Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-27 / 4. szám
ßudnn°«t 1895. Í5A HUD A és VIDÉK E Január 27. nehézséggel nem jár. — A törvényes szigorító intézkedésekre (melyek a várt reformnak egyik fő tényezőjét képezik) itt alig van szükség, mert az országos iparegyesület védnöksége alatt álló és székes-fővárosunk előkelő iparosaink közreműködésével dolgozó szövetkezet oly mintaszerű lehet hogy állami beavatkozásra csakugyan nincs szükség. Az uj törvényt tehát ez irányban bevárnunk felesleges. A mi pedig a másik fontos feladatot, az állami támogatást illeti, — erre is biztosan számíthatunk, abban az esetben, ha Budapest iparosai tömegeden szervezkednek és a náluk meglehetősen elfajult szövetkezeti ügyet a helyes mederbe igyekeznek terelni. Állami támogatásra annal inkább számit- hatunk, mert a szervezkedés egyersmint úttörő példaadás lesz a vidéki városok iparosaira nézve is. Hogy miben álljon ez az állami támogatás, erről egyelőre nem kivánuuk szólani, de a támogatás czélját igenis megemlíthetjük. — És ez nem más, mint elősegítése annak, hogy a szövetkezeti hitel a mai viszonyoknak megfelelő rendes színvonalra leszállítsa. Köztudomású, hogy a rendes kamatláb ma minden müveit államban 3 — 4 százalék. A mi szövetkezeteink pedig a legjobb esetben 8 — 9°/0- kal dolgoznak. Ha ehhez még hozzászámítjuk a különféle mellékiadásokat, hogy a szövetkezeti tagok átlag véve hitelüknek köriibelül felét saját betétjeikből kapják — mely után sokkal olcsóbb kamatot nyernek, — az ebből eredő különbözet hozzászámitásával a kamatláb felrúg 12—15°/0, sőt esetleg még magasabbra. Hogy lehessen ily drága pénzzel boldogulni ! Ezen a bajon okvetlenül segíteni kell; és ha az állam csak a legkisebb jóindulattal viseltetik is az iparos középosztály iránt, a segítség könnyen és minden állami áldozat nélkül kérészül vihető. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Feleki Miklós. Leányfalun nem venni, igazán észre, hogy Feleki Miklós felett is eljártak az évek. Ä nemzeti színház tiszteletbeli tagja — a legelső magyar művészek egyike, s a művészet úttörője kedélyében fiatalabb sok fiatal embernél. Leányfalusi házában, a szives vendég- szerető ember a régi patriarchális úri életnek képviselője. Egy régi jó táblabiró, kinek közeléből^ megszökik az unalom. Nem csak tanúságokat hall tőle az ember, de a múlt történetét tükröző jó adomákat olyan előadásban, a mi csak kevés embernek jutott ki. Egy művészi alkotásban eltöltött élet emlékei ezek, melynek elején sok volt a rög, az akadály, a küzdelem. A kortársak közül alig egy-kettő él mái. Az ő adomái requiemek az elköltözettek felett. Méltó lenne gyorsirni, hogy olyan üdén és művészi szabatosságban kerüljenek a nagy- közönség elé, a hogy az előadó azokat megalkotja. A pohárköszöntés és adomázás nagy művészet, A talpraesett adoma előkelő irodalmi műfaj, különösen, ha a humor közvetlenül nyilatkozik meg az adomában. A nagy művész, kedvelt Miklós bátyánk fényes pályájának eseményeit eddig még nem foglalta naplóba, pedig egy élő korrajz. Lendületesen emlékezik meg az az elhunyt művész-óriásokról és Írókról. Sokan kísértették meg, hogy az ő adomáit és emlékezéseit leírják, de az eredetihez képest nagyon halvány volt minden másolat Azért nehéz ezeket az adomákat lemásolni, mert azok Miklós bácsinak, nem csak agyában, de szivében is élnek. Leányfalu legelső települői közé tartozik és egyik központja az ottan élő társaságnak. A nyaraló telep fejlődése sokat köszönhet neki. Mennyi rajongással tud beszélni erről a szép vidékről! Minden szava egy művészi ecsetvonás a táj lefestéséhez és annak élvezetére valóságos hangulatkeltés. Meg kell emlékeznünk nejéről Munkácsy Flóráról is, a ki előzékeny, kedves háziasszony s a vendégszeretetben nemesen versenyez férjével. A nagy művésznő kitűnő intézője a háztartásnak és oly figyelmes vendégeivel, hogy azok nem tud|ák azokat a kedves perczeket elfeledni, melyeket a Feleki háznál töltenek. Felhívás előfizetésre. Buda nagy vidéknek hivatott központja a társadalmi téreu is, nemcsak piaczában. Éber ellenőrei vagyunk és leszünk annak, hogy a magyarság és magyar szellem terjedjen és erősödjék szép vidékünkön. Élénkiteni óhajtjuk a budai és vidéki egyesületi életet, közművelődést és va- gyonosodást., javítani a közigazgatási és közegészségügyi állapotokat. Kérjük olvasóinkat, hogy járuljanak hozzá a Buda és Vidéke tartalmának emeléséhez, hogy minél eredetibb és érdekesebb közleményekkel jelenhessünk meg. Előfizetőink minden megbízását elvégezzük: vétel, eladás, kölcsön, biztosítás, bérlet, lakás közvetítés, hivatalos és magánügyek után való járás, felvilágosítás, engedélyek stb. a legméltányosabban és legpontosabban. Folytatjuk ebben az évben nagy érdeklődést keltett rovatunk, (Ismerőseink), úgy szintén a budai intézetek, a községek élete leírását, a czégek, gyárak, ipartelepek ismertetések Megfelelünk hi ven arra a kérdésre, mi hír Budán és vidékén? Változatos és becses közleményeink mellett állandó kalauz és lakás hirdetővel szaporítjuk a tartalmat. » Nélkülözhetlenségünket akarjuk elérni a családi események, egyházi, egyleti, pénzintézeti, községi élet nyilvántartásával. Beszámolunk a közgyűlésekről, s vigyázunk rá, mit csinálnak az elöljáróságok, tisztviselők és bizottsági tagok ? Jelszavunk továbbra is; pártoljuk Budának, vidékének iparát és kereskedelmét, ébreszszük, fejleszszük azt, de óvjuk a vásárló közönség érdekeit és soroljuk tel a viszszaéléseket. A „Buda és Vidéke“ előfizetési árai : Egész évre . . . .12 korona. Félévre.....................6 „ Negyedévre ... 3 „ Uj előfizetőinknek megküldjük azokat a számokat, melyekben múlt évi regényünk folyt. Kérjük vidéki hátráiékos előfizetőinket az előfizetések beküldésére nehogy a költséges postai megbízással legyünk terhökre. Ä kik felszólításunkra az összegeket be nem küldik, azok postai megbízást kaptak. — Hangverseny a Lipótmezőn. A kik élnek, és mégis meghaltak; a kiknek elméjük elborult, s az istenadta napot sem tudják megkülömböztetni; a kiknek lelkében ön- tudatlanul háborog a vad szenvedély, avagy a sötét kétely; a kik nem számítanak a társadalomban, mert agyuk a megfontolt gondolkodásnak nem ura többé ; a kik vonszolják testüket, mert az életerő még benu van az izmokban, a csontokban, a szív lüktetésében ; a kiknek arczán a fájdalom, a bosszú, a démoni kaczaj felváltva villan meg, és csak szemük árulja el, hogy az isteni szikra nem sugárzik ki az agyból, hogy megfényesitse a szemgolyókat ; a kik járnak-kelnek ösztönből, önön magukat ámítva; ezeknek a szerencsétlen, boldogtalan csupán húsból való lényeknek szórakoztatására e hó 22-én hangversenyt rendezett az igazgatóság, dr. Niedermann Gyula országos hirü kitűnő elmegyógyászszal és főorvossal az élén. Közel 300 beteg gyűlt össze a nagy teremben, hogy végig hallgassa az érdekes és változatos programmot, a mely bármely elsőrangú hangverseny teremnek és díszére vált volna. Énekeltek: Zilahi Gyuláué, Pauer Margit és Kanitz Helén, Niederman Inez nagy iskolára valló kitűnő zongorajátéka közben Rózsa Imre gordonkázott Kaszner Károly pedig czimbalmozott. És hogy a hangverseny teljes legyen a nemzeti színház két elsőrangú tagja Vízvári és Zilahi is eljöttek, hogy tréfás monológjuk elszavalásával megkaczagtassák a szegény szerencsétlen betegeket. A műsor mint a fentebbiekből látható kitünően volt összeállítva, s annak minden egyes számát a hallgatóság annak rendje és módja szerint meg is tapsolta. Vájjon a szerencsétlenek vittek-e magukkal emléket a fényes estről ? avagy csak ködpárakért oszlott szét agyukban az eltűnt ünnepély, nyomokat nem hagyva maga után ; fejtsék meg a lélekbúvárok, professzorok elmegyógyászok, de mi köszönetét mondunk az igazgatóságnak, hogy örömben részesítette betegeit. * Dürr József nyug. m. kir. pénzügy- miniszteri számtanácsos 82 éves korában három havi szenvedés után elhunyt. A vízivárosiak bizonyára emlékeznek arra a hosszú szakálu alacsony kedves öregre, ki az utóbbi évtizedben a II. kerület főbb utczáin és a Dunaparton tette déleiőtt-délután sétáit és a plébániatemplomban ájtatosan hallgatta az isteni tiszteletet. Rendkívül szerette a szabadban való mozgást és sokszor dicsekedett, hogy daczára magas életkorának sohasem volt komoly beteg, minek folytán úgy testi, mint szellemi ruganyosságát úgyszólván haláláig megtartotta. Most már ő is örök nyugalmat élvez a farkasvöigyi temetőben, a hol f. hó 20-án a közönség nagy részvéte mellett elhelyezték. A boldogultat gyászolja neje szül. M a r t i n Erzsébet és egyetlen fia Dürr Károly posta- és távirda tanácsos, ki egész életét atyja oldalán töltvén, most az elválás pillanatában legjobban érzi a gyászeset súlyát. Áldás lengjen a pályafutását jól végzett elhunyt porai felett! * A vivási tanfolyam, melyet a budapesti (budai) tornaegylet e télen rendez, siker tekintetében minden várakozást felülmúl. Az egylet fennállása óta annyi résztvevő még nem volt, mint a jelenlegi tanfolyamban. Az Attil.a-utczai csarnok már nem is elegendő arra, hogy a jelentkezők egyszerre vívjanak; ezért Bély Mihály művezető és vivótanár megtoldotta a kiszabott időt, hogy mindegyik résztvevőnek alkalma legyen vele személyesen vívni. A vitőrgvakorlatokat már befejeztek és most gyakorolják a kardvívást. A mint már ezúttal is konstatálható, a vivők nagy része igen jó eredményt fog elérni; ezek a tanfolyam bevégeztével ügyességüket nyilvános zárgyakorlaton óhajtják bemutatni. — Emléktábla A budai hegypálya- társaság huszonöt éves fönnállásának alkalmából egy márvány táblát állít, melyben a vállalat aiapitói és alapításának emléke lessz. — Esküvő. Nyilhegyi Rupp László, Rupp Zsigmond királyi közjegyző, s az általánosan tisztelt vezérférfiu fia oltárhoz vezette Sülteö Annát, ő eminencziája a herczegprimás közel rokonát. Az esküvő a herczegprimás kápolnájában történt s azt ő maga végezte. Igen tartalmas és megható beszédet intézett az ifjú párhoz. — Elöljáró-választás. Sziget-Monostor község elöljáró választását közöltük. Elnézésből sajnálatunkra kimaradt két derék elöljáró neve. Ezek : Tóth György pénztarnok és Szécsénvi Dávid elöljáró. Közöljük nevüket, annál is inkább, mert az elöljáróságnak igen munkás és hasznos tagjai. — állatkínzás Budán. Világvárossá fejlődő szép fővárosunknak talán egyetlen pont
