Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-13 / 41. szám

Budapest, 1895. (4 )

BUDA és VIDÉK E

Október 13.

lekedési utjai, a Vámház- és Ferencz-körutak megfelelő folytatást nyerjenek a Duna jobbparti városrészekben ;

4. az uj Farkasvölgyi temető minden irányban czélszerüen meg legyen közelithető;

5. a szabályozás minél könnyebben legyen létesíthető s módot adjon a telkek czélszerü rendezésére és a terület megfelelő lecsapolására;

6. a szabályozási tervbe a hegyi vizek levezetésére vonatkozó terv beilleszthető legyen és addig is, mig ez utóbbi teljes egészében végrehajtatik, a mai vízlevezető árkok működésűkben akadályozva ne legyenek;

7. templom, iskola, vásárcsarnok, park s egyébb közczélokra, kellő helyen elégséges terület maradjon rendelkezésre;

8. a szükség és czélszerüség tekintetei mellett a szépészeti igények is kielégítést találjanak ;

9. a fekszinek a szabályozási tervvel egyidejűleg végleges megoldást nyerjenek;

A Duna és a kelenföldi vasúti állomás czélszerü kihasználása és összeköttetése czél- jából a Duna partján a műszaki osztály 20 öles utat tervezett megfelelő terekkel s abból a közúti forgalom számára az utaknak egész hálózata vezet a pályaudvar felé.

Ezen utak közül a főbb forgalmi eret képezők 18 és 12 öl szélesre, a többiek pedig 8 ölre vétettek.

Minden főközlekedési ut közúti vasút felvételére is szolgál, mely a gyártelepekre és közvágóhidra való tekintettel iparvasut jellegével is bírhat, mert a pályaudvarral délről a budafoki határutkoz legközelebb eső főúton de északról is összeköthető, az összekötő vasút mentén tervezett utón.

A most leirt és helyi forgalmat közvetítő ut vonalakon kívül a városi forgalommal való kapcsolat czéljára tervezte a műszaki osztály az átló utat és a budai külső körutat, melynek létesítésével alapja vettetik meg a végnélküli közúti vasúti vonalnak ; másrészről főerét képe- zendi e körút valamennyi meglevő és létesítendő útvonalaknak is, nevezetesen abból indul ki a dunaparti-, ó-promontori-, fekérvári-ut, továbbá az átíó-ut, az Erzsébet-sósfürdőhöz vezető ut, a farkasvölgyi temetőbe vezető ut, megjegyezvén, hogy ez utak közúti vasúttal terveztetnek.

A tervezett úthálózattal továbbá az Orbán- hegy, Mártonhegy és Istenhegy a legegyene- sebb vonalon, tehát a legrövidebb idő alatt érhető el.

Az utak amennyire lehetett a mai vonalaikon vannak megtartva igy például a budaörsiét, a fehérvári-ut és az ó-promontori-ut meghagyattak egészen jelenlegi vonalaikon ; nagyob- bára ez történt a dűlő utakkal is.

A szabályozási terv, hegyi vizek levezetésére tervezett müárkok irányát mind megtartja, kivéve az alsó németvölgyi árokét, mely áthelyezendő volt, mert a város fejlődési czélokra kijelölt területén haladt, czélszerütlenül metszette a telkeket és jelentékeny hossza miatt esetleges beboltozása sokba került volna.

A hegyi vizek elvezetésére szolgáló medrek a szabályozás által érintve nincsenek, kivéve ismét az alsó németvölgyi árkot, mely a szabályozás végrehajtása előtt úgy életbiztonsági, mint közegészségi szempontból is okvetlen áthelyezendő leszen.

Lényeges változást szenvednek a fekszinek, ennefc oka a Kelenföld sajátságos fekvése, az a Duna egyik völgyét képezvén, körülzárva hegyekkel és medenczéjét képezi a keserű vizeknek is.

A magasan fekvő területek fekszinei lehetőleg megtartattak, mig a legmélyebb részeken az összekötő vasút felett —f- 7.58 m. és ez alatt “b 7.30 méterre terveztetik a fekszin felemeltetni.

Az árvíz elleni védekezés szempontjából úgy az egész dunaparti, mint a budafoki határ- utat, nemkülönben a hegyi vizeket levezető és a Dunába ömlő nyitott fő rok partját -j- 9-00 mtr. fekszinre tervezi a műszaki osztály felemelni.

A székes főváros és e tanács küldötteiből alakított vegyes bizottság a fent vázolt tervet alaposan átvizsgálván azon nézetének adott kifejezést, hogy a terv a Kelenföld szabályozását

minden tekintetben nemcsak jól, de határozottan igen szerencsésen oldja meg, tekintsük bár a gyári városrész, a kelenföldi pályaudvar, a hegyi vizek levezetése avagy a sós-fürdő és keserüviz források érdekei szempontjából; e mellett nyitva tartja a lehetőséget arra, hogy a Dunapart a tervezett általános szabályozás keretén belül tetszés szerint kikötőnek, közraktáraknak, avagy pályaudvarnak legyen felhasználható.

Mindezeknél fogva a vegyes bizottság a szabályozási tervet általánosságban örömmel üdvözölte és azt a bemutatott fekszini tervezettel együtt elfogadásra ajánlotta, csak a részletekre nézve hozván javaslatba a következő módosításokat:

1. az összekötő vasúti töltés északi oldalán a töltés lába és a hegyi viz vezetésére hivatott müárok között vasúti czélokra 3% öl szélességű szalag volt fentartva; ennek a szélességét a vegyes bizottmány 6 ölre kívánta kiterjeszteni, főleg azon okból, hogy a kérdéses müárok a vasúti töltés minél nagyobb biztonsága érdekében az utóbbitól 3x/2 öl helyet 6 öl távolságra jusson ;

2. azon átló utat, mely a kelenföldi pályaudvaron keresztül a terv szerint áthidalással volna hivatva összeköttetést létesíteni a budaörsi úttal, a bizottmány fentartotta ugyan a távolabbi jövő érdekében; mégis figyelemmel arra, hogy addig is, mig ezen most említett összeköttetés szüksége beállana, a jelenlegi összeköttetést eszközlő, az összekötő vasúti töltés északi oldalán haladó ut, mint ezidő szerinti főközlekedési ér, 10 ölre szélesbitendő ki.

A Kelenföld és a Németvölgy egy részének szabályozási tervét a székes fővárossal egyetértőleg a vegyes bizottság javaslata szerint állapítottuk meg.

Tárgyalásra került továbbá a Gellérthegyre vonatkozó szabályozási terv. Ez a részlet magában foglalja az I. kér. azon területének szabályozását, mely az Attila-körut, Szt.-János-tér, Gellérthegy-utcza, Czakó-Sáncz- és Orom-utcza határol. E terület egyik része magasan, a másik része pedig mélyen feküdvén, ehhez képest a szempontok is különbözők voltak, melyeket a műszaki osztály a terv készítésénél alapul vett.

A kimagasló Gellérthegy-oldal jelen állapotában egyáltalában nem volt alkalmas arra’ hogy az kies fekvéséhez méltóan rendeztessék' Ezért volt szükséges az ottani apró viskókat kisajátítani s bár ez még nincs befejezve, a szabályozási terv készítésénél e házikok már nem létezőnek tekintettek. Kiráneulásul szolgál az a törekvés, hogy e helyen a kiváló termé- syeti előnyök felhasználásával oly díszes városrész kifejléséhez jussunk, mely a székes fővárosnak maradandó vorzerejét és nevezetességét képezze.

E czél elérése végett gondoskodik a szabályozási terv arról:

1. hogy úgy a nehéz mint a köényü jármüvek számára kényelmes megfelelő ntik keletkezzenek ;

2. hogy ezen utak a környék úthálózatának kiegészítő részét képezzék és lehetővé tegyék az összes magasan fekvő utak forgalmának lebonyolítását;

3. a hegyoldalt úgy tagolják, hogy az azok közt keletkezendő telektömbök czélszerüen feloszthatok és a parczellák úgy szépészeti mint gazdaságossági szempontból a lehető legelőnyösebben kihasználhatók legyenek.

(Folyt, köv.)

Felhívás előfizetésre.

Főtörekvésünk, hgy a közönséggel egy családot képezzünk és hogy a társadalmi életnek hü tolmácsai legyünk.

Ezután is folytatjuk közkedvelt rovatunkat. Ismerőseink czim alatt rajzoljunk közéletünk ismertjeinek árny és fényképeit, méltányoljuk a polgári érdemet, de feljegyezzük a mulasztásokat is.

Ismertetjük Buda és vidéke közintézeteit ipar és gy^rtelpeit, községi és közművelődési ügyeit. A magyarosodásért is kitűztük a zászlót, nemcsak a nyelvet, de a szellemet is magyarrá akarjuk tenni. Mindent elkövetünk ezért, de nem erőszakos fegyverekkel.

A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai:

Egész évre .... 12 korona.

Félévre

....................6 „

Ne

gyedévre ... 3 „

Irodalom.

— Magyarország Története. Fiataloknak és öregeknek elbeszéli Varga Ottó. A Kisfaludy-Társaság által koszoruzott pályamű. Sok régi és uj, kisebb meg nagyobb könyv írja le hazánk történetét; a Kisfáludy-Társaság mégis úgy találta, hogy irodalmunkban hiányzik oly mü, mely történetünket az alapos tudás mellett szép, egyszerű nyelven elbeszélné olyan formán, mint a hogy például az angol Dickens, vagy franczia Guizot elbeszélik a saját nemzetük történetét. Azt találta, hogy hiányzik oly mü, a mely a nép könyvévé lehetne, mely annak figyelmét is lekötné, őt gyönyörködtetve oktatná, de a melyet egyúttal gyönyörűséggel olvashatnának nőink, leányaink, fiaink, sőt a tanult ember is, mint a hogy Dickenst gyönyörűséggel olvashatja.

Ilyen müvet nem talált irodalmunkban a Kisfaludy-Társaság és én is hiszem, hogy igen érdemes, igen szükséges dolgot cselekedett akkor, a mikor az 1891-edik esztendőnek elején kiirt pályázatával egy ilyen könyvnek megírására versenyezni hívta föl Íróinkat. Érdemes és szükséges dolognak tartom cselekedetét, mert szembeszökő különösen a mi népünknek a maga történeti múltjában való csekély tájékozottsága, hiszen néhány történeti személynek, eseménynek vagy helyének testetlen nevén, vagy czifra szólamokban való emlegetésén kívül alig van egyéb a köztudatban. Hatáskörét se lépte túl a tulajdonképen szépirodalmi Társaság, a mikor ezt a történeti pályázatát kiirta, mert hiszen a kívánt műnek — ha sikerül — a szépirodalom-, és a történeti tudománynak olyan mesgyéjén kell állnia, hogy hamarosan alig lenne megmondható: vájjon a történetben való jártasságának, vagy a nyelv kezelésében való ügyességének kell-e nagyobbnak lennie ? A szükségesség és hivatottság e bizonyossága mellett csak az maradt kétséges: megirható-e ma már a mi történetünk egy olyan fajta remekben, mint a minő az a Dickens ?

A pályázati esztendőnek lejártával öt pályamű érkezett a nevezett Társasághoz, és habár érdemes munkák is akadtak köztük, mindamellett a pályadij kiadható nem volt. A Társaság újra kiirta pályázatát A verseny fokozódott és ezúttal a határidőre hét pályamű versengett az érdemért, nevezetesen hat teljes és egy felében megirott munka, mely csak az 1440-edik esztendeig terjedt. A bírálat ezúttal is keményen elbánt a hét pályázó hatjával, de a hetedikről — a felében megirottról — a következőképp nyilatkozik: „ komoly méltánylást érdemlő, irodalmi színvonalon álló munka. Stylusa a kellemesen elbeszélőé ; csoportosítása az alapos történetíróé; tudása nem száraz adathalmozás, hanem alapos segítő társa ez eseménynek élvezetes előadásában; a hol nagyon részletesnek látszik, élénkségével kárpótol, frisseségével hat reánk, úgy hogy müvét mindig unalom nélkül, sok helyt (terjedelme daczára) valódi gyönyörrel olvashatni.“ És ezzel a díjra érdemesnek mondotta és a Társaságnak 1894 februárjában tartott nagygyűlésében a mü jeligés levélkéjének fölbontása mellett azt ki is hirdette.

Erre, az akkor még csak csonka, de azóta befejezett műre kérem a t. nagyközönség figyelmét és erre a műre hirdetek előfizetést.

A mü egyetlen, ötven ives kötetben, finom papiroson, a mutatvány-lapok alakjában és betűivel jelenik meg, vagy kétszáz, szinte csupa eredeti szép képpel. A műnek pompás kiállítását Angerer műterme, a Franklin-Tár- sulat nyomdája és Gottermayer könyvkötészete biztosítják; a műnek kiadója pedig maga, a miinek szerzője.

Fűzött példányának (kívánatra két félkötetben is) előfizetési ára, díjmentes szétküldéssel 5 frt, a kötötté 6 frt 50 kr., a mit czi- memre: Varga Ottó tanár, Budapest, I. Vár, Disztér 10. sz. kérek beküldeni. Bolti ára füzöt- ten 6 frt, kötötten 8 frt lesz. A munka 1895. évi november végén jelenik meg.