Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-05-12 / 19. szám
Budapest, 1895. IV. évfolyam 19. sz. Vasárnap, május 12. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSAD ALMI HETILAP. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK KÖZLÖNYE. Szerkeszti : KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér. Alhotás-utcaa 12 a. Sztíke-háa. ZEDÉL “5T I _________________________ Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. G-TIJL .A.. ísz;b;b.k:e;sz;tóss.í;cí, I. kér., Alkotás utoza 12/a. Szőke-lián. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Harez az egyetemért. Budának az ország ifjúsága érdekében történt komoly fellépése, önzetlen törekvései a többi kerületek önzését szólaltatják meg és kitört a harez az egyetemért. Az eszmék helyett a kenyér kérdése kerül felszinre. Az előcsatározás azt mutatja, hogy a harez a székes főváros összes vonalain, tehát valamennyi kerületben szóban és tentában fog folyni. Az érveket, az igazságot nem mindenki használja fegyvernemül, de annál inkább igyekeznek kiaknázni az összeköttetéseket és befolyásokat. Mi budaiak legtöbbet beszélhetünk elhagyottságunkról, elpusztult szőllőink- ről, elhanyagolt ügyeinkről, árvaságunkról s erről beszélünk is. A „Buda és Vidéke“ nyilvántartja mindezt, nyilvántartják lelkes törvényhatósági képviselőink, sőt országos képviselőink, egyeseink és egyesületeink. Kötetekre menő panaszkönyvre terjedhetne Buda sérelmeinek csak iktatókönyve. Beszélhetnénk sok mindenről, | bűnökről, mulasztásokról. Szóba hozhatnánk ismét a kiállítást, mely a budai oldalon fejlesztett volna és oda át rombol. Hivatkozhatunk eddig megjelent évfolyamainkra, melyek mindegyik számában jogos részben ugyan elintézett, de nagyobb részben el nem intézett panaszok vannak megirva Ezeket azonban az eszmék magasabb szempontjára emelkedve nem keverhetjük össze az egyetem áthelyezésének kérdésével. Az összes kerületek között mi vagyunk legjobban ráutalva, hogy a kenyér kérdéséről beszéljünk minden ügyünknél, de az egyetem kérdésének nem ez a súlypontja. Igaz hogy várhatunk méltányosságot is — az előzmények és példák folytán is, de e méltányosság csekély érv a haza, az ifjúság érdekével szemben. Tekintélyes szakférfiak, az egyetem rektora, egyetemi tanárok mondták el már nézeteiket lapunkban. Olyan férfiak, kiknek véleménye mindenesetre irányadó és a kiket meg kell kérdezni. Úgy vagyok meggyőződve, hogy az egyetem elhelyezése nem arra való, hogy azzal bizonyos érdemeket jutalmazzanak vagy egyes városrészt kötelezzenek le. Erről csak úgy megvagyok győződve, mint a mily bizonyos az, hogy Wlas- s i c s Gyula, a közoktatás minisztere legjobb meggyőződése szerint fog cselekedni. Sem korteskedós, sem rábeszélés nem befolyásolhatják a. miniszter urat, hanem csakis a jól értelmezett igazságosság. Az egyetem a székes fővárosban van, itt is kell lenni, nem az a kérdés tehát hogy hol gazdagodhatnak ebből az üzletemberek, hanem hol nem satnyul el az ifjúság ? A magyar ifjúság testi és szellemi neveléséről van szó. Bármely világváros, bármely törvényhozás Buda mellett döntene, mert az ifjúság legnagyobb kincse és elsőrangú szükséglete a testi és szellemi egészség. Éhez nem kell kommentár, hogy Buda sokkal egészségesebb a testvér főváros egyéb kerületeinél, hiszen a ki teheti itt nyaral, ide vándorol ki tüdejét edzeni. Ilyen Buda minden árvasága, minden elhanyagoltsága daczára. „A BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. A nőkhöz. Bujdosva gyermekével az Anya A vad poroszlók vérszomja elől, Midőn a pusztán már leomlana, Aléltan sorsa szörnyű terhitől: Angyal jőve, segítni elhagyottan, A roskadót szárnyára venni fel ; Mert mást ki gyámol, nem vész gyámolatlan, És anyaszívhez az Isten közel. Nők, nyomorúk s szegények gyámjai! Ti védjetek, kit bú s gond gyilka üldöz. Jót téve jut a nőszív anyai Fájdalmak nélkül anyai gyönyörhöz. Mind gyermek a boldogtalan, — de nincs Boldog, csak a ki őket boldogitja. Oh nő, segélve ha megtörsz, tekints Az égre: az szárnyat tűz vállaidra ! Bartók Bajos. Az irodalom bajai. (Nyilt levelek Wlassics Gyulához a közoktatás miniszteréhez Erdélyi Gyulától.) (Folyt, és vége.) Mélyen tisztelt barátom ! Régebben csak az lehetett hírlapíró, kinek mint írónak a képességei megnyilatkoztak. Ma előbb czimszalag iró, korrektor, kifutó, azután rovatvezető bábjain át fejlődik ki Íróvá a hírlapírói ügyesség. Megütik a nagy dobot és ott a varottas a közönség nyakán. i A közönség kényelmes, sem az irodalmi | sem a színpadi terméket nem bírálja önállóan, ízlése olyan hipnotikus álom-féle, a hipnotizáló pedig a sajtó. íme itt van az irodalmi nevelés hiányzásának eredménye. Hirlapiró kamara nélkül tovább folyik ez az orgia. Állítsunk hirlapiró kamarákat. Irodalmi osztályodra sulyosodnék ez a feladat. E duvadak között a szépirodalom csak napi szép irodalom. Nem poezis, hanem aktuális. Uralkodás, de nem irás. Náthás az Ízlés. Az irás ma ügyesség nem költészet, nem művészet. A mai irodalom termékeit rövid lélegzet jellemzi. Napi fogyasztásra szánt czikkek csak. A „Magyar Szemle“ bővebben és határozottabban sokkal korábban beszélt erről mint Gyulai Pál. Nagy elégtételünkre szolgál, hogy Gyulai Pál elfogadta a mi tételünket és törvényünket. Sajnáljuk, hogy a gyermeket nem nevezte meg a maga nevén. A rövid lélegzet oka, hogy az Íróknak nincs tartalma, nincs mondani valója. A főváros közhelyein és a boulevardokon nőnek fel. A mi fővárosunkat pedig azzal, hogy magyar típusa van senki nem vádolhatja. Olyan körülbelül mint Kecskemét mellett Kukába, a mit a magyar ember jött-mentnek nevez. Olyan mint a millenium néprajzi kiállítása, a mi nem lessz magyar. Az irodalmi munkáknak a társadalomra nagy hatása van. Az anarchia, a szocziálizmus, nihilizmus ezekből fejlődik. A törvényszéki csarnokok rovata gazdagodik. Olvasd el csak a fiatal poéták müveit az újabb elbeszélő írókat, kik a Krisztus tanait feszitik meg és megtalálod az anarchizmus gyökerét. Mik ezekhez képest a király sértések ? Nem magyar termékek, nem magyar talajból vették, de elronthatják a magyar talajt. Beteges melancholia a politikai költészetben. A bölcsészetről csak harangozni sem hallottak, de rímbe foglalják a filozófusokat. Kosmopolita a mi irodalmunk. A hazafias költészetet naivnak bélyegzik. Semmi egyéb, mint pislogás a külföldre. A legkisebb iró arra vágyik, hogy lefordítsák legalább bolgárnyelvre. Pedig az igazi magyar irót nem lehet lefordítani. Idegenek forgalma, levelezések, barátság pohár ürítések, meghódolás és még sem ismerik eléggé Magyarországot másnak mint a czigányok országának. Egy arab költő, de a mi régi költőink sem gondoltak arra, hogy lefordítsák müveiket és ma a poetácska is arról álmodik, azért eped, hogy ismerje meg az egész világ. Szánandó vergődés ez csak. Mit értünk el vele ? Azt, hogy mi vagynk a külföldi irodalomnak legjobb gyarmata és ültetvénye. Ha az ifjúságot megtanítjuk önérzettel és önállóan olvasni akkor azutáu be vagyunk oltva minden irodalmi betegség ellen. Nem tudom elismered e a tudománynak azt a rettenetes pusztítását a magyarságon, hogy a germán műveltség emlőin nevekedett. Lexi- konaink a miket annyira fel dicsértek élő tanúbizonyságai ennek. Ám repüljön a méh mézet gyűjteni, de oly mezőre, hol valódi virágok illatoznak és nem burjánok. Elnémetesedtünk! van e még magja az igaz magyarnak ? Csak úgy grasszál az ízetlenség a bécsi rongy az irodalomban. Hát csakugyau nem tudunk magyarok lenni. Tárczairásunk a német és franczia irodalom fiókja. Tárczairóink ennek a szellemnek vezérképviselői. Ezeket azután egy csomóban kiadják. Harmadrangú festők illustrálják, egy irodalmi csempész előszóval látja el és bevezeti az
