Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-25 / 34. szám

Budapest 1895. (3.) csolnakokkal és kisebb vitorlás hajókkal a közönség mulattatására, testedzésére és szóra­koztatására. Van egy hosszú kiköto-hidja, mely­nek fejéhez vilanyos vasút vezet. Ennél nagyobbszeriibb és bámolatra mél­tóbb Brighton városa melyet tündér városnak lehetne nevezni 142.000 lakossal melyet éven- kint 50.000-nél több kéjutazó látogat meg. Jelenleg két a tengerbe nyúló kikötője van, s most épül a harmadik. Az egyik hidfö végén a tengerfelett óriási terem van színi- és zeneelőadások tartására. Érdekesek a Crescentek és Squerek, ezek ép oly szépen fekszenek mint Budapesten a vigadó. A tér nyitva a tenger felé néz, de ezek a terek négyszerte nagyobbak mint a budapesti vigadó előtti. És van ilyen több mint öt. Most képzel­jük ezt a Duna hosszában! Mennyivel elraga- dóbb képet nyújtana Budapest ha ilyennel ren­delkeznék. A belváros szabályozásánál igen is óhaj­tandó volna, hogy ha még egy vigadó-tér létesülne, de legalább is négyszer akkora mint a mostani, hiszen ez a legszebb sétatere Buda­pestnek, és ma már szűk, mert beépítették. Azonkívül a város és tengerpart között nagyon széles terület fekszik, utaknak és par­koknak van felhasználva, sokkal szélesebb mint a dunapart volt az uj házcsoportok felépítése előtt, és ezt a területet itt soha sem fogják beépíteni, mivel a város a tengertől ellenkező oldalon fejlődik, illetve nagyobbodik. Innen Londonba utazom, a hol augusztus 18-ig maradok, aztán Párison keresztül október 1-éig Isten jóvoltából Budapestre érkezem. Szent-István napja. Felhőtelen égről bukkant fel a nap. A fák gallyain egy levél sem mozdult meg. Verőfényes, gyönyörű augusztusi nap volt Szent-István napja. Alig hajnalodott, már megmozdult a fő­város. A budai oldalról a Dunán át meglátszott az ember csoport a mint igyekezett a várba. Aztán mind sűrűbb tömegek következtek s hat órakor reggel fekete gomolylyá nőtt a pesti korzó. A propellerek erős és nagy munkát végez­tek, a kormányosok és a személyzet megfeszí­tett erővel dolgozott rend és pontosság mellett. A három legerősebb poziczion két-két csavargőzös közlekedett. Egyik kikötött, a másik indult, s ez igy tartott esti 10 óráig. És ebben az óriási forgalomban még csak komolyabb számba menő baleset sem történt. A propeller-vállalat személyzetének készsége, és a közönség komoly magatartása elhárított min­den bajt, úgy hogy még csak panaszra, vagy felszólamlásra sem talált okot senki. A mi karcsú, szép lánczhidunkon a rend­őrség előzetesen megtette az intézkedéseket, jól is okosan is. Csak úgy nyüzsgött rajta a kegyeletet le­róni induló nép. A magas kormány és az intéző körök ha a budai várból végig nézték ezt a zarándokolást — a mint egyetlen hidra mint törekszik ez az áradat, — bizonyára csak egy gondolat támadt bennök: az eskütéri hidnak minél előbb való felépítése. Mert végre is be kell látniok azt, hogy a város rohamos fejlődéséhez mérten, az az egypár propeller nem elegendő közlekedési ut a test­vér-város között, be kell látniok, hogy minden szegény embernek nincs a zsebében 5 krajczár, hogy áthajókázzék, és végre ha látták szent István napján mint ingott a tömeg alatt a lánczhid; akkor ismét csak az a gondolat jár­hatta át agyukat: itt tenni kell még pedig sürgősen, holmi akadékoskodásnak meg kell szűnnie s ha nincs pénz, teremteni kell, mert az eskütéri hid felépítése elodázhatatlanná vált. Hat órakor reggel a budai korzón egy katona-banda szólalt meg, rövidre rá egy máso­dik, azt hitte mindenki, hogy az a szent István- napi ünnepélyességekhez tartozik. Dehogy ! két ezred baka vonult a táborba teljes felszereléssel. Bizony nagy visszatetszést szült az az egész korzón, az egész Döbrentey-utczán végig. Az emberek sugdostak is egymásközt valamit, a BUDA és VIDÉKÉ I mit nem tehetünk papírra, lévén ez erős ki­fejezése a megütközésnek, hogy a nemzet ünne­pének e nagy napján kikomandirozzák a fiukat, mintha valami rettentő vész fenyegetné az országot, s mintha egy huszonnégy órai kése­delemmel romba dőlne az egész ármádia. Ezalatt mind jobban özönlött a nép rég­múlt dicsőségünknek helyéhez, hogy elrebbenjen ajkáról a hálaadó ima, és hogy megdobbanjon a szive, a midőn teljes pompa mellett végig halad a körmenet első királyunk szent-jobbjával. A nap teljes fényével letüzött a vár ut- czáira. Rekkenő hőség volt. Mintha megállt volna a levegő, még csak a budai hegyek felől sem suhant a szellő. A közönség elhelyezkedett a mint jobb­nak látta, a ki hamarabb érkezett elsősorban állott, s igy tovább. A kik ily nagyobb ünne­pélyeken már részt vettek azok jól tudják, hogy ilyenkor legjobb egy helyben megállni, mig a ki első ízben veszi ki részét az ily ünnepélyből az folyton cseréli és változtatja helyét el any- nyira, hogy noha legelső volt, a legutolsó sorba kerül. A Zsigmond-kápolnától egész a bécsi­kapuig úgy a hivatalok mint a magánházak fel voltak lobogózva. A Mátyás-templom tornyá­ról hatalmas nemzeti zászló csüggött alá. Kilencz óra felé már ember ember hátán volt. Kevésre rá megindult a menet. Gyönyörű látvány! gyönyörűséges a szív­nek, a léleknek, káprázatosán szép a szemnek. A ragyogó nap tűzsugarai megtörtek a koronaőrök fényes sisakjain, a menték, kacza- gányok drága kövein. A Szent-Zsigmond kápolnától a Mátyás­templomig a 23-ik gyalogezred legénysége, s diszruhás rendőrök állottak sorfalat. A kispalota előtti téren állt fel a 6-ik gyalogezred zenekara Vaszary Kolos biboros herczegprimás Kohl Medárd titkárja kíséretében érkezett. A mint a diszfogat megállt a katonaság kétszer tisztel­gett a prímásnak, a ki azután bement a Zsig- mond kápolnába, a hol a papság fogadta. A herczeg-primás a szent-jobbot tartalmazó szek­rény előtt imát mondott, mig a papság énekelt. A szertartás után a menet a következő rendben haladt a Mátyás-templomba. Elől haladt egy szakasz lovas rendőr, a díszruhába öltözött alabárdos korona-őrök, utánuk zászlók alatt a különböző ipartestületek, az angolkisasszonyok, fehérruhás lánykák, a szürke nénék a vezetésük alatt álló intézet árváival, majd négy növendék pap vállán vitte a szent ereklyét, utánuk haladt a papság, a biboros herczeg prímás udvari papjai kíséretében. Mögöttük haladtak a kerület választmány tagjai, fővárosi bizottsági tagok. Utánuk jöttek Pe rezei Dezső belügy mi­nister, Josipovits horvát minister, Ráth Károly főpolgármester, Sélley Sándor főkapitány, Ró­zsavölgyi Gyula főv. tanácsnok, dr. Fodor Jó­zsef, dr. Antal egyetemi tanárok. A templom szentélyében ekkor már elfog­lalták helyeiket a katonai méltóságok Lobkovitz Rudolf herczeg hadtestparancsnokkal. A menet ezalatt elérkezett a templomhoz. A katonaság a Szent-Háromságtéren foglalt állást. A menet bevonult a templomba, melynek bejáratánál a koronaőrök festői csapata állt sor­falat. A mint a herczegprimás a szentélybe ért, az ott levő katonai méltóságok meghajlással üdvözölték. Erre Kereskényi Gyula érdi esperes­plébános megkezdte lendületes szentbeszédét, a melyet a következő szavakkal végezett: „Han­gozzék közöttünk a hála és kegyelet szózata Szent-István első apostoli királyunk iránt; kö­vessük őt a nagy szentet hitében és erényeiben. 0 legyen nemcsak a vallásosság, de egyszersmind a magyar hazafiság példányképe előttünk. Te pedig végtelen jóságu mindenható Isten ! ki a magyar nemzetet ezredéven át fentartottad, hallgasd meg imánkat. Áldd meg szeretett apos­toli királyunkat! áldd meg nemzetünk anyját a mi szeretett királynénkat, nemzetünket, hű ma­gyar népedet; vezess bennünket az élet siva­tagain, a valódi jólét, a haladás és a béke révébe a Te szeat Fiad Jézus Krisztus kegyelme által. Amen.“ A beszéd elhangzása után megkezdődött az ünnepi mise, melyen Vaszay Kolos herczegpri­Auguszlus 25. más pontifikáit. A prímás a királyné menyegzői ruhájából készült misemondó ruhát öltötte föl. A templomi ének és zenekar Yavrinecz Mór Es-dur miséjét adta elő, melynek soprán szólóját Brunner Margit énekelte, s betétül Szent Istvánról szóló két régi magyar éneket adtak elő. Urfelmutatáskor, valamint áldozáskor a katonaság kétszeres sortüzet adott. Mise végeztével megkontultak a harangok s a menet ugyanazon rendben visszatért a Szent Zsigmond kápolnába. A szent Jobbot tartalmazó díszes szekrény elhelyezése után az egyházi ünnepély véget ért. Tétény. Budához nagyon közel fekszik Tétény. Könnyen odajuthatunk hajóval, a déli vasúttal, vagy a magyar királyi államvasutakkal. A múlt vasárnap tartották itt a búcsút, mely minden esztendőben nagy esemény a tété- nyiek életében. Yigadalmas nap ez, a mikor a vidékről és a fővárosból is sokan rándulnak ki pár kellemetes órára. Itt is vannak mézeskalácsos sátorok, jobbára Sár-Bogárdról és egyéb fehérvári he­lyekről. Van panoráma, körjáték, gyorsfénykép sőt a fővárosban tilalmas vásári szerencse- játékok is fosztogatnak. Ézt csodáljuk, hogy a helyi hatóság megengedi. A vásári szerencsejátékosok üzletüket a csalást megközelítő ügyességre alapítják és úgy tudjuk, hogy a belügyminiszter a rászedések eszközeit szigorúan eltiltotta. Ajánljuk ezt a körülményt úgy a tétényi elöljáróság, mint a járási szolgabiróság figyel­mébe. Tétényben különben a haladásra és emel­kedésre szükséges minden képesség meg van. A lakosság élelmes. Fuvarozik, élelmi czikkeket árul és a legtöbb ház nyaralónak alkalmas. Nem csak számos nyaraló van itt, de több éves lakó, különösen a hajósok közül, kik há­zakat is építettek. A fák és gyümölcsfák válto­zatosak, a legtöbb utcza széles, a házak zsin- delylyel és cseréppel vannak fedve. Az elöljáróság a napokban kérvényezett, hogy a helyi hajó, mely most csak Budafokig jár, mint azelőtt közlekedjék Tétényig. A duna- gőzhajózási társaság azouban nem teljesíthette a kérelmet. Ha teljesítené nem volna rossz üzlete. Téténybe sokan rándulnának ki. Elégedő számú vendéglője van, melyekben jól ellátják a ki­rándulót. A gróf Hugonay-kastély egy részéből kórházat alakítanak, egy végrendelet gondos­kodott erről, hol apáczák ápolják majd a bete­geket. Yan itt történelmi emlék is. Egy régi épület, a melyben a hagyomány szerint Mátyás király kutyáit tartotta. Nemsokára jegyzőválasztás lesz. A volt jegyző egy kis amerikai kirándulás után vissza­tért. A községben nagy az izgatottság, mert azt hirlelik, hogy visszakapja a hivatalát egy nem keresztény földes ur pártfogása következté­ben, a mi azonban nem lehetséges . . . Tétényben már Haggenmacher sörét mérik s a ki megizleli meggyőződik verseny- képességéről. Könynyü és kellemetes ital, mely terjed ezen a vidéken is. Ismerőseink.*) (Árnyak és fények.) Freyberger Pál. Kevés népszerűbb ember van Budán, mint Freyberger Pál. Ha valaki Pali bácsit em­lít tudjuk, hogy Freyberger Pálról van a szó. Kedvencze ő minden társaságnak, melyben részt vesz. Igazi polgár jellem, ki fel és le egy­forma. Mindenkiben az embert becsüli és nem a rangot. Demokrata a szó legnemesebb értel­mében. Ha először is beszélünk vele az életben *) E rovatban szívesen közöljük érdemes polgár­társaink életrajz-vázlatait. A leírásokat köszönettel veszi a szerkesztő.

Next

/
Thumbnails
Contents