Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-22 / 38. szám
Budapest, 1895. (2) BUDA es VIDÉK Szeptember 22. ni.“ Emlékezünk e szavakra melyek a megnyitó előadáson elhangzottak; a korhadt ág azóta terebélyes fává nőtt fel, a közönség örömmel jár el a színkörbe, hol a főváros igényeit minden tekintetben kielégítő előadásokban gyönyörködhetik. — Nincs szükség arra, hogy Kre- csányi nevét a dicséret glóriájával övezzük. A közönség szeretetének nem egyszer adta eklatáns bizonyítékát, számtalanszor tapsolt a kedvelt direktornak ki igazgatói teendőivel járó nehéz szerepének a közönség évről évre fokozódó igényeihez mérten úgy jó személyzet, zenekar valamint kifogástalan diszlettár tekintetében páratlan buzgósággal megfelelt. A fővárosi müintézetek számos jeles tagja az ő társulatából került ki, összevágó és jól rendezett előadásait a fővárosi sajtó egyhangúlag elismerte. Daczára, hogy ma már, midőn az állandó budai szinház kérdése aktuálissá vált és alig van ember Budán, ki a Krisztinavárosi színkör tiz esztendei cziklusából örvendetesen ne konstatálta volna a színművészet óriási fellendülését: a múlt hét folyamán Rózsavölgyi tanácsos elnöklete alatt tartott ankét alkalmával, a nemzeti szinház és operaháznak a várszínház irányában fenálló szerződésének további tiz esztendőre való megkötetését javasolták, kimondván egyúttal a vidéki színészetre azon leg- kevésbbé hízelgő határozatot, hogy nincs Magyarországnak oly jól szervezett vidéki társulata, mely a várszínházban a közönség igényeit teljes mértékben kielégíteni képes volna. Volt alkalmam egy ízben e lap hasábjaiban rámutatnom, hogy a várszínház szerződése a budai színészet önállósítását mennyire gátolja, hivatkoztam Paulay Edére a nemzeti szinház volt igazgatójára, ki ezen szerződést, mely a nemzeti szinház repertoirjának összeálli— Gyere öcsém menjünk haza. Szolgabiró ur is velünk tart. — Igen, felelt a szolgabiró és a két Domborral otthagyta a társaságot. Báró Szirtes Aladár mindjárt biztosabban és szabadabban érezte magát. A hangulat magasabbra emelkedett, élczelt, adomázott, tréfált és határozottan udvarolt Katónak. Brinzenstein Klotild is észrevette a három vendég távozását. Sajnálta Pétert, mert ö Péterre számított, sőt legközelebbi regénye hősének szemelte ki. A szolgabiró útjában áll, de hát a szolgabirót is meg lehet talán hóditani. A bűvös háló vetésében nagyon gyakorlott volt. Esküvője napján arról gondolkodott, hogy elcsábítsa Pétert és Miklóst is. A vendégek oszladozni kezdettek. Penege uramat elfoglalták a bucsuzások és Kati kisasszonyt is. Brinzenstein Klotild karját báró Szirtes Alaitr karjába öltötte és sétálgatott vele Körül nézett nem látja e nem hallja e valaki bizadalmaskods sát. Aladár, mit szólsz hozzá ? Úgy e remekül csináltam. — Klotildkám te mindég remekbe dolgoztál, de ez már több a remeknél az elvek fenntartásával, kihúztad a lábadból a tövist. — Aladár most már csak elvekről lehet szó. Meglásd milyen elveket hirdetek és alkalmazok én. ítélek elevenek és holtak felett. A többi nő felett pálezát török elitélem. A gazdag sok szegény ember felett biráskodhatik. Ezt tőled tanultam. — Hát nem jó rendszer, a mit ón követek? . . . fásánál örökös akadályul szolgált, kárhoztatta sőt saját szavai szerint örömest lerázta volna nyakáról. Rámutattam, hogy 100.000 lakossal biró Buda színművészet tekintetében jóval mögötte marad az ország számos városának, hogy a várszínház hiányos színpadi felszerelése miatt egy-egy előadáshoz társzekereken hordják fel a szükséges kellékeket s igy igen természetes, hogy meglehetős kurtításokkal előadott opera költségeit a napi bevétel meg sem közelítheti. Hivatkoztam a két pesti müintézet kettős feladatára mely érthetővé teszi, hogy egyes bérlők a „Rozenkranz és Güldenstern“-t, „Faustot“, „Pry Pál“-t stb. már könyvnélkül tudják sőt némely darab látását mégis jubilálhatják. Végül és ez talán a legnyomósabb érv, hivatkoztam a mindinkább izmosodó magyar színmű irodalomra, melynek a fővárosi színházak a külföldi 'irodalom nevesebb termékeinek szinrehozatala mellett, fizikailag megfelelni képtelenek. Azt hiszem, hogy nemcsak a fentebbi okok, hanem Buda királyi székváros lakosságának hiúsága is megköveteli, hogy színművészet dolgában a vidéki városokat megelőzze. A nemzeti szinház és opera-ház művészeit saját színpadjukon tökéletesebb keretben van alkalmunk láthatni, és azt hiszem, hogy e két müintézet igazgatói maguk sem kívánják további esztedőre működési körüket ezen szerződés által megbénitatni. Tiz esztendő hosszú idő. A főváros mai rohamos fejlődése mellett nem tartom lehetségesnek hogy az irányadó körök az önálló budai szinügy eszméjének megvalósítását ismét ad calendas graecas elhalasztani óhajtanák. Különben is Krecsányi Ignácz és társainak az állandó szinház ügyében beadott ajánlata egyhamar tárgyalás alá — Hogy ne volna jó. Ügyesen mindent elkövetsz s azokat, kik nálad ügyesebbek a becsületre hivatkozással megsemmisíted. Mig egész szegény voltál úgy e nem tehetted, de most, hogy pénzed és szerencséd van eltakarod a foltokat. Helyes politika követni foglak. — Másról beszéljünk most Klotild. Nem sokáig lehetünk egyedül és meg kell állapítani a teendőket. — Én már megállapítottam. — Reményiem nem hagysz ki a játékból. — A világért sem. Felében tartjuk a bankot, a nyereség és veszteség is feles. Ne hidd, hogy én a szégyent, ha erre jönne a sor egyedül viselném. Velem emelkedői és velem tűnsz le . . . — Klotild én félek tőled. — Kitől félnél, ha tőlem nem, ki naplót vezethettem volna életedről, ki a tövisek napjaiból sok olyant tudok a mit az elvek napjaiban elfelejtettél. Ha velem tartasz úgy megsemmisítem ezeket az emlékeket. Kövess és segits ! — Követlek és segitlek. Vigyázz, itt jön Lőrinczed. Lőrincz a boldog kipirult, kihevült arcz- czal közeledett feléjük. A báró eleresztette Klotild karját és karon csípték mind a ketten Lörinczet. , — Igy^ vezetünk drága barátom a nagy világba. A / mi karjainkra támaszkodva nem csúszol el. Vezetünk drága Lőrincz bátyám. — Vezess báró öcsém, én is szeretnék már ur lenni, meguntam a parasztságot. (Folyt, követ.) kerül, reméljük annak kedvező elintézését és megvagyunk győződve arról, hogy az állandó budai szinház igazgatása a jeles direktornál a legjobb kezekbe lesz letéve. Wladár Róbert. Hol az egylet? (Levél a szerkesztőhöz.) 1893, év junius—julius havában becses lapjában a lipótmezei érdekeltek szövetkezetének alapszabályai hozattak és úgy emlékszem ugyancsak lapjából merítettem azt a tudósítást is, hogy a szövetkezet élén Emich Gusztáv elnök, Radocza János, dr. Arányi Miksa al- elnökök, Tömöri Kálmán titkár, Auer Róbert, Hausman Sándor, Herzfeld Frigyes, Holzspach Ferdinánd, Rieger György, Schlessinger Mór, dr. Niederman Gyula és Weisenhor Endre igazgatók, Bartsch Gyula, Bock Máté, Grauer Ernő, dr. Kollár Lajos, Jahn József és Palóczy Antal felügyelőbizottsági tagok vannak. Ezek a köztiszteletben álló urak névsora indított engem is, hogy a tespedő városrészben alakuló nagyobb mozgalom vagyis vállalatot anyagilag támogassam illetve részt vegyek abban. A reám vállalt kötelezettségeknek t. i. a fizetéseknek két éven keresztül meg is feleltem, de nem felelt meg hivatásának sem kötelességének ez a szövetkezet, mert nemcsak hogy a 12. §. értelmében a hátralékos fizetőket, melyek közé magam is ez évben azért tartozom, mert a szövetkezet hollétéről nincs tudomásom, a befizetési felszólításokat elmulasztja a mi által azonban a szövetkezet kettős jogot vindikál: perelni vagy egyszerűen az illetőt a tagok soraiból törölni és annak befizetett tőkéjét elkobozni. Bármely eset sem lehet közönyös a tagra nézve ép úgy mint a kötelező befizetések sem egy semmit nem tevő szövetkezetbe. Úgy tudom ez a szövetkezet sem a 2. §. sem a 16. §. 2. pontjának, mely üzletkörét előírja nem felelt meg, de nem felelhetett meg a 17. §-nak sem, mert úgy tudom a szövetkezetnek 1894. deczember 31-én helyisége még nem lévén s igy az évi zárszámadást akkor öt—nyolez nappal előbb ki sem függeszthette sőt az idén sincs reá kilátás, hogy ez megtörténjék. Hogy mennyiben felelt meg az igazgatóság a 27. és 28. §§-oknak arról sincs tudomásom, mert a 34. §. kötelezőleg kimondott megtartás vagyis julius hóban megtörtént közgyűlésről semmi hirt nem tudok. Engedje meg ezért t. szerkesztő ur, hogy a következő kérdésekkel terhelem: 1. Létezik-e s hol? a lipótmezei érdekeltek szövetkezete ? 2. Tud-e és mit ennek mozgalmáról? 3. Kik állanak most annak élén ? 4. Végül mily véleményen van arról a mit annak idején oly meleg hangon felkarolt? Egy előfizető. Tanulmány-ut. A »Buda és Vidéke* számára irta: Siebreich Károly. Yarmouth, szép. 1. Angolország egyik legkedveltebb fürdőhelyére érkeztem. A várost a Yar folyó hasítja ketté, mely tele van kisebb-nagyobb tengeri hajóval. A folyon keresztül vashid van még pedig oly szerkezettel, hogy középső része kinyitható a hajók átbocsátása végett. A tenger parton három kikötőhid épült. Az első és második között csinos park van, .1
