Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-22 / 51. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 51. sz. Vasárnap, deczeiiiber 22. BUBA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : EEDÉLTI Gr "SZ" "CT Xj KIÄDÖ-HIYÄTÄI^, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcra 12 a. Siüke-hái. Megjelenik minden vasárnap. Elöflaetéai árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szöke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. mely tiltja ezt, csak az intézeti igazgató és a kerületi főigazgató urak figyelmét kerüli ki. De vannak appróbált tankönyvek is, melyek minták arra hogyan nem kell tanitani. Lalin nyelvről lévén szó, például felhozom a székesfővárosban is használt Sultz Dávid-féle tankönyvet. E szerencsétlen munka négy évre szól. Dávid tanár ur, bizonyosan igen jeles alkotásnak tartja, azért forditotta le ; mint Klamarik János ur a Linder Logikáját stb . . . Exempla sunt copiosa, séd odiosa . . . Ezek az urak inkább forditanak, legjobb esetben összetákolnak valami tankönyvet; tízből készítenek egy tizenegyediket! . . . Arra, hogy saját józan eszük felfogását kövessék eredeti munkában . . . arra úgy látszik, a tankönyviró kasztnak, nincs képessége . . . Hogyan kell tehát tanitani a latin nyelvet hogy a leányok megtanulhassák ? Mi czélból tárulják a latin nyelvet? Bizonyára nem azért hogy latinul beszéljenek, latinul levelezzenek, esetleg latin munkákat Írjanak ... Ez nem czélja a latin nyelv megtanulásának. Hanem czélja hogy megértsék a latin klassiku- sokat. A tanításban tehát e czélt tartsa szemeiéit a Gymnasium . . . Tessék a tanulónak igen egyszerű latin nyelvtant kezébe adni. Ebből tanulja meg; mi az ige, mi a főnév, I melléknév, számnév, névmás, határozók \ stb. minden filológiai szőrszál hasogatás kizárásával; elhagyásával oly grammatikai nézeteknek melyek legalább is kétesek. Mindezen subtilitások az egyetemre valók, hol oly ifjak mélyednek a nyelv benső természetébe, akik a nyelv anyagát és alakját ismerik és ezen pályára szánják magukat. Ilyen ember igen kevés van a sok tanuló közt. Aki nem készül ily pályára, azt a Gymnasiumban űzött filológiai szőrszál hasogatás elrettenti a latin nyelv megtanulásától. Bövid s csakis biztos alapon nyugvó nyelvtani szabályok megismerése után a melyek a nyelv szervezet egységes átnézetét adják, következzék a latin irók könyebb szerkezetű müveinek olvasása, fokonkint haladva a nehezebben érthetők felé. És az olvasás, magyarra fordítás alkalmával ismételtessók a nyelvtan anyaga esetről esetre, és csak előforduló rendhagyó szóknál, figyelmeztessen a tanár a rendhagyás rövid elméletére. Folytonos olvasás és folytonos fordítás által a tanuló A vallás- és közoktatási minister ur karácsonyi ajándéka leányok számára. Irta : Dr, Hatala Péter, A kisasszonyok, és esetleg asszonyok is lehetnek egyetemi hallgatók . . . Ez a miniszter ur karácsonyi ajándék a. Ámde: mikép szedik le ezt a karácsonyi ajándékot a karácsonfáról ? Nagy űgygyel bajjal. Én csak egyről akarok ez alkalommal szólani. A latin nyelv megtanulásáról. Hogyan oktassuk a leányokat a latin nyelvre. Talán úgy mint a Gymná- siumokban szokás ? Ments Isten ? így soha sem tanulnak meg latinul. Elkinlódnának ők is, mint a fiuk, nyolcz éven át hetenkinti hatórában . . .a keserves rendszer szerint, semmi eredménynyél! • . . A mi Gymnasiumaink legnagyobb részt úgy a székes fővárosban, mint a vidéken valóságos minták arra nézve: hogyan nem kell tanítani. Vannak tanáraink Budapesten is, máshol is a kik tisztán a levegőbe beszélnek. Nem használják az intézet által a diákokra erőszakolt, a próbált tankönyvet, hanem kényszerítik őket jegyezgetni az egész óra alatt, pedig van miniszteri rendelet A „BUM és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (30) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Antos István barátomnak! IX. Az elvek és tövisek legendája sokszor ismétlődik a világon. Egyik ember Ítél, a másikát elitélik. Nem mindig az az erényes a ki biró és sokszor nem becstelen az elitéit. Nagyobb gonosztevők járnak szabadon, mint a minőket néha porkolábnak ad át a törvény. A vád is súlyos, a védelem is túlhajtott. A jogok tulcsigázottak, terhes a kötelesség. Az elvek nevében akarják kihúzni a töviseket. Az elvek daczára megmaradnak a tövisek is, mert sem a szív, sem a jóakarat nem szólal meg. Nagy és sok szóvirágok, kevés tett. Terjedelmes bölcsesség. Semmi emberszeretet. Izgatják, de nem gyógyítják a sebeket. Az úgynevezett népbarátok, humanisták leczkézte- tik a világot, de magok semmit sem tesznek az emberiség javáért. Álig be vannak gombol- kodzva. Nagy hangon beszélik, hogy a nép szegény, de nem segítenek rajta . . . Hol vau a megváltó ki a világ bűneiért meghalna. Ma nem halnak meg a bűnökért, de meggazdagodnak belőle. A munkás-kérdést szítják, de meg nem oldják. Azt csak a hit és vallás oldhatja meg. Mig a Megváltó születését át nem érzi a világ, mig szivében újra nem születik minden évben a Megváltó: addig az emberiség beteg marad és sinlődik. A hamis jótékony alapítványok korának legyen vége. Segítsük az egyént. Segítsük a jellemet. És akkor nem hiában születik az emberiség megváltója. Irtsuk a hamis elveket és a hamis töviseket. A valódi keresztény erkölcs értelmében éljünk, dobjuk el a hamis tanokat. Irtsuk a képmutató erkölcsbirákat és ha megtisztul a társadalom, akkor a Megváltó születése is igaz ünnepe lesz a világnak. Ugye szép világ volna ez Péter? — Szép, kedves Miklósom. — Bizony szép, Miklós öcsém. — Csőry Miklós letette poharát és tovább beszélt: —• Nincs igaz szerelem, nincs igaz barátság. Fel van dúlva a családi élet. Hamis a gazda és család, férj és feleség között levő viszony. Még a karácsonyfával is hazudik a legtöbb ember. Hazudnak a tudományban, a törvényben és az emberszeretetben az elvei és tövisek nevében. A világtörténet pedig az elvek és tövisek legendája. A ki szeret és hisz az nem csalódik, annak helyes a gondolkodása, helyesen dobog a szive ... A szeretet, a szerelem megtisztít mindent. Igyunk a szerelemért Péter! Koczintottak. Péter gépiesen verte poharával az asztalt. A szerelem olyan furcsán hangzott. A szerelem, mely nélkül hideg a férfi kebele, rideg az élete. A czigány valami bus szerelmes nótát játszott. Dombor Máté és Csőry Miklós kedves házitüzhelyökre gondoltak. Péter szivét megsifi- gatta ez a nóta. A mint szivarozott a füst- gomolyból egy alak kezdett kiválni, alakulni. Ismerte és még sem ismerte. Az ismerős ismeretlen arczot sokszor látta már, de nevét nem merte volna kimondani. Az alak feje körül ott ugrált ez a szó mintha tüzbetükkel lett volna odaírva : Szerelem. Szeretni, szeretni. Úgy epedett a szerétéért, de nem tudta kit szeressen, bár egy ismeretlen vágy vonta, vonzotta ahoz az alakhoz, kit sokszor látott a ház előtt kis padkán üllve, kinek vonásai meghatották. Szép kép volt ez. Egy csinos fiatal leány, kék alkony égben. Jól találva festette le most is az emlékezet. Behunyta szemeit, úgy álmodott tovább. Suhancz gyerek volt. Hazament szünidőkre. A nénje átment a szomszédba. Egy kis árva leánynak a karácsonyfát készítette. Addig a kis leányt — lehetett vagy 8 éve — az ő gondjaira bízta . . . Meggyujtották a karácsonyfa gyertyáit. Hogy örült ez a kis leány. Azután később ez a kis leány apja vezetése mellett egyszerre rabja lett a hiúságnak, nagyravágyás- nak. Ekkor egyszerre elveszett ez a kis leány. És most újra meg van. — Hé, zabba mennek a lovak, kiáltott tréfásan Dombor Máté. Péter ijedten ocsúdott fel álmodozásából. Gyorsan kitörülte a szemeit és igyekezett elrejteni álmait. Egy hordár hozott levelet Dombor Máténak (Folyt, követ.)
