Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1895-07-21 / 29. szám

Budapest 1895. (5.)

BUDA és VIDÉKÉ

Julius 21.

és intézkedett, hogy azonnal hozzá fogjanak a további lépésekhez. Rénai Róbert közelebb telket vásárolt a Sasadon és ott építeni szándékozik, a minek a Sasadiak nagyon örülnek.

— Tisztelgés a kereskedelmi miniszternél. Folyó hó 11-én Gyulai Pál főrendiházi tag s egyetemi tanár vezetése alatt Badics János szigetmonostori, Csuhák József kisoroszi, D u m t s a Gyula pócsmegyeri, Kormos Ödön dunabogdányi és Nyáry József tótfalusi jegyzők, községeik képviseletében Dániel Ernő m. kir. kereskedelemügyi miniszternél küldöttségileg tisztelegtek oly czélból, hogy a szentendrei viczinális vasút Visegrádig kiépíttethessék. A küldöttséget a miniszter kegyes jóindulattal fogadta és megígérte pártfogását- Megjegyezte, hogy az építkezés megkezdhetésére nézve az engedélyt korábbi kérelmezés alapján I r s a y urnák már megadta. A tisztelgők zajos „éljen“-zéssel távoztak. Midőn ezt rövidesen regisztráljuk, nem mulaszthatjuk el annak megjegyzését, hogy mennyire dicséretes az illető községi jegyző urak meleg érdeklődése a vezetésükre bízott községek ez iigybeni felkarolása iránt. Ennyi jóakaratnak kell, hogy eredménye legyen.

— József főherczeg Ö fensége tulajdonát képező pilis-csabai uradalom megcsappant a Margitszigettel. Nyolcz millió forintnyi vételáron megvette azt a kis paradicsomot egy, erre a czélra alakult belga részvény-társaság. A mit mi négy millió forintért meg nem vettünk, megvették a belgák nyolcz millió forintért! — Ez alkalommal talán nem érdektelen megemlíteni, hogy azért maradt még birtoka József főherczeg Ö fenségének a régi pilisi vármegye területén. A pilis-csabai uradalom, melyhez Pilis-Csaba, Üröm és Borosjenő községek tartoznak, mintegy 2628 holdnyi kiterjedésű és a melynek kataszteri tiszta jövedelme 397 frt 85 kr tesz, összes adóterhe mintegy 1973 frt 55 kr. Esik tehát egy-egy holdra circa 86 kr adó, vagyis a kataszteri tiszta jövedelem minden forintja után körülbelül 50 kr. Ez nem kedvezőtlen állapot, ha tekintetbe vesszük, hogy a birtok legnagyobb része erdő (2300 hold) és legelő (192) hold. A többi szántó föld és rét. — Az ürömi birtok majd 52, a csabai közel 50, a borosjenői azonban C3ak mintegy 45°/0 évi adóval van terhelve a kataszteri tiszta jövedelmet véve a számítás alapjául.

— Halálozás. Major Imre a m. kir. államnyomda tisztviselője a múlt héten váratlanul és hirtelen meghalt. A sok mende-monda a rendőrség beavatkozását vonta maga után, s igy a már megholtat felbontás végett a törvény- széki bonczoló terembe szállították. Az orvosok megállapították a természetes halált, és hogy szív- szélhüdés érte. Major Imre a m. kir. államnyomdának egyik igen képzett tisztviselője volt, úgy hivatalnok társai, mint a hozzá osztott személyzet tisztelte és szerette, és ki is érdemelte azt. Temetése nagy részvét mellett történt, a ref. egyház szertartása szerint. A hivatalnokikar Vavra Nándor számvivő vezetése mellett vett részt a végtisztességen, de az osztályához tartozó személyzet is megjelent, úgy hogy az I. kér. Vár, uri-utcza 72. sz. a. levő gyászház udvara teljesen megtelt. A koporsót szebb- nél-szebb koszorúk borították, a melyek között ott volt a m. kir. államnyomda tisztviselőinek fehér szalagos koszorúja és a személyzet által adott koszorú lilaszin szalagján ezzel a felírással : „Szeretett művezetőnknek, tiszteletünk jeléül.“ Az elhangzott szép gyászbeszéd és ima után, a koporsót négyesfogatu gyászkocsira tették, s megindult a menet a farkasvölgyi temető felé kisérve az elhunyt szeretteitől és a jó barátoktól. Nyugodjék békén! A család ez alkalomból a következő gyász jelentés adta ki: Major Imréné szül. Fekete Julia, mint neje, Leksza Károlyné szül. Major Ludovika, özy. Scheidl Ferenczné szül. Major Berta, Major Gyula és Major Árpád, mint testvérek úgy a maguk valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik felejthetetlen férj és testvér Nemes Major Imre, m. kir.

államnyomdai tisztviselőnek folyó évi julius hó I

14-én, életének 63-ik és boldog házasságának j 26-ik évében történt gyászos elhunytát. A bol- dogultnak holt tetemei folyó évi julius hó 18-án, délutáni 4 órakor fognak a gyászházban: I. kér. Vár, Uri-utcza 72. sz. alatt a református hitvallás szertartása szerint megáldatni és a farkasréti temetőben örök nyugalomra tétetni. Áldás és béke az elhunyt porai felett!

— Árvák mulatsága. A székes fővárosi „Mayer-árvaház“ növendékei e hó 18-án kedélyes mulatságot tartottak a budai hegyek közt. Evenkint meg-megemlékezik a főváros hatósága az árvákról ; 50 frtot juttatott az idén és az árvaháznak, hogy abból az árvák meg- vendégeltessenek. — gyönyörű idő kedvezett a kirándulóknak, kiket a fogaskerekű vasút igazgatósága ingyen szállított fel a Széchenyi-hegyre. Vig kedvvel dalolva járták be az árvák a | délelőtt folyamán a regényes fekvésű Farkas- völgyet, innen Fill Mihálynak a „Nomafá„-hoz czimzett vendéglőjébe tértek, hol pompásan terített asztal várta az árvákat. A jóízűen elköltött ebéd után megeredt a dal kezdetűket vették a különböző társasjátékok. A 62 árva a késő esti órákbau tért haza a legvidámabb kedvvel. — A kiráudulók örömét emelte Kerts- cher István, árvaházi ur, elnök megjelenése, ki az árvák ügyét melegen szivén hordja s ez uttat is 10 írttal járult az ünnep költségeihez. Elismerés illeti a „Normafa“ -vendéglősit is, ki valóban Ízletes étellel és itallal látta el a kiránduló árvákat.

— Halálozás. Horn Yilmosné urhölgy meghalt. Nagy részvéttel temették el. A megboldogult kitűnő nő és jó hitves volt. A mélyen szomorodott férjet vigasztalja az a tisztelet, melyben az elköltözött részesült.

— Krisztinavárosi színkör. Kre- csányi ismét meglepte a budaiakat és akármely elsőrangú színház díszére váló módon mutatta be a „Varázs fátyolt“, nem kiméivé költséget, teljesen újdonatúj kiállítást teremtett. Minden csillogott, fény lett, mindjárt az első kép az „Idyli táj“ lepte meg a közönséget, mely a tündérek birodalmával csak fokozódott és az egymásután következett képek a csín, a rend tekintetébe semmi kívánnivalót ' sem hagytak hátra, a jelmezek mind újak, meglepő csinosak voltak. A vándor díszlet pedig, különösen Budapest látképével szinte elragadta a maga hűségével és művészi kivitelével a közönséget és a felhangzó tapsok összevegyültek a Rákóczi- induló accordjaival. Krecsányit a közönség szűnni nem akaró tapsokkal háromszor hívta ki. Igazán meleg pártolást érdemel a közönség kedvét ily módon kereső szinigazgató. Az előadás méltó volt a kerethez. Kápolna J. (Zelia) mindvégig nemes gyengédséggel játszott, szinte természetesnek látszott, hogy nem e földre való, Reviczky E. (Margit) helyrevaló korcsmárosné, nagyon ügyesen mozgott, Berzsenyi J. (Sibilla) rövid szerepében sok tapsott szerzett. Joanovics Jenő (Albert), Szathmáry (Plüsch) szokott módon tölték be szerepüket, Kovács M. (Muff Ádám) ismét előrukkolt egy pár talpraesett couplettel. A közönség alig akart elállni az újrázástól; kihívás, taps minden kép után bőven volt, sőt nyílt jelenetben is részesült e kitüntetésben Kápolnay, Reviczky, Kovács és Szathmáry többször. Ügyesen és összevágóan tánczolta a karszemélyzet virágjelmezben a rózsák tánczát. Közönség meglehetős szép számmal volt és egy pillanatra sem lankadt a kedve, miről tanúságot tett a szüntelen felhangzó tapsvihar. Még egyszer melegen ajánljuk a buzgó igazgató pártolását, ki semmi fáradtságot, semmi költséget nem kiméivé a legkényesebb igényeket is kielégítő minta előadást teremtett, felhasználva a színkör minden zugát, udvarát és tüzbe vitte testtel-lélekkel küzdő gárdáját. A megelégedés teljes volt és a közönségből nem egy fog visszatérni gyönyörködni a „Varázs fátyol“ tündérképeiben. Mint halljuk Krecsányi többször fogja ismételni a darabot.

— Ó-budai színkör« Csupa ür'^ély, csupa vendég és jutalomjáték. Zsúfolt és tele ház, taps és virág, ez a szignaturája a Hal may színtársulatának, a mely oly méltóképen teszi meg kötelességét, nemcsak az O-budaiak gyönyörűségére, de a Margit-szigeten nyaralók

élvezésére is. „Az arany ember“ Noémi szerepében lépett fel Szohner Olga k. a a színművészeti akadémiának az az első rendű tagja, a ki játékával, közvetlenségével már előzetesen is meghódította a közönséget. Szohner Olga úgy mozog a fzinpadon, mint a ki teljes tudatában van annak, hogy oda termett, és a kinek műveltsége, tanulmánya, temperamentuma a deszkákra predestinálják. A mint tudjuk ő lesz H a 1 m a y színtársulatának első naivája, a midőn a színkör bezártával Szabadkára megy a színtársulat. Szép és nagyjövőjü színésznőt kapott benne a társulat, és csak gratulálhatunk az igazgatónak ehez az öntudatos színésznőhöz, ki minden körülmények között a vidéknek mostanában nemcsak első naivája, de hónapok mu’va első művésznőjévé is kiküzdheti fel magát. Julius hó 16-án „A dolovai nábob* leánya került színre Hídvégi Ernő jutalom játékául, s a jutalmazott mellett szívességből felléptek H a- tala Györgyike k. a., S z o h n e r Olga k. a., H e ttey Nándor, Nagy Kálmán, Fejér Dezső és Szentes János urak. Az előadás pompás, a jókedv a tetőponton volt. A két női szerepben Szohner Olga és Ha tál a Györgyike kisasszony ok brillíroztak.*) Mindketten a közönség zajos tetszés nyilatkozatai és sűrű tapsai között játszottak igazi műélvezetet szerezve annak a nagy közönségnek, a mely zsúfoltan töltötte be a szinkört. A vendégszereplő urak derekasan igyekeztek, hogy e két hivatott művésznő mellett megállják helyüket. Hídvégi Ernő Tarján szerepében igen jó alakítást nyújtott, a közönség rokonszenvének egész mélyével árasztotta el. Végül be kell tetőznünk az elmúlt hetet „Rip van Winkle“ előadásával, a mely a III. kér. iparos ifjúsága egyletének felsegélyezésére kerüít színre. No ezen az előadáson a viharos éljenzés és taps mellett hüllőit ám a virág is özönnel. Ferenczi játszotta a czimszerepet, és elég annyit mondanunk, hogy a ki őt egyszer látta, tudja értékét is a színművészet terén. Vele játszott Halmayné és Pogány Janka a közönségnek e két kedvencze. Az előadás egyike volt a legjobbaknak, s ez alkalommal ott volt a kerület képviselője Horváth Gyula is ki a legkészségesebben hozzájárult a teleház viharos tapsaihoz. Szívből örülünk úgy H a 1 m a y igazgató, mint a társulat tagjai és a vendégművészek sikereinek.

— Budakeszi színkör. Fekete Béla szinigazgató beváltotta szavát, s a legérdekesebb műsort állította elő a múlt héten. Volt dráma, Operette és népszínmű, valamennyi a leggondosabb előadásban. Előadták az „Éjjel az erdőn“ Rákosi népszínművét; „A dolovai nábob leányát“ Herczegtől; A „czigányt“ Szigligetitől; „A nebánts virágot“ fényes kiállításban; továbbá „A tiszturak a zárdában“, és „A szókimondó asz- szonyságot*. Mindezeket a darabokat igen jó előadásban mutatta be a színtársulat, úgy hogy a közönség teljes megelégedéssel hagyta el a szinkört. Különösen kitűnik maga az igazgató Fekete Béla és neje, kik minden alkalommal fényes sikert aratnak, mellettük osztoznak a tetszésben: Völgyiné Teleki Nelli; K. Zádor Róza; P Laky E. Ko r onk ay Róza. A férfiak közül: Deréki, Demény, Takács, Sarkadi, Sárközi, a kik mindenkor sűrű tapsokban részesülnek. A közöny még mindig tart, s az itt nyaralók sem viseltetnek valami jóindulattal és pártfogással a színtársulat iránt, el annyira, hogy az igazgató kénytelen volt a belépti jegyek árát leszállítani. Az igazgató törekvése, és legjobb szándéka a közönség tetszését és müizlését kielégíteni: hiú remény! ha csak ezután megnem változik a helyzet : úgy annak a lelkes csapatnak tovább kell vándorolnia, hogy édes hazánk nyelvén tovább hangozzék a szó, a dal.

— A krisztinavárosi színkör heti műsora. Hétfő: „A varázsfátyol“ ; Kedd : „Párisi élet“; Szerda: Ugyanez. Csütörtök: „Mi történt az éjjel?“; Péntek: „A varázsfátyol“, Szombat: Ugyanez. Vasárnap: „Viola, az alföldi haramia*.

*) Hatala Györgyike kis szerepében is művésznőt mutatott be, jövöjéhez nagy reményeket füzünk és szeretnénk itt a budai oldalon nagyobb szerepben látni.