Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-27 / 4. szám
Budapest 1895. (3.) Különben, a mennyire én tudom, ő a hatvanas évek legelején lakott a gyógyforrás táján. Úgy 1865/6-ban, a mikor a kiegyezés készült, nem lakott ott, egészen hitelesen állíthatom, mert akkorában igen sokszor voltam vele. Idézhetett volna Ón életéből egy más adatot, a mely kapcsolatban van Budával. A Svábhegyen, közel az Eötvös villához, oly ponton, a honnan régebben gyönyörű kilátás nyílhatott, a melyet azonban a hetvenes évek végén majdnem keresztül gázolhatatlan bozot borított el és terebélyes nagy fák vettek körül reáakad- tarn az utóbb emlitett időben Kemény emlékére. Kőpad volt az, s egyik oldalára rávésve, hogy Kemény Zsigmond költségén készült. Figyelmeztettem fölfedezésemre Agai barátomat, a ki lapjában, a Magyarország és Nagyvilágban, közzé is tette a pad rajzát. A fogaskerekű vasút igazgatója talán megmondhatná, hová lett a pad. A t. szerkesztő urnák őszinte tisztelője Kaszás Mátyás. Buda, 1895. január 21. Nem tudjuk bizonyosan, de azt hisszük, hogy Kaszás Mátyás Kónyi Manó urat, az Országgyűlési gyorsiroda nyugalmazott, — s a gyorirás terjesztésében feledhetlen érdemű — főnökét rejti. Ö az a ki a kiegyezésre vonatkozó adatokat gyűjti és nagy becsit gyűjteményéből sok becses adatot tett közzé . . . Ez az emlékirat csakugyan nincs birtokomban, miután az az ötvenes évek végén Danielik püspök közbenjöttével lett szerkesztve irány adóul, tájékoztatóul azoknak, a kik a kiegyezést. egyengették. Hol van az emlékirat, mitörtént vele azt, nem tudom, de hogy egy ilyent fogalmaztak azt Németh Lajos bátyámtól tudom ki Deák Ferencznek bizalmas barátja volt. E feljegyzést legelőször nem is Kemény Zsigmod lakásán tárgyalták, hanem már az ötvenes évek elejéu a gróf Betkieu-féie házban, mely az Alkotás-utczában van. Gróf Bethlen Jánosnál tanácskoztak az aulikusok már nem sokára a szabadságharcz után, hogy 0 felségét engedékenységre bírják. A később lépéseket ezuknek a tanácskozásoknak ere<fcményei könnyítették meg. E re nézve beszélhetne gróf Apponyi György is. A Bethlen János háza tanítja ezeknek az időknek. Ha egyszer Danielik leveleit nyilvánosságra hozzák megtaláljuk a nyomokat. A budai gymnáziumokról. — Már miért írjak épen én erről a thé- máról ? . . . mert hogy valamikor paedagógiával is foglalkoztam? Szerkesztő Uram! ez talán nem elégséges jogczim, lévén a paedagogia olyan mint a politika, ahhoz mindegyikönk ért. Azután minek is avval fogialkoskodni ? jobban elvégzik azt oda fönt az urak, pl. akár a volt belügymiuister úr is. — De kérem, itt nem paedagógiáról volna szó, hanem arról, hogy az I-ső kerületnek új gymnasiumi épületre van szüksége, és kérdés, hogy hová épüljön ez, mert úgy hallani, hogy maholnap nyélbe ütik. — Kérem szeretettel, Szerkesztő Ur ! ne téveszsze össze a magyar taniigyet a közös had- ügygyel. Arra még alhatunk egyet. — Legalább tiztázzuk addig az eszméket. — Eszméket ? . . . nem kell ide eszme csak pénz, ami tudvalevőleg ott rekedt valahol az „egyensúly“-ban. Hanem hát, ha erőnek erejével, „eszme tisztázás“ kell, hát meg lesz az is. * íme a megígért czikk. Egy kissé nagyon is belémelegedtem ; szeretném, ha mások, hozzá talán jobban értők, kissé lehűtenének. Hogy hová épüljön az I-ső kerületi új gymnasium ? Erre a felelet nagyon könnyűnek látszik. Az I-ső kér. gymnasium helye az I-ső kerület s illetve annak lehetőleg a közepe. Azonban a jobbparti város sajátos geographiai helyzete ezen nem enged oly könnyen átsurranni. Az I-ső kerület központját a térképen nem volna nehéz megtalálni, de a valóságban ott van a Várhegy, a mely egymaga külön kerület a kerületben. Marad tehát a Várhegy északi lejtőtől s illetve a Városmajortól kezdve a hegyes megkerülő, majd a Dunához kifarkaló, innen a Lágymányos tele mindinkább szükölő s HU DA és VIDÉKE ott a közel jövőben ismét kiszélesedő hatalmas terület, melyet közben a Vérmező, a Naphegy meg a Gellérthegy puszta részei apróbb nagyobb szakaszokra tépnek. Mérnök legyen a gáton, a ki itt a központot megtalálja. Egy relativ központ kereséséről is majd csak akkor lehet szó, ha a tervezett új közlekedési vonalak minden kétségen felül meg lesznek állapítva s illetve életbe lépnek. Annyit azonban józan észszel egyszer s mindenkorra meg lehet állapítani, hogy a központ nem keresendő a kerület semelyik — végében. Ez alapon szabad talán hinni, hogy az I. kér. gymnasium mostani helye a Várfok-utczábau (az egykori „Vadember“-rel szemben) csak ideiglenes. A központ keresésének kérdésénél azonban nem szabad tekinteten kiviil hagyni egy másik körülményt, azt t. i. hogy Buda emlitett sajátos geographiai helyzeténél fogva a szomszédos kerületekre is figyelemmel kell lenni. Pusztán ezen szempontból az I-ső kér. gymnasium mostani helye alkalmasnak látszik — lévén az két kerületnek határán — s mint ilyen kitünően megfelel a többi közt a Víziváros nagyobb fele, az Országút, Újlak és O-Buda igényeinek is. De erre viszont azt mondják az I-ső kerületben : van a II. kerületnek külön szép gymnasiuma, hát járjanak a II. és III. kerületi gyerekek oda. — Nem lehet, uraim, nem szabad, felelik rá a 11-ik kerületben, mert a mi gymnasiumunkból maholnap már csak a milliókba kerülő palota lesz meg és benne a magyar Theréziánumnak kontemplált Ferencz-József Nevelő-Intézet. Itt valami hibának kell lenni a kréta körül. . . . Valóban csudálkoznom keil, hogy az intézet derék tanári karában nem akadt egy is, a ki arra a paedagogia non-sensre hívta volna fel a közvélemény figyelmét, mely a nevezett gymnasium és a vele kapcsolatos _ nevelőintézet összeházasításából származott. Önöknek, Tanár Uraim! Kötetekre menő tapasztalataik lehetnek arra nézve, hogy mennyire külömböző elbírálásban és elbánásban keli részesíteniük tanítványukat, ha az bejáró gymnazista, vagy ha kardos internista, pláne ha az utóbbi újságírónak a fia. (Kedves Szerkesztő Űr! szives elnézését !) A mit egyébként a szülő vagy általában az, akinek pénzéről van szó, joggal meg is követelhet az internatustól. Azzal ne hozakodjanak elő, hogy : „én mindig megtartottam függetlenségemet.“ Az a „mindig“ csak nagyon sporadikus lehetett, mert rendes menetében a dolgoknak miudig a felsőbbségnek volt és lesz igaza, a felsőbbségnek pedig internatus kell s nem az eredetileg komtemlált igazán virágzó gymnasium Azt mondják erre az internatus felsőbb védői, hogy a nevelőintézet végre is csak a párhuzamos osztályokat szorította ki a túltömött gymuasiumból. De hát ha olyan rettenetes baj az a párhuzamos osztály, akkor minek állitgatják fel újabban is derűre borúra ? A ki az ilyen állapatot megsinli, olyan caak egy van : az a tanár, akinek mindkét párhuzamos osztályban ugyanott kell tanítania. No, hogy ilyen tanárok kedvéért egy intézeten eret kelljen vagy lehessen vágni, az elképzelhetetlen jóakarat, mert hiszen hivatalosan „nincs tanárhiány“. Hogy hová lyukad ki a Ferencz-József nevelő-intézet, azt a Il-ik kerület tisztelt polgárságának jó volna megfigyelni: Volt először egy virágzó, erőtől duzzadó GYMNASIUM, lett belőle egyszerre csak egy piczi kis internatussal összeházasított Gymnasium, de már fokozatosan a szó szoros értelmében „sarokba“ szorítva, a jövő iskolai évre lesz egy gymnasiumocskával kapcsolatos Internatus, és az egyházpolitika diadalával — a házasság fel lévén bontható — egy INTERNATUS. Ekkor aztán az a paedagógiai non-sens is megszűnik. Nagy, jó Uraim! tanulmányi alap ellenőrzői ! van erről tudomásuk ? így állván az ügyek, mi természetesebb, mint hogy a II. kerületi fiúknak más gymna- siumot kellett csinálni. Nehogy azonban egy kerületnek két azonos gymnasiuma legyen s e mellett a többi kerületeknek is látszólag elóg legyen téve, kapott Buda egy I-ső kerületinek nevezett, de helyzeténél fogva tényleg majdnem a Il-ik kerületbe elhelyezett és valójában ez utóbbi kerület szükségletének megfelelő ideiglenes gymnasiumot, már t. i. mennyiben ez a Január 27 szükséglet a Ferencz-József nevelő-intézet tér foglalásából keletkezett. De hát jól van-e ez úgy ? E sorok írója korántsem ellensége az internatusoknak, sőt egy boldogabb millennium reményében üdvösnek tartaná, hogy szomorú társadalmi viszonyaink között a nevelés is kivétessék ez utón sok szülő kezeiből, de ezt a nevelést aztán egy kevéssé másként gondolná. Egyebeken „szóljon az, hogy hallgatok“, de egy pár külsőséget szabad felemlíteni. Ha oly szomorú viszonyok közt élnénk, hogy fiamat nevelő-intézetbe kellene adnom, úgy arra mindenesetre néznék, hogy bejáró növendékek ne rontsák le azt a mit az intézet külön nevelői fiamban építenek, más szóval, hogy a nevelő-intézet magában álljon; az meg conditio sine qua non volna, hogy az intézet a városhoz ugyan közel de lehetőleg a szabad természetben legyen s nagy területe képes legyen mindent magába foglalni, ami a testi neveléshez kell, no meg egy kis belsőségre mégis csak tekintve: a fiam testi orvosa mellett a lelki orvost is megkívánnám. Oh, ha sovinismusunkban a külföldtől nem akarunk immár tanulni, tanuljunk elődeinktől. Készakarva időztem sokáig az internátus kérdésénél, mert arra akartam rámutatni a mit aligha sejtenek sokan, hogy 'az I-ső kér. új gymnasium ügye, illetve helye tisztán a Il-ik kér. gymnasiumbeli internatustól függ. Ha az utóbbi elmegy a helyéről, ki valami minden tekintetben alkalmas helyre, akkor a II és III kerület ismét járhat a régi szép palotába s az új I. kér. gymnasium már csak az új hidak révén is a szoros értelmében vett Krisztinavárosban épül. (már t. i. akkor, a mikor). Ha ellenben marad az internatus a hol van, akkor az u. n. I-ső kér. gymnasium mai ideiglenes helyén (a „Vadember“ mellett) épül. Hogy aztán jól van-e ez igy arról fiaink szó hatnának, akiknek esőben hóban, szemben az északi széllel kell a Krisztina-templom mellől s még messzebbről fölkinlóduiok a kerület sarkába. Tessék választani ! Dixi. * E sorokat közöltük* mert elkeriilhetlen, hogy a budai gymnázium kérdése napirendre jöjjön. A Ferencz-József internátus létezése jogos és az alapitó czélzatának teljesedni kell, hogy az mint a Bécsi Mária-Theresiauum teljesen önálló legyen és megfeleljen a kitűnő vezetés mellett rendeltetésének. En a magam részéről az internatus, con- viktusi és kollégiumi rendszer jó oldalairól meg vagyok győződve, magát a Ferencz József- intézetet jó intézetnek tartom s csak örülnünk kell, hogy azt olyan kitüuő szakember és jellem vezeti, mint Erődi Béla. Ez az interuatus legalább 60.000 irtot költ el fogyasztási czik- kekre Budán. Az intézet hazafias szellemű ,és az egyöntetű nevelésnek hatalmas tényezője. S z e r k. Nagy csapás lenne! A napilapok reánk Budára nézve megdöbbentő hirt közöltek. Azt Írták, hogy a Ganz- gyár az üzletét át akarja helyezni Pestre. Ha az okokat, melyek a Ganz-gyárat erre kényszerítik, a kereskedelmi miniszter nem szünteti meg, úgy Budát, közelebbről a Il-ik kerületet nagy csapás éri, olyan csapás a mi egészen tönkreteszi. Kormányunk nem lehet közönyös és szűkkeblű ennél a kérdésnél, mert az amúgy is sinlődő budai ipar és kereskedelemre nézve gyilkos döfés lenne ez. Másfél ezernyi fogyasztó közönséget vesztene el a Il-ik kerület és másfél ezer lakás üresednék meg. Ily csapást sem ragály, sem földrengés, sem más dúló vész nem okozhatna. Egy kerület életkérdése ez s minden áron meg kell akadályozni ezt a pusztulást. A kerület vezető férfiai, a bizottsági tagok, közöttük a volt kereskedelmi miniszter, Lukács Béla járjanak közbe, hogy ez a kényszer átköl- tözködés ne történhessék meg. A Ganz-gyár valódi áldás a második kerületre, e nélkül még soványabbak lennének az üzletek.
