Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-28 / 30. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 30. sz. Vasárnap, juitíis 28. BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : SISDIÓIj ÍZ" I o- "2" TT Xj KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alkotás-utcza 12 a. Sztfke-hás. Nyár. A nap forrón süt a földre. Az emberek árnyékos fák közé menekülnek, hogy egy kicsit üdüljenek, enyhüljenek. Ékkor látja, érzi az eltikkadt, hogy milyen áldás a fa. Az alföldi róna utszélén ültetett akáczok tövében törölgeti verejtékét az arató, vagy pihen az utas. Egy lomb egy cserje, mit megmoz- dit a szellő, áldás és jótétemény. Hát még a hatalmas törzs, melynek szétnyuló leveles színe alatt valóságos menedékhelyre találunk, valódi gyógyszer. A mi rosszat kilehel az ember azt megtisztítja a falevél és újra egészségesen adja vissza a tüdőnek. És mikor az árnyék után epedünk egy gyászhir terjed el. Megdöbbentő gyász hir, mely fő és székvárosunk kedvezőtlen egészségi viszonyainál fogva félelemmel tölthet el bennünket. Az országos kiállitás, melynek emlékére az ezredév betelésének ünnepén minden gyermeknek kellett volna egy fát ültetni hét ezer nyolez száz huszonhét darab fát pusztítatott el a város ligetben. Hétezer nyolezszáz huszonhét darab fa esett áldozatul sok százezer tüdő kárára. A Buda és Vidéke már akkor midőn a kiállitás helyét keresték kimutatta azt, hogy ezt a városligetben rendezni valóságos vitek. A legtöbb ünnepély központja „A BUDA és VIDÉKÉ“ TÁRCZAJA. Elvek és tövisek. (Regény egy kötetben.) (10) Irta: ERDÉLYI GYULA. Rétyi Autós István barátomnak! Brinzenstein Klotild és Ábor Ábel elhagyták a hajlati füzet és ők is felkeresték az isztarájkot. A volt postamesterné lázban, ‘mámorban látta a népet. Megtagadta a nép a munkát a föld igazságtalan uraitól. Végre valahára látta, hogy forrong, hogy lázad. Soha boldogabbnak nem érezte magát. A Marseillaiset énekelve köszöntött be kasznár Penege Lőrincz uram udvarára. Az egyik becsipett isztarájkos azonnal tánezba forditóttá a forradalom menyasszonyát. Csurom vizig forgatta a garatra jól felöntött nép fia, csak nagy nehezen tudott kibontakozni karjaiból. Egy kicsit letillt pihenni. Kati lányasz- szony hozta a reggelit. Penege Lőrincz uram is eljött hozzá parolázni. Örült a szerencsének, hogy a kisasszonyt házánál tisztelheti. A forradalom menyasszonyát nagyon meglepte az, hogy az isztarájkolt együtt mulat az isztarájkosokkal. Ez a kép nem sikerült. Erősebb színezést várt. Legalább is gúzsba kellett volna kötni a Megjelenik minden vasárnap. Eltfflietéai árak: Egész évre 12 korom., iei 'vre 8 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. S2JE)B.Kí;S2;TÖS£;<3, I. kér., Alkotás-ntcza 12/a. Szöke-káz. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. maga Ő felsége a király és a királyi várpalota. Budának minden helye történelmi emlék, tehát egy ily emlékünnepet itt illett volna rendezni. Tekintsük el a lőjalistáltól és Ítéljünk gazdasági, város fejlesztési szempontokból. Ha a kiállítást Budán az arra különösen alkalmas Lágymányoson rendezik itt egy uj városrész jövőjének teszik le alapját és nem pusztítanak el egy ligetet. A kormány másként döntött és ime áldozatul esik a városliget, mely Pestnek igen nagy kincse. Most már késő a ke- sergós, a bajt mi a pestieket érte csak az enyhítheti, ha minél több jó közlekedés lessz Budára, hogy a legszegényebb ember is meg javíthassa egy hét fáradalma után egészségét, szívjon jó levegőt és egy kis költészetet a fák árnyában. A székes főváros tanácsa és a közönség is kövessen el mindent, hogy a vállalkozásokat könnyítse. A társadalomnak segélyére kell sietni a hatóságnak s közös erővel emeljék Budát és szaporítsák itt mielőbb a jó közlekedést. Nekünk még sok ezer fánk van, a melyek alatt pihenhet üdülhet az adófizető polgár. Rémi Róbert indítványa a budakeszi erdőnek népligetté való alakítása tárgyában nem csak fontos, de a mi a végrehajtást illeti sürgős természetű. Kérjük a tanácsot, hogy ezt a tárgyat a nyári szünet után terjeszsze jól elkészítve a közgyűlés elé. A népligeteket; befásitott tereket szaporítani kell, hiszen legnagyobb javunk az egészség. Ez alkalommal azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a „Buda és Vidéke“ indítványozta legelőször a Margitszigetnek országos sorsjáték utján való megvételét. Örülünk, hogy egy vármegye zöld asztalától mint egy viszhang képpen kerül ki rokon alakban az indítvány : Vegye meg a nemzet a fővárosnak a M a r g i t-s z i g e t e t. Szeretnénk ha Pest-vármegye is magáévá tenné az eszmét és átiratokban szóllitaná fel a vármegyéket, hogy a nemzeti ajándék létesüljön és pedig mielőbb. Meg vagyunk róla győződve, hogy ezt az indítványt felkarolják a megyék és egyesek és a Margit-sziget továbbra is üdülőhelye marad nem csak a fővárosnak, de az egész nemzetnek. A vidéket érdekli az, hogy a székes főváros egészséges legyen. Menynyi családnak van itt gyermeke, hányán jönnek fel évenkint, hogy itt ügyeiket elvégezzék vagy időt tölcsenek. A főváros szépsége és egészsége nemzeti érdek. A megyék hozzászólása Budának is használni fog, mert a törvényhozás figyelme felénk fordul. A fő- és székvárosnak ez a szép része is szépülni fog. Magunk, köreink, vagyonosaink és a hatóság is többet teszünk, ha országos lelkesedést és mozgalmat látunk. E. Gy. munkaadót és az orgiát maga rendezte volna a nagybizottság. A kávét és a kalácsot jóízűen fogyasztotta. Ezzel is gyengíti a tőkét. A vajat szo- cziális mohósággal kente a kalácsra. Megismételte a kávét is. Kati leányasszony tudakolta a fővárosi hireket, kérdezősködött a színházakról. Brinzenstein Klotild nem járt színházba, ő az élet színpadán készíti elő a nagy drámát, mely kiegyenlít minden ellentétet. A drámában nem színészek, nem színésznők, de a nép apostolai lépnek fel. A zene ágyudörej és halálhörgés. — Jön a szolgabiró! ezzel a szóval vágtatott be a küldött szolgagyerek és nemsokára csakugyan berobogott a szolgabiró kocsija és utánna a csendőrség. — Az első jelenet . . . szónokolta Brinzenstein Klotild. Meg lehet lőni is fognak, őt letartóztatják és a vértanuság koszorúja ékesíti a homlokát. Káva Ferkét a felesége hazaránczigálta. A próféta élethűen adta a holt részeget és tűrte, hogy lódítja hátba az élete párja. Maga nógatta, hogy jobban, had lássák, hogy ő csak az erőszaknak engedve hagyta el a pártkaszával testvéreit, kivel eddig együtt vé- rezett. A szolgabirót látva kasznár Penege Lőrincz és Kati kisasszony a kocsijához siettek és ékesen üdvözölték a tekintetes urat ezen a szép isztarájkos napon. karját Ábor Ábel "’.aczosan várta a hatalom Brinzenstein Klotild karjába fűzte és közbeavatkozását. A szolgabiró eloszlásra szólította fel a sztrájkolókat. Az isztarájk azonban jó részben nem volt oszlóképes, miután a sárga földig bereggelizett és mozdulatlanul hevert az anyaföldön, mely mindnyájunké ... A föld, a föld és az Isten mindnyájunké, ezt kiáltotta Ábor Ábel. A szolgabiró Ábor Ábel felé fordult s meglátta az idegen kisasszonyt is. A helyzetet azonnal felismerte. Más ember azonnal letartóztatta és eltolonczoltatta volna a forradalom menyasszonyát, de ő nem akart a nevetséges körülmények között nevetségesebb lenni. Tréfásan intézte el a dolgot. Jó humoru ember volt. A kisasszonyt ismerte. Jó barátja volt Dombor Péternek, az ideális szocziálistá- nak. Járásában szerették, mert ő is szerette a népet. Arra törekedett, hogy a nép, a munkások munkát kapjanak. Az ő községeiben a szegény-ügy is rendben volt. génységet, nem várta, hogy dúljanak hozzá, ő kereste fel volt. A kisasszony felsült. Nem lehetett vértanú. A központba nem mehetett a forradalom kitörését és a mártirságot jelző távirat. A mulatságos isztarájkon mosolygott. Penege uram hiúságát ismerte, Kati lányaszony- ról is tudta, hogy kicsoda, A csendőröket viszÉszrevette a sze- alamizsnáért for- azt a kinek baja
