Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-10 / 6. szám

Budapest, 1895. (81

mély alapozásra, esetleg talán csupán pilotá- záson és betonirozáson építhető fel. Aztán a midőn a két hely között egy sem kell a t. műépítész urnak; hát szabadjára hagyja a kérdés megoldását olyatéuképpen, hogy „van a budai oldalon még sok szép, magasabban fekvő, csekély lejtővel bíró hely“ — csak keresni kell.

Mi bizony nem kutatunk ilyen hely után mivel csupán a már megtalált kát hely között történhetik választás u. m. a Vérmező és a Lágymányos között.

Lakú er János ur ezelőtt 2 és fél évvel, a külső Józsefváros helyett, a mely a létesítendő egyetemi építkezéseknél szintén félvettetett, Rupp Imre miniszt. tanácsosnak egy egész kész tervezetett adott át, melyben a Krisztinavárost ajánlja az uj egyetemnek felállítása h elyéül.

Az összes felszólalók mind a Krisztinaváros mellett nyilatkoztak. A társas körökben, kaszinókban, szalonokban ép úgy mint a kávéházak márvány asztalai mellett, csak is a V érmező az irányadó szó ebben a kérdésben.

A Lágymányossal szemben közöljük egy kiváló publiczista nyilatkozatát e kérdésben : A mikor a budai oldal emlitett területe közt essék a választás, vagyis a felett kellene dönteni, hogy vájjon a Lágymányos, vagy pedig a Vérmező jelöltessék ki az egyetemi építkezések helyéül: minden tartózkodás és minden utogondolat nélkül egyedül a hasznossági és czélszerüségi szempontok figyelembe vételével a Vérmezőnek kell előnyt adnunk.

A Vérmező, ez a roppant kiterjedésű üres hely szinte teremtve vau arra, hogy rajta monumentális közintézetek csoportja emelkedjék. És kiválóképen alkalmas arra, hogy az egyetemek rajta épüljenek. A Lágymányos a mellett, hogy a fő- és székváros igazi központjától roppant távolságra esik, még teljesen elhanyagolt állapotban sinylik, a rendezése nemcsak tenger pénzbe kerülne, hanem igen hosszú időt és í agy munkát igényelne. Ellenben a Vérmező környéke már rendezve van, maga a Vérmező egyenletes talajon nyúlik el s az építkezés semmiféle nehézségekkel nem járna. Messze se esik a központtól, mert az újabban létesítendő közlekedési eszközök előnyösen összekapcsolják a pesti oldallal.

Vlassics Gyula közoktatásügyi miniszter ur a képviselőházban tartott nagyhatású beköszöntő programmbesz’dében azt hangoztatta, hogy mindenben követni fogja nagy elődjének, a lelépett báró Eötvös Lóránt nyomdokait, igy, hisszük és reméljük, hogy ebben a kérdésben is vele tart, hisz ő egyenesen és kizárólag a Vérmező mellett nyilatkozott.

X.

. A nádorispánság visszaállításához.

A „Buda és Vidéke“ f. é. február 3-iki számában d, ... ez tollából egy czikk jelent meg, mely a nádorispánság visszaállításával foglalkozik. Czikkiró ur egyes nézeteinek rektifikálásával akarnék e helyt foglalkozni.

Czikkiró ur azt a kívánságát fejezi ki, hogy a tiszteletbeli nádori méltóság visszaállít- tassék. Figyelmét azonban kikerülte az a körülmény, a mi a nádori intézmény történetéből egyébbiránt világosan kitűnik, hogy Magyar- országon „tiszteletbeli nádorispánság“ soha nem volt, mert a uádori hivatal mindenkor ténylegesen gyakorolt hivatal volt. Tisztelet- beliségről még István főherczegnél, a legutolsó nádornál sem lehet szó, a mennyiben az 1847.

II. tvezikkben világosan olvassuk, miszerint „0 cs. kir. és Apostoli Felsége .... az ország Rendéit biztosítani méltóztatott . . . hogy az elválasztott uj nádor a nádori és ezzel kapcsolt királyi helytartói méltóság minden törvényes jogait és kötelességeit egész kiterjedésében, minden, bárhonnan eredhető akadály nélkül, teljes mértékben“ fogja gyakorolni. Erre pedig a főherczeg nádor fogadalmat is tett le. Miből kitűnik, hogy István főherczeg Magyarországnak nem tiszteletbeli, hanem valóságos nádora volt, tehát „tiszteletbeli nádorispánság“ visszaállításáról szó nem lehet.

Másodsorban czikkiró ur azt a kívánságát

BUDA es VIDÉKÉ

I fejezi ki, hogy József főherczeg a tiszteletbeli t nádor czimmel felruházva, a király itthon nem létében a Felséget helyettesítse. Azonban az 1867. VII. tvezikk rendelkezése értelmében „0 cs. és apostoli kir. Felsége a végrehajtó hatalmat a törvények és az alkotmáuy alapján a magyar minisztérium által személyesen gyakorolja . . . az 1847—8. III. tvezikk 2., 3., 9.,

11., l7., 19., 24. és 38. §§-ainak a nádor mint királyi helytartó jogkörére vonatkozó intézkedései érvényen kiviil helyeztetnek.“ Már most ha a nádori méltóság lielyreállittatik, a nádornak királyhelyettesitési joga is visszaéllittatik, a mint azt czikkiró ur is kívánja. Ámde az a kérdés merül most fel, vájjon a nádor manapság a királyt mily tekintetben helyettesítené, mert kormányzati ügyeket el nem intézhet, a mennyiben ezeket az 1867. tvezikk értelmében a király távolléte daczára is maga intézi el, vagyis közjogilag kifejezve a király távolléte daczára is személyesen kormányoz, még pedig, mint az 1867. VII. tvezikk kimondja, a magyar minisztérium utján. Ily módon tehát a nádori méltóság helyreállításának értelme nincsen. Pusztán representational tekintetben pedig, miután a nádor az imént érintett, t. i. helytartói jogát az 1867. VII. tvezikk értelmében nem gyakorolhatja, a nádori méltóság visz- szaállitásának még gyakorlati czélja sincsen.

Utoljára pedig czikkiró urnák arra az állítására akarok reflektálni, hogy Audrássy Gyula gróf a koronázás alkalmával mint „n á d o r- helyettes“ működött. Hogy ez az állítás tévedésen alapul, arra nézve elég az 1865—68. országgyűlés erre vonatkozó határozatát idézni, mely igy szól:

„Elhatároztatott, hogy a mennyiben jelenleg a nádori hivatal betöltve nincs, azokat a teeudőket, melyeket a koronázásnál, törvényeink szerint a nádornak, az ország első választott tisztviselője és képviselőjének kellene teljesítenie, ez alkalommal az teljesítse, kit az ország e végre megválaszt, miként ez a korábbi időkben is, jelesül Miksa király koronázása alkalmával történt vala.

A képviselőház a maga részéről ez okból a koronázási teendőkkel gróf Audrássy Gyulát, nem mint miniszterelnököt, hanem mint az ország választottját bízza meg.“ (L. az 1865/68. országgyüiés képviselöházának jegyzőkönyvét II. köt. 148. 1.)

Ebből világosan kitűnik, hogy gr. Andrássv Gyula a koronázásnál nem mint „nádorhelyettes“, hanem mint az országgyűlés megbízottja szerepelt. És igy a koronázás „nádor, vagy annak helyettese nélkül“ miként a példa mutatja, nagyon is jól megtörténhetik.

Ur. Áldisy Antal.

Gyermekek paradicsoma.

A »Buda és Vidéké«-nek irta: Carriers Vilmos.

Fordította : Siegreich Károly.

(Folyt, és vége.)

Az egyenr'ub.a teljes távoltartása.

A fiuk és gyermekeknél a mi ideánk szerint egy valóban örömet szerező körülmény éppen úgy morális mint gazdasági tekintetből. Mert nem létezik semmi abból a nyomott állapotból, mely a jótéteményben részesült gyermeket jellemzi, mely össze függésben van az egyenruha hordásával hasonló intézeteknél. A különféle ajándékozott vuhanemüeket, melyeket a jó barátok ajándékoznak, a gyermekeknek különféle korai és nemeihez mérten-átAlakitják.

A termeknek egyikében a nagy központi épületben hallottunk,'fréhány gyermeket énekelni és előadást ta^tAni mint előkészületet egy estéli mulatsághoz. Az ének kitünően sikerült, egy kis leány körülbelül 9 éves solót énekelt feltűnő tiszta és változatlan hangon, mely szorgalmas iskolázásra mutatott. Egy 11 éves fiú hibanélkül és jó hanglejtéssel szavalta. „A kisember a mi házunkban“ még egy kis 4 éveske szavalta „az apika karja“ kis darabot, melyet Patterson W. ur irt. Ez a kis jelenet magasztossága rendkívül érzékenyen hatott és mindenkiben felébredt az a gondolat, hogy mily áldásos hivatás az atyátlanok atyjának lehetni.

Február 10

A fink és leánykák mily hasznosan foglalkoz tatnak.

Miután majdnem minden a mi az Intézet részére szükséges, itten készül, több ahoz alkalmas épület és műhely van berendezve; például a sütöde, hol havonkint 8 tonna, 80 m. mázsa lisztből kenyeret sütnek az intézet részére, a csizmadia műhely hol nehány gyermek dolgozik egy „Atya“ felügyelete alatt, kiknek mindenike egyéb mesterséggel is foglalkozik, mellékesen azonban a gyermekekre felügyelnek, kik felügyeletük alá vannak helyezve, az asztalos műhely, hol a ládák készülnek a fiuk és leányok számára, melyek Kanadába küldetnek és a mosó intézet hol körülbelül 10,000 darab ruha neműt mosnak. Jön azután a kovácsmühely, melyben egy 12 lóerejü gép van felállítva mely összeköttetésben van a nyomó szivattyúkkal, hogy a vizet nagy víztartókba melyek a központi épületben és a toronyba vannak elhelyezve felnyomja, honnét a viz saját nyomása által a különféle épületekbe lesz vezetve. Azután jönnek az istállók, kocsiszín, üvegházak és raktár; az utóbbinak nagy hasonlatossága van egy nagy áruszétküldő osztálylyal egy első osztályú élelmiszer kereskedésnél. Itt minden szét van osztva számozott kosarakban a különböző házak számára vagy családi csoportok részére és sorrendben rendesen bevezetve a könyvekbe és minden gyermek terhére lesz írva.

Zsefibpénzek lesznek a gyermekeknek ki osztva,A gyermekek kapnak egy pennit (5 arany) hetenként, kiktől elvárják, hogy felét minden vasárnap a missio alap javára beszolgáltassák és miután semmiféle kényszer nem létezik, igy a gyermekek dicséretére válik, hogy körülbelül 50 százalék e kis összegből a „csengetytis zacskóba“ vándorol. A felesleg természetesen arra lesz használva, hogy édességeket vegyenek a raktárban, ámbár iít is némelyeknél szokássá válik a gazdálkodás és egy kis leánynak van most 12 Scbillingje (6 írt arany) saját birtok- kában. A ruhatárban mindenféle ruhanemű van egyszerű és tartós minőségben mindenütt.

Csodálatra méltó rend és takarékosság uralkodik, ez az eredménye a 19 évi tapasztalatnak a mi az intézetnek dicséretre méltó vezetése által lett elérve úgy, hogy a látogató érdekét a pontos gazdaságvitel mindjárt felkölti daczára annak, hogy minden zsugoriságtól menten van, feltűnő a nagy pontosság is a mel}- a gyermekek szerencsés életrendjével szép összhangzásban állanak.

Miután mi a mi szívélyes vezetőnktől Patterson úrtól elbúcsúztunk, meglátogattuk a Bethezda épületet vagy is a gyógyithatlan leányok menhelyét hol a kis betegek kik közül a legtöbb gyógyithatlan el vannak látva minden kényelemmel, mely az ő szomorú sorsukat meg- könyitheti. Három ápoló nő gondozta őket, kiknek mindegyike maga a jóság és rokonszenv. Láttunk busz és néhány kis gyermeket különféle korban 18 hónapos csecsemőtől kezdve egész 15 éves leánykáig, kik különféle betegségekben szenvedtek kiütések, csuz stb.

Mindnyájan jókedvűen és tűrhetően néztek ki és csendesen mulattak egy nagy szellős szobában, mely csinos bútorokkal van berendezve a többek között láttunk egy szép bábu házat, különféle játékokat, valamint gyermek képeskönyveket.

Isten áldjon meg! mondottuk egy kis fiú és egy kis leányhoz, az egyik el dermed ve a tüdővész utolsó stádiumában és a másik lassau haldokolva gerincz sorvadás nehéz betegségben. Az édességek az asztalon előttük, friss szőllő és eper ott feküdtek érintetlenül, hanem ők ágyaikból ki néztek az ablakon kérésziül az ezüst színben kigyódzó Gryffe folyóra, a virágzó vidékre, a tiszta kék égre fel; és türelemmel vártak a kegyes igére mig az ég atyja őket az örök nyugalomra meghívja.

Az összes költsége a 36 háznak a telekkel együtt 120,000 fontot (1200,000 frt aranyban) tesz ki és a gyermekek eltartási költsége naponként körülbelül 30 font (300 f. ar.) 200,000 font (2.000,0í)0 ft. aranyban) gyűlt össze önkéntes adakozásból erre a jótékony czélra.

Ez az intézet 19 éves fenállása alatt 200,000 fontot (2.000,000 ft aranyban) gyüjtetett össze egészen önkéntes évi adakozásokból, gyűjtő-