Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-11-24 / 47. szám
Budüpest, 1805. (2.) is, bogy tegyenek valamit községeik érdekében. Hisszük, megvagyunk győződve hogy tesznek. Mi ébresztünk, lelkesítünk. Nyilvántartjuk, hogy ki mit tesz. Elismerés a munkának, kárhoztatás a közönyösségnek. A „Buda és Vidéke“ szívesen vesz minden indítványt, minden felszól- lalást, tervet eszmét a községek és közönség részéről. Beszámol az eseményekkel, de számon kéri a mulasztást. E. Gy. Kereskedőifjak otthona. (Felhívás a budai kereskedőkhöz.) A „Buda és Vidéke“ megindította a mozgalmat arra, bogy részesüljön Buda a kiállításban, bogy nyilatkozzék meg méltóan minden osztálya a társadalomnak a millenium ünnepén. Rövid az idő! most már alig nehány hónap választ el a kiállítás ünnepélyeitől. A balpart kereskedelme rohamosan készülődik, ellenben a jobbpart édesdeden nyugszik, mintha Budán nem is léteznék kereskedelem, mintha ma is csak Pest léteznék és nem Budapest. Tagadbatlan, hogy a közönség a budai kereskedelmet nem karolja fel kellően, nem támogaija, de az is bizonyos, hogy a kereskedőkben a testület érzése és szelleme nem mindig nyilatkozik meg. Észlelhetők bizonyos hiányok a haladásban is és ezért van oka némelyekben a közönségnek panaszra. Most nem beszélünk a budai kereskedelem bajairól, annak emelésének, felvirágoztatásának eszközeiről, csak azt kérjük kereskedőinktől, hogy emeljék saját méltóságukat és erősítsék a testület szellemét bizonyos életjeladásokkal. Hogy csak egyet említsünk, kérdjük, ha ő felsége a király és az egész nemzet összességében és egyeseiben részt vesz a kiállításon el akar-e maradni az alkotások teréről a budai kereskedelem, melynek lelkes vezérférfiai élén a kiváló Freyberger Pál s oly tanácsos mint a tisztelt dr. Kollár Lajos áll. Ezek az urak bizonyára átérzik azt, hogy a kereskedelem tekintélyét semmi sem emeli úgy, mintha a kereskedelmi ifjúságot képezik, védik és sorsukat könnyebbé teszik. A kereskedőifjak Otthona alkalBUD A és VIDÉKE más lenre arra, hogy a kereskedő ifjúság úgy nevelkedhetnék, képződhetnék, mint azt a kereskedelem tekintélye megkívánja. Ha az ezredik év emlékére az iparosok otthont szerveztek az iparos ifjúságnak, nem-e állíthatnának-e a kereskedők ? A budai kereskedő ifjúság otthona érdekében indult mozgalom pártolásával kellene a budai kereskedőknek megörökíteni nevöket az ezredik év betöltésekor. Az a panasz hangzik, hogy ezt a törekvést igen ridegen fogadta sok tekintélyes kereskedő és nem ismerte fel a kitűzött nemes czélt. Jó volna, ha ezt a törekvést jobban méltányolnák és tennének valamit őket is nagyon közelről érdeklő ügyük érdekében. Első és fő érv az ilyen otthon mellett a kereskedő ifjúság erkölcsi élete. Ha a kereskedő ifjú dorbézol, idejét nemtelen dolgokra pazarolja biz azt a főnökök is megkeserülik. A Pestre való átsétálással sok idő telik el, mig a budai otthonban ezt az időt nemes szórakozásokra és önképzésre fordíthatnánk. E mellett, az ifjúságban az ily otthon megedzi az összetartást, a testületi szellemet s ép ezért kívánatos a Budai kereskedőifjak társulatának megalakítása. Az ügy nem szorul sok szóra. A czél ékesebben beszél minden szóvirágnál. Kérjük a főnök urakat pártolják törekvéseinket, érdekeinket, mely az ő érdekök is. Egy budai kereskedő-ifjú. Ó-Buda szabályozása. A fővárosi közmunkák tanácsa legközelebb tartott gyűlésén O-Buda szabályozásával foglalkozott. A tervet a tanács műszaki osztálya dol- dozta ki, felölelvén abba azon egész területet, a melyet a bécsi-ut, az Aranyhegy délkeleti oldalán elvonuló ut, békásmegyeri határut, másfelől a Duna határol; sőt kiterjesztette a szabályozás műveletét a beljebb fekvő területre is. Első megoldandó kérdésnek tűnt fel az, hogy O-Buda a főváros világvárosias feljődésnek indult részeivel czélszerü kapcsolatba jusson. A budai kerületekkel való összeköttetésre nézve a műszaki osztály azon eszum tanulmányozásával foglalkozik, hogy a fentebb megjelölt területet határoló hegyek közt elvonu'ó völgyeken át legyen szorosabb kapcsolat létrehozható, a pesti oldalra nézve pedig egy, majNovember 24. dán létesítendő hídban már ezúttal megoldást hoz javaslatba, mely hid a forgalmi szempontból nagyjelentőségű Hungária-körut folytatásaként az ó-budai templom tengelyébe, tehát O-Budának a kellő közepébe vezettetnék, érintésével a Margit-sziget északi és hajógyári sziget déli csúcsának. A kitorkolás a jobb parton arra a 61 mtr. széles térre van kilátásba véve, mely a templom előtt egész a Dunáig fog nyúlni. Egyebekben az a törekvés érvényesült, hogy e városrész külömböző pontjai megfelelő sugárutak, körutak és átlós utakkal legyenek összekötve; továbbá figyelem volt a szabályozási terv készítésénél alkalmas pontokon olyan területek biztosítására, a melyek középületek, terek és parkokra lesznek szükségesek. Ezeken kívül szükségesnek tartja műszaki osztály 0- Buda számára egy nagyobb kiterjedésű ligetnek a létesítését, mely a bécsi-ut nyugoti oldalán fekvő hegyek valamelyikén lesz elhelyezendő, ami e hegyek szabályozási tervének készítésénél nem fogja a figyelmet elkerülni. Végül kellő gondot forditott a műszaki osztály arra, hogy a szabályozás a magánosok telkeit a lehető legkedvezőbben érintse. A vázolt szempontoknak megfelelően tervezve van a többi között egy főközlekedési vonal, mely O-Budát hosszában a közepén szeli ketté, a mely a mai pacsirtamező-utczából kifejlesztve az ennek folytatását képező Flórián- utcza, Majláth-utcza és szt. endrei-ut vonalán halad ]3 öl szélességben a filatori töltésig; itt térbe megy át, melyből 18 öl szélességben visz tovább egész a határig, miután előbb, egy kí- ágazásával a Római-fürdőt teszi kényelmesen megközelíthetővé. A mai bécsi-ut a Dereglye-utczáig 12 öles szé’ességet fog nyerni; a csemete-utcza megszűnik és részévé lesz ama telektömbnek, mely a Dereglye- és evező-utczák közt keletkezik. E főbb útvonalakhoz az utczák egész hálózata fűződik, mely úgy van tervezve, hogy a Dunához való közlekedés mindenütt czélszerüen biztosítva legyen. A felhagyott temetőnek az a része, mely a Szél-utcza és Kerék-utcza közt fekszik, középületekre van szánva; más, alkalmas pontokon pedig kisebb-nagyobb parkoknak való területek vannak fenntartva. E főbb vonásaiban leirt tervet előbb a tanács műszaki bizottsága vette beható tárgyalás alá és azt a tanácsnak elfogadásra ajánlotta, nem enged időt, hogy az egyensúly a tőke és a munka között helyre álljon. A mit pedig helyre kell állítani, mert a munkások jogainak rendezése sürgős, nagyon sürgős kérdés. Tegyék lehetetlenné a báró Szirteséket. Muharékat, békitsék ki a munkásokat saját magukkal és a társadalommal, a jog és igazság utján. A Szegfű asztaltársaság, vörös hangulata még jobban elszéditette Pönöge Lörinczet, a sok éljen, a sok halljuk közben azt sem tudta hol van, csak azt látta, hogy ezek azonban a Szoczi ál Estának, ez az valóságos eszterájk. Magok sem tudják mit akarnak, de Pönöge uram sem. Esze veszett zűrzavar akárcsak Káva Ferkó rendezné. Pönöge Lőrincz megrázkodott. Mit kiabáltak ezek? Le a vagyonnal. Le a tőkével. A föld az mindnyájunké . . . Nem kell pap nem kell vallás! Mi vagyunk az urak . . . Vérpadra a szipolyokkal . . . Pönöge Lőrincz szinte érezte már, hogy viszik a vérpadra . . . Vesszen a burzaóá . . . kiabálták hölgyek és urak oly állatias dühvei, mintha állatseregletből lettek volna kieresztve. Csőry Miklós . . . Dombor Máté és Dom- bor Péter szintén a közönség között voltak. Péter eszményét temette. Ez hát a nép ? Hova marad a méltóság a melyik megilleti. A szent jogok, az egyenlőség a testvériség, a szabadság minden nemesen érző ember szivét eltölti, de ily visszás alakban kivetköztetve a magasztosságból íélemletes és undorító. Szivet lelket elvesztett tömeg ez, mely nem akarja felismerni sorsát és távozik a magasztos czéloktól. Pönöge Lőrincz trónszerü emelményen üllt nejével, Kati leányával, s a bíróval valamint az elnökség többi tagjaival. Kati félénken simult apjához. Kasznár uramnak eszébe jutott Dózsa György a tüzes trónon. Érezte a bakók égető bélyegzőjét, érezte, a hogy a pribékek fejére teszik az izzó vaskoronát . . . A rendőrtisztviselő csendre intette a gyűlést, mert különben feloszlatja. A czend csak nehezen állt be. A moraj és zugás folyton hallatszott végre is igy kezdték meg a napi reudet. Muhar Manó üdvözölte az ünnepelt disz- elnök diktátort, a ki eljött a munkások segélyére, üdvözölte nejét védasszoayukat és angyal-lelkű leányát Katit, üdvözölte a nemes bárót, ki kékvére daczára a munkásokért áldozza fel magát és kész értök vagyonát, életét, vérét ontani. Éljenek, éljen Pönöge Lőrincz . . . Ezektől a kiállításoktól viharzott a terem . . . A hiúság újra elfoglalta a nagyobb helyet Pönöge uram honfi kebelében és az szerepelésnek igyekezete szavakat diktált szavalásra nékie. Szólt pedig eképeu: „Dicső népies fordulat! Seregeknek helyes gyűjteménye! Egy nap süt az egünkre, a csillagoknak alkalmatosságá népszerű lévén. Egy akol egy pásztor. Jaj a botránkozónak, de jajabb a botránkoztatónak. (Úgy van. Éljen. Taps), ügy ég a íüz ha alkalomszerüség létezik. Alap a világ létezés^. Kinek, kinek a maga létezése fő. A hol hiba van legyen patika. Nem kell a b o r s a v ó (Vesszen a burzsiá). Ellentétes végzés hiányos. Tehát tiszta bort a pohárba. (Úgy van). Mit ér a vásár sátor nélkül. Eljön az ur nagy haraggal és jaj szavak, fogak csikorgatása teljesedik. Szívesen kivánom! (Szűnni nem akaró éljen)“ . . . Pönöge uram rákká vörösödött a beszédközben. Siettek vele kezet fogni. Brinzenstein Klotild nyilvánosan megcsókolta szeretett férjét. Ezután felolvasták azt az alapitó levelet, melyben Pönöge Lőrincz uram ezer forintot ád a Szegfű társaság czéljaira, ezzel is szolgálni akarván a kékpárt szentügyét. A kék párt nem akar késedelmezni, munkához fog azonnal. Nem tűr tovább . . . Az alapitót vállaira kapta a tömeg és zugó éljenzés közben hurczolták meg a teremben. Pönöge uram boldog nagyon boldog volt, ki heverte az ijedtséget. Klotild és a báró alig tudták elfojtani nevetésöket. Titokban megszorították egymás kezét. Ekkor nem várt fordulat következett be. Péter egy asztalra ugrott fel és elkezdett beszélni, megvilágositotta a munkások sorsát. Ihlet sugalta szavait. Lelkesen sorolta elő a munkások jogait. Kati nem tudta a szónokról levenni a szemeit. Péter egészen megszépült. A lelkesedés csinosabbá varázsolta a csinos férfit. Kellemesen csengő szavait figyelemmel hallgatták egész addig mig a népámitókról nem beszélt és mint az asztaltársaság tagja a pénztár és pénzkezelés vizsgálatát nem kérte. E pontnál az elnökség és a kolomposbk elállt kezdettek kiabálni, de a többség hallani akarta a szónokot . . . Lássuk a pénztárt? Hová teszik a pénzünket? Ezt súgták többen ökleikkel fenyegetődzve. Kivele! . . . kiálltotta Muhar Manó. (Folyt, köv.)
