Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-28 / 17. szám
Vasárnap, április 28. Budapest, 18í)5. IV. évfolyam 17. sz. BUDA ÉS VIDÉKE ÜÖZI«AZ«ATjÍSI, KŐü«AZl>ASíGI ES Tilt SAD ALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I, kér. Alkotás-utcza 12 a. Sztíke-liáz. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél fvre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér., Alkotás-utcza 12/a. Szőke-káz. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Ünnep a bástyán. Május 6-án a budai hölgyek jóté- konyczéli. ünnepet rendeznek a budavári bástya-sétányon. A tiszta jövedelem fele részben a Mária Erzsébet-egyesület, fele részben a székelykereszturi iskola javára esik. A Mária Erzsébet-egyesület a szegényeket gyámolitja valláskülönbség nélkül. A székelykereszturi iskola a határszélen a magyarság védbástyája. Mind a két czél nemes és fenn- költ . . . Jótékonyság és hazafiság! Ennél a nőnek aligha van az anyai érzésen és hitvesi hűségen kivül magasztosabb rendeltetése. Buda nemes szivü hölgyei most is, mint mindég megfelelnek a magyar nő hivatásának. Sirj a sírokkal, örülj az örülőkkel. Küzdj a küzdőkkel. Magyar hölgy ezzel váltod be feladatodat. Biztosan reméljük, j hogy társadalmunk a nőket feladatuk meg valósításában támogatja. A székesfőváros mind a két partjáról azok, kiket a jó Isten megóvott a nyomorúságtól leróvják az emberszeretet adóját. A társadalom beteg, nagy beteg; az éhezők száma nagyobb a jóllakottaké„k BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Az irodalom bajai. (Nyilt levelek Wlassics Gyulához a közoktatás miniszteréhez Erdélyi Gyulától.) (Folytatás.) Mélyen tisztelt barátom! Ezek a modern dolgok, melyek naponként a piaczon vagy szétszórva a lapokban megjelennek akárhogy dobolnak is melletük csak kérész-életüek és bizonyítékai magyartalanságukban annak, bogy az i r o d a 1 o roll oz nem kezdjük a gyermekszobában szoktatni a gyermeket. A népies elbeszélések, tőről fakadt versek s a történet szépirodalmi művelése állhatná ennek a veszélyes árnak az útját. Az akadémia Koczán- és Nádasdy dijai is tesznek valamit, de nem mindent, mert „omminek nincs oly hatása, mint az elbeszélő irodalomnak. Kisfaludy és Józsika fokozták, előkészítették Széchenyi és Kossuth hatását. íróinkban nincsen történeti műveltség. Lázasan, sebesen kell dolgozni, hogy megéljenek. A történeti előkészületeket a közoktatás kormánya erkölcsi és anyagi támogatása mellett lehet csak megszerezni. A megyék, városok, egyesek megfestetik az egyes nagyobb mozzanatokat a milleniumra, hát nem lehetett volna, vagy nem lehetne a hatóságoknál, uraknál azt a kedvet éleszteni, hogy egy-egy kor rajzot íratnának? Vagy nem adhatna példát a kormány ? Igaz, készülnál. Hány és hány ezer ember van, kinek elógületlenségét fenyegető vészszó korbácsolja, hogy nincsen meg a mindennapi kenyere. A nyomor, az Ínség táplálja a forradalmak üszkeit. Menenius Agrippa meséje a gyomorról soha nem alkalomszerüebb, mint napjainkban, a mikor a vallástalan- ság terjed és nem vigasztal minden szegényt a hit balzsama, a keresztény megnyugvás türöm-olaja. A melyik szegény vég elhagyottságá- ban nem tud imádkozni az bűnös lesz vagy a tömegek elkeseredése megrendíti a társadalmat. A szegénység sötét képei borítják el a politika láthatárát is. Az imádkozástól elszokott nyomor fenyegető vószszel terhelt felhői tornyosulnak. Siessünk megelőzni a vészt. Jusson a szegény sokkal elób kenyérhez, mielőtt az erőszakhoz nyúlna. Sokszor egy falat kenyér nagy társadalmi földrengést engesztelhet ki. De minek beszéljünk egy derült, rózsás napon, a szeretet ünnepén ilyen borús, sötét képekről. Budavár sétányain a szeretet nemtője nevében ünnepet rendeznek hölgyeink. Az anyag századában, piros betűvel lehet jelelni azokat a napokat, a midőn a - szív beszél és cselekszik. nek monográfiák, de ezekkel nem lehet annyit elérni, mint a regényes korrajzokkal. A természettudományok kedvelésére ki tett többet Vernénél, a történeti adatok gyűjtését nem-e Kemény Zsigmond munkái kedveltették meg? A történeti regény és elbeszélés akár szép prózában akár kötött beszédben erősítené a magyar szellemet és zamatot. Az ötvenes és hatvanas években valóságos gyógyír volt a honfi sebekre a történeti regény és ébresztője a hazafiságnak. A „Magyar Szemle“ kritikai és szépirodalmi hetilap elsőrangú irók hozzájárulásával nagy eredményeket ért el. Az irodalom kinövéseit és visszaéléseit ostorozza. VII. évi folyamából tanulhat akárki, csak a sajtó nem akarja észrevenni ezt a keresztény folyóiratot, melynek előfizetői az előkelőségeken kivül jobbára tanárok és lelkészek, kik az itt hangoztatott tételek terjesztői a nevelésben és a gyakorlatban. Ebben a lapban olyan eszméket találunk, melyeknek megvalósítása szép feladata lehetne a közművelődés miniszterének és én bízom benne, hogy te tisztelt barátom elfogadnád azokat. Mily kár, bogy a minisztériumokban, közelebb a kultuszminisztériumban nincsenek arra hivatott egyének^ kik a szépirodalmi lapokról referálhatnának úgy a helyes, mint az ártalmas irányuakról. Ez is az irodalmi osztálynak lenne feladata, mert irodalmunknak az a bűne, hogy csak a forma iránt van érzéke, de a lényegeket semmibe veszi. IV. A mi íróink nem írhatnak. Nincs anyaguk, nem ismerik az embert, a társadalmat. A hősök Nem kell ide induló, nem lelkesítő szavak ! Hála Istennek a magyar társadalom nincs elzsibbadva, nem érzéketlen. A mi sziveinket cselekvésre ihleti az emberszeretet. A Mária Erzsóbet-egylet ünnepe megenyhiti majd a szegények hétköznapjait és Istennek tetsző dolgot müvei azzal, hogy újra bizalmat önt a Miatyánk elrebegésébez az ügyefogyottakba és szegényekbe. Bátrabban kulcsolják össze imára kezeiket: Uram add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket! Jertek és segítsétek hivatásában hölgyeinket, kik gyógyítják a társadalom sebeit és segíteni akarják a szegényt, azt a másikat is ott a határszélen, hol elalvó, elhaló félben van a magyar szó, a magyarság. Jertek ! Segítsétek a nőket, a midőn megakarják könnyíteni a gondviselés munkáját. Erdéjyi Gyula. A fővárosi tanítók uj fizetésszabályzata. Egy füzet fekszik előttünk, melyet So inly a y József és Hajós Mihály tanítók állítottak egybe. Kimerítően és szépen van ismertetve benne, bogy a tanítók 1890. év közepén mozgalmat indítottak fizetésük emelése ügyében közül a magyar faj mindig gazember. Az élcz- lapok olyan erényeinket persiflálják, melyek fajunknak valóságos dicsőségei. Mohón faljuk, nevetünk rajta, mert egész közoktatásunkból hiányzik a magyar történeti, irodalmi és földrajzi nevelés. Meg van, mint egy czéltalan pensum ennyi az egész. Á mai nemzedék Íróiban nincs inspiráczió és nemes fantázia, de irodalmi nevelés hiányában az olvasó sem venné be és boldkorossággal bélyegezné azt a mi nem vaskos realizmus. A mai irodalom a bűnök dithirambja. Ilyen müvekkel telnek meg az önképzőkörök könyvtárai és ezek adnak ihletet a legújabb íróknak, kiknek müveit a rendőrileg is üldözendő porpbyr irodalomtól csak egy hajszál választja el. Az „Egyetemi Lapok“ tárczájában, a matinékén ilyen müvekkel találkozunk. Most kellene megszólalni Berzsenyinek. „Romlásnak indult hajdan erős magyar.“ Nem ismerik a magyar társadalmat, a magyar népet, ezért sülyedt a népszínmű irodalom. A néprajzot sem az iskolában, sem az irók nem tanulják. A néprajzot fel kell venni a tananyagba s ha nincs, megteremtetni. Tessék ezt átültetni a gyermekirodalomba és itt erkölcsi czélokat is müveltetni s a gsefte- lésnek határt szabni, és összeállittatni az irodalmi osztálylyal a jó könyvek listáját. Ez áll a felnőttek olvasmányaira is, mert csak igy lehet megkedveltetni az irodalmat. Miért ne lehetne a kereskedelem az ipar jobbra- valóit egy tanácskozásra megkini. Valaha a magyar ipar nagy támasza volt a magyar irodalomnak. Jókai Mórt megválasztották tiszteletbeli csizmadia ezéhmesternek.
