Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
Budapest, 1894. (4) Az idő múlik, a várva vár művészek még sem érkeznek, magam is idegesen nézem az órámat. Négy óra kuszonnyolcz perez! Félötre van hirdetve a hangverseny, no de van még két perezűnk! Pont 4 óre 30 perczkor megszólal a villanyos csengetyii, Itt vannak! — mondám most már én is könyebbülten. Vendégeim mosolyogva összenéztek. Négy kis szobából álló lakásomban azonban nehéz volt a nagy vendégsereg elhelyezése. A kik egy szobában el nem fértek, azokat kénytelen voltam a második harmadik és negyedik szobában elhelyezni, még az elsőben a hangversenyt tartottuk meg. A hangverseny első számait Witt Gizella, Leopold Franziska, Springer Ssidonia urhölgyek énekei töltötték be. Nincs zene sem énekkritikai tehetségem ahhoz, hogy az előadó úr- hejgyek énekét kellően tudjam méltányolni, Még az hozzá, hogy mindnyájan el voltunk ragadtatva. A hangverseny második számát Fehe'r Jakab operaénekes, Kiss Mihály a népszínház tagjának énekei képezték. Viharos tetszést aratott különösen Kiss Mihály úr éneke, ki a legújabb népszínművekből énekelt néhány magyaros zamatu népdalt. Gaál Pál, Hickis Henrik és Hartman Jenő zenetanárok czimbal- mon fuvolán és zongorán adtak elő néhány klassikus müvet. Az Apolló férfi négyes is kiváló tetszést aratott. Különösen tetszett Antal Jenő hegedűművész hegedüjátéka. Játékának technikája megközelíti Reményit, az érzés tekintetében pedig páratlan. Befejezésül még egy jeles énekesekből összeállított férfikar énekét hallhattuk. Vendégeim a legnagyobb megelégedés hangján nyilatkoztak a hallottakról Többek kívánságának engedve megmagyaráztam a „Te- ylefon Hírmondó“ lényegét, mely szellemes találmány oly élvezetes délutánt szerzett nekünk. Megmagyaráztam a tóvárosi telefon szerkezetét is, sőt egy kis indukczióval kihallgattuk a központi telefonkezelő kisaszonyok kedves csacsogását, a mint éppen arról beszélgettek, hogy mit esznek ma vacsorára. Eperjeesy István. Válasz Trájtler Károly igazgató urnák. Nos kedves Trájtler úr olvasta a „Nemzeti iskola“ 53. számában deczember 29-kén megjelent czikkemet P „Látogatás a török-utezai iparos-tanouez iskolában.“ Lám, ha egy kis türelemmel lett volna, meggyőződhetett volna ezen czikkből is, hogy én teljes következetességgel beszélek és cselekszem Ua jól tudja, hogy a tantervet támadtam akkor midőn a felülvizsgáló bizottság ülésein részt vettem, tudja, hogy a tanterv ellen keltem ki akkor, a midőn az ön igazgatósága alatt álló iskolát meglátogatva szives fogadtatásban részesültem, miért önnek és a tantestületnek csak köszönettel tartozom. És ha eddig nem tudta, pedig talán lett volna módjában megtudnia, látja ezen fennebb említett őzikémből, hogy van bátorságom arra, hogy a magam véleményét bárkivel szemben kinyilvánítsam. Legkevésbbé sincs tehát szükségem az ön biztatására. A mi az ön vezérszerepre való törekvését illeti, azt én nem abból következtettem, hogy talán ön lett volna ama nevezetes tanterv készítője, koránt sem, hanem mivel a hitelt érdemlő egyénektől úgy értesültem, hogy ön a főváros iparos-tanoncz iskoláinak tanítóit akarta a saját i&az&atosága alatt levő iskolába tanulmány útra vezérelni. Énnek igazsága felől, a „Népnevelők lapjá“-nak folyó évi 51. számában irt melléklet is meggyőzött, mert ott ön ezeket Írja: mig a magas kormány a fővárosi ipariskolai rajz- tanitók részére külön tanfolyamot állíthat, helyesli-e (t. i. Hegedűs igazgató úr) ha a török-utezai iskola tantestülete a már töbször említett módón a szakrajzolás irányát, czélját stb. „bemutatja az illető fővárosi tanítóknak.“ Remélem, hogy ez vezérszerepre való törekvés. Miért tudnának önök töbet mint más kollegáik ? BUDA és VIDÉKE Látja kedves Trájtler úr, az ön személyét illetőleg ez a dolog egyik lényeges része. Ezt látta és tudja mindenki a ki az erre vonatkozó czikksorozatokat olvasta s ön mégis csak a tantervről beszél, mintha erről mit sem tudna, és még engem merészkedik alakoskodással vádolni! Hát tehetek én arról, ha a „Nemzeti Iskola“ az én legjobb akarattal és minden mellékes czél nélkül irt czikkemet „Rajziskolát kérünk“ a saját felfogása szerint önök ellen használta fel ? És ön ezt nem akarja megérteni, hanem önöknél létem alkalmával ama szives fogadást sértő kifejezéssekkel fűszerezte, mely ön szerint az ismeretlen Íróra szólt de én a nyomdában úgy értesültem, hogy önök tudták az iró nevét. Ennélfogva ama kifejezéseket a miket itt nem ismételhetek, de a mikre ön jól emlékezhetik, én személyeskedő kihívásnak kellett hogy vegyen, s ez okból voltam önnel szembe élesebbKedves Trájtler úr! ön a hozzám irt czik végén ezt mondja : „az ön Háry Jánoskodása sem okoz nekem főfájást“. — Valóban sokáig gondolkoztam azon, hogy mire magyarázzam ezen újabb illetlenkedését, de végül is a Népnevelők Lapjának ama nevezetes melléklete megadta erre a választ, mert az olyan ember mint ön, a ki pirulás nélkül képes arra, hogy egy nyilvános lap hasábjain egyik tisztes karfását Kuudrát Jánost hazugnak, taplóeszünek, Paprika Jancsinak. házalónak nevezze, s ostoba ficzkohoz hasonlítsa, pusztán azért, mert a közügy érdekében saját felfogása szerint mer felszólalni, az ilyen ember még csak aztán fog leczkét kapni az illem szabályaiból, a mit Kundrát János az illetékes bíróság által fog adatni. Látja uram ! én Kundrát Jánost soha sem láttam, soha sem beszéltem vele, de midőn önnek az ellene irt czikkét olvastam, mélyen meg- botránkoztam fölötte. Végül a mi az én rajztamtási módszeremet illeti, ne törődjön azzal. Én könyvbe foglaltam azt s ez által számot adtam cselekedeteimről. Jól tudom, hogy az a hang, az a nyílt kihívás, melylyel fölléptem, azon, még eddig rendszerbe nem igen foglalt, tanítási rendszerek ellen melyeket én helyteleneknek tartok, sok embert bánt. De látja én ezzel nem törődöm, mert előttem soha sem lebegett a protectió keresése, hogy ennek fejébe oly viszonyokkal alkudjam meg melyeket tarthatatlanoknak látok. Lelkem- ből gyűlölöm* az ilyen kufároskodást. A nemzetemet akartam és akarom tehetségem szerint szolgálni. — Ebben a tekintetben pedig sem a török-utezai sem más iskola nekem soha utamat nem állotta s ön hiában erőlködik, azt az állítását, hogy ezen iskolák bármelyikét mint iskolát támadtam volna: bebizonyítani nem képes. Lányi Ernő.* Ismerőseink. (Árnyak és fények.) IX. Kugler József. A harmadik kerület derék városbiráját, az iskolaszék elnökét az egész Budán s Budán túl és jó messzi vidékeken ismerik, szeretik és tisztelik és azt hiszem nincs is ellensége. A „Buda és Vidéké“-ben megemlékeztünk egy czikkben, melynek czime az Iparos és tisztviselő az iparosok műveltségéről is és a czikkiró körülbelül ezeket mondá : ismerek én Budán egy iparost, ki konsulis lehetne Rómában. Ez az iparos Kugler József. Buzgó vezér a közügyekben és példásan szorgalmas a maga iparában. Mint jó család apa fáradhatlan a munkában. Nemes egyszerűség jellemzi a derék férfiút, ki kerülete érdekeiért lelkeseu apostolkodik és annak magyarosodásában feledhetetlen érdemei vannak. Modora megnyerő, őszinte, egyenes jellem előzékeny. Nem igér olyant, a mit meg nem tarthat. / Jó hazafi és tetőtől talpig magyar ember. Szókimondó, igazságszerető. A regi/' megyei világban sűrűbben találkoztunk ilyen ata^S^kal, de ma már ritkaság számba esnek. V, Január 6. Ha nyilvános helyeken felszólal beszéde, pohárköszöntője nagy hatású. Nem kergeti a szóvirágokat, nem keresi a színpadiasságot. Szivéből jő ajkára a beszéd. Az újlaki iskolaszék, az újlaki magyar asztaltársaság, a magyar egyesület, a III. kerületi elöljáróság, a társaskör, az iparhatóság, a törvényhatóság szinterei az ő munkásságának. Mint tisztviselő igazságos, pontos és méltányos s egészben véve egy valódi polgár mintaképe. X. Két tanító. A természet szépsége, költészete télen is nyilatkozik szép hegyvidékünkön. Gyönyörű kilátás, mikor a hótol borított hegy tetőkre nézünk. A Zugliget és Istenhegy remek téliképet tárnak elénk. Nyáron a gazdagok laknak ott. Télen azok, kiket sorsuk ide hivott, ide rendelt, a kik egész éven örökös lakói ennek a tündér országnak és nem csak bájait élvezik, de annak zordonságát is. Zordon az nekünk, kik itt a városban a modern kényelem és legalább középszerű közlekedés előnyeit élvezzük, és elpuhultságunkban nem érezzük költői hatását a remek téli vidéknek, kivéve azokat kik mint vadászok tévednek ide néha-néha, Mi sokkal távolabb vagyunk egymástól, mint azok oda fent, kik ha egymáshoz akarnak jutni, terhes nehéz ut áll előttük. A hegy lakói jobban szeretik egymást a síkok népeinél. A ki valaha télen olyan helyen fordult meg, a mit ilyenkor nem túlságosan látogatnak, annak lehet csak fogalma a fogadtatás melegségéről. A hóval borított hegyvidéken az Istenhegyen G o 11 é b György, s a Zugligetben Eperjessy István tanítják a gyermekeket. Két hős ez a két ember. Nagyon kell annak a pályáját szeretni, hivatását átérezni, ki e két helyen terjeszti a művelődést. Határozottság, emberszeretet és apostoli hivatás, főkép költői hangulat nélkül ez lehetetlen lenne. Az az orvos, az a tanító, ki egy hegyvidéken ápolja az emberszeretetet nagyon tiszteletre méltó. E helyen emlékszem meg dr. Hán Pálról is, ki hivatása áldásaiban oly lelkesen részesíti az emberiséget és az istenhegyiek társadalmi életének egyik központja, a derék gyógyszerészszel Szén te Lajossal együtt. Az állomásfőnök, a rendőr ellenőr, Bertsik Kálmán, Szerényi, a két Stipanits, Kren György, Yanitsek, Adlhoffer laknak itt télen, és szép társadalmi életet élnek és pedig magyarul; a miben sok része van Gotléb Györgynek. Mind a két tanító buzgó munkatársa és terjesztője a „Buda és Vidéké“-nek. Nem mulaszthattam el, hogy ismerőseink rovatába ne emlékezzem róluk. Bőven rászolgáltak a nyilvánosság elismerésére. e. gy. Újlak ipartelepei. (Dávid Károly és fiai szab. doboz-gyára. — Siebur- ger és társa első m. kárpit-gyára.) Keleti egyik müvében azt Írja, hogy műveltnek csak azon állam mondható, melynek fejlett ipara van. Nálunk a legutolsó évtizedben szellemi életünk föllendülésével az ipar is rohamos fejlődésnek indult. Az állam által nyújtott kedvezmények, de különösen népünk iparérzéke teremtették meg közöttünk a vállalkozási kedvet és tőkét s ma már örömmel tapasztalhatjuk, hogy agrár jellegünkből mindinkább kivetkőzve gazdasági életünknek minden ága lehetőleg harmonikusan fejlődik. Örömmel látjuk, hogy oly iparágak is kezdenek már mindinkább tért nyerni országunkban, melyek a külföldi konkurencziát ha nem is szüntetik meg, de okvetlenül csökkentik. A fejlődés nálunk rohamos ugyan, de természetes s ma-holnap ez a haladás elérheti azt a fokot, melynél Keleti mondása ránk is alkalmazható lesz. Mindenek előtt azonban müveit iparosokat a hazának! Ez legyen jelszavunk; ez változtassa meg közép osztályunk felfogását; ez hozza meg az alsófokú ipariskolai oktatás nagy fontosságú kérdésének gyors megoldását! Mindaddig, mig ezek gyökeres átalakuláson nem
