Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-03 / 5. szám

Kollár Lajos jelentése.

(A budai kereskedelmi társulat közgyűlésén.

Az 1893. évi közgyűlés által megválasztott elnökség és választmány működésének második évéről. 1894. évről

jelentését

a következőkben terjeszti elő:

A lefolyt évet sem tekinthetjük olyannak, mely a budai kereskedelemre nézve nagy alkotásokat teremtett volna ; minden csak az előkészület stádiumában van és csak a reménynyel vagyunk kénytelenek magunkat kecsegtetni, hogy a törvényhozás intézkedéseinek foganatosításával és a tervbe vett nagyszabású átalakításával karöltve fog járni a budai kereskedelem emelkedése is. A mitől Budának és a budai keresktdelemnek felvirágzását várjuk, a hidaknak kiépítése s ezzel kapcsolatban a vagyonosabb osztálynak Budán megtelepülése csak nagyon lassan történik; a várkertrak- partra felépült uj házak igaz, hogy modern igényeknek megfelelő lakásokat nyújtanak s alkalmat szolgáltatnak arra, hogy a vagyonosabb osztály itt megtelepedjék, a könnyű közlekedés hiánya azonban még mindig akadályul szolgálnak annak, hogy a fogyasztó közönség, különösen a gazdagabb közönség állandó lakhelyül tekintse Budát. Ezen szórványos építkezések kétségtelenül kedvezőkig hatottak ugyan az illető környéken lakó egyes kereskedőkre, de általában az egész budai kereskedelemre nézve üdvös hatást csakis a hidak teljes kiépítésével és a hidakon át az olcsó közúti közlekedésnek megnyitásával remélhetünk.

Ennnek tudata vezérelt akkor bennünket, midőn tárgyalás alá kerülvén a közúti vasúti társaság vonalainak villamos üzemre átalakítása, alólirott választmány azon kérelemmel fordult a székesfővárosi tanácshoz, hogy a közúti vasúti társasággal kötendő szerződések egyik feltétele gyanánt kösse ki, miszerint a Margit-rakparton a lánczhid alatt meg-, szakadó vasúti vonal összeköttetés be- hozzassék és pedig akár a lánczhidtéren a földszinén, akár pedig a lánczhidtér alatt alaguton át a Döbrentei-téren az eskütéri hídon át vezetendő közúti vasúti vonallal, hogy ekkép egész Budát a közúti körvasút ölelje, szelje át s a székes-fővárosnak túlsó oldalán elterülő városrészével a jobb oldalnak bármely löszéből az érintkezés könnyű és olcsó el- gyen. Ugyanezen előterjesztésünkben a budai közönség, különösen pedig a budai kereskeeelem érdekében sürgettük, hogy a közúti vasúti társaság az üzemnek villamos erőre átalakítása esetén elsősorban köteleztesék szerződésileg is elvállalt azon kötelezettségének teljesítésére, hogy a déli vasutig már kiépített vonalakat az I. kér. Krisztina-utczán és At- tila-utczán át a Döbrentei-térig meg hosszabbítsa és úgy ezen, mint a déli vasúttól a széna-térig már kiépült vonalakat is a forgalomnak átadja.

Mint örvendetes jelenséget kel konstatálnunk a székes-főváros törvényhatósági bizottságának legutóbb hozott azon határozatát, a melynek értelmében a tanácsnak utasításul lett adva, hogy a budai Duna-parton üzérkedésre s igy maradandó elhelyezésre s nem gyors eladásra szánt áruk elraktározása czéljából ideiglenes jellegű áruraktárak építése iránt előterjesztést tegyen. Ezen határozathozatalra a székes-főváros tanácsát azon körülmény kény szeritette, mert a Dunának a pesti részén elterülő rakpartjai már is annyira igénybe véve és lefoglalva vannak, hogy folyton fokozódó kereskedelemnek szükségletei ki nem elégíthetők; örvendenünk kell, hogy a szükségnek ezen kényszerítő hatalma a

hfitnaAir fi nr vra 1 w» f\\r o

' - -- —

s bár a felállítani tervezett áruvaktáraá

takarékossági szempontból nem szilárd anyagból szándékoltatnak felépíti etni. mégis bizonyára oly szerkezetűek lesznek, hogy rendeltetésüknek évtizedeken át megfognak felelni. Előnyt látunk már ezen intézkedésből is, mert kétségtelen, hogy az áruraktáraknak a budai oldalon felállítása ismét sok egyént foglalkoztat, uj kereset forrásokat nyit, uj életet teremt, mert a hol mozgás van, ott élet is van. Ez az első lépés a budai kereskedem érdekében már rég hangoztatott azon óhajtás teljesítésére, hogy a budai kereskedelem érdekében hatósági támogatásra van szükség, mert e nélkül — különösen figyelembe véve azt, hogy a budai oldalon kirakott áruknak Pestre elfuva- rozásával hídvámot kell fizetni — lehetetlen reményleni Budán élénkebb kereskedelmi élet kifejlődését, mivel a hid- vám az árut megdrágítván, mintegy kizárja azt, hogy a budai oldalon kereskelmi áru rak tárak 1 étesii 1 j enek.

Azt, hogy a budai oldalon kiraktá- torozott árukra nehezedő hidvám teszi lehetetlenné a budai részen nagyobb kereskedelmi életnek kifejlődését, belátta Lukács Béla volt kereskedelmi miniszter ur s legutóbb a m. kir. pénzügyminisztériumhoz intézet átiratában megfontolás tárgyává tenni kívánja azt a kérdést, mily módon sikerülne oly intézkedéseknek életbeléptetése, hogy a vidékről a székes-fővárosba hozott s a budai oldalon kiraktározott s innen nyomban a pesti oldalra továbbszállitandó áruk hid- vám-mentességben részesíthessenek. A mint egyszer el lesz hárítva a budai kereskedelemnek ezen nagy akadálya, a mint meggyőzhető lesz a pénzügyminiszter a a felől, hogy ügyes, kellő ellenőrzés mellett a királyi kincstárnak károsítása kizártnak lesz tekintendő: úgy az eddig mondhatni, parlagon heverő budai Duna- rakpart megélénkül s a kereskedelemnek alkalmas területül fog szolgálni.

Szinte csodálandó, hogy míg egyrészt a m. kir. kormány, másrészt a székes-főváros tanácsa készséggel törekszik arra, hogy Budának rég elhanyagolt kereskedelmét emelje, addig a közmunkák tanácsa a budai részek fejlődése és a budai kereskedelem emelkedése elé akadályokat gördít.

A választmánynak értésére esett, hogy a „Ganz és társa“ vasöntő és gépgyár r. t. a Margit-rakparton a Dunára homlokzattal, biró házban levő villamos telepét kibővíteni kívánja s mivel e he- lyen elegendő területtel nem rendelkezik, az egész telepet a kis-Rókus-utczába, a légszeszgyár mellé, oda kívánja áthelyezni, a hol már nevezett részvénytársaságnak munkásházai is állanak, a hol a terjeszkedésre elég terület áll rendelkezésére. Kereskedők előtt nem szükséges fejtegetni, mily nagy fontossággal bir ily nagy gyári telepre nézve azon kérdés, vájjon a gyári telepre bevezet- heti-e a vasutat, vagy pedig az áruknak oda és innen ellszallitását külön kocsikon kell eszközölnie s miután a „Ganz és társa“ vasöntő gépgyár r. t. a kis Rókus-utczába elhelyezni kívánt telepét csak azon feltétel alatt helyezhetné ide, a mennyiben a budai körvasúiból kiágazó- lag a kis Kókus-utczán az iparvágány lefektetése és a telepre bevezetése megengedtetnék, terpiészes^ hogy — miután a közmunkák tanácsa, a kis Iiókus-utcza szükvoltát hozva fel ürügyül, az iparvágányok lefektetése elé akadályt gördít — a nevezett részvénytársaság azzal az eszmével foglalkozik, hogy egész villamos telepét Budáról a külső váczi-körutra helyezi át.

Alurirott választmány első pillanatra megértette, hogy mily veszedelem fenyegeti Buda kereskedelmét ezen kérdésnél.

lett, — fokozódott veszély a jövőre nézve! A villamos-telepnek Budáról elhelyezésével — a hol ma 400 hivatal- és munkás van alkalmazva — szinte természetes, hogy száz meg száz család elköltözik Budáról a pesti részre, hogy a családfőnek a villamos-telepre jutha- tása a közelség folytán megkönnyittessék s ezzel a budai kereskedők az állandó fogyasztóknak a biztos fizetőknek egy tekintélyes részét vesztik el. A károsodást a jövőre nézve egyrészt az képezi, hogy a mennyiben a villamos telep a budai részen megmaradna és itt kibővítetvén, több hivatalnok és több munkás nyerne alkalmazást, ezzel ismét a budai kereskedőknek fogyasztói növekednének, de a legnagyobb veszedelem másrészt azon körülményben rejlik, hogy a mennyiben az iparosok és gyárosoknak tudomásukra jut, hogy a budai részen a melynél a nyaraló övezet oly közel keződik, a gyárak és ipartelepek létesítése akadályokba ütközik, senkinek sem fog a jövőben eszélte jutni, itt nagyobb iparvállalatokat létesíteni. E nélkül pedig Buda felvirágozását alig remélhetjük. Kötelességünknek tartottuk tehát a közmunkák tanácsának akadékoskodása ellenében állást foglalni és indokolt előterjést intéztünk a kereskedelmi miniszter úrhoz felkérvén a II. kerület országgyűlési képviselőjét, hogy ezen kérvényt átnyújtó küldöttséget személyesen vezetné a kereskedelmi miniszter ur elé.

Az elöljáróság újjászervezését a kereskedelem érdekében őszinte örömmel üdvözöltük, mert az I. fokú iparhatóság az elöljáróság lévén, az e részről nyert támogatás a kereskedelemnek hasznára válik.

A székes fővárosi tanács felhívására a főváros egész területére behozni kívánt boltőrségi intézmény tárgyában véleményt adtunk.

Kérvényt intéztünk a kereskedelmi miniszter úrhoz, hogy a karácsé yt és újévet közvetlenül megelőző vasárnapokon a munkászünetet a gyorsáruk kiadása körül is függeszsze fel. Ezen kérelmünk csupán formai okokból, azért nem volt teljesíthető, mert a gyorsáruknak Pesten közvetlenül megérkeztük után a czim- zetteknek kézbesítése tárgyában vállalkozóval szerződés áll fenn és ezen szerződés értelmében a vállalkozó a vasárnapok délutánján — egész általánosságban — a szállításra kötelezve nincs; az idő rövidsége miatt pedig ezen szerződésen változtatni nem lehetett. Ezen leirat egy újabb bizonysága annak, hogy a hatóságok Budát külvárosnak tekintik. — A pesti részen lakó kereskedők, sőt magánosok is a gyorsárukat a vállalkozóval kötött szerződés folytán rögtön megérkezésük után, aránylag roppant csekély árért házhoz kapják, mig a budai kereskedők vagy akár a budai magánosok is, minthogy a vállalkozó szerződése kizárólag a pesti oldalra szól, maguk kötelesek az árukért elküldeni, a mi nemcsak több kiadásba kerül, hanem nagy időveszteséggel is jár.

Alkalmilag kötelességünknek fogjuk ismerni, — habár egyhamar orvoslást nem is remélhetünk — ezen visszásság ellen is felszólalni.

Közművelődési czélokra szerény anyagi viszonyaink figyelembe vétele mellett az elmúlt évben is hoztunk áldozatot, a mennyiben a kereskedö-ifjak társulatának a felnőtt kereskedelmi alkalmazottak szakszerű kiképeztetése czéljából esti tanfolyam tartására 25 frtot utalványoztunk.

Résztvettünk az ország gyászában, melyet az Kossuth Lajos, hazánk nagy fia halála alkalmával öltött; ravatalára koszorút helyeztünk s a társulat pénztárából, emlékszobrára 200 koronát aján-