Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-29 / 52. szám
Budapest 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Deczember 29. Budáról láthatjuk meg. A kiállítás szűk határon halmoz össze kincseket, de Buda magaslatairól a kincsek kincsénél többet érő szabad természet nyújt egy elragadó képet és e kép szemlélése emlékezteti a magyart letűnt régi dicsőségére ! Budának nem sok van — a mit az idegeneknek megmutogathat. Látni való akad ugyan itt is, de legtöbbet mondanak itt azok a helyek, melyeken látni való ez idő szerint alig-alig van. Ha akad a kiállítás tartama alatt egy-egy jó barát vagy jó ismerős honfitársunk, vagy a mi érzelmeinket megérteni tudó idegen — vezessük fel a Gellérthegyre, innen jól lehet látni a Kelenföldet, minden magyar tudja honnan vette nevét. — Ke nézzünk a krisztinavárosi régi temető felé, ilyen ünnepélyes alkalmakhor nincsen helyén a feledés fátyolát lebegtetni, de könnyen letekinthetünk a várhegyre, ezt látva kinek nem jut eszébe a dicső Hunyadiak kora, Mátyás világhírű udvara, a magyar nemzet letűnt dicsősége; — felvezethetjük aztán jó barátunkat a várhegyre is, hadd lássa sorra azokat a helyeket melyek egy ezred éven át a magyarra dicsőséget és gyászt vegyesen hoztak. Ha a múltakon busongó — lelkesülő barátinkat megragadja a krisztinavárosrószi bástyáról élvezhető hegyi tájkép, vigyük fel őt a Széchenyi oromra, hadd lássa, hogy az ezredéves múlt viszontagságaiból, derűjéből, borújából mint emelkedett ki a jelen: a magyar királyság gyöngye a magyar székes főváros! A magyar székesfővárosnak nem a csillogó pesti rész képezi magvát, Pest már Budából fejlődött, de Budánál is régibb Ó-Buda, sőt Ó-Buda mint jelentős város régibb mint ezeresztendős Magyarország! O-Budát nagyon sok idegen fogja felkeresni, mert ott van Aquincum! Az óbudai golgárság nagyon üdvös dolgot cselekedne az összes budai részek érdekében, ha Aquincumra való tekintetből mozgalmat indítana meg és lehetővé tenné, hogy az ottani romokra a kiállitást látogatók figyelme rátereltes- sék. Az aquincumi romok legalább is oly érdekesek mint a művészet legújabb vivmányai! Ha m.i jóbarátunkkal Aquincumba vetődünk és elmerengünk a 2000 év felé hajló utakon — vessünk egy tekintetet Kis Czellre is, ennek közveL len környékén, eddig meg nem határozott ponton állott az a „Fehéregyház“ mely alatt a honalapító Árpád örök álmát alussza. Kis-Czell környékén és a mellette levő Mátyás hegyalján — bár a legnevezetesebb hely a „Fehóregyház“ volt, nemzeti múltúnknak több nevezetes emléke állott egészen 1541-ig, ekkor szállta meg a török császár az óbudai sikot, ekkor menekültek a régi Ó-Buda tősgyökeres magyar lakói e történelmileg annyira, nevezetes helyről Esztergomba és vidékére. A törökök pedig feldúlták, ezeket a magyar szenthelyeket, lerombolták azoknak felépítményeit any- nyira. hogy most csak itt-ott akad a kutató egy-egy magyar jellegű alapfalazatra. A 2000 esztendő felé hajló római régiségeket megmentette a vég elpusztulástól az azokon századokon kereszdül képződött újabb földréteg és az 1541-ben még büszkén kiemelkedő magyar történelmi emlékeknek nem egészen 300 év alatt annyira nyoma veszett, hogy most már a helyeket — a hol állottak — sem tudjuk biztosan meghatározni! De él a nemzetben az ezen helyhez fűződő emlékek örök érzete, ha itt járunk — ujitsuk fel azokat emlékeinkben! Miután az Árpád sirja fellett emelkedett „Fehéregyház“ kétségtelenül a ma is álló és hajdan Pálos kolostor Kis Czell környékén állott, a „Fehéreg}^ház“ felkutatása körül sokat fáradozott Gö- mőri Havas Sándor indítványt tett, hogy a székes főváros törvényhatósága vásárolja meg Kis-Czellt a most tulajdonos katona kincstártól és a Millenium emlékéi e javíttassa ki a most még épfalu templomot, nevezze el azt „Uj fehéregy- ház“-nak és a hozzá épitett kolostorból alakítson egy „Árpád szeretetház“-at, mindez most már nem valósulhat meg. A kiállítás évében ás annak emlékére megindíthatna Ó-Buda kétségtelenül lelkes és jó magyar érzelmű polgársága egy nagyobb szabású mozgalmat, a kerület vezető férfiaiban van annyi tetterő és akarat-elhatározás, hogy ezt a mozgalmat eredményre is tudja vezetni, a mi már csak azért sem volna nehéz, mert a katona kincstár az épületet nem használja. Az reá nézve értéket nem képvisel és igy keresztül vihető volna. Ahhoz hogy ez az épület a Károly-kaszárnya és az Uj épület helyett emelendő újabb laktanyák használatba vétele alkalmával ingyen bocsáttassák a székes főváros birtokába kétség nem férhet. Hisszük hogy a székes főváros az épület tulajdonjogát megszerezve azonnal hozzá látna a templom teljes renoválásához és a szeretet- ház berendezéséhez, az óbudai részeknek ilyen helyre úgy is szüksége van és ha e téren sikert mutathatna fel a kerület, elismeréssel volna azért minden magyar ember. Fel tehát Budának — Ó-Budának lelkes polgárai! Belépünk az ezredéves ünnepély esztendejébe. 41a nem tudunk látogatóinknak itthon kiállitást mutogatni, mutogassunk nekik kilátásokat, történelmileg nevezetes helyeket, lelkesüljünk a múltakon és vonjunk tanulságot a jövőre, és ha még is tüntetni akarunk azzal, hogy Buda mégis Buda: Szent István az első magyar király megkoronáz- tatásának évfordulóján —augusztus 20-án gyújtsunk öröm tüzeket Buda magaslatain. Ezek az öröm tüzek lángnyelveinek fénye visszaverődik a Duna tükrében, igy Buda, melynek minden röge egy egy lap a magyar nemzet történetéből a múltak emlékére és a jelen dicsőségére fényárban úszik és hirdeti országnak világuak, hogy ól magyar áll Buda még! Pestmegye. Pestmegyében megtörtént a tisztujitás. Azt beszélik ez volt az utolsó tisztujitás. A tisztikarban lényeges változás nem történt. Államosítás esetén ez a tisztikar véglegesül. Be- niczky Lajos alispán és tisztikara igazán jól vezetik a megye ügyeit. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni,/ mert már sokszor felemlítettük, hogy Beniczky Lajos az az alispán kinek eszméi vannak s a ki a megye közigazgatásáu kívül a társadalmi és közgazdasági érdekeknek is művelője lesz. A mi pilisi alsó* és felső járásainknak községi élete érdekel bennünket legelső sorban. Ezek a községek vannak szorosabb összeköttetésben Budával. Ezeknek a községeknek és Budának sok közös dolgai lehetnek, a miknek megbeszélése végett itt volna az ideje, hogy a megye és a főváros hatósága intézkedjék, egymáshoz közeledjék. Nem elég az, hogy egy község elöljárósága bizonyos számú aktákat elintéz, az adót pontosan behajtja ezeken kivül az a feladat vár reájok, hogy a községeket emeljék. Minél erősebbek a községek annál erősebbek a városok és az ország. A jegyzőktől várom én a községek megerősítését. Jobbára ismerem őket. Tudnának tenni, kezdeni valamit, de a megyétől várják a kezdést. Nem jól van ez igy, mert meglehetnek győződve, hogy olyan alispán, mint Beniczky Lajos minden jó eszmének segitő apostola és ő is úgy gondolkodik, mint én, hogy a községek elöljáróságai nagykorúak és igy nem szorulnak gyámságra. A „Buda és Vidéke“ számtalanszor fordult már az elöljáróságokhoz és ösztönözte őket, hogy községeikből alkossanak valóban Boldogházát. Nem lehet azt rámára huzni sem Buda vidékén sem másutt, hogy mit is tegyen egy jegyző. Azt legjobban maga a jegyző tudhatja. A sajtó feladata az ébresztgetés és nyilvántartás. Fájdalom eddig még kevés község emelkedésére történt mozgalmakról számolhatunk be. Reméljük azonban, hogy a mi halad az nem marad és Buda vidéke a községek elöljáróságai munkássága és a kitűnő alispán támogatása mellett fellendül. Ezúttal újra k :rjük az elöljáróságokat szíveskedjenek tanulmányozni községeiket és tanulják mit lehetne alkotni falujokból. Látom én azt, hogy van egy-két nagy- képű ember a ki vállátvonva mosolyog az ilyen tanácson. Ezekre nem kell hallgatni ezektől nem kell példát venni. Egy Oberlin nevű német lelkész egy elhanyagolt faluból egy kis tündéri községet alkotott annak a városnak segélyével, mely községéhez közel feküdt. A többi falvak okultak a példán, megerősödtek ők is és központjuk a városka is. Ismerősein k.*) (Árnyak és fények.) Kapaczitások. Ó-Buda kapaczitásai a bizottsági tagok, Ezek a kerületi érdekek elöharczosai s társaséletünk irányadói. Hogy előharczosok : azt eléggé tapasztalhattuk, mert mindig harczoluak, és pedig legtöbbször — maguk között. Hogy irányadóink: azt meg láthatja még a vak is, hiszen csak elég sokféle irányba vagyunk terelődve! Ó-Buda bizottsági tagjaival szemben nagyon követelő, azért az ő miiködésökre irányul minden figyelem. A kerület életében nem fordulhat elő olyan kellemetlenség, vagy balsiker, melyért ne ezt, vagy azt a bizottsági tagot, vagy tagokat okolnák, szidnák. Ha rendezetlen, vagy sáros az utcza, ha rósz a lóvonat-közlekedés, ha drága az eleimi — azért mind a „Repräsentant“^ lesznek czitálva ékes ó-budai stílusban. Legjobban azonban azok szitkozódnak, kik maguk is voltak, vagy szeretnének bizottsági tagok lenni. Ezek aztán úgy szoktak bos/.élui: „Ha én köztük volnék- *••«,]a. / • stb> f;l p töobi kerületben, úgy nálunk is a légi iÉ? ;ebb tiszteletbeli állás, melyre mim mki elU i ,betsoü i érez magában, s ha nyiltan nem is, d> ' ° ' an a legtöbb aspirál is rá. . Nem csoda, ha oly 'uczioja a város-atyaság, hisz’ egy valós..'- : ..'lament a mi közgyűlésünk, melj, . ' csak úgy suttyomban — szintén nagy •« - ' L<r * Mutatvány élénk tollú munkatársunk 1..';°s Istvánnak Ó-budai élet czunü sikerül* müvéből.
