Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-10-13 / 41. szám
Budapest, 1895. 1Y. évfolyam 41. sz. Vasárnap, október 1:1. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADAL1HI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EEDÉLTI Q-TTJLÜ. KIÄDÖ-il IVÄTAI^, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utosa 12 a. Sstfke-hás. Megjelenik minden vasárnap. Eltffiaetási Arak: Egész évre 12 korona, fél /svre 8 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. s2;i3.kí;sz;töss;<3, I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szöke-há«. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Szüret. Az elveszett áldásban újra részesül a földnépe. A szorgalom, a kitartás betöltik a kecsegtető reménységet. Buda és vidékének hegyein, lankásain kicsil- lámlott a szőllő arany gerezdje. Az eredmény nem sok, de több a múltnál és igy biztatóbb a jövő. Szomorúságban kételkedésben sok idő telt el. Nyoma veszett, nem női ki többé, mondogatták a kicsinyhitüek és összetett kézzel siránkoztak a pusztulás felett. A tatárjárás óta nem volt ily csüggedt, ily reménytelen az ország. Nem füstölögtek ugyan falvak romjai, nem ázott vérben Buda téré, vérttajtékzó paripákon nem futottak el a lakósok, csak lesújtott bánatos révedezéssel siratták tönkremenésöket. A hol legnagyobb a veszély, ott van legközelebb az Isten. A ki gondoskodik a lég madarairól, öltözteti a mezők virágait az nem hagyta el az embert sem. A csüggedő szivre becsepegtette a bizalomnak, a reménynek, a vigasztalásnak, megnyugvásnak balzsamát. Cselekvésre edzette a tetterőt, az akaratot és lassanként itt és amott újra zöldelni kezdett a szőllő vessző. Az a ki az ültetéshez hozzá fogott maga sem hitte, hogy a szőllővesszőn gerezd fakad még egy koron. A székes főváros tanácsa, közelebbről Matuska Alajos a gazdaságügyeinek tanácsosa, az elöljáróságok, a szőllőtele- pek vezetői, a földmivelés ministeriuma, Molnár István a kertész képző-iskola igazgatója buzgolkodásának köszönhető, hogy az álom megvalósult és nem csak a székes fővárosnak, de több magánosnak is volt szürete. A vidékről is sok tudósítást kaptunk kielégítő szüretekről. Utczáinkon látjuk a mustot hordó kocsikat, a fogyasztási adó végett felállított pénzügyőri bódékban is több a dolog, mint az előző évben. Nemcsak a gazdagabbak, de a kevésbé jó módúak sőt a tulajdonképpeni kapások közül is többen mondhatják el, hogy Isten áldása szentelte meg munkájukat. A nép közül is sokan foglalkoztak már szőllő munkával. Előkerültek a régi szerszámok és újra derül a kapás ember élete. A haladást még jobban meglátjuk jövőre. A példa vonzani fog. A szőllő telepeknél tömegesen jelentkeztek ingyenes szőllő vesszőkért. Fokozódik a szőllő ülltetéshez való kedv. Ma már nem tekintik elszántságnak, ha valaki újra alkotja szőllőjét. Eredményekről beszélhetünk. Természetesen, ha a kedv még jobban fellendül más más területeket kell felhasználni, mert sokat építettek be azóta. Ott is lesz szőllő a hol azelőtt nem volt. Van elég terület, mit még jutányosán lehet megszerezni és pár év múlva magához tér az elszegényedett szőllő munkás. Súlyos nehéz éveket ért keresztül. Kizökkent megszokott munkájából. Más felé kellett nézni a kenyér után. Ha nem kapott hirtelenében munkát felélte azt, a mit kis telke árában kapott. Nem zúgolódott, húzta az igát, nem átkozott senkit, beletörődött balsorsába. Szép, nagyon szép volt ez népünktől. Pedig hányán nélkülöztek, nyomorogtak. Most még csak az öröm első sugarai hatnak szivébe, de azért bizva-bizik. A derű első perczeiben felesleges volna vádakat sorolni fel, hogy a nép kiskorúságában ideje korán nem jelentek meg a természetes és törvényes gyámok és több erélylyel és nagyobb segélylyel nem ösztönözték az újjá alkotásra. Legyen szabad azonban reménylenünk, hogy ezután meglesz az erély és meg lesz a segély olyan mértékben, a mennyire szükséges. Hallottunk mi beszélni egy szövetkezetről is, mit Horváth Gyula a III-ik kerület országos képviselője tervezett és a melynek hivatása a szőllő ültetés segélyezése lett volna. Yan-e vagy nincs ilyen '? nem tudjuk. Lekötelezne az a ki megmondaná, hogy van! Ha nincs, Buda és vidéke megérdemelné azt, hogy legyen. A kezdetnek kezdete nem sokkal több az éjnek vadjánál. A „BUDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZÁJA. Világosság. Irta : Baráth Sándor Illés. Hogy mily hasznos, szükséges, sőt nél- külözhetlen a világosság, igen sok tekintetben, azt nem egyedül az állat, hanem a növényvilágnál is látjuk. Már magok, a legalsóbb fokú állatok, a — burányok — is, amelyek csak tagjaik által érintkeznek a fénnyel, a világosság felé tartanak és lakásaik — burány- zátonyok — a tengerfelszín felé emelkednek. Az áhatok és növények színezetében, a fény hatásait szembeötlőleg látjuk. Ugyanis a madaraknál és emlős állatoknál, a test alsó része nem olyan élénk színezetű, mint a felsőrész és mig a sarkvidékek és barlangok lakóinál, a balovány és egyszin uralkodó: ellentétben az egyenlítői vidékeken az állat és a növényvilág, pompás szinvegyiiletekben található. Vermekben, pinczékben csírázó növények, sárgák maradnak, ilyenek lesznek a földeken a boglyák, a füvek ezalatt elsárgulnak, kivesznek. A növények csírázására, legkedvezőbben hatnak kék és ibolya sugarak, — virágzásra a világitó, vagyis a sárga és narancsszínű sugarak, — a gyümölcsök és magvak megérlelésére a melegítő, vagyis vörössugarak. De magának az embernek is, mennyi élvet nyújt a látás érzete, a homály pedig oly leverőleg borul kedélyhangulatára. A déli tartományok derült ege alatt lakók arczán, taglejtésén és egész valóján: vidámság és nagyobb élénkség mutatkozik, mint a borús és ködös nagy Britannia lakóinál. A szerves lények mindakét országában találunk fajokat és családokat, amelyek a fényt részben, vagy egészben nélkülözhetik. Az a fénysugár, mely 60 méternyi vastagságú viz- rétegen hatol keresztül, eredeti fényerejének csak 14778-ad részét tartja meg és mégis a tengeri állatok egyrésze, 167 méternél is nagyobb mélységekben tartózkodik és az oda leható különböző szinti sugarakból magyarázható meg az, hogy a nagyobb mélységekben lakó állatok és növények vörös színűek, a puhányok ellenben fehérek, mert az alsó viz- rétegek lakói és igy hozzájok semmi fény nem juthat. A világosság élvezése, avagy nélkülözése azonban, az emberi arczokon is látható. Az emberek legnagyobb része, a világosság különböző fokát választja, foglalkozása végzésére. Az állatországban a madarak legtöbbje, nappal keresi eledelét, — a virágok napközben nyílnak ki és csak mintegy négy növény az, amely éjjel nyilik ki. Az ember, a föld királya és büszkesége, könnyen beletalálja magát abba a helyzetbe, amelybe talán a könyörtelen sors dobta. Az éjjeli csendben, éjjeli homályban, mécs avagy a szegény gyertyavilág bágyadt fényénél is, tevékeny szelleme körülszállongja a tudományok nagy mezőit és szellemi munkáját — ha kell — is folytatja. Ha pedig — talán a mostoha végzet — a látás tehetségét elrabolta, ekkor egyéb érzékek nagyobb tevékenységet fejtenek ki, mert a szellemi tehetséget magasabb mértékben fokozhatja és élesbiti. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (21) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Autós István barátomnak! — Furcsa nép kedves öcsém uram, gzólt a szolgabiróhaz Dombor Máté. — Nem választott, de válogatott. Ez a kék párt, mely túlzóbb a vörösnél. — Mit akarnak ezek tulajdonképen kedves uram öcsém. — Hogy mit akarnak ? Szerepeink feltűnni és élni, a hogy lehet munka nélkül. Élvezetük a henyélés és az uralkodás vágy. — Olyan az a hosszú szóvivő ott, mintha csak színpadra lenne öltözve. '
