Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-20 / 42. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 42. sz. Vasárnap, október 20. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : EEDÉLTI Cb "ST TT IL _A_. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-ntcaa 12 a. Sitíke-Iiái. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korosa, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kor., Alkotáa-nteza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A kiállítás. A kiállítás programmja megjelent. Buda is kap a kiállítási ünnepélyes felvonulásokból valamit. A király Budán lakik, tehát a felvonulások, diszmenetek nem kerülhetik el Budát. A kiállítás vezetősége nagyon jól rendez mindent. A műsorban megelégedésünkre megtaláljuk a keresztény állam eszme kifejezését is. A megnyitó ünnepélyek műsoráért elismerést érdemel a vezetőség. Arról a kiállítás vezetősége nem tehet, hogy a kiállítást nem ott rendezik, a hol legczélszerübb lett volna a Lágymányoson. Az adott helyzetből indult ki és lelkiismeretes munkát végezett. Nagyon nagy az anyag halmaz. Hogy minden sikerül e arról nem felelhet. Nincs olyan folyam, mely akadályokba ne ütköznék. Az a sokféleség melylyel a rendezésnek küzködni kell itt és amott, bizony aggodalmakra adhat okot. Akárhogy dől el, akárhogy történik Pestnek meg lesz belőle a haszna. A haszonból, mi budaiak az eddig nyilvánosságra kerültekből ítélve keveset fogunk látni. A király és udvarának itt tartózkodása, elfogadások látogatások megélénkiA „BUM és VIDEKK“ TÁRCZÁJA. Régi dolog , . . Régi dolog biz a nagyon, Hogy az ember önzö állat; Édes öcsém, panaszra hát Ne tdtsd e miatt a szádat. Mindenki csak magának él Kivált a ki lóra kapott : Rád se tekint, hanem büszkén Félre csapja a kalapot. Ezért is van ez a világ Fenekestül felfordulva, Nem ártana ha az Isten Egy jobbat, jobb sárból gyúrna ; S az embert is, kiben kihalt A barátság és szeretet, Hogyha újjá teremtené: Nem élnénk ily rongyéletet! Berecz Károly. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (22) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Autós István barátomnak! Pönöge Lörincz uram bámulta magát nagyságos állapotában és tetszett Pönögének tik a várat, de a népesség nem érzi meg egész összeségében, hogy kiállítás van. Meglehet, hogy a kiállítás vezetősége, ha szélylyel néz maga körül és látni akar belátja majd, hogy Budáért és vidékéért is jó lenne valamit tenni. Azt feltételezzük, hogy a szerkeztendő kalauzokban meg lesznek jelelve Buda és vidékének szép pontjai, de ez bizony édes kevés, mert kellő közlekedési eszközök nélkül, kevés kiállítást látogató vállalkozik turistaságra. A turisták majd az ő külföldi társaikat elviszik minden felé, de más halandó kevés akad, ki felkeresse járatlan utakon a szép pontokat. Egy két budai emberhez hozzá szállnak az ismerősei. Ügyes-bajos dologban is több embert látunk. Lesznek katona szemlék, ha addig a Vérmezőn az egyetemeknek várható alapozási munkálatait meg nem kezdik. Idegenek nagyobb forgalmára csak is úgy számíthatunk, ha a társadalom maga szervezkedik bizonyos vonzó dolgok létesítésére. Hogy mik ezek a vonzó dolgok azt nem sokára el fogja árulni az arról már régebben tanácskozó bizottság. Fájdalom a Munkácsy-képek összes kiállítása nem Budán lesz, a helyett több más kárpótolja a Budát meglátogatót, abban az Pönöge. Haja nem verte már vállait, de még jutott is maradt is. A fésűre többé nem volt szükség. A fodrász még egy két igazitást végezett, azután dús borra valót vágva zsebre C alakra görbülten ment ki bálálkodások közben a szobából. A fodrász után a szabó, czipő mester, fehér-ruhaszállitó és kalapos tisztelegtek. Nehezen ment ugyan, de végre is sikerült. Ruha, czipő úgy a bogy pászolt és a tükör alig győzte a megnagyságosodott ketétleni pógár alakját visszasugározni. Nagy arany óraláncz, pecsétes gyűrű, ezüst fogantyus pácza és ezzel az öltözködés be volt fejezve. A kalapnak nagyon örült. Kürtő kalap akárcsak a főispáné. — Már most magamat is nagyságolnom kell kedves báró öcsém. Úgy dukál kedves Lőrincz bátyám .... Az ur pokolban is ur . . . . Báró Szirtes Aladár maga is örült ennek a remek felöltöztetésnek. Nincs az a színházi öltöztető a ki úgy eltudta volna látni Kasznár Pönöge Lőrinczet, mint ő. A színész fel van öltöztetve most már következhetik a jelenet, csak a szereplők gyülekezzenek. A jáger Muhar Manó ur előtt nyitotta ki az ajtót. A szerkesztő ur kinyalta magát keményen. Kevés főpinczér múlta volna felül a különczködésben. A nyakkendő csokrának hullámzását maga a báró is irigyelte. Pönöge uramnak tetszett a mellé beosztott különítmény ékes gunyázata és ünneplő ábrázata. esetben, ha felsőbb körök le nem beszélik a készülődő végrehajtó bizottságot, mint ez a Munkácsy kiállításról való tanácskozásnál történt. Ez alkalommal némely urak a budaiaskodás vádjától úgy megijedtek, hogy a készülődés csirájában fűlt meg ... Elvárjuk a polgárság zömétől, hogy az ilyen kegyelmes lebeszéléseknek nem nyitja meg füleit és ki lép a tettek mezejére. ígéretekből, biztatásokból nem élhetünk. Tett és tett, azután ismét tett boldogíthat bennünket. Addig is mig a bizottság a keretet köztudomásra hozná gondolkozzunk és a ki valamit gondolt lépjen a síkra „Buda és Vidéke“ hasábjain. Nekünk magunknak is van prog- rammunk, de nem akarjuk egyéb gondolatoknak útját állni. Fogjunk hozzáv még nem késő! A közmimkatanács jelentéséből. Szabályozás. I. kerület. (Folytatás.) Ezen általános elvek szem előtt tartásával és különös tekintettel az eskütéri hidra, ebből kiindulva a hegyoldalon egy 12 mtres fo-ut — Itt vagyok nagyságos elnök ur. Tessék velem parancsolni. — Majd a báró öcsém ott la kikotázza, hogy hát mi tevők legyünk. 0 a dámákkal beleereszkedik a kvártélybeli állapot rendjébe. Ezzel a kékpárt vezérférfia azt akarta mondani, hogy a báró az asszonyokkal lakást keres és azt majd berendezi. — Muhar ur! — Parancsoljon báró ur! — Bérkocsiba üllnek. —Értem báró ur, s azután ? —Azután ő nagyságával együtt kocsikáz- nak. Elbeszéli neki útközben a kék párt czéljait Ebédelni itt fognak a vendéglőben. Valahol villás reggelizhetnek. Jó lesz uram bátyám ? — De jó ám. Most kinyílt a másik szóba és abból nagy parádéban lebegtek be a hölgyek. Míg a báró Pönöge uramat öltöztette az alatt Brinzenstein Klotild Kati kisasszonyt és magát czifrázta ki. A két hölgy nézte az átalakult embert, ki nem tudott elválni a tükörtől. Kitűnő vígjáték alaknak illett be. Klotild is a báró is ezt gondolták róla, valamint Muhar is és csak nagy erejükbe került, hogy el ne nevessék magokat. Kati remek urnák tartotta apját. Szive repesett, hiszen ő is kisasszony. Nem leány asszony többé, vagy Kati húgom. Milyen jó lesz ez az élet. Szinház, bál, mulatság, kocsikázás. Csupa finomság. Nem sokáig bámulhatták Pönöge uramat, mert a vadász jelentette, hogy a kocsik előálltak. A vadász Pönöge ő nagysága felöltőjét
