Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-12-01 / 48. szám
Budapest, 1895. (2) BUDA es VIDE KE Deczember 1. Emlékirat a főváros tanácsához. „Tekintetes székesfővárosi Tanács ! Székesfővárosunk budai része a főváros keretében mindig nagy fontossággal birt a múltban, miként ezt a történelem bizonyítja és bir jelenleg is, mert kiemelkedő helyzeténél fogva kiváló pontja a fővárosnak. Legalkalmasabb lakóhelynek kínálkozik friss, üde levegőjénél, minden oldalra terjedő gyönyörű kilátásánál és páratlan egészségi viszonyainál fogva. Minden elfogulatlan ember elismeri, hogy a budai rész II. és III. kerülete az állandó országbáz, királyi Curia és vigszinház felépülte után nem maradhat meg jelen elhagyatott állapotában és elvitázhatlan, hogy a főváros egyesítésének 20-ik évében, Buda azon részének felvirágzásáért valamit kell tenni, mert a fővárosnak jól felfogott érdeke kívánja azt. Ha tehát óhajtjuk, hogy a Budai rész is fejlődjön, erre a jelen idő kedvező, mert a pesti részen készen áll az Andrássy-ut és a Nagykörút, mindenik villamos vasúttal bir. Kiépült és mindennel el van látva a Kis- és Nagy Zugló, Tisztviselő-telep, Újpest, Kis-Pest, Er- zsébetfalva és még számtalan a központtól messze fekvő hely. Szóval a Tekintetes Tanács a budai rész hátrányára a pesti rész sok költségbe kerülő fejlődését előmozdította. A budai rész II. és III-ik kerülete között a Margitszigettel átellenben terül el fővárosunknak legszebb része a Zöldmái-, Pálvölgy- és Csatárka-dülő, mely városrész levegő és kilátás tekintetében egyetlen az egész fővárosi határban. Éhez járul, hogy szomszédságában van a Lukács- és Császárfürdőnek, igen közel hozzá az állandó országház, királyi Curia és vigszinház s nem messze fekszik tőle a vallás- és közoktatásügyi, földmivelésügyi, igazságügyi minisztérium, a budapesti kir. törvényszék és a nyugoti pályaudvar s több más középület. Azon gyönyörű területnek, mely megérdemli, hogy fővárosunk belterületéhez minél előbb csatoltassék, mert első tekintetre szépségével mindenkit megnyer, — bár lakója van elég és folyton szaporodik, — de sem vize, sem járható közlekedési útja, sem világítása nincsen, sőt a közbiztonsági állapotok is rendezetlenek. Mintha a jelzet igen szép fekvésű terület lakosai nem a fővárosban laknának és nem adófizető polgárok lennének. Mintha a tekintetes Tanács a budai részről egészen levette volna atyai gondoskodását, s annak hátrányára csak a pesti rész idomtalan és sok költségbe kerülő fejlődését segíti elő, s nem akarná átlátni azt, hogy a figyelem már a budai rész felé irányult, s a még bármikor rendezendő kiállítás csak a budai részre tehető, s ennek rendezéséig a történelmileg nevezetes és ritka szép fekvéssel és kilátással biró újlaki és ó- budai rész is kell, hogy fejlődjék. I nem jelentette fel, pedig sok más egyebet is tudott róla ép úgy, mint a báróról. Csőry Miklós jól ismerte az életet. Nem volt sohasem erkölcsbiró, mint báró Szirtes Aladár. Megélt a magáéből. Nem szorult senkire. Soha nem kártyázott, pedig tudott kártyázni. Nem volt olyan fogás, volta mesterség mit ne látott volna, a sipistaságtól kezdve a legmagasabb fogásig. A szegény ember küzdelmeit, mulasztásait, hibáit elnézte, de üldözte a rosszakaratú gonoszt. Nem állt ki, hogy mások gyengeségei felett bíráskodjék, mint báró Szirtes Aladár, ki üvegházból kővel dobálódzott. 0ly jól tudta kicsoda Szirtes Aladár, Brinzen- stein Klotild, Muhar Manó, vagy a falusi Káva Ferkó, hogy naplót Írhatott volna róluk. Ezek is tudták, érezték kicsoda Csőry Miklós. Muhar Manó vezette a játékot. Neki kellett szólni. Kígyó simasággal egyelőre fulánkját nem sziszegtetve fogott a dologhoz. A tisztelt közgyűlést figyelmeztette, hogy a pénztárvizs- gálat nincs napirenden. A S z e g f ü-asztaltársa- ság e szép örömnapjába nem keverhettek anyagi dolgokat. Ez elrontotta volna az ünnep fényét. Tíz tag írja alá az indítványt, összehívja a közgyűlést. Különben a múlt évről meg van a fölmentvény. „Nem kell. Hiába való beszéd. Lássuk a pénztárt. Mi történik a pénzünkkel!“ A zöldmái-, pálvölgy- és csatárka-dűlői ház- és telektulajdonosok, illetve közbirtokosok méltán várhatták volna, hogy a jelzett területet — pótolva az eddigi mulasztásokat — az ezredéves ünnepre legalább vízvezetékkel és járható közlekedési utakkal a tekintetes Tanács ellátja. De ugylátszik mostohák vagyunk és kérnünk kell azt, mit kérés nélkül évekkel ezelőtt — az uj országház építésének kezdetekor — meg kellett volna hogy kapjunk. A Szemlőhegy legmagasabb részére a Jó- zsefhegyre a vizmedenczét építik, de az azon vidék legmagasabb helyére a közmunkák taná- • csa által közczélra szánt területen a tervezett medencze kiépittetése szóba sem kerül. Pedig az első medenczével kapcsolatban a második medenczének is kevés több költséggel való kiépittetése esetén a jelenlegi vizellátási területen kívül a Szemlőhegy egészen és a gyönyörű Zöldmái, továbbá a Pálvölgy-, Csatárka- és Vérhalom-dülő is ellátható lenne vízzel. így az adófizető telektulajdonosok az ezredéves ünnepre ki lennének elégítve, a keletkezett épületek pedig nem lennénnek kitéve annak, hogy tűzvész esetén egészen leégjenek, s az élenydus fák, melyre nagyszüksége van a fővárosnak, vízhiány miatt kivesszenek. A Zöldmál-dülőben közczélra szánt területre már régen tervezett s a tekintetes székes- fővárosi Tanácshoz A) alatt mellékelt tervben 2. sz. megjelölt vizmedenczének kiépittetési és a vízvezetéki csőlefektetés költségeinek a viz használata által szabályszerű százaléka hogy megtérül, annak bebizonyítására bátorkodunk , B. alatt egy nyilatkozatot is csatolni, melyet a közbirtokosok nagyobb része készséggel aláirt. A mi az utakat illeti, azok használatban vannak, de oly rendezetlenek, hogy alig járhatók, és oly keskenyek, hogy két szembe menő kocsi egymás elől ki nem térhet. Kik a vidéken megfordultak, igazolhatják, hogy a legtöbb kis község határában jobb ut van, mint a milyen Budapesten a (kis) Szemlőhegyről a Zöldmál- dülőn keresztül a Csatárka-dülőbe és innen tovább Hidegkutra vezető főforgalmi érnek nevezett 10-öles széliességre tervezett ut, mely annál is inkább jövőben fontossággal fog bírni miután a katonai lövölde a hidegkúti határba van tervezve. A mi pedig a Zöldmál-dülőn keresztül a Csatárka-dülőbe és tovább Hidegkutra vezető, a tekintetes székesfővárosi Tanácshoz A. alatt csatolt tervben megjelölt 10 öles széles ut kiszélesítését illeti, az sem okoz nehézséget, mert a C. alatt is mellékelt okirat szerint hajlandók vagyunk a szabályozás értelmében az ut részére szükséges területet a fővárosnak díjtalanul átengedni. Az előadottak alapján a zöldmál-, pálvölgy- és csatárka-dülői közbirtokosok folyó évi és hó 8-án tartott értekezlete azzal a szerény kéréssel fordul a tekintetes Tanácshoz: hogy a gyönyörű kilátással és jó levegővel biró fent jelzett dűlők adófizető polgárairól se méltóztassék megfeledkezni, s a A. alatt csatolt terv szerint a Szemlőhegygyel kapcsolatban nevezett dűlőket vízvezetékkel ellátni, a közlekedési utakat kiépíttetni, a csatornázás és világítás berendeztetéséről és a közbiztonsági állapotokról gondoskodni méltóztassék, hogy igy fővárosunknak kiváló és látogatott területe rövid idő alatt beépülhessen és lakosai üdvözölhessék a tekintetes Tanácsot mely azt elősegítette. Melyek után azon reményben, hogy a tekintetes Tanács jogos kérésünket rövid idő alatt teljesíteni fogja, maradunk Budapesten, 1895. november 3-án Teljes tisztelettel a mai értekezletre egybegyült székesfővárosi zöldmái-, pálvölgy- és csatárka dűlői közbirtokosok nevében: Halász Ferencz, elnök. ifj. Holtzspach Nándor, alelnök. Ledermajer János, jegyző. V a v r e k Gusztáv, aljegyző.“ Ezt a méltányos kérést a magunkévá teszszük s mint Budának sürgős teljesítésre váró érdekét a fő- és székváros tanácsa jóakarata figyelmébe ajánljuk. A turisták tele. I. Kérelem és felhívás. Az ártatlan gyermeksereget boldogító „Karácsony“ közeledte ismét arra indít, hogy az Osztály fennállása óta állandósított szép szokás nak hódolva, ez idén is turista-karácsonyfát állítsunk ott, hova a jótékonyság angyala ellátogatni nem szokott, hacsak mi turisták, kik a fenséges természeti alkotásokért s első sorban a hegyvidékekért rajongunk — e vidékek szegény gyermekeiről meg nem emlékezünk! És valóban lehet-e nemesebb tett, mint ártatlan szegény gyerm?/«^en segíteni, a nyomort enyhíteni ott, hol ily tett egyszersmind hazafias cselekedet is, mert idegen ajkú gyermekeket boldogítva, jótékonyságunkkal azokat a magyarság eszméjének nyerjük meg, szivecské- jükbe oltva a legszebb erényt, a „Magyar haza“ szeretetét! Ez a megyőződés vezérelt már a múlt években hat alkalommal rendezett „turistakarácsonyfa“ ünnepélyek megtartásánál és ugyanez késztet ez idén arra, hogy Pilis-Szt.-Kereszt község szegény iskolás gyermekei érdekében forduljunk igen tisztelt tagtársaink s főleg szeretetreméltó turista-hölgyeink nemes szivéhez azzal a kérelemmel, hogy a folyó év deczember 26-án rendezendő karácsonyfa-ünnepélyt nemes adományaikkal lehetővé tenni és támogatni kegyeskedjenek. „Gazság!“ „Szemfényvesztés.“ „Csalás.“ „A pénztárt akarjuk látni.“ A báró valamit súgott Pönöge uramnak. Ez nehány köhögéssel megköszörüíte a torkát és ékes szavakban nyilvánította, hogy a pénz ki van adva kamatra, de jót áll érte . . . Erre valahogy megnyugodott a kékpárt ellenzéke, de közgyűlést, vizsgálatot kért. Újra zaj. Lárma. A dalárda Muhar intésére elkezdette énekelni a Marseillaise t, az elnökség tombolt, dobogott. Az ellenzék nem különben. Egyik sem hallotta a másik szavát. A rendőr-tisztviselő csak nagy erőfeszítéssel tudott az elnök emelvényére jutni és mikor idejutott feloszlatta a gyűlést. A gyűlés szitkozódva, átkozódva oszlott szét. Az ünnepelt fogai vaczogtak. Hiában éljenzett a négy-öt hátramaradt kolompos. Csőry Miklós odaférkőzött Muhar Manó mellé és a fülébe^ súgta, hogy beszélni akar vele . . . / VIII. Dombor Máté, Csőry Miklós és Péter megvárták mig a gyűlés eloszlott és a rendőrtisztí viselővel távoztak. A rendőrtisztviselő rokona volt Csőry Miklósnak. A fiatal rendőrtisztviselő sokat képviselte a rendőrséget a szocziális és munkásgyüléseken és ünnepélyeken. Foglalkozott a kérdéssel s nem az üldözéssel, az erőszakkal kívánta azt megoldani, hanem a megelőzéssel. Miklós többször váltott ebben a kérdésben levelet rokonával, mert ő is ezt a nézetet vallotta. A kérdést meg kell oldani, az elől többé kitérni nem lehet. Adják meg a munkások jogait, állítsák helyre a társadalom egyensúlyát. Tiszteljék az e 1 v e k e t és húzzák ki a töviseket... A hamis prófétákat tegyék semmivé, hanem segítsék diadalra az igaz ügyet. A rendőrség ne legyen ellensége a szocziáliz- musnak, ha az tisztességesen, méltóságosan nyilatkozik. Segítse a munkást és teljesítse hivatását, hiszen a gondviselés képviselősége a földön a rendőrség. A polgárság pedig támogassa a rendőrséget e feladatában, ne legyen ellensége, ne védje a tetszetős és népszerű gonosztevőt a rendőrséggel szemben. A társadalom segítsen leálczázni mindenkit, a ki képmutató. (Folyt, követ.)
