Buda és vidéke, 1896 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-12 / 15. szám
Budapest, 1896. (4.) nyira tökéletes, hogy nem lehet róla epigrammát írni. Pedig Tóth Lőrincz nem csak írni tudja az epigrammát, de elő is adni. Mint felolvasó is kiváló 03 rokonszenves. Az Akadémia epigrammját talán meg is irta titokban és ott van elrejtve asztal fiókjában. Az epigramma mesterétől ezt el is várjuk. György Aladár. A tudomány minden ágában jártas György Aladár. Ha az orvosok tartanak kongresszust, György Aladárt nem mellőzhetik, jó tanácsokkal szolgál ott is, ha a demográfusok üléseznek, György Aladár előadójuk, mikor a statisztikusok értekeznek, G ö r g y Aladár neve a tisztikar tagjai között olvasható, — hisz az ő tulajdonképeni foglalkozása: „az országos statisztikai hivalal beltagja“, — de talán ő a statisztikus, a roppant sok oldalú tudományos férfi leginkább a tanügyet szereti: több tanítóegyesület tiszi-eletbeli, és választmányi tagja, a tanitógyülések mindenikén ott van s alapos, higgadt felszóllalásával tettre serkenti a tanítókat, mérsékli a heveskedéseket. A kiállítás tanügyi csoportjának ő a vezetője. Az I. kér. tabáni iskolaszék megválasztotta jegyzőjévé s ő ezt el is fogadta csak azért, hogy ennek a városrésznek tanügyét fejleszsze. Mint jegyző különben inkább csak irányitó, s csak azért tartja azt meg továbbra is, mert oldala mellett, mint másod jegyző Bárány Zsigmond működik. Sokat tesz ő Budapest s különösen Buda fejlesztéséért is. A kiváló tudós ez ideig még nem tagja ugyan az „Akadémiának“, de már volt ajánlva s tekintélyes számú szavazatot is nyert. Azt csodáljuk, miképen képes ő minden tanári, tanítói, orvosi, iskolaszeki, kiállítási bizottsági kisdedovói „Klotild“-szeretetházi, jótékonysági stb. ülésen jelen lenni, szakszerűen a tárgyhoz szólni, hivatalos működését pontosan teljesíteni, történeti, paedagogiai, általános ismereteket közlő könyveket s czikkeket Írni. Ezt az adományát ő Istentől szerezte s mi csak hálával tartozhatunk a Mindenhatónak, hogy őt nekünk adta. Dorogsághy Dénesné. Rapos József volt a kisdednevelésügy nagynevű apostola, leánya Aranka, a fővárosi tanítói kar egyik dísze. A krisztina-téri iskola büszke lehet arra, hogy őt tagjai közé számíthatja. Férje Dorogsághy Dénes, a budai sikló igazgatója. Dorogsághyné nem kenyérkeresetből, ő hivatás szeretetből tanító. Számos tanügyi czikket irt s mindegyikben oly alaposan foglalkozott a themával, hogy csak dicsérettel emlékezhetünk meg róla. A „Mária Dorothea* tanítónői egyesületnek egyik éltető munkása. A közel múltban gyönyörű fejtegetésével tűnt ki, melyben dr. Schwartzer Ottó jeles müvét ismertette. Tisztelettel hajol meg előtte a tanítóság, elismeréssel adózik neki a hatóság, szeretettel övezik körül tanítványai, kiknek ő szerető, oktató anyjuk. De a mily jó tanító az iskolában ő, oly jó anya otthon. Gyermekeit egyszerűen és mintaszerűen neveli. Nyaralók — nyaralás. Szent-György havában a fővárosi fmber, legalább az a ki teheti nyaralót keres. A fő- váiosi emberek az az a pestiek valóságos x’abok. Rossz talaj rossz viz, egészségtelen börtön lakásokba por és még sok más nyomorúságon átkinlódva a keserves esztendőt nyaralni megy az elgyötört halandó. Buda és Vidéke, melyre egész évben legtöbbször mostohán bánnak, benépesül. Bérkocsikban magánfogatokon száguldanak végig a vagyonosak. Teher szállító kocsik hordják a nyaralók bútorait. A budai hegyekben ebben az évben is temérdek nyaraló épült, és épül folytonosan. BUDA és VIDÉKÉ. Az ingatlanok forgalma élénk. A vidék lassan halad. A legtöbb község elöljárósága tétetlen- ségben vesztegel. Ha másutt lennének oly csoda szép helyek, mint Buda vidékén fel, tudnák azt használni. Számtalanszor irtunk erről a kérdésről. Felszólítottuk az elöljáróságokat, egyleteket, tanítókat, hogy írjanak valamit a községekről. Ismertessék a viszonyokat, éleszszék a letelepülés kedvét. A levelekre nagyon kevés választ kaptunk. A Buda és Vidéke azért van, hogy ilyen tárgyakat beszéljünk meg benne. A nyaraló közönséghez is többször fordultunk, felajánlottuk lapunk hasábjait hogy itt jól lel fogott érdekeiket vitassák meg. A nyaralók nem akarják belátni, hogy milyen hasznos házi barátjok nekik a Buda és Vidéke, daczára, hogy közelebb a tekintélyes Pester Loyd is felhívta lapunkra a nyaralók figyelmét. A budai hegyek nyaralói nyaraló tulajdonosai nem tartják magokat budaiaknak úgy szólván csak keresztül utaznak Budán és nem tesznek semmit, vagy csak igen keveset Budáért. A vidéki nyaralók is jobbára csak nyaralnak és azért a községért a hol tartózkodnak nagyon keveset tesznek. Tudtunkkal csak is Budakeszen van szépítő egyesület. Oly nagy és népes helyek, mint Budafok és Tetény rendszertelenül fejlődnek. Budafok pedig úgy szintén Tétény-Kis-Tétény állandó letelepülésre hivatottak. Pomáz is csak lassan halad, pedig itt elég értelmiség van, Valljuk be nem a közlekedésben van csak hiba, de a közönyben. Mozduljanak az elöljáróságok és a vidék felvirul. A főszolgabirák is kényelmesek e kérdésnél. Legyenek erélyesek ébreszszéic fel az álomból az alvókat. Rajtok áll, hogy a nyaralás fokozódjék és a községek ez által vagyonosodjanak. Mi nyilvánosan felkérjük a főszol gabirá- kat, elöljáróságokat, bizottsági tagokat, lelkészeket, tauitóbat, szóval az egész értelmiséget, hogy azt a nagy vagyont a mivel a gondviselés vidékünket megajándékozta értékesítsék. A nyaralókhoz végül azzal a kéréssel is fordulunk, hogy a magyarosodásért is tegyenek valamit és ne felejtsék el: Nyelvében ól a nemzet. Jubileum-bál a Császárfürdőben. A Buda ésVidéke szerkesztősége közkívánatra a nyár folyamán a Császártürdőben jubileum-bált rendez. A császárfürdői régi bálok emlékének akar ezzel a szerkesztőség áldozni. A bálokról mi is irtunk már visszaemlékezéseket. Közelebb az Egyetértésnek egy tár- cza írója emlékezett meg róluk. A czikkiró ezeket írja: „Jubileumi hangulat vonult be a Császár- fürdő hajdan hires plantánjai közé is. Andrássy Mihálynál, a Császárfürdő igazgatójánál tanácskoztak egy érdekes jubileumi bálról Valaha a hatvanas évek szép emléke napjaiban itt e platánok alatt bálozott az előkelő világ. Akkor még egyeséges volta magyar társadalom, sem felülről, sem alulról nem jutott eszébe senkinek ezt az egységet megbolygatni; a Bécsböl jövő nyomás tartott akkor bennünket olyan szépen össze. Ez aranyos napok emléke nem aludt ki védkép azok leikéből, kik a verőfényében valaha sütkéreztek, s a még élő rendezők a millenniumot nem akarják elmúlni engedni a nélkül, hogy a mai nemzedéknek be ne mutatnák, minők voltak hajdan a császárfürdői bálok: a platánok alatt, a hogy akkor mondták, s a melyekhez annyi kedves emlékek fűződnek. Valóban e hírre sok őszheju hölgy és ur szivében rezdülhet meg a lírai érzés szerte a hazában. S ha meg lesz a millenniumi bál, a platánok alatt államférfiak, diplomaták és kegyelmes asszonyok a régibb és újabb gárdából találnak majd egymásra és ábrádoznak el a múlta, a mely oly szép volt s mem tér vissza soha többé. Szóba/ hoztam e tervet egy grófné előtt, ki valaha a legdelibb gróffal tánczolta bámulat- keltően a már most néhai nevet felvett csárdást. Bizony könyek gyűltek a szemébe és kijelentette, hogy nem tudna elmaradni a jubileumról, de arra meg kellene hívni gróf Széchenyi Ödönt is, ki az első évben volt a bálbizottság elnöke. Április 12. Azonban sötét emlékei is vannak e báloknak, mert sok párbaj is keletkezett a platánok alatt. Az egyikben Reviczky Xavér, az irodalom és társasás; szemefénye esett el a másikban Nyíri Józsa, a legelső gavallérok egyike ejtette el a gazdag Nemeshegyit, a kitől a báli meg- hivót megtagadták. Érdekes tagjai voltak a rendezőségnek Keve József, Beniczky Emil, Bulyovszky Gyula, Kempelen Győző, Toldy Pista, Szabó Rikhárd. Az irodalom akkor a legelőkelőbb társasággal össze volt forrva. A főúri termekben Írók szerepeltek. Dobsa Lajos előtánczos volt a legtöbb grófi szalonban s a kotillont rendesen ő rendezte. A Császár-fürdői bálok rendezői közül élnek: Rupp Imre. Kormos Béla, Kvassay Ede, Mészáros Károly, Milassin Vilmos stb. De benne volt a rendezőségben az összes ifjú arisztokrá- czia. Most az a terv, hogy Beniczky Bajza Lenkét kérik fel a jubileumi-bál lady patronesszévé.“ Különfélék. — Uj czimzetes püspök. Mint egy fővárosi lap jelenti, a hivatalos lap legközelebbi száma közölni fogja Bogisich Mihálynak, a budavári prébost-plebánosnak czimzetes püspökké való kinevezését. Bogisich már 1868. óta működik, mint lelkész a fővárosban s nemrég ünnepelte lelkipásztorkodásának huszonötödik évfordulóját. A hiveitől tisztelt és szeretett lelkész különösen a magyar egyházi zene fejlesztése terén szerzett magának elévülhetetlen érdemeket. A tudományos akadémia ezért levelező tagjává választotta. — A Mátyás-templom fölszentelése A budavári Mátyás-templom eddig csak megáldva (benedikálva) van, de fölszentelve (konszekrálva) nincsen, de még az ezredévos ünnepségek előtt okvetlenül fölszentelik és pedig minden valószínűség szerint április 18-án, szombaton. A szertartást Vaszary Kolozs herczeg- primás fogja végezni fényes papi segédlettel. A templomot és a főoltárt maga a herczegpri- más fogja konszekrálni, mig a mellókoltárokat a püspökök szentelik föl. — A fővárosi leányárvaház Budán. Mikor az „Erzsébet“ leanyárvaházat a Rottenbiller-utczában megnyitották, az a tájék még kültelek volt. Apró házak itt-ott, sok fa, jó levegő. De már a város arra felé akkorára nőtt, hogy a leányárvaházat nagy bérházak veszik körül, a táj a városba mélyen bekerült, s az árvaházat ezen a helyen nem lehet bővíteni, pedig sok árva leányka vár fölvételre. Az árvaházi bizottság tehát azt az indítványt tette, hogy az intézetet tegyék át a jó levegőjű Budára. A közjótékonysági ügyosztály fel is szóllitott sok budai telektulajdonost ajánlattételre. 34 ajánlat érkezftt be. Ezek közül legalkalmasabbnak látszik a Rókushegy-uiczai Kollár — Tilly—Venczel-féle telekcsoport, mely 3500 négyszögöl kiterjedésű s négyszögölenkint 8 írtjával kapható, és a szintén ezen a tájon levő Rupp féle telekcsoport, mely 4130 négyszögöl s 35000 forintnyi átlagáron szerezhető meg. A közjótékonysági bizottság mindkét ajánlatot a tanács elé terjeszti. A vételárat maga az árvaházi alap fedezni bírja, az épület költségét is ; a mostani 1000 négyszögöles pesti telek pedig igen jól értékesíthető. (Forgalmi Közlöny.) — Nyelvében él a nemzet. Dómö- törffy György zágrábi magyar királyi fővám- ellenőr, a „Magyar Egyesület“ választmányi tagja, lapunk előfizetője és barátja és rendületlen hazafi újszülött fia, Attilának keresztapaságát Kossuth Ferencz elfogadta. — Mikor Kossuth Lajos a 40-es években Zágrábban járt Dömötörffy György nagyatyjánál lakott, ki zág- rábmegyei nagybirtokos és nagy hazafi volt. . . Adja Isten, hogy a kis Attila is olyan jó magyar ember legyen, mint nagyapja és apja és hirdesse mindenütt, hogy nyelvében él a nemzet. — Elmaradt kanárik. Daru meg- jöttt meg a gólya, kivirult a róna is, csak a
