Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-08-11 / 32. szám

Budapest, 1895. IV. évfolyam 32. sz. Vasárnap, augusztus 11. BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEDNEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : 3=2 X2 3D ZÓ Ij "X" X <3- "X" TX X_i .A.. KIÄD0-HIY ÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Albotás-utcaa 12 a. Szőke-ház. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-ház. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A magyar szent koronáé. A budai vár palota nem a császári és királyi udvari kincstár tulajdona. 0 felsége a magyar király elrendelte, hogy a budai királyi várpalotát a magyar szent koronára telekkönyvezzék. Ezredéves történetünk egyik kima­gasló pontját alkotja ez a rendelet, ez az engedély. Sokkal fontosabb annál, minthogy azon csak olyan könynyedán futhasson át a közvélemény. Mi nem vagyunk, de nem is aka­runk abban a kényelmes helyzetben lenni, hogy a Budát és vele együtt a nemzetet gyökerében érintő királyi elhatározást pár rideg szóval adjuk tudtul olvasó­inknak. Nekünk, kik Buda és a hazafiság érdekeiért jelentetjük meg lapunkat, ily nagy mozzanatnál tisztelettel kell meg­hajtanunk a király elhatározása előtt, mely a magyar jog tiszteletben tartása a király részéről. Aligha van nekünk sok fontosabb kérdésünk az udvartartás magyarosodá­sánál, de legkivált a magyar udvartar­tásnál. Az ilyen elhatározások, mint a minőről most elmélkedünk a magyar udvar­tartás biztos előjeleinek tekinthetők. Igaz, hogy vannak itt a szertartá­sokban, az udvar legbensőbb életében nehezen áthidalható árkok, melyeknek áthidalása azonban még is megtörtén­hetik és meg is fog történni. A király az udvari méltóságok közé az utóbbi időben több magyart emel, mint az előtt. Még a katonai kabinet irodában is egyre-másra szaporodnak a magyar emberek. A király egyik legbi- zalmasab szolgálatottevő titkostanácsosa Pápay szintén magyar ember. A király jó akaratát senki nem vonhatja kétségbe, azonban hirtelen semmi nem történhetik, legkevésbé nem olyan átalakulás, mely régi hagyományokat érint s nem lehet nagy mondásokkal elin­tézni. A magyar udvartartás végleges szer­vezése szorosan összefügg, a budai vár­iakkal. A várlak fénye, kényelme s ele­gendő épületei folytán az udvar itt hosz- szabb időt tölthet nálunk. Most csak tartózkodik a király, akkor r e s i- d e á 1 h a t. Sok apró dolog van a magyar ud- vartás útjában, melyeknek elhárítását már munkába vették. Vannak bizonyos közösügyes színezetű körülmények, me­lyeknek enyhítésére nem elegendő csak a magyar törvényhozás. Némelyeket ki kell egyenlíteni előbb a lajtántuli részek­kel. A király csak is akkor adhatja szentesítését a magyar udvartartásról szólló törvényjavaslathoz, ha ezek ellesz­nek simítva, a mit tárgyalásoknak kell megelőzni. A király régebben elhatározta már, hogy ha akadályok többé nincsenek, a a nemzetet megörvendezteti a magyar udvartartással. Éhez az elhatározáshoz fontos lépés az, hogy a budai várlak nem cs. é s k i r á 1 y i udvari kincs­tári birtok, hanem a magyar szent koronáé. Ebből azt láthatjuk, hogy ennek nyilvánosságra hozatala egy oly előesemény, mely egyengeti a ma­gyar udvartartás útját. A magyar szent korona tulajdonában a magyar király lakik, kinek udvara is magyar. Ezt olvashatjuk ki a rövidke közle­ményből, a mihez mi a már elmondott következtetéseket fűztük. E. Gjr. A katholikus tanonczokat védő egyesület otthona. Apátián, anyátlan árva, avagy a vidékről idegenbe jött szülök gyermeke, kik a fő- és székvárosban kezdik meg inaskodásukat a kü­lönböző mesterségek elsajátitására, egész heti munkájuk után, ha rákövetkezik a vasárnap, olyan elhagyatottnak érzik magukat ebbe a zajló tömegbe, úgy érzik boldogtalanságuk tu­datát, s úgy megkesereg a szivök, mert min­denkinek vau alkalma a szórakozásra, csak nekik nincs. A mester és a mesterasszony (ma nap már főnök és főnökné) vasárnap gyermekeivel, isme- i rőseivel és a rokonokkal nyáron ki a zöldbe, télén mulatóhelyekre mennek, az árva inas, vagy a kiknek szülei távol laknak, ilyenkor az ut- czára szorul. Csak járja a főváros tereit, bo­lyongva, ödöngve, s nincs hova betérnie pihenőre. Dologtalan, vásott s h ynélküli romlott erkölcsii gyerköczök, suhanczok és kamaszok közzé keveredik, a kik megtanítják előbb cziga- rettázni, aztán trágár és ocsmány beszédeket folytatni, és végül az Istent szidni. Őr gróf Pallavicini Edéné és Wézinger Károly várbeli plébános buzgói­„A BllDA és VIDÉKE“ TÁRCZAJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (12) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Antos István barátomnak! Péter csak azt tudta róla, hogy ártatlanul rágalmazzák, azt gondosan eltagadta a cseh tudós előtt Klotild, hogy bőven rászolgáltatott az Ítéletre . . . A munkások ügyei vezetőjével ismerkedett meg. Kiszolgált őrmester volt ez egy gyárban olyan raktárnok féle, de innen kilépett és ké­nyelmesen élt a munkások filléreiből. Röpira- tokat irt és azt terjesztette. Az apostol azonnal felismerte Klotildban azt, hogy mennyire hasz­nát veheti a központi intézőség ennek a nőnek, a munkáskérdésben. Ilyen az élet, azok buzgólkodnak a mun­kásokért, kik maguk sohasem dolgoznak, kik dologkerülők. Az igazi munkásoknak nagyobb ellensége ezeknél az izgatóknál nincsen. Ők menekülnének először, ha a munkásokat csak­ugyan elfogná a lázadás dühe. Csöry Miklós hiában beszélt, Péter nem hitte a mondásait. Szerinte Brinzenstein Klotild nagy alakja lesz a történelemnek. Ez a nő egy uj korszak hősnője . . . Annyi igaz, hogy nagy színésznő és bele- ' élte magát abba a kérdésbe, melylyel foglalko­zott, irt levelezett, utazott, buzgolkodott a külön munkáspárt érdekében. A munkás újságba verseket is közölt, melyekben csupa vér csupa balálbörgés, láng­pallos, vérbosszú volt . . . Hatalmasan szavalt, mély csengő baugja gyújtott. Férfias arczvonásai, villogó szemei, merész taglejtése bámulatba ejtették a tömeget. A nemzetközi propaganda külön jutalmakoan is részesítette. Ha egyszer a szószékre lépett, meghalt benne minden nőies, veres baja ilyenkor lebom­lott magától és vállait verte. Minden hajszálát a helyzethez idomította. Beszédje közben mun­kás indulókat énekelt és az egész tömeg szerel­mes lett bele. Játszott a kedélyeken, nem csoda, ha a rajongó Pétert elszéditette. Maga Kasznár Penege Lőrincz uram is takaros személynek tartotta a barczok menyasszonyát és megmoz­dult az ő isztarájkban gyönyörködő szive is. Elkapta a nagyravágyás ördöge Kasznár uramat és titkos kedvet kapott az apostolkodásra. Megfordulhat a világ, ha ő segiti a szocziális­must, a munkások győznek és ő belőle is lehet berczeg, ha nem paraszt király . . . Ebéd előtt a szolgabiró felvette a jegyző­könyvet, melyből kitűnt, hogy csak Brinzen­stein Klotild van a nagy végrehajtó bizottság­ból jelen, az istarájk többi része elszelelt vagy a sárga földig részegen aludta az igazak álmát. Brinzenstein Klotild letartóztatok, de Penege Lőrincz uram jótállására szabadon bocsájtatik s köteles két hétig itt Penege uram udvarában tartózkodni. A jegyzőkönyv aláíratott és bezáratott, azután a szolgabiró mosolyogva zsebébe dugta és következett az ebéd. Peuege Lőrincz uram és Kató leányasz- szony boldogok voltak, a szolgabiró náluk ebédelt. Csak azt sajnálta, hogy ilyeu hamar vége van az isztarájknak és nem jött ki a főispán viczispán. A java borából hozott az asztalra és fekete kávére meghívta Dombor Máté uramat is. A szolgabiró elemében volt és mulattatta Lőrincz bácsit, Klotild kisasszonyt és Kató kis­asszonyt. Brinzenstein Klotild élvezte a jó ebédet s ebéd közben megtáviratozta a központ­nak a ketétleni strájk eredményét s azt, hogy ő két hétre ide internálva van. így került az újságba Kasznár Penege Lőrincz neve is. Csöry Miklós elég élénken

Next

/
Thumbnails
Contents