Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-09-08 / 36. szám
Budapest, 1895. (3) BUDA és VIDÉK Szeptember 8. E fenséges templom nemcsak magas fekvésénél, de különösen nagy terjedelménél, és ragyogó fényénél fogva mindenkit meglepett és csodálattal töltött el. A Szent-Háromság hegyéről leérve a nem gyalogosok Rosenautól Heralofig vasúton és onnan omnibuszon mentek Mária-Czellbe; — a gyalogosok pedig Szt Leonhard-Kereszten és Gauwingon át értek a hires bucsujáró helyre, hol két napot teljes ájtatosságban töltöttek. A földiekre nem gondolva, de Istennek és Istenben élve, a bűn salakjától megtisztulva, lélekben megvigasztalódva, és megkönyebbülve, — 26-án reggel Bécsbe ért a magyar zarándoklat és ugyan az nap este külön hajóra szálltak és visszatértek Budapestre. E zarándoklatban 350-en vettek részt, mint fentebb emlitettük legnagyobb részt budapestiek, de sok vidéki hivő is volt köztük. A lelki atyák közül a zarándokokkal együtt mentek nagytiszt. P r u c h a Sebestyén kapuczinus atya, T e e s z Elemér főv. hitoktató, ntiszt. Kucsera mezőkövesdi segédlelkész sa viziváros érdemes és nagy tiszteletben levő plébánosa Dömötör. 0 volt vezetője a búcsú járatnak. Tekintettel a kezdet nehézségére egészben a zarándoklat mégis sikerült, és semmi kétség sem forog fenn többé az iránt, hogy jövőben — miután e zarándoklat minden évben augusztus 20-án fog rendeztetni legalább kétszer annyian fognak jelentkezni, annyival is inkább mert jövőben az utat jobban megválasztva, az sokkal rövidebb, kényelmesebb, s még változatosabb lesz. Azok a hívők a kik az első budai zarándoklatban részt vettek, nem győzik eléggé magasztalni Mária-Czell szépségeit, s leikök örömét, és teljes megnyugvását, hogy ott voltak. A lelkiatyák mindenütt a legszívesebb készséggel adták meg az útba igazításokat s a lelkivigasztalást. A részt vett zarándokok teljes és friss egészségben tértek vissza övéik szerető karjai közzé. __ És végül még egyet! Nem mulaszthatjuk el. Kitüntető dicsérettel felemlíteni Dömötör plébános ur nemes buzgólkodását és oda adó fáradozását az egész zarándoklás alatt. Igazi pásztora volt nyájának. A szegényebb sorsuakat egy perezre sem hagyta el, s a fárasztó utat velők együtt kitartóan gyalog tette meg. Segítette, gyámolította a szegényeket nemcsak ékes és biztató szavaival, hanem a hol kellett (már pedig kelletett több alkalommal az utón) tettel is. A összes zarándokok, de kivált az egyszerű szegény sorsuak, kik nem számítottak és igy eisern készültek e fárasztó uagy útra, áldo- lag emlegetik Dömöter plébános ur nemes szivét, ki valóságos atyja volt népének. Sok ily nagylelkű plébánosa legyen minden katholikus hitközségnek, mint főtisztelendő Dömötör, a ki a n.-mária-czelli zarándok utjával most már kétszeres tisztelet, szeretet és nagyrébecsülésnek örvend a Vízivárosban Eddig is szerették, most már szivökbe zárták a hívők, ki tettével megmutatta, minőnek kell lenni egy igazi lelki atyának. F. M. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Péter János. A székes-főváros tanácsa a II. kerületi kereskedelmi iskola igazgatójául Péter János tanárt választotta meg. A II. kerület és általában a budai részek társadalmi élete Péter János igazgató kinevezésével egy igen becses tulajdonságokkal rendelkező taggal szaporodik. Péter János előkelő műveltsége rég ismeretes tanártársai körében és azok, akik a közgazdasággal kapcsolatos irodalommal foglalkoznak hasonlóképpen ismerik az uj igazgató működését. Az ő két kötetes közgazdasági földrajza a legelső ilynemű munka volt Magyarországon, s méltán érdemelte meg azt az eredményt, hogy az ország kereskedelmi iskoláinak legnagyobb részében ezt a müvet használják. A székes-főváros tanácsa is méltatta Péter János érdemeit és ennek kifejezést is adott avval, hogy az illető ügyosztály részéről második helyen kandidált professzort egy első helyen kandidált, jelölt kihagyásával igazgatóvá választotta. Rendkívül örvedetes tény, hogy akkor, amidőn a kereskedelmi szakoktatás reformját kell keresztül vinni, oly előkelő erő, mint Péter János vezeti a m i kereskedelmi iskolánkat, mely szeptembertől kezdve a „felső kereskedelmi iskola“ büszke czimót viseli. Az uj igazgató személyi tulajdonságaiban tudományossal párosult szakműveltségében és kiváltképpen általánosan ismert erélyességében garancziát látunk arra nézve, hogy a budai kereskedelmi iskola sikerrel fogja keresztül vinni misszióját. Az uj igazgató 22 éve működik a tauári pályán: a IX. kerületi kereskedelmi iskolának és a Röser-féle intézetnek volt kedvelt tanára s a szaktudományokon kívül kiváltképpen a magyar és német irodalom tanításával foglalkozott, sőt hírlapíródul milag is működött. Örömmel üdvözöljük tehát mindezek folytán az uj igazgatót a budai részen. Csak folytassa működését ideát is az ő ismert erélyével és pártatlanságával és legyen meggyőződve, hogy az itteni körökben őszinte támogatásra fog találni. Mindenki szívesen támogatja őt abban a törekvésben, amely kerületeink kultur- állapotának és szakműveltségének emelésére irányul. Sz—i B—a. Mekka városából. — Dijtekézés a fehérvári utón. — Hát biz az nem fekszik Arábiában, hanem a fehérvári utón a Lágymányos mellett, a Mattoni-sósfürdő nagy útmutatójától alig egy puskalövésnyire. Az országutra néz szépen meszelt falával ez a csárda, utasok örömére, vendégek jó ellátására, fővárosi kirándulók mulatságára. Zsindelyes tetejéről messzire kifehérlenek a nagy betűk, hogy hát Záborszky János tulajdona házastól együtt a telek. A vendégfogadó előtt virágos kert zöldre festett asztalokkal hívogatja a fehér országúiról, az eltikkadt utast. Nagy, tágas udvarán ludak gágognak, kacsák kacscsolnak s piros taréju magyar kakas lépked a jérezék között. Beljebb az udvaron kőoszlopos félszer terpeszkedik a rácsos kerítés mellett s kényelmes istállók lovaknak, barmoknak, ha dörögne az ég s hullana a zápor s megbomlanék az idő. Ezeket mind elhagyva még nem jutottunk a porta végére, messze benyulik az a Duna medréhez, hol buzogányos és háromélü sás közt megszólal a haris s itt-ott a tarlóban futkosó fürj pity-palattya hallatszik. És a fővárosi embernek oly jólesik mindezekbe gyönyörködni I Miért ne P A mi kedves és szépséges Budánk, a mint felüdit százados tölgyeivel, bükköseivel, hűvös berkeivel, kanyargós útjaival, úgy illatos erdeiből levezetve megmutatja hegyeinek lábánál a síkságot is, hogy megérinthesse arezunkat a Kunság felől jövő szellő, a mely végig suhan az egész Lágymányoson s megakad az öreg Gellért s a csak nemrégen tüzes bort termő Sashegy derekán. Itt áll az országút mentén a „Mekka városához“ czimzett vendéglő, hol Schmidt Károly, a régi magyar korcsmárosok valóságos típusa sürgölődik a söntés körül, mig a konyhában ínycsiklandozó hússzeletek mellett szorgoskodik neje a ki félországra hires magyaros főztéröl. A ki Schmidt Károlyné kezefőzte és tálalta vasárnapi ebédet elfogyaszt a „Mekka városában“ annak eszébe jut az édes szülei ház a hol izletesebben, magyarosabban s nagyobb gondoskodással az édes anya se látta el. Ebben a magányosan álló, de nagy portával határolt igazán csinos vendéglőben nagy közönség gyűlt össze vasárnapon. A Krisztinaváros előkelő polgárait, sőt a várbeli hivatalnoki kart is képviselve láttuk, sőt még a pesti oldalról is többen rándultak át, hogy kivegyék részüket egy igazán kellemesen eltöltött délután emlékeiből. Négy órakor mind sűrűbben érkeztek a kocsik (bizony gyalogosan vajmi kevesen jöttek) tele jó kedvű vendégekkel, megrakva csacsogó csemetékkel, s ezeknek a kicsikéknek arezukra csakhaamar ráfestette rózsáit a szabad természet légáramlata, a mint futkosva beszökdécselték a mezőket, ugarokat, nádasokat. Ez alatt már javában folyt a tekézés, pompás pályán. Hiszen ép a dijtekézés mulatsága vonzotta legnagyobb részt ide a vendégeket ide, egyrészt hogy tényleges részt vegyenek abban, másrészt hogy a sport ez újabb nemének izgalmait is átélvezzék. A tágas udvar benépesült. A jó Schmidt bácsi alig tudta osztogatni fiainak a parancsot. Az asztalok megteltek palaczkokkal, s bár mindenki tartogatta magát az estebédre; a jókedv mindinkább emelkedőben volt. A gyermekek vig kaczaja, a baromfiak 3Ívalkodása, bárányok bégetése, s nagy komondorok ugatása egy darab falut varázsolt elénk, és elfelejtettük a főváros zaját és olyan igen megelégedett érzés fogta el szivünket. Falun voltunk egy félnapig. A hölgyek közül ott láttuk: Záborszky Jánosné, Baletkay Mihályné, Kern Tivadarné, Szatele Emilné. Bartalos Lász- lóné, Kapl Józsefné, Kovács Pálné, Schrancz Gotlibné, Malovics Janosné, Heinlein Ferenczné, Rónay Istvánná, Baranyay Józsefné, Praszler Istvánná stb. úrnőket. A jól berendezett tekepálya mozgalmas képet nyújtott, a nagyszerű dijtekézés folyt, melynek immár neki hevült matadorjai, mintha tudomásssal sem birnának a külvilág zajával, teljes odaadással, mind-erősebb tempóban külde- ték golyóikat a dobogó felé. Végre itt is eldőlt a koczka; harsogó „éljen“ hirdette a nyerők diadalát, s néma lemondás a háttérbe szorult matadorok bukását. Az I-ső dijat: egy hordó bort Veres Ignácz albertfalvi lakos nyerte ; A Il-ik dij: két hízott liba, Quilmann György miniszteri hivatalnoknak jutott; S a III-ik díjnak: 2 hízott kacsának Alt- mann Imre krisztinavárosi polgár lett boldog tulajdonosa. Az igen jól sikerült mulatságot a pincze- helyiségek megtekintése zárta be. A zarándokok csoportonkint vonultak le a mekkai nevezetességek ezen szentélyébe, s keresztül esvén a szokásos szertartásokon, áhítattal eltelten, s tulvilági gyönyörtől sugárzó arczczal kerültek ismét a felszínre. Késő este vetett véget a mulatságnak. A tulajdonos: Záborszky János által nagy- lelküleg ingyen rendelkezésre bocsátott fogatok, valamint a szomszédos sós-fürdőből odarendelt társaskocsik alig győzték hazaszállítani a jó hangulatban levő vendégeket. Magyarország klimatikus viszonyai szerint szeptember hónapunk vetekedni szokott a nyár derekával, hát használjuk fel e hónapnak szép napjait, s nézzük meg még Mekka városát, mert október hóban őszi eső hull alá, s négy fal közzé kényszerít minden halandót. Zászlószentelés. F. hó 1-én, vasárnap ünnepelte a budapesti „szent Donáti“ temetkezési egylet 60 éves fennállásának emlékét és egyúttal zászlószentelését is. Kora reggel meglátszott már mennyire készül a különben csendes országút lakossága erre az ünnepélyre, mindenféle zászlódisz és ünnepi ruhába öltözött résztvevő, kik mindannyian a „Fáczán“ felé igyekeztek, mert nyolez órakor volt a gyülekezés a kerti helyiségben. Megjelentek saját zászlójukkal: az első budai polgári betegsegélyző és temetkezési egylet, a budapesti szt Rókus és Sebestyén betegs. és temetk. egylet, a II. kér. Szt. Noé temetk. egylet, a budapesti vasöntő betegs. és temetk. egylet, az I—III. kér. szállodások, vendéglősök, bor és sörmérők ipartársulata. Azonfelül számos rokonegyesület, valamint a Báró Edelsheim Gyulai hadastván-egyesület küldöttségei stb. Fél 9 órakor hosszú kocsisorban az egylet választmánya elindult a zászlóanyáért özv. Strauss Ferencznéért annak az Országúton levő lakására, ki családja körében szívélyesen fogadta
