Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-07-14 / 28. szám
Budapest 1895. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Julius 14. Turisták a Dobogón. Rovat vezetőnk figyelmét egészen kikerülte, hogy magyar turista egyesület a közeli hegyvidék egyik legszebb és legérdekesebb részére a Dobogókőre rendez kirándulást; ha nem kérhettük fel t. olvasóinkat, hogy ezen élvezetes kiránduláshoz csatlakozzanak, legalább elmondjuk röviden annak lefolyását. A kirándulásra tömegesen jelentkeztek és pedig részben úgy, hogy Dr. Marinovich Imre egyesületi titkár vezetése alatt a tulajdonképéni kirándulási nap előtti délután indulnak, részben- és itt a nők is nagyszámmal voltak képviselve — úgy, hogy csak a kirándulás napján reggel 6 órakor indulnak ifj. Ferenczy Károly egyesületi gazda vezetése alattt. A délután indulók csapata 12 tagból állott, bár többen jelentkeztek, de a felhős idő sokat visszatartott, az elindulok azonban a legjobb reményekkel indultak útnak — folyó hó 6-án — délután 4 óra 35 perczkor a m. p, v. nyug. pályahazából Nagymarosra, honnan gyalogszerrel folytatták útjukat a dömösi átkelésig, hol révre szállva átkeltek a Duna jobb partján fekvő Dömösre innen ismét csak gyalog szerrel Pilis-Marothra vonultak, hol az éjjelt is töltötték. Pilis-Marothon az egyesületnek több tagja vau, kiknek egy küldöttsége a község határán fogadta az érkezőket, de este 8 óra után volt már az idő mikor a jó kedvű társaság a pilis- marothi nagyvendéglőben a terített asztal körül megtelepedett. A pilis-marothi tagtársak nem csak azt tudták, hogy a társaság éjjeli szálláson itt marad, hanem tudták azt is, hogy körülbelől hány — rendesen éhes — turista ellátásáról kell gondoskodni, meg is tették ez iránt a rendelkezést a nagyvendéglő vezetőjenél és tekintettel az ottani meglehetősen olcsó viszonyokra akként rendelkeztek, hogy a vacsora fejenként — ital nélkül — egy forintba kerüljön, mit a kiránduló csapat is tudott és ennek fejében számított a jó vacsorára, a vendéglős ur azonban nem egészen állott a helyzeti magaslatán, a mennyiben az egy írtért borjú pecsenyén és túrós haluskán túl semmit nem adott. Igaz, hogy ez jó volt, de hát nincsen Budapesten olyan vendéglő a hol ezt hasonló összegért és legalább is olyan jól ki nem állítják. Megtörtént azonban még az is, hogy egyesek nem számítják a borjú húst kedvencz ételeik közé de a vendéglős ur kijelentette, hogy ő az egy forintért egyebet nem adhat, de sőt felül fizetés mellett sem ad mást, mert ő a turistáknak ezt szánta, tehát egyék a mit ő az asztalra hoz, voltak is turisták, kik a saját táskájukhoz folyamodtak, de az egy forintot fizették. Az éjjeli szállásról — bár a községben ilyen kapható lett volna — a vendéglős ur olvképen gondoskodott, hogy a vendéglő egy tágas szobájában, melyet a falubeli polgárság tánczteremként használ, de a mely talán évenként egyszer lát seprőt — a fal körül zsúp szalmát rakatott, a mi még a legigénytelenebb turista igényeket sem elégíthette ki, igaz hogy az éjjeli szállásért együttesen aLg nehány forintot számított, de az elégedetlent még is a vendéglős ur adta és egész viselkedésével gazdag érdemeket szerzett arra, hogy a Pilis-Marothra vetődő turisták jövőben nem őt, hanem a községben levő másik vendéglőst keressék fel. A kényelmetlen éjjeli szállást a turisták reggel már 4 órakor elhagyták és a malompatak kies völgyén indultak fel a Dobogókőre, az ide vezető ut egy erdős hegyek által határolt szűk völgyben vonul kevés emlékedéssel felfelé, es bár rendes közlekedésre nem szolgál, az uradalom által a legjobb karban van tartva, igy haladt a társaság a csörgedező patak mentén felfelé jó darabig, mig egyszer a patak völgyétől eltérve a Maroth gerinczre jutott, olyan szép bükkös erdőbe, hogy ennél szebbet maga a képzelet sem teremthet, de útközben kellemetlen vendég lepte meg a társaságot, mert a felszaporodott felhőzet nem bírta el terhét és megeredtek az egeknek csatornái, és mert az eső szünetet tartani nem akart a társaság már közel két órát ázva a Dobogókő alatt levő Mexikóhoz vonult ; a terv ugyanis úgy volt kidolgozva, hogy a társaság a Dobogókőre m gy, itt a magával hozott villás reggelit elfogyasztja és ebédre megy a Mexikóba, hol az erdővédő neje mindent elkövet arra nézve, hogy a turistáknak az ő szakácstudománya ellen szava ne legyen, de a folytonosan nagyobb arányokat öltő esőzés alatt ez a terv úgy módosult, hogy nem Dobogókő és Mexikó, hanem Mexikó és azután a Dobogókő. Mexikóra megérkezve megkezdődött a szárítás és felcsillant a jó kedv, senki nem gondolt a jó időre csak a reggel indulókra, de ezekre is csak úgy, hogy „van eszük és nem indulnak el ilyen időben“ E közben azonban ko«si áll meg az erdők közepébe rejtett és vakító fehérre meszelt tanyai ház előtt és abból őt teljesen átázott — reggel indult — turista lép ki nagy „éljen“ riadalom között, mimég jobban felvidította a társaságot és olyan zajosan vigadott minden más világi zajtól távol, hogy észre sem vette az idő röpülését de szívesen fogadta a jelentést, hogy az „ebéd ké3z“. Ezen az ebéden nem csak a gazdasszony müértő keze látszott meg, hanem a pusztai élet is: gulyás leves, kirántott csirke, túrós csusza. A legjobb étlap mit ellőállitani lehet, e mellett kellő gondoskodás borról, sörről sőt még fekete kávéról is, a lukullusi ebéd után jött a leszámolás, minden turista fizetett egyenként és minden fogyazott dolgot, még a vizes ruhákkal megcsufolt fehér fal helyreállítási költségeit is beleszámítva egy egész forintot és 30 krt, de az eső még mindig nem hagyott alább, igy lekellett mondani a Dobogókőre való jutásról és szakadó esőben indult a társaság Visegrádra, hol a Dunán átkelve Nagymaroson vonatra ült és oly egyhangú megállapodással jött vissza a fővárosba, hogy ezt a kirándulást megismételi, de megtoldja azzal, hogy a Dobogó köre elmegy, a pilis-marothi nagyvendéglőbe azonban nem megy és a megismételt kirándulásra a vezető nem az esőnek ellentálló ruházatokról, de lehetőleg esőmentes időről fog gondoskodni, az azonban a közeli hetekben nem történhet meg, mert a kirándulási terv már hozszabb időre meg van állapítva, igy ma is indult egy társaság Dőri Gyula egyesületi ellenőr vezetése alatt a Dömös felett büszkélkedő Prédikáló székre, mig a délutáni kirándulók Maurer Rezső egyesületi tag vezetése alatt délután 3 órakor indulnak a fogaskerekű vasút városmajori állomásáról a Sváb hegyre, innen a Normafa érintésével Makkos Máriára, majd Budakeszre, vissza a Szép Juhásznéhoz és innen a Zugligetbe; de sokkal érdekesebb lesz ennél a jövő vasárnap (21-én) rendezendő kirándulás a Csóványosra és hideghegyre. Ezen kirándulást Jász Géza vezeti. Indulás julius 20-án délután 6 óra 30 perczkor a m. á. v. nyug. pályaházából Verő- czére, innen reggel kocsin Szokolya-hutára, onnau gyalog és a Fultánkereszt érintésével a Csóványos csúcsára, majd a Nagyhideghegyre és a Magas Tax erdeilakhoz, innen vissza Verő- czére vasúti jegy oda s vissza 1 frt, gyalogolás nyolcz óra, további felvilágosítást az érdeklődők ha nem tagok is az egyesület helyiségében nyerhetnek (IV. kér. Rozsa-tér 5 sz.) hol a hivatalos órák szerdán és szombaton, úgy minden kirándulást megelőző napon mindenkor délután 3—6 óra közt tartatnak. Egy év a borosjenőí közéletből. (Folyt, és Vége.) XV. Községi közigazgatás. Az elöljáróság ügyforgalma a lefolyt évben következő volt: Beérkezett összesen 1170 köz- igazgatási és 316 kézbesítési ügydarab. A kézbesítési ügyek természete is már olyan, hogy azok halasztást vagy mulasztást nem tűrnek, s igy okvetlen elintézendők voltak, de a közigazgatási ügyekre ez nem áll; hogy ezekből mennyi maradt elintézetlenül az év végéig, azt határozottan megállapítani nem lehet, mert sem az iktatókönyv illető rovata pontosan kitöltve sem az 1894. évi tárgyiratokon az elintézés ténye rendesen feljegyezve nincsen,^postakönyv szerint elküldetett 754 levél és 51 értékküldemény. T. közgyűlés! Jelentésemben igyekeztem hű képét adni annak az egy évnek, melyet immár elmúltnak mondunk. Megmutattam az éremnek mindkét oldalát, feltüntettem, a fényt és árnyat egyaránt úgy, a hogy az módomban állott; az egészséges rész mellett nem hagytam leplezetlenül a beteg, a senyvedő tagot sem J Mindazonálral tény az, hogy nem olyan sötét az árnyék mint a hogy sokan gondolják és azok a bizonyos ázsiai állapotok nem olyan kétségbeejtők, hogy azokon kis jóakarattal segíteni nem lehetne, — mert semmi sem szokott kivihetetlen lenni; kövessük előde:nk erényeit ugyan, de feledjük és kerüljük azok — bűneit! Midőn tehát a községi képviselő urakat arra kérném, hogy közbenjárásukkal az elöljáróságot működésében támogatni s a közgyűléseken megjelenve, a tanácskozásban tapasztalataikkal a község javát mindenkor előmozdítani tartsák legszentebb polgári tisztségöknek, egyben kérem a t. közgyűlést ezen jelentésem szives tudomásul vételére. Maradván egyebekben a község közönségének. Borosjenőn, 1895. évi ápril hó 18-án, szolgálatkész hive Navarra József, községi jegyző. * íme az első, nyilvános, a közönség tájékoztatására kidolgozott évi jelentés egy buda- vidéki község életéből. Ilyet és hasonlót vártunk már régóta a többi községektől; de hasztalanul! Nem-e szebb a tavaszi nap verőfénye, mint a ködös, homályos téli idő ? Nem-e dicsőbb tiszta bort mérni, mint a zavarosban halászgatni ? Zsákban macskát árulni nem szokott feladata lenni a községekelőljáróinak, és a községi közéletnek nyilvánosságra hozatala csak jótékony hatással lehet egyesekre ép úgy, mint a nagy közönségre. Még az ország ügyeit vezető nagyjaink jó része is csak rossz híréről ösmeri a községi adminisztrácziót, s hogy ezeket is, meg a közlakosságot is megnyugtassák, arra való a nyilvánosság, arra alkalmas a mi lapunk is. Sajnáljuk, hogy a közölt jelentés nem teljes, hogy abban a kikerülhetetlen statisztikai adatok bővebb feltárását mellőzve látjuk, de mentségül elfogadható a kezdet nehézsége és hogy a jelentést tevő jegyző csak rövid, alig néhány hónapos ott időzése alatt szerzett tapasztalatainál többet nem nyújthatott. A többi községeken van most a sor, jobbat, teljesebbet, tökéletesebbet szolgáltatni az olvasó közönségnek, mely barátja szokott lenni a világosságnak. És hát miért ne legyen világosság ? A „Buda és Vidéke“ mindenkor készséggel kínálkozott arra, hogy a budavidéki községek érdekeit felkarolja, ügyeit kellő világlatba helyezze, hogy a községek szószólója és híreinek közlönye legyen. Mindezt eddig is tettük s a jövőben is megtenni soha el nem mulasztandjuk. És mindezekért csak pártolást, szellemi és anyagi támogatást kérünk. A vármegye számvevősége nem tehet kifogást az elleu sem, hogyha a község, mint jogi személy is járatja lapunkat; 6 frt pedig, édes kis rubrikát tesz egy-egy község évi költségvetésében. Lapunk azonkívül még a községi élet minden egyéb kívánalmainak közlésére is alkalmas. Hirdetmények, felhívások és ajánlatok közlése, községi határozatok és végzések közhírré tétele és a közigazgatási szakba vágó eszmecserék folytatása is bő teret talál lapunkban. Különösen a községi és körjegyző urakat kérjük arra, hogy a „Buda és Vidéke“ érdekében közben járásukkal támogatni szíveskedjenek. Erdélyi Gyula szerkesztő, megyei tb. aljegyző. Iparszak-iskola Budán, A budai városrész tanintézeteinek száma örvendetes gyarapodást mutatott fel mikor 1891 nyarán az államilag segélyezett mechanikai tanműhely az Alkotás u. 16. sz. a. levő jelenlegi helyiségeibe átköltözött. Az intézet 1884- ben alapittatott azon czélból, hogy Magyar-