Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-15 / 50. szám
Budapest 1895. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Deczember 15. matikus gyógyhely s e gyógyhely egyik elsőrangú része a Krisztinaváros. Egészséges itt a levegő mindenütt a Várban, a Vízivárosban, Tabánban, Kelenföldén, Zöldmálon, Rózsadombon mindenütt, de legjótékonyabb a Krisztinavárosban. — Konstatálták legelső tudósaink s hogy csak egyet említsünk, konstatálta a halhatatlan emlékű Balassa János is. Mint értesülünk, azt a nagy kincset, mely a Krisztinaváros jó levegőjében rejlik vállalkozók kezdik figy elmekre méltatni. Szerintem igen helyes lenne ha vállalkozók szállodát, penziót építenének és rendeznének be ebben a városrészben téli és nyári tartózkodásra. Érdemes volna, ha azt az eszmét mit ón most felvetettem a „Buda és Vidékében“ orvosok is megvilágítanák és hozzászólnának. Két olasz szigeten át — gyalog * Irta: Dr. Lisznyai Elemérné. Fiume s környékével megismerkedvén, a Lussiug Piccoloba leendő hajózás czéljából egy Póla leié induló hajóra szálltunk. — Abbáziát elhaladva, hatalmas vihar képében mutatkozott be az általam még nem ismert Bora. már a Quarneron torony magasságú hullámokat zúdítva felénk. — A vihar nem közönséges formában lépett fel, mondta a kapitány s nem csoda, ha mindnyájan megismerkedtünk a tengeri utazás összes félelmeivel és árnyoldalaival; magam végre is a hajó fenekére feküdve kerestem egy kis pihenést. Minden bajom közt legalább vigasztalt, hogy kis fiunk még aránylag legjobban érezte magát. A veszedelem közelebb hozza az embereket s talán ez a magyarázata, hogy csakhamar több ismerettségre tettünk szert s különösen egy olasz ügyvéddel ismerkedtünk meg ki meghívott magához Cherso-szigetre. A meghívást szívesen vettük s férjem megígérte a látogatást visszajövetre. — Majd Cherso-szigethez érve búcsút vettünk ismerősünktől. További utunk nyugodtabbá vált s kellemesebb lett. Kis fiam delphineket vett észre a hajó körül s nagy mulatságára voltak vig szökdeléseikkel. Pólában kiszálltunk s végre boldogan éreztem lábam alatt az édes földet. Felejtetett velünk aztán Póla látása mindent. A szép tiszta város, a sok óriás hajó, a környéken épült érdekes czitadellák, a tengerparton álló régi római arena, miket sebtében körülnéztünk mind uj s vonzó képek voltak előttünk; — s este felfrissülve ültünk egy Lloyd-hajóra, mely Lus-. singba'szállított. Éjjel három órakor érkeztünk. Érdekes, hogy itt nincs fogadó. A kiszállásnál egy ügynök ajánlott privát lakást egy hajós kapitánynál ; ezt válogatás nélkül fogadtuk s nem is rosszul esett ki, mert várakozáson felül kénye - mesnek találtuk. Itt három csésze fekete kávé várt ránk olasz szokás szerint, mit elköltve, nyugovóra tértünk, különben sem truVa a tisz- [ tán olasz háziakkal .Kuaíbagos szót váltani. Lu&Tg Piccoló szép fekve'sü, páratlanul júhliemes klimáju, sziklás, hegyes vidékkel bir. Egy patkó alakban körülépitett tengeröböl. — Időnk nagy részét a tengerparton töltöttük. Szikláról-sziklára lépve a tenger vizéhez értünk s ez mindig ezer meg ezer szórakozást nyújtott bámulatos népességével s ezerféle különös lakóival. Nincs parányi viz, mely telve ne volna lakókkal. És mily bámulatosak! Minden természetrajzi tudományom kárba veszett, mert nem egyszer megjártam, a vizbe nyúlván valamely czifra tárgy után s az megmozdult; én sikol- tottam s azután mondta csak az uram, hogy az milyen állat. De volt is ott fü, csillag s ki tudná milyen alakú, gömbölyű, tojásdad, piros *) Ennek a szép czikknek az teszi érdekessé ez időszerinti közlését, mivel Estei Ferencz Ferdi- nánd 5 Fensége presumptiv trónörökösünk ott tartózkodott. — S z e r k. bársony szerű. Legérdekesebbeknek találtam a tengeri pókokat, melyek egész harczokat vivnak egymással. Úgy látszik, az ököljog még hatalmasan dominál közöttük, mert a kisebbeket megeszik az erősebbek. Kisfiúnk nem egyet elfogott s nem félt e szörnyektől. Elsétáltunk Lussing Grande-ba. Ez egy terjedelmes város, szép főherczegi palota van benne. — Utczáin földből kiszedett kövekből rakott falak meredeznek s csak két ember mehet el egymás mellett, oly szilkek. Kevés vigyázatlansággal eltéved az ember s azután járhat, inig kitalál. — Mint mindenütt úgy itt is meglátogattuk a templomot, hol igen szép, karrarai márványból faragott madonnát láttunk. A szálloda tulajdonosa, hol szállva voltunk, magyar volt s ellátásunkban nem volt hiány ; boldog öröme volt fiamnak, hogy a fáról szedhetett narancsokat a tulajdonos engedelmével. Feltűnő volt itt, hogy legtöbbnyire csak aszonyokkal találkoztunk, mig férfit alig láttunk ; t. i. a férfinép hajós és halász lévén, egész nap a tengeren van. Este visszatértünk Lussing-Pjccoloba. Részben a kíváncsiság s részben a tengeri úttól való tartózkodás rávett férjem tervével való egyetértésre, hogy innét az utat gyalog tegyük meg Cherso-szigetéi e. — Összeülte t azért vele, hogy jó térképek segítségével az esélyeket mérlegeljük. Lussing-Piccolo Osteróig 6 órányira lehet. Ez leendett az első hosszabb állomás. Közben Lussing-Grandetól Osseró g a francziák által épített pompás és jó ut vezet. Úgy déltájt indultuuk. Első állomásunk az egy órányira levő M.-Castello, egy várrom volt; még meglevő alapokkal, széles folyosóival érdekes látvány, honnét látható a mérhetlen tengersik. Innét Bradicena, M.-Palanza, M.-Peschi- felé vezetett szebbnél-szebb tengerparti sétautunk. Utóbbi helyen tartott fél óra pihenő alatt kecskét olajfa-bogyóval kaptunk enni. — Mint általában úgy itt is tapasztaltam, hogy a nők nem szépek. A legtöbb fogatlan; 15—16 éves lánynak nincs foga, de barátságosak. Ruházatuknak csaknem minden darabja kecskeszőrből van ; fő ékességük a 30—40 sor gyöngy. További utunk Lucica, Veli-Bok, Pod- Kalpie, Jurova, St.-Giacomo-felé vitt. Csaknem mind tengerparti városok, csupa emeletes házakkal. Végül Neresinén a falu végén egy bormérésben újra megpihentünk. Itt már palaczk- sört is kaptunk. Egy óriási platán alatt telepedtünk meg. Ennek közelében egy kőkút volt, melyet olasz leányok álltak körű'. Kíváncsian néztek s midőn tovább indultunk, a kutnál hagyták dézsáikat s utánunk eredtek s csak lassan, egyenként maradtak el. (Folyt, köv.) Budai kereskedő ifjak társulata. (Felhivás a kereskedőkhöz.) Budapest fő- és székváros jobbparti ifjúsága a Millenniumi ünnepélyen szintén részt kíván és részt akar venni, anyiban, hogy az illető szakköröknek és a Kereskedelem vp^ üecses pártfogása mellett Budán a „Budai kereskedő ifjak társulata“ megalakításán fáradozik. Elég sajnos jelenség és való tény, hogy Budán ott a hol egyedül ismerték nem is oly régen az igaz kereskedelmet ! ma már csakis a történet annak egyedüli hírmondója, hogy valaha Buda is nagy volt, sokkal nagyobb az évtizedekkel és homoksivatagból elővarázsolt testvérvárosnál Pestnél. — Ez csak okot szolgáltathat nekünk budai kereskedő ifjaknak arra, hogy a Kereskedelem, melynek egykor Buda büszke góczpontja volt ne csak mint koldus, ha már nem is mint régen volt a nagy világhírben, de legalább szebben érje el azt a millenniumi ünnepséget, melyet kora jövőben a nemzet ül. — Ha eddig át is engedett mindent Buda-Pestnek anfi az utóbbit nagyá tette vonja azt meg csak rézben is a jövőben. Azt hiszs^ük mi budai kereskedő ifjak és tán joggal, hogy kérésünk nem tolakodó ha mi nemcsak Buda kereskedőitől hanem Pest és az egész ország kereskedőitől és férfiaitól kérünk ügyünkhöz pártolást. Tekintsen reánk az egész ország midőn a Millenniumi ünnepet készül ülni. — Hisz Buda volt mindig az ország szive, kell! hogy rész jusson a budai kereskedő ifjaknak is az ezer évi fenállás után abból a mire szükségük van, ami jó és hasznos. Eddig Budából indult ki minden ami az országot az egyes megyéket, községet, városokat és igy Pestet is nagygyá tette ; miért ne tekintene most, az egész ország, megye, község és Buda testvérvárosa Pest is reánk, ha hozzájuk fordulunk ügyünk lelkes, hazafias előmozdításáért. Hisz Buda sokat sok várost tett nagygyá, legnagyobbé Pestet! Mi ma már csak törpék vagyunk mellette és segítségére vagyunk utalva. Most azonban csak tekintsünk szét Budán, nézzük az egész kereskedelmi életet! — tapasztalni fogjuk, hogy a kereskedők, a kereskedelmi vezérférfiak és maga a budai kereskedő ifjúság is a pesti kereskedelmi ifjúsági egyleteket pártolja, holott ugyanazon anyagi áldozatok árán Budán is lehetne hason egyletet fentartani, sőt még könnyebben, mert maga a házbér is kevesebb; minő haszos lenne ezen társulat a budai kereskedő ifjúságra nézve ? ennek üdvös voltát e sorokban csak röviden írhatjuk le, hogy hasznos és jó. Hisz ha az egész társadalmi életet szé tagolnánk sok kóros jelenségre találnánk; ez a közül csak egyre akarunk ezúttal reá mutatni, mely egy maga képes minket meggyőzni arról, hogy Budán kevés a teremtést ösztönnel megáldott ember, bár nagyon sokan már társadalmi állásuknál fogva is hivatva lehetnének alkotni, teremteni. Itt megemlítjük és kérjük a kereskedő főnököket, kereskedelmi vezérférfiakat, hogy karolják fel mi budai kereskedő ifjak ügyét éö azt mint zászlót lobogtatva hordják mindig elől, mindenek előtt! és hangoztassák minden egyes alkalommal szegény de jogos kérelmünket, de az nem elegendő, kell! hogy anyagilag is segítsenek bennünket, ezen munkánkban, csekély adományukkal. Mert semmiből valamit teremteni az Istenen kívül még e világon senki semmit nem tudott. Elég szép az, hogy mi ifjúság saját ügyünkért eddig magunk küzdöttünk, mig létre jött közöttünk a jelenlegi összetartás, melylyel ez ideig a budai kereskedő ifjak nem bírtak. — Ez is csak úgy keletkezett mint a patak, először csak egy csep titokban és mindig több mig csak valahol ki nem fakadt, hogy az embert csodálkozásra a szemet pedig bámulatra bírja, bámulatra méltó kitartó munkát folytatott a budai kereskedő ifjúság is eddig. Jól tudjuk mi és az egész budai kereskedő-ifjúság, hogy előbb vagy utóbb czélt kell, hogy érjünk. Vegye T. czimed tekintetbe ez ország ezer éves fenállását! mint hazafinak kötelessége már ez alkalommal s°giteni, valami nagyot alkotni a mi a jövőben a Millenniumi ünnepségekre vissza emlékeztessen. — Nem dobban-e fel minden hazafiu és honleányi szív mikor segíteni hívják, hogy alkosson ? kész örömmel teliesiti Kiri tenbtuojgoubi. * -Mi budai kereskedő-ifjak is csak alkotni hívjuk a mélyen tisztelt kereskedő czégeket és vezérférfiakat. Pest városát és az egész országban már létező hason egyleteket, hogy karolják fel ügyünket, segítsenek bennünket megalkotni a budai kereskedő ifjak társulatát. Kérésünk szerény! csak nemi pártolást kérünk, mely pártolás és segítségre örökre hálásan fog visszaemlékezni a budai kereskedelmi ifjúság. A társulat czélja lesz: tanítani a jóra és hasznosra, buzdítani a munkára, lelkesíteni a hazai kereskedelem felvirágoztatására és az országos helyeszközlés. Segítsen tehát mindenki akinek társadalmi állása megengedi nékünk a budai kereskedő ifjaknak kellemes otthont teremteni, hol szivünk nemesedjen, életkedvünk felpezsdüljön a hosszú napi munka után, lelkünk pedig a hazán és királyunkon mind halálig csügni tanuljon. Abban a meggyőződésünkben, hogy hazafias és közhasznú czélra törekszünk, bizton reméljük minden oldalról a hova e felhívással
