Buda és vidéke, 1895 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1895-04-14 / 15. szám
Budapest, 1895. (5) BUDA és VIDÉKE üldözzünk minden monopóliumot, legyen az a monopólium akár uj, akár régi. Adja az Isten, hogy az I. kerületi polgári körnek valósuljanak nemes törekvései. ^ Gellérthegyi búcsú. Kezdődig ez a nevezetes búcsú a Gellérthegy lábainál a Rudasfilrdőnél, hol ha esik, ha fuj, ha verőfényes az idő megnyitják a vendéglői kertet, és vig muzsika fogadja a búcsúira iparkodókat. Ez az első stáczió ! Lassanként, majd rohamo- | san érkeznek a pesti oldalról, különösen a József és Ferenczvárosiak kisebb-nagyobb tömegben. Üres kézzel senki sem jön, megvannak terhelve sonka, kalács, tojás és narancscsal. Sajnos egy ma már hiányzik, a megszijazott öblös kulacs, melybe még nem is régen a jó féle sashegyi kotyogott. Egy kis pihenő s frissen csapolt sör után megindulnak’ a hegy felé hol a főváros gondoskodása folytán megnyitották a szerpentin utakat. Messze-távolból vig zaj, nevetés és kintorna hangja hallatszik, a mi megeleveníti a kedélyeket, s átsurran egyik csoportról a másikra. A Gellérthegyen nincs e napon szomorú ember, a nevetés, kaczagás átragad mindenkire s mintha oda tapadt volna: elűzi a gondot. És a mi csodálatos, se templom se kápolna nem jelöli azt a helyet, a honnan Szent-Gellért püspököt szegekkel kivert hordóban a Duna hullámai közzé leeresztették, mégis búcsú számba megy az ide való zarándokolás, vagy legalább szent-gellérthegyi búcsúnak keresztelték el rég időkből fogva. Persze persze! nem imádkozni jön ide a fővárosi nép, hanem mulatni, hogy a tél folytán megpetyhiitt idegeit felfrissítse, hogy tele szijja tüdejét balzsamos illattal, gyönyörködjék a játszi szellőben, a mely a hegytetőn belekapaszkodig a nők hajába, és rózsákat fest az arczra. Aztán megkezdődig a szokásos tojás és narancs hajigálás. A homokos utak, a zöldülő gyep piros tojás és narancs héjjától tarkállik. Ki-kitör a jó kedv, felhangzik a kaczaj, vig párok szökdécselnek, gyermekek sikongatnak, szóval lármás zaj tölti be az egész környéket. Egyik csoport a hegyről le, a másik felfelé igyekszik, és ez igy tart késő estig. A közelben levő vendéglők és kocsmák megtelnek mulatozókkal, ha kedvez az idő a szabad ég alá rakják ki az asztalokat s itt folytatódig s végződig be a gellérthegyi búcsú, hogy kifáradva, de egy jól eltöltött nap emlékével térjen mindenki csendes otthonába, folytatni más napon a kenyér után való küzdelmet. — A „Budapesti Iparossegédek Egyesülete“ f. hó 4-én tartotta évi közgyűlését, mely egyúttal tisztújító gyűlés is volt. A felolvasott titkári jelentésből kitűnik, hogy az egyesület fennállása óta 18 ifjúsági-, 5 igazgató-választmányi, 1 szervező és 1 alakuló közgyűlést, tehát összesen 25 ülést tartott. Az iparos ifjúság számára 1893. november óta összesen tartatott 76 tanitási óra, átlag 12—15, tehát összesen mintegy 1000 hallgatóval. — Színi előadás és hangverseny, (közte szavalás), volt 24, tánczmulatság, társasestély (köztük hazafias ünnepélyek, mársz. 15., koronázási ünnep stb.) 8. — Az „Iparosmunkások oktatására alakult országos bizottság“ az egyesület helyiségében eddig 8 rendkívül látogatott fölolvasást tartott. A valóban hézagpótló és a budai iparosifjuság nemzeti szellemben való művelődését hathatósan előmozdító egyesületnek jelenleg máris 140 tagja van. Ajánljuk ez egyesületet a nagy közönség szives figyelmébe. (Egyesülzti helyiség II. kér. Iskola-u. 18. sz.) •— Az ülésen megválasztattak: a) tiszteletbeli tagokká egyhangúlag: Csorba Ferencz, Darányi Ignácz, Del’ Dedico Ágoston és Gulden Gyula pártoló-tagok ; titkos szavazás utján: elnökké Bauer József, alelnökökké: Hampl József és Sárkány Ferencz; igazgatóvá Duma György, titkárrá Hangi József, pénztárossá Haselberger Imre, ellenőrré Dely Zsigmond, jegyzővé Szabó Géza; a választmányba rendes tagokká: Bauer Mátyás, Behringer István, Biró János, Weinstein Sándor, Geizler Kálmán, Horváth János, Illy János, Lindenbach István, Pósz Endre, Praskievitz Endre, Schaífer György, Szerényi Béla, Lebeda Ferencz, Protschkó Pál s Zsigmond Lajos; póttagokká: Grolig József, Rudolf Manó és Weigl Endre. Az uj asztaltársaság. Lapunk legutóbbi számában megemlékeztünk az újabban alakult s szép reményeket nyújtó „krisztinavárosi asztaltársaság“ választmányi gyűléséről, mely alkalommal tévedésből kimaradt, hogy az asztaltársaság jogtanácsová Komlóssy Sándor úr lett megválasztva. Midőn ezt a hiányt kiegészítjük, nem mulaszthatjuk el ismételten megemlékezni ezen kezdő intézvény szép haladásáról. Különös elismerést érdemel az asztaltársaság derék elnöke és több tiszt,e, kik buzgó tevékenységgel fáradoznak czéljuk elérésén, s úgy látszik sikerrel jár működésük, már a tagok száma is rövid idő alatt nagyon szaporodott. — 4 társaságnak igen sok zeneértő tagja van, kik hetenként egyszer a csütörtöki gyűlés napon zongora, hegedű és különböző hangszereiken szép változatos zenével árasztják el a „Politikus Greisler“ helyiségeit. A beköszönt tavasz szép napjai már legközelebb alkalmat fognak nyújtani több összejövetel és kirándulásra s reméljük a május első napjaira tervezett „diszgyülés“ is érdeklődését fog szülni a közönség körében; kívánunk ezen szép tervekhez méltó eredményeket, ami remélhetőleg nem is fog elmaradni. Értesülés szerint egyes körökben ezen előre törekvő asztaltársaság féltékenységet idéz elő és piszkos módon igyekeznek egyesek annak tekintélyét csökkenteni; de hisz- szük hogy ezen illetéktelen támadások a vezéreket nem fogják elkedvetleníteni. A Kispipa a kiállításon. Karikás Lajos jóhirü újpesti vendéglős, a Karikás család hagyományainak egyik képviselője a kiállítás területén egy „Kispipa“ módra és zamatában kezelt vendéglőt fog felállítani, hol az öreg Karikás Mihály elégíti ki a magyar szájú várakozást. Igaza van, magyar kiállítás magyar konyha nélkül nem képzelhető. Köztisztaság. A „Buda és Vidéke“ elejétől fogva a házi szemét szállítása tárgyában az ifjú Cséry Lajos kedvező ajánlata mellett foglalt állást. A házi bizottság a mi álláspontunk, tehát ifjú Cséry Lajos előnyös ajánlata javára döntött. Reméljük, hogy a tanács és a közgyűlés is a közérdek javára intézi el ezt a kérdést és elfogadja ifjú Cséry Lajos ajánlatát. Fősorozás. A pilisi alsó (biai) járásban az ujonczozás folyó 16-án, a pilisi felső (pomázi) járásban pedig 22-én veszi kezdetét, előbeni (Bián,) utóbbi Budán (a Császárfürdő „Kápolna“ épületében) fog megejtetni. Ezúttal örömmel jelnntjük, hogy Kontra Kálmán, a pomázi járás szeretett föszolgabirája, a ki szembaja miatt szabadságolva volt, ismét átvette a járás vezetését. A Szánkási János-féle nyilv. elemi iskola tanulói dicséretes jótéteményt gyakoroltak, amennyiben közadakozásból, az igazgató és tanítói kar támogatásával tegnap az intézet helyiségében az iskolaszéki alelnök jelenlétében több szegény szorgalmas iskolás gyermeket felruháztak. Eljegyzés V i d o v i cs Rókus, a kereskedelmi minisztériumban beosztott posta és távirda-tiszt, a p. és t. tisztképző tanfolyam helyettes tanára eljegyzte Semsey Mór, nagy- birtokos bájos leányát, Lujzát, egyikét a két szőke nővérnek, kik az idei báloknak és a budai jégpályának szorgalmas látogatói voltak. — E hírre úgy hivatalnoktársai, mint a budai tornászok őszinte örömmel siettek üdvözölni barátjukat, kinek mi is tiszta szívből gratulálunk. Halálozások. Hatsik Mór tekintélyes budai polgárt temették el f. hó 11-én 74 éves korában. Hatsik volt fővárosi bizottsági tag fakereskedő, az utóbbi időben vissza vonult a közügyektől, életét már csak családjának s virágzó fakereskedésének szentelte, mely a Sárosfürdőn alól volt, de melyet a hid építése miatt kisajátítottak. Mint tudjuk halálát is ez okozta, mert fájlalta, hogy ezreket érő kereskedését minden kárpótlás nélkül akarták tőle elvenni. Egyházának s a szegényeknek mindenkor hű támasza volt. Családját bálványozásig szerette. Koporsóját gyermeke s nagyszámú rokonok és számos ismerőse álta körül, kik a legnagyobb fájdalommal búcsúztak tőle el. — Özvegy Germaniné szül. Rótt Cecilia halt meg 81-ik évében. A megboldogult házias, jó gazd- asszony, példás anya és nagyanya, kitűnő nő Április 14. volt. A megboldogult He isi er J. -nyomda- tulajdonos anyósa volt. Szeretettel környezte őt a család, igen jó és kedves nagymama volt. És szerette őt a környezet, hol áldásos tevékenységét mindenki ismerte, és szerették őt az unokák, kiknek a nagymama volt mindenük Meghalt! A gyász Heisler J. nyomdatulajdonost is érte, és a nyomda-személyzet a jó főnök iránt lerótta háláját egy szép koszorúval s melvet a megboldogultnak koporsójára helyezett. Nagv részvéttel temették el. Nyugodjék békével. — A hírlapi hirdetések haszna. Nagyon sok ember kidobott pénznek tartja azokat az összegeket, melyeket az iparosok és kereskedők hírlapi hirdetésekre költenek, de azok, akik értenek a dologhoz, máskép nyilatkoznak. így Barnum, a reklám nagymestere, azt szokta mondani, hogy a gazdagság útja nyomdafestékkel van bekenve. Barnum sikerei bebizonyitották, hogy jól ki tudta használni a nyomdafesték-nyujtotta előnyöket. Astor szerint a siker a nyomdák jövedelmének szaporításától függ, Maculay pedig következőleg szól a hirdetésekről : „Valamint a gépeknek a gőz, úgy az üzletnek is mozgató ereje a hirdetés.“ A hirdetések melleit nyilatkozik több hires milliomos is. így Vanderbilt: „Hogyau tudja meg a világ, hogy valami hasznos dolog van birtokunkban, ha ezt nem hirdetjük ? Stewart A. J., aki szintén számtalan millióra tett szert, egész gazdagságát a hirdetéseknek tulajdonította, Hertzog Rudolf berlini világhírű czég főnöke pedig egy ízben következőket mondta: „Egész vagyonomat, világszerte ismert nevemet és millióimat 99/í00-adrészben a hírlapi hirdetések hasznának köszönhetem. Meggyőződtem róla, hogy hírlapi hirdetések nélkül manapság semmiféle üzlet nem boldogulhat.“ — Lábmosás a Mátyás-templomban. A budavári Mátyás-templomban ritka fénynyel ünnepelték meg nagycsütörtököt. Ezúttal először volt lábmosás a Mátyás-templomban, mert ezt a szertartást a prímások eddig rendszerint Esztergomban szokták végezni. A templom nagyszámú ájtatos közönséggel telt meg: az első padsorokban a várbeli főúri családok és szürke nénék ültek. Az istentisztelet reggel 9 órakor kezdődött. Vaszary Kolos herczegprimás pontifikáit s a segédkező papok közt voltak: Venczel és Komlóssy Ferencz kanonokok, Kanovics apát, Bogisich esperesprépost, Hetyey kanonok, Kolh Medárd titkár, Kiinda Teofil főszentszéki jegyző, dr. Purt Iván szemináriumi felügyelő, Nemes Antal szertartás rendező s több káplán. Mise után a hívek áldozásra járultak a prímás elé. Ezután kezdődött a lábmosás. A szentélyben bársony székeken 12 aggastyán ült. Valamennyi uj ruhában és czipőben. Mikor a papság odajött, a 12 agg jobb lábáról levetette a czipőt és a harisnyát. A prímás mindenikhez lehajolt, szentelt olajjal bekente a lábát s leborulva megcsókolta. E szertártás végeztével egy udvari pap mindenik öregnek egy-egy erszényt nyújtott át, melyben vadonat uj tiz korona volt. Ezután a szentséget a loretói kápolnába vitték, mire a szertartás végett ért. — Összejövetel. A „Budapesti L, II. és III. kerületi szállodások, vendéglősök, bor- és sörmérők ipartársulatá“-nak tagjai társas összejövetelüket 1895. április 17-én Kuncze Ödön (III. Szentendrei-ut 28.) tartják. — Az I. kér. nemzeti asztaltársaság 1895. április 16-án Szulczberger István (Felsöhegy- utcza 110.) vendéglőjében gyülekezik. — A budapesti tornaegylet közgyűlése f- hó 27-én este 7 órakor lesz. Az urlovasok szövetkezetének alagi varsenyei f. hó 14. és 15-én tartottnak naponta délután 3 órakor. Vasúti menetrend a magyar királyi államvasutak nyugati pályaudvarától. Tour: külön vonat Ind. Budapestről 2 óra 25 p. 2 óra 35 p. Ind. Palotáról — óra — p. 2 óra 50 p. Érk. Alagra 2 óra 49 p. 3 óra — p; Retour: Ind. Alagról 6 óra 20. 6 óra 45 p. Érk. Palotára — óra p. 6 óra 55 p. Érk. Budapestre 6 óra 45 p. 7 óra 10. p. Helyárak: Első hely 3 frt, oda és vissza szóló
