Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-19 / 3. szám

o/*■

Budapest, 1896.

Y. évfolyam 3. sz. Vasárnap, Boldogasszony hava (január) 19.

BUDA ÉS VIDÉKE

HETENKÉNT MEGJELENŐ LAP A KÖZIGAZGATÁS, KÖZGAZDASÁG ES TÁRSADALOM KÖRÉRŐL.

BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE.

Szerkeszti : . /\

KTflDÓ-H I V ÄTAI^, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek;

I. kér. Alkotás-utcsa 12 a. Sxtfke-hái

Megjelenik ulnden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

S2íí;fiXi:iS.2;TÓSC<3,

I. kor., Alkotás-ntoza 12/a. Sittke-hái.

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

A magyar egyesület tagjaihoz.

„Buda és Vidéke“ közigazgatási, közgazdasági, és társadalmi hetilap, megjelenik minden vasárnap két nagy iv terjedelemben; szerkeszti: Erdélyi Gyula (szerkesztőség és kiadó- hivatal: I. kér. Alkotás-utcza 12/a szám.) A lap ára: egész évre csak 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre I frt 50 kr. Negyedik évfolyam. E heti lapot melegen ajánljuk a „Magyar Egyesület“ t. tagjainak szives figyelmébe, mint olyat, a mely igen nagy szolgálatokat tesz a magyarosítás ügyének, s igy egyesületünk nemes és hazafias törekvéseit nagy mértékben előmozdítja. Ez a fővárosi újság a mely egyesületünk működésével rokonszenvesen foglalkozik tüzetesen közölve mindent, a mit az egyesület a magyarosítás ügyében tesz. Igen alkalmas e lap — mert szívesen s lelkesedéssel működik velünk karöltve — arra, hogy a tapasztalt magyarellenes állapotokat nyilvánosságra hozva, ezeknek megszüntetésében egyesületünknek segédkezet nyújtson. Felhívjuk azért a t. tagtársakat, hogy e lapra szent ügyünk érdekében is minél többen előfizetni s panaszaikkal hozzá is fordulni szíveskedjenek.

A magyar egyesület.

A magyarosodás és Buda vidéke.

Körülbelül harminczöt. óve annak, hogy az alkotmányos kormányok intázik el az ország ügyeit. Harminczöt éve annak, hogy a községek a szolgabirák és a megye alkotmányos önkormányzattal igazgatnak, és látják el újra ügyeiket.

Harminczöt óv óta sokan sokat fáradtak a Buda körül fekvő községek megmagyarositásán is, de minden szorgalom, minden fáradtság daczára legfe- lebb hazafias németeknek, de nem magyaroknak nevezhetjük őket. . .

Tóth József királyi tanácsos tanfelügyelő ur jelentéseiből az ő buzgalma folytán jelentékeny haladás tűnik ki különösen a papiroson, de az életben itt- amott még visszaeséssel is találkozunk.

A községben az egyesületek, egyletek teljesen németek, mulatságaik német színezetűek, zenéjük német, szokásaik németek. A szabadságra haza eresztett katonák huszár sipkában német nótákat énekelnek, ha földieikkel együtt vannak.

Az iskolából haza térő hu a családjánál megint németül beszól. A korcsmában és egyebütt németül szórakoznak.

A község jegyzője, tanítója nem láthat úgy munkához, mint a hogy kellene, mert a községgel jouuc r^:z viszonyba, ha erélyesebben magyarositana.

A megye tehetne többet, különösen a szolgabirák.

Valljuk be, hogy a járási közigazgatás derék és más egyebekben is di- ■

csóretre méltó főnökei nem teljes erővel munkálkodnak e téren. És hogy nem teljes erővel munkálkodnak annak oka a társadalom, a társadalom értelmisége, mely a munkakedvelt sem nem éleszti, sem nem támogatja.

Az urak kényelmesen gondolkodnak. Nagy magyar családok a földes urak és még is német vagy tót a község.

Ha mindenki teljes erővel dolgozott volna, ezt a jó akaratú és magyarul érező népet bizony harminczöt óv alatt magyarrá lehetett volna tenni.

Nem akarjuk vádolni a lelkész urakat, de mindannyit nem is dicsérhetjük, mert közülők sokan kényelmesen fogták fel a magyarosodás kérdését. . .

Valljuk be azonban azt is, hogy nem könnyű a munka, mert néhol erős a nyelv és faj ellentállása is. Ez okozza azután hogy nehezen magyarosodnak és Budán németül kínálják áruczikkeiket, s a ki csak tűri a német nyelvet, az is németül beszél velők.

M:6 határozott nix dájtsot nem mondunk, addig lanyhán fog folyni a magyarosodás és nagyon lassú lesz a haladás.

Erdélyi Gyula.

tatással zártam őt karjaim közé. Óh mily nagy rokonérzés fűzi lelkemet ez emberéhez! Mily drágák és becsesek az igazság szelíd kötelékei.

Az aggastyán viszonozván ölelésem mondái Visszavevém e burkolatot mely máskor. V1 kernet övezé s az akarok lenni a mid örökké leendek-kalauzod ; mert ott, ahol a bilincseitől felszabadult szellem szünetnélküli tevékenységben fáradhatlanul működik tovább, — ott a pihenés csak munkacsere. Önerejü búvárkodás az Istenség messzeségeiben csak azok tanításával változik, amit mi a föld későbbi jövevényeinek nyújtunk, s az első aki lelkedet majdan a végtelenség megismertetésébe vezeti — én vagyok.

Ezzel kézen fogott és egy felénk szálló felhőre vezetett, melyre reá lépvén az ég mérhetetlen magasságába emelkedtünk. Láttam a holdat hegyei és völgyeivel; láttam a tejut, fiastyuk (Plejádok) és Órion csillagait az összes bolygókkal.

Mindent — amit egyébkor a végtelen távolság miatt csak alig láthaték — most közvetlen közelről sokkal szebbnek, dicsőbbnek láttam és oly lelki gyönyörrel járkáltam felfedezéseim között, mint a földön lakó emberbarát jár, kél jótéteményei közepett. Midőn mindezt csodálva belemélyedtem ama nagyság bámulásába ki mindezt teremté és hathatós szereteténél fogva örök időktől vezeti és tartja, vezetőm igy szólott:

A te elmédnek látköre nem határolja egyúttal a világokét is. Habár most el nem gondolható távolságokról egy sereg nap csillog

A és VIDKKE“ TÁRCZÁJA.

Galilei álma.

Közli : Haeffler István.

Az álom gyűjt uj életerőt a kifáradt szervezetnek és a pihenő testnek üdülést ad.

A kutató elmének mégis örök rejtélyként áll annak a kérdésnek megoldnatása, hogy az az életerő, mely alvás előtt éber és öntudatos, az álomba merülés után a majdnem hullaként mozdulatlanul fekvő testben miként fűzheti tovább érzésteli — szertekalandozó tarka képeit, miközben a korábbi öntudatot uj meg uj ismeretlen világokba röpíti — holott az anyag cserének nyújtott nyugalom mellett egyúttal erőben a szellemet is gyarapítania kell.

Mert hogy az álom csupán a szervek befolyásától felszabadult lélek vagy agyrendszer működésének folytatása volna csak, — viszont hogy az álmok bizar különféleségét a felizgatott képzelődés szüleményének tudjuk be, ennek határozottan ellent mond az a körülmény, hogy az álom alatt a test szervezete szintén tovább működik, legyen bár az izgalommentes vagy lázas állapotban.

A szellem kapcsolata tehát nem oldódik fel; de magában elég rejtély az álom bekövetkezésének pillanata is ; van e élő lény aki a virrasztó öntudatra féket vető álom foglaló perczére emlékeznék ?

Hogy e rejtélyes állapot sokszor mennyire

képes kiszínezni az ébrenlétkori gondolatban a a lélekben gyökerező de megoldhatlan problémákat — legyen példa erre Galilei saját érdekes álma, melyet bizalmas barátjának Vivi- aninak *) (későbbi életrajz Írójának) beszél el, midőn Olaszország e legnagyobb természetbúvárját — a modern természettudomány örök nevű megalapítóját, Ptolemäus világrendjének harczosát és a hatalmas kutatót, a buta irigységtől áthatott ármány — az emberi szív e legnagyob gyarlósága — börtönre juttatá.

„Nehéz csapást mért reám a sors — beszéli ő — Rómában ; hiába sóhajtoztam szabadulásom felé.

Hatalmas befolyású barátaimnak érdekemben tett lépései, kérelmeim, panaszaim, nem nyithatták meg börtönöm lakatját. Csüggedve fohászkodtam Istenemhez; egyik napon aztán, hogy erőt vön rajtam a bágyadtság mély álomba merültem és a következőket álmodám:

Egy tiszteletet gerjesztő aggastyán lépett fekvőhelyem elé, s ott megállva szelídséggel pihentető rajtam tekintetét.

Mialatt én csodálkozva szemléiéin ezüst fürtökkel koronázott gondolatokba merült homlokát, igy szólott hozzám: Galilei! amit te most szenvedsz, azt azért az igazságért szenveded, miben tanító mestered én valék; az ármány mely most téged üldöz — engemet üldözne ha a halál örökös szabadságba nem helyezett volna.

Te Copernikus vagy! kiálték és elragad*) Biograph, di Galilei Galileo 165í.

„Nyelvében el a Nemzet“. A magyar egyesület jelszava