Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-21 / 29. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 29. sz. Vasárnap, juilus 21. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EI3DÉLTI O-TTJLA.. KliADÓ-HIY ÄTÄIy, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér. Alkotás-utcza 12, a. Szöke-ház. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél r'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Ügymenet az elöljáróságoknál. A székes-főváros szervezete az uj törvény előtt is ismerte az elöljáróságok intézményét, csakhogy az 1872-ki törvény nem rendelkezett ngy, hogy a hol valamit szóval el lehet .intézni, ott nem kell Írni, de a volt elöljáróságok ennek daczára csak ott Írtak, a hol az kikerülhető nem volt, az uj törvény 24. §-a azt rendeli, hogy „a felesleges Írásbeli teendők mellőztessenek“ ennek ugyan az az igaz értelme, hogy oly teendőket melyek Írásba foglalandók lehetőleg mellőzni kell, de a törvény nem azt akarta mondani, hogy az Írásos teendők mellőztessenek, hanem azt, hogy a szóval elintézhető teendők ne foglaltassanak Írásba, ennek daczára az uj elöljáróságok nagyon szeretik az Írást és igyekeznek az iktató számokat és az irattár papír anyagát szaporítani. Az uj törvény akként rendelkezik, hogy a kerületi elöljárók időnként értekezletre összegyűlve a munkaanyag miként való feldolgozását együttesen állapítsák meg, hogy igy az eljárás, az ügy kezelés a székes-főváros összes kerületeiben teljesen egyforma legyen és e tekintetben a törvény nagyon helyesen intézkedett, igy ha a végrehajtásban hiba van — annak a törvény nem oka. Az alantabb elsorolt egy pár eset, j ha az összes elöljáróságoknál hasonló eljárás van érvényben, azt igazolja, hogy I a törvény 24. §-a nem nyer alkalmazást ( ha pedig az eljárás csak egyes kerületekben olyan mint az alant közölt esetekben, a jelen közlemény szolgáltasson az illetékes köröknek alkalmat arra, hogy a bürokratizmus (de jó, hogy nincsen reá magyar szavunk) ily kinövései még kellő időben lemetszessenek. Minden hatóságnál vannak okmányok, melyek sem egyszerű, sem hiteles másolatban nem szerezhetők meg, de az országos levéltárat kivéve az egész országban nincsen egyetlen hatóság, hova egy külömben megszerezhető okmány másolatának kivétele czóljából kérvényt kellene beadni, vagy e helyett egy, hivatalnoknak jegyzőkönyvet kellene felvenni, melyben a megjelent fél kéri, hogy neki egy okmány lemásolása ás hitelesíttetése megengedhessek. Az általánosan követett eljárás az, hogy a ki érdekeltségét az ügyrevonat- kozó bár milyen irattal igazolja, az a vonatkozó iratokba betekinthet, azokról , egyszerű, vagy hitelesített másolatokat vehet, a ki pedig érdekeltségét ily módon kimutatni nem tudja, az a hatóság, — hivatal vezetőjénél jelentkezik és ettől kap engedélyt és pedig ngy, hogy a hatój ság, — hivatal vezetője egy kis czédul- kát ad a jelentkező kezébe, mely az en- I gedélyt tartalmazza de ez is csak azért | történik igy, hogy a vezető ne legyen kénytelen minden egyes esetben a jelentkezővel az irattárba fáradni és egyéb dolgát e miatt abban hagyni. Ám de a kerületi elöljáróságok nem ezt az egyszerű eljárást követik, mert itt, ha például valaki egy haláleset felvételt akar megszerezni, ezért Írásban kell folyamodni, vagy ha a fél nem viszi a kész kérvényt magával, az elöljáróság egyik közege a kérelmet magában foglaló jegyzőkönyvet vesz fel. Igaz, hogy nem kell várni a kérvény vagy jegyzőkönyv elintézésére és az ember nyomban kikapja a kívánt okmányt lemásolásra a mint az 50 kros bélyeggel ellátott egy iv papír az irat- tárnok birtokában van, de ez a bürok- rátikus eljárás nem fér össze, sem a törvény azon rendelkezésével mely a felesleges irka-firka mellőzését írja elő, sem pedig az elöljáróságok szervezetével, melyre vonatkozólag ugyancsak az ujtörvóny 24. §-a megállapítja, hogy az , elöljáró és közegei a nagyközönséggel személyesen érintkezzék, végül, szó a mi szó, az az 50 kros bélyeg bosszantólag hat a kedélyekre és nagyon is az igazságtalanság színét viseli magán, mihez képest ezt a rendszert — ha általános „A BDDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (9) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Autós István barátomnak! — Induljunk vezényelte Káva Ferkó, a mire a gyülekezet felkerekedett csak Ábor Ábel maradt a kisasszonynyal a bajlati fűznél. Káva Ferkó a maga személyére 50 frtot hizelgett ki a nópvezérnőből. A furfangos varga elhatározta, hogy az asszonyokat is fellázítja a strájk ellen és ezek majd segítik a csendőrséget munkájokban és a szolgabirótól is kapna ki valamit, azért, hogy Judás szerepére vállalkozik. III. Káva Ferkó és bada sebes lépésben haladt Ketétlen felé. A varga adta fel a szót pajtás- uraméknak és magyarázta az isztarájk hasznát és a lelkesedést kellő napszámért. Ha nincs túzok jobb a veréb. Ha nem lehet az övék az egész határ, ne hiába várják a sült galambot. Fordul a világ, a léhütő sora megjavul. Dolgozzanak az urak. A pajtás urak csak úgy nyelték az apostoli beszédet és madarakká akartak válni. A madár könnyen szerzi az eleségét, ruháról lakásról nem gondoskodik. Biz igaz az. Patakzott a szó a kenetteljes varga ajkairól. A vándor gyülekezet észre sem vette, hogy a hajnali szürkületből közelről febérlenek a ketétleni házak, közöttük egy magas cserepes a kasznár Penege Lőrinczé. Nagy uram ő ki- gyelme kinn feküdt a padkán, kivarott subája alatt aludta az igazak álmát. Káva Ferkó szép óvatossággal felköltötte és szerencsés jó reggel és éjszakai nyugadalom- nak egészségére kívánása után megáldotta az Istennek minden áldásával nagy jó uramat és belefogott a szándék érdemébe. Kasznár Penege Lőrincznek tetszett az állapot. A neve újságba kerül. Nála ütött ki az isztarájk, ki jön az alispán ur és a többi megye urak. Beszólt Kati lányomnak, hogy szolgáltasson ételt és italt a gyülekezetnek. Lóra ültetett egy ostoros gyereket és be- lovagoltatta a szolgabiró úrhoz, hogy hát akaratosak az aratók. Kati lányomnak meghagyta, hogy süssenek, főzzenek, had emlegessék meg a megye urai mikor isztarájk volt kasznár Penege Lőrincznél. A gyülekezet evett-ivott és esküdözött, hogy sohasem fog dolgozni. Káva Ferkó a pálinkás bütyköst körözve el-el rikantotta dupla lenung nincs király. Az isztarájk nyakait keményen és éltette Kasznár Penege Lőrincz uramat és a szó szóló megáldomásozta kívánva több ilyen szép iszta- rájkos reggelt. A szalonna meg a pálinka csak kezdet volt. Birkákat szurdostak le, bográcsokat készítettek. A gyülekezet folyton kiabálta, hogy nem dolgozunk ez az élet a gyöngyélet. Káva Ferkó biztatta őket, hiszen az ember nem arra született, hogy dolgozzék : Hej selyem az ólet pajtás urak. Sobse balunk meg! biztatta őket Kasznár Penege Lőrincz uram. Egyetek igyatok. Van itt elég . . . Káva Ferkó elillant, először fellármázta az asszonyokat, a kik nagy zsivajjal vonultak Penege uram házához, hogy kiássák az emberek szemeit a tiz körmükkel, a kik munkát kapnának és nem akarnak dolgozni. Senki nem vette észre, hogy Kasznár uramnál már szépen levolt aratva minden, már haza felé menőben vannak a summás tótok. No hiszen lett háború amint az asszonyok oda értek. Nem válogattak a kifejezésben ellátták czimmel a mulató iszterájkot. Nem fukarkodtak a szebbnél-szebb kacskaringósabb erre amarrával, mintha valamennyi kiszolgált obsitos lett volna. Kati kisasszony süttetett, főzetett. Az apá- czáknál eltöltött két esztendő alatt megtanulta a kisasszonyságot, de mást nem. Az apja mindig azt beszélte: Úgy tégy, úgy élj akárcsak a főszolgabíró lánya. Két görög boltot is megveszek, selyembe, bársonyba járj, bad irigyeljenek. Katinak az anyja 10 éves korában meghalt A paraszt lány egyszerre kisasszony lett. A kereszt anyja, Dombor Máténé néha-néha intette jó szóval, de Kati nagyon el volt gőgö- södve. Egy kis jóság is volt a szivében, de el- kapatta az apja. Látszott, hogy nem igazi anya nevelte fel. Hajlíthatnák a jóra is, de nincs a ki hajlítsa. Az apja legalább is szolgabirónak szánta. Eddig kerülték a házát az urak. Itt az isztarájk, itt a vármegye. (Folyt, köv.)
