Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-06 / 1. szám

BUDA és VIDÉKÉ Budapest 189 í. (6.) Január 6. E végrehajtó-bizottság a következő tagok­ból áll: Elnöke : Csemeghy Károly 0 Nagyméltó­sága. Alelnökök: Móczár Elemér számtiszt, Petz István számvizsgáló. Bányay Béla irodatiszt. Jegyzők: Asztalos Géza számtiszt, Guuda Zoltán és Dr. Nyikos Lajos számellenőrök. Pénztáros : Szentkirályi Antal számvizsgáló, Ellenőr: Dlopolszky Lajos számellenőr, Gazda: Patrubánv Ferencz pénzügy ig. kiadó. A végrehajtó-bizottságból egyúttal három albizottság alakult, úgy mint: „Szervező“-, „Kérvényi“ és „Sajtó“-bizottság. E mozgalom czélul tűzte ki az állami tisztviselők anyagi helyzetének javítását, és egyébb érdekeinek előmozdítását. — Bár-e moz­galmat is mint mindég, a kisebbek kedeményez- ték, mégis mint cziméből látható („Állami tisztviselők mozgalmának állandó végrehajtó­bizottsága“) törekedni fog az összes tisztviselők sérelmének orvoslása kicszközlésére. — E őzéi­ből mihelyt a tervbe vett — fizetési javitásra mint főkérdésre irányuló-munká’atokkal elké­szült, s azt a törvényhozás faktorai elé terjeszt­heti, rögtön hozzá fog egy országos szövetkezet szervezéséhez. — E szövetkezetnek mintegy representálására megfogja alakítani „az állami tisztviselők állandó központi bizottságát“ (taná­csát) s ennek szerveként az országos köz­ponti irodát. Ezen irodának — mely az egész ország­ban szervekkel bírna feladata volna, kiemelni a tisztviselői kart azon nyomasztó helyzetből, melyben jelenleg érdemtelenül sinlődik, sérel­mének nyilvántartása, jogainak védelme és ál­talában a tisztviselők érdeikeinek képviselete. Ez ideig a bizottság zajtalanul működött, most azonban, miután a szervezés munkálatai­val elkészült, életjelt kíván adni magáról az által, hogy az elnökiszék foglaló alkalmából összehívott ülés lefolyását 0 Nagyméltósága remek beszedjenek közlésével ismerteti. És most következik a szorgos munkálko­dás ideje, melynek eredményét reményű még a jövő hó folyamány jelezhetni. A végrehajtó­bizottságnak szándéka e munkálatok lefolyásá­ról, a kartársakat időnként értesíteni. Addig pedig reményű a végrehajtó-bizottság, hogy a tisztviselői kar türelme nem fog elfogyni, lel­kesedése az ügy iránt nem fog lankadni, és hogy követi a vidék is példáját ama 66 vidéki hivatal tisztikarának, kik már a beküldött meg­hívó levelek folytán részesei a mozgalomnak s azt anyagilag is támogatják. — Erre nézve a november 10-iki gyűlésből tájékoztatásul any- nyit: hogy felajánlás folytán köz akarattal el­határoztatott, hogy a felmerülendő mozgalmi költségek fedezéséhez a ré.-ztvevők havonként 10 krral járulnak hozzá. Hogy eddig, a bizottság az elnöki be- mutatáról semmitsem adott át a nyilvánosságnak, oka az: hogy fentartotta magának az ambicziót mélyen tisztelt elnökének beszédét zászlóként lobogtathatni — akkora, midőn már, a szervez­kedést befejezte és igy életképességének élénk tanujelét adta. Az elnöki bemutató alkalmából megtartott s külső jelekben is ünnepélyes színezetű ülésre a nagyszámmal megjelent bizottsági tagok kebelükből Móczár Elemér alelnököt küldték ki nagyérdemű Elnökük meghívására; ki is körükben megjelenvén, lelkes ovátiókkal fogad­tatott. (Vége köv.) A m. k. államnyomda ünnepe. A nagyrabecsülés, tisztelet és szeretet ve­zette a múlt héten a m. kir. államnyomda tiszti­karát péchujfalusi P é c h y Imre igazgatóhoz, hogy kifejezzék hódolatukat, s lelkűknek igaz örömét a legmagasabb helyről jött kitüntetés felett. Huszonöt esztendeje annak, hogy P é c h y Imre ennek az intézetnek lelke, mindene. Huszonöt évi munkálkodás jól megérde­melt kitüntetése az, hogy Péchy Imre minisz­teri tanácsossá lett. Mennyi önfeláldozás, mennyi ügyszeretet, gond és tanulmány kellett ahhoz, hogy a m kir államnyomdát oda fejlessze, a hol most áll. És küzdött lankadatlanul, tudományával, igyekezetével, szorgalmával, az intézet iránti nagy lelkesedésével. A nyomdászat terén, nem csak Európa, de az egész világ legcsekélyebb felfedezését, újítását gonddal és figyelemmel kisérte, és kiséri. Vele született nemes gondolkodásával, müveit leikénél fogva a szépmüvészeteknek nemcsak barátja, de támogatója, és pártolója is. Eszthetikai érzésű férfi, ki megtudja bí­rálni : mi a szép, mi a rút. És ehhez a ritka tulajdonságai mellé oda csatlakozik az arany szív, a mely érezni tud; és segíteni ott a hol lehet. Négy-ötszáz lélek felett őrködik gondos szeme és még nem akadt egy sem a százak közül, ki haragot táplált volna vele szemben. Kötelességtudó, és éppen azért szigorú is, de lelkének, szivének megnyilatkozásai a meg­elégedést hintik széjjel, mert tudják, hogy an­nak minden rugóját az igazság vezeti. Péchy Imrét az igazgatót, most minisz­teri tanácsost nemcsak a hivatalnoki kar, ha­nem a legalantasabb segédmunkás is tiszteli, szereti. Nem a rettegés az, a mi félve közeledik a hatalmashoz, hanem a szeretet láncza az. mely hozzáfűzi a munkást szeretett igazgatójához, ki mindenbe atyai gondoskodással segíti előre azt, ki az intézet javára még csak egy ólom betű­vel is előre munkál. A m. kir. államnyomdának ünnepe volt a múlt hét. A tisztelgők egész raja jelentkezett az intézeten kívül állókból is, hogy örömüknek adjanak kifejezést, a kitüntetés felett. Nem tudta senki, vagy csak a legbizal­masabbak, hogy 25 év tiint el, a mióta Péchy Imre a m. kir. államnyomdát lelke összes melegségével szolgálja; de tudták azok, kik ünnepies ruhába öltözve, — megjelentek Z á r- day József igazgató-helyettes elővezetése mel­lett, hogy üdvözöljék szeretett igazgatójukat. Lélekemelő ünnep volt, mert nem volt előkészítve, és ukáz se ment ki, hogy ekkor és ekkor jelentkezzenek a tisztelgők. És eljött az intézetnek, a m. kir. állami nyomdának minden hivatalnoka; s minden arczon visszatükröződött a meghatottság, a szív­ből jövő érzelemnek az a pírja, melyet csak a szeretet örömsugára csal ki az arczra. És Zárday József igazgató-helyettes beszélt melegen, hévvel, és a nagy tömeg, mely melléje csoportosult, néma csendben hallgatta az ünnepi beszédet, de midőn a végszóra került a sor: „hogy tartson meg méltóságod tovább is ben­nünket jó indulatába“ felhangzott az az igazi éljen! mely csakis a szívből fakad. Péchy Imre igazgató önérzetesen, nem „ellágyulva“, nem a sablon szerű „meghatott­sággal“ de férfihoz illő hangon, mint a ki tuda­tában van annak, hogy érdemei nagy részét, az intézet felvirágzását, a körülte csoportosult tisztikarnak, s a zakatoló gép mellett dolgozó munkásoknak köszöni, — beszéde végén a to­vábbi együttmunkálásra hívta fel az egybe­gyűlteket. Felhangzott ismét az „éljen !“ s a minisz­teri tanácsos kezet fogva minden egyessel, az ünnepély véget ért. Különfélék. — Tisztelgések. Uj év napján az I. kér. polgári kör és több más testület üdvözölte dr. babarczi Schwartzer Ottót, a ki szép beszéddel válaszolt a tisztelgő barátoknak. Az I. kerületi polgári kör vezető alelnökét Dr. Kas sic s Pétert is ovácziókban részesítették. Rupp Zsigmondnál a budai polgári kör elnöké­nél is tisztelegtek. — Uj év napján a II. kér. polg. kör deputácziója tisztelgett Del Medico Ágostonnál a kör elnökénél. A küldöttség élén Duma György főgym. tanár és körtag üdvö­zölte a II. kér. polg. kör vezérét, mire Del- Medico Ágoston az üdvözletét meghatottan viszonozva /békés társadalmi együttműködésre serkentette.' a polgárságot. — Merénylet. Lapunk múlt évi első számában széles körben viszhangot keltett czikket közöltünk. A „Buda és Vidéke* abban a szerencsében részesül, hogy felszóllalásai nem vesznek el a pusztában. A szent-gellérthegyi vizszükség érdekében történt felszóllalásunknak kellő sikere van. Midőn ezt örömmel jegyezzük fel, megdöbbenve beszélhetünk arról, hogy az emberélet, mely a vasút könyelmüségének esett áldozatul nem volt elegendő leczke. A vonal ma is őr nélkül háborítja az éjszakai csendet. Ajánljuk a rendőrség figyelmébe. * A jégpályáról. A múlt héten még nagyobb élénkséget tapasztaltunk a budai jég­pályán, mint a megnyitás utáni héten; különö­sen a két zenenapon annyira megtelt a pálya, hogy a korcsolyázás csak akadályokkal ment. Ekkor észlelhette mindenki, hogy állandó ren­dezőségről a jégpálya igazgatóságának feltétlenül kell gondoskodni. Az apróságoknak nem kell a megszabott menetirány, rendesen visszafelé fut­kosnak vagy oldalvást szelik át a jeget és ve­szélyeztetik a még kezdő korcsolyázót. A rende­zőség feladata, hogy az illetőket a rend ponto­sabb betartására figyelmeztesse, mert különösen a korcsolyázni tanuló hölgyeket teljesen elriaszt­ják a jégről. A társas élet napról-napra szívé­lyesebbé lesz; a korcsolyázó hölgyek nagy szá­mában sokan a jégpálya igen buzgó látogatói­nak bizonyultak; ezek között láttuk; Andaházy nővéreket, Argay Jánosnét Ilonka leányával, Bálványi k. a., Bauer Ernőnét, Becker Hildát, Borota Milicziát, Ballassa Gyulánét Berta leányá­val, dr. Buday Józsefnél, Bottka Ottiliát, Bún Józsefnél, Bély Mihálynét, Burschich Irmát, Davidovics Lászlónét, Éberling Margitot, Far­kas Editet, Gilemot nővéreket, Hornyánszky nővéreket, Havassy Irmát, Kasics Péternét le­ányával, Kemény Etelkát, Klarner Ellát, Kollár Lajosnét, Kollár nővéreket, Lengyel Margitot, Linzbauer Rózát, Merfort Mimit, Mendelényi Irmát, Oltay Izabellát, Richter Saroltát és Margitot Reinl Józsefnét, Shvoy Kálmánnét Bőske léányával, Székács Irént, Stoffer Miczit, Szalay Melaniet, Stangl Józsefnét, Stuchlick Herminát, Tiber Margitot és Getrudot, Tichy Józsefnét, Wilke Ilkát, Petrich nővéreket, Wohl- rab Flórisnét Flóra leányával Zvarényi Eugéniát és másokat. A művészek csapatja szemlátomást nő; az általuk több Ízben bemutatott tánczok és társas játékok igen tetszettek. E szép mu­tatványokban gyönyörködik a nagy számú külső közönség is, mely kivált zenenapokon a kerítés környékén szorong és több Ízben éljenzéssel jelzi tetszését. A január hó 27-éu a városliget­ben tartandó nemzetközi korcsolyaversenyre is többen kezdenek trainirozni. A síkfutásban épen úgy, mint a művészi korcsolyázásban már eddig is kielégítő haladást tanusitauak és a küzdtéren előreláthatólag számottevő pályázóknak fognak bizonyulni. Tehát csak kitartás! * A budapesti (budai) tornaegy­let választmánya január hó 2-áu tartotta Kol­lár Lajos elnöklete alatt rendes ülését. Kre- nedics Gyula a játékrendező bizottság elnöke részletes jelentést tett az 1894 évben fentartott Lawn-tennis játékok eredményéről; e szerint a játékokban összesen közel 5000-en, vagyis naponkint átlag 21-en vettek részt; ezek 40 °/0-a hölgyek voltak. Pénzbelileg is kedvezően foly­tak le a játékok, a mennyiben nem csak nem volt szükséges a tornaegyesület anyagi hozzá­járulása, hanem még 48 frtnyi fölösleg is mutat­kozott. A választmány úgy K r e n ed i c s Gyula elnöknek mint a rendező bizottságnak az elért eredményekért köszönetét szavazott. Rónay Emil péntáros beterjesztette a deczember havi számadást; ehhez képest január hóra 294 frtnyi bevételi többlet vitetik át. Az egyleti tagok so­rába való felvételt újabban 14-en kérték; eze­ket a választmány az egyesületbe egyhangúlag felvette, minek folytán a tagok száma 426-ra emelkedett. W 1 a s s e k Edéné úrnő 20 frt ér­tékű kötelezvényt ajándékozván az egyesületnek, a választmány ezt átiratban megköszönni hatá­rozta. Kollár Lajos elismerő hangon nyilat­kozott a deczember hó 7-én megtartott disztor- názás fényes sikeréről; miután ez főkép Bély Mihály művezető fáradhatlan buzgalmának ér­deme a választmány — elnök indítványára — neki osztatlan helyesléssel jegyzőkönyi 'elisme­rést szavazott. Több csekély ügy elintézése után az ülés véget ért. * A vörös-kereszt egyleti ápoló­nők vizsgáját január hó 2-án tartotta meg az Erzsébetkórházban az illetékes bizottság dr.

Next

/
Thumbnails
Contents