznek, ki Isten különös kegyelme és saját szorgalma gyümölcseit annyi- J felé és annyinak osztja, hogy azokat nyilvántartani majdnem lehetetlenség. Kötelességünk hü képét adni a keresztény emberszeretetnek, mely tettei jutalmát egyedül saját lelke és szive megelégedésében keresi. Ha a nagyok és hatalmasok sok ezrei, kiknek' az Isten többet juttatott mint Török Bálint lelkészének, — ezt a példát követnék, a hazában szocziális kérdés nem volna és csupa virágzó községekre akadnánk. Most értesülünk róla — és csak post festa üdvözölhetjük őt élete éveinek azon fordulóján, hogy 40 éve pap és 25 éve plébános Török- Bálinfon. Azon a napon telt be a 40 és 25 év mikor híveivel hazánk ezer éves fennállását ünnepelte És erről csak kevesen tudtak. Zimándy Ignácz az egyházi, társadalmi, politikai és irodalmi téren úgy töltötte be pályáját, hogy a történelmi igazsággal mérve, kiváló érdemeket jegyezhetünk fel róla. A „Buda és Vidéke“ által legelőszőr ajánlott millenáris faültetés az ő szivében is viszhangra talált és a plébániához tartozó egy hold posványos földet 600 frt költséggel be- kerittette, hozatott 600 szekér jó földet, beültetett 160 drb beoltott nemesített gyümö'csfát. Május 10-én a Te Deum alkalmával a szent beszéd után azzal lepte meg híveit, hogy ő az ezredévet nemcsak az egyideig élő fákkal akarja megjelelni, hanem még maradandóbb emlékkel. Olyan emléket akar hagyni, melyet az idő foga fel nem emészt. Kijelentette, hogy a fő- tanitó, két tanitó lakásának és a fiú iskolának újra építésére 8000 Irtot adományoz. Ezen kívül ösztöndíjra 2000 frtot tett le alapítványul, melynek évi 100 frt kamatját egy török-bálinti fiú kapja, ki ott az elemi iskolákat jól végezte és a magyar nyelvben kitűnő; ez huzza egész a 8-ik iskoláig, ha jól tauul és jól viseli magát. Az ösztöndíjat a mindenkori török-bálinti plébános adja az iskolaszék és tanítói kar meghallgatása után, de ezektől függetlenül. Ezen kívül kiosztott hivei közt 500 drb csinosan bekötött Tárkányi-féle ímádságos könyvet. De kikötötte, hogy az újságokba az alapítványról és adakozásról írni nem szabad. Lapunk egy munkatársa Török-Bálinton járt és az odavalóktól meghallotta ezt a szép tettet, melylyel Zimándy Ignácz jótékonyságának hosszú sorozatát szaporította. A „Buda és Vidéke“ kötelességének tartja, hogy a tö- rök-balintiak örömet és köszönetét a nagylelkű adakozó szerénységének megsértése nélkül közölje, mert lapunk programjában van az, hogy Búd i és vidéke életének hü tükre akar lenni, de nem lenne az, ha a kitűnő emberbarátnak ezt a szép cselekedetét elhallgatná. Felemlítjük ezúttal azt is, hogy midőn 4 évvel ezelőtt megkínálták a képviselőséggel, ő akkor a lapokban is nyilatkozóit hogy politikával többé nem fog foglalkozni, csakis a magyar kulturális érdekek előmozdítására szenteli életét. És így is történik. Minden tette minden írása tanúsítja azt, hogy igazi nagy ' ember. Turista kirándulás. A Magyar Turista Egyesület folyó évi rendes közgyűlését folyó hó 24 én — pünkösd napján — Selmecz-Bányán tartja meg, így a budapesti osztály is ezt a kirándulást vette tervbe a pünkösdi ünnepekre és pedig olyké- peu. hogy az indulás a m. á, v. keleti (központi) pályaházából már szombaton — május 23-án — reggel 7 órakor történt, érkezés Selmeczbányára délben 1 óra 40 perczkor, hol az érkezőket a Szitnya osztály fogadta, ez gondoskodott az elszállásolásról is. Társas ebéd után a város nevezetességeinek megtekintése és este közvacsora, míg pünkösd első napján reggel a hodrusi tavakhoz es a honvéd emlékhez vonul a ta'rsaság, délben társas ebéd, délután 4 órakor a városház tanács termében közgyűlés, este tánczmulatí-ág, ünnep másod napján pedig reggel fél hat órakor kirándulás a Szitnyára onnan viszsza Selmeczbányára és a délután 3 óra 20 perczkor induló vonattal utazás Budapestre. Azok a turista tagok, kik a közgyűlésen részt venni óhajtanak, de a szombaton reggel 7 órakor induló gyorsvonatra el nem juthatnak indulhatnak délután 2 óra 55 perczkor és Garam-Berzenczeig gyors vonaton, innen kocsin jutnak Selmeczbányára, miről előleges jelentkezés esetén a rendezőség a kirándulók költségére gondoskodik, sőt ha valaki szombaton megkésik — oda ér a közgyülősre ha ünnep első napján reggel indul is. A kiránduláson csak azok a tagok vehetnek részt, kik e czélból az egyesület helyiségében (IV. Rózsatér 5. sz. a.) a heti napokon tartani szokott hivatalos órákban vagyis 6—8 óra közt — folyó hó 20-án este 8 óráig jelentkeznek, mely alkalommal bejelentendő az is, hogy mely alka’ommal kíván a jelentkező útra kelni. A három napos kirándulás vezetője Dr. Marinovics Imre egyesületi titkár lesz. Azok a turisták, kik Selmeczbányára menni nem akarnak ünnep másod napján tehetnek kirándulást Korény János vezetése alatt Török-Bálintra, innen a Csíki hegyeken át a Normafa érintésével a Jánoshegyre, ebéd után a Szép Juhászné érintésével a Lipótmezőre. Ez a kirándulás május 25-én reggel a m. á. v. keleti (központi) pályaházából 6 óra 35 perczkor induló vonattal veszi kezdetét és reggel induló csapat a Lipótme/őn találkozik a délután kirándulókkal, kiket Maurer Rezső délután három órakor vezet a Margithid budai fejétől a a Rózsadombon, Józsefhegyeu es Vadas kerten keresztül a Lipótmezőre. Az egyesület csinosan kiállított füzetben adta ki az egész nyárra szóló kirándutási tervezetét, mely a kirándulási szabályokat és a foganasitott utjelzéseket is tartalmazza, minélfogva e füzetke hasznos szolgálatot tesz egyeseknek vagy külön kiránduló társaságoknak is, és azt az egyesületi helyiségben bárki, tehát nem tag is megszerezheti. Ismerőseink. ("Árnyak és fények.) Sigray Pál. Régi nemesi családból való, de szinarany demokrata. Fönomális egy ember, ki daczára annak, hogy az első hazai takarékpénztár egyik igazgatója, nagybirtokos, nem szereti ha nngy- ságolják. Ben8Őségteljesen emberszerető, rajong hazájáért és annak haladásáért; jeles tehetség, kiváló képzettség, jeles gazda, megnyerő alak, kinek ész és jóság sugárzik ki szemeiből. Mint fővárosi bizottsági tag kiváló tevékenységet fejt ki a közügyekben. Sokoldalú ember, ki fáradhatlanul sokat, rendszeresen és alaposan dolgozik. Pénzügyek terén súlyos tekintélynek tartják. Midőn nmg nem abszorbeálta élettevékenységének nagy részét takarékpénztári igazgatói állása, legbuzgóbb, legtevékenyebb tagja volt az Országos Magyar Iskola-Egyesületnek. A nemzeti kultúra terén szerzett érdemeiért az egyesület az Andrássy-éremmel tüntette ki. E kitüntetésnek kiváló és nagy jelentősége van. mert olyan kitüntetés, melyet igazán ki kell érdemelni. Most különösen azon fáradozik, hogy a Magyar Egyesület és az Iskola-Egyesület, melyeknek azonos czéljai vannak egyesittesse- nek, szóval lelkes előmozdítója a nemzeti közművelődés ügyének. Ha hivatalos kötelésségeit elvégezte visz- szavonul zugligeti Tusculanumába, hogy a pihenés óráiban is szenvedélyesen kertészkedjék * Jeles pomologus, ki előszeretettel foglalkozik a iák nemesítésével. Szabad óráit bensőségteljesen szeretett családi körének szenteli. Családi körében nyugot- európai Ízlés és műveltség honol. Neje egy régi magyar nemes család gyermeke, ki korszerű példát tud adni az előkelő állású magyar úrnőknek a helyes alapokra fektetett, józan ma-
