Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-20 / 20. szám
Budapest, 1894. (2.) BUDA és VIDÉKE \ A „Budai Dalárda“ diadala Fiúméban. Arról régen meg voltunk győződve, liogy házi dalárdánk az ország legelső dalos testületé ; azt bizton reméltük, sőt elvártuk, hogy dalosaink Fiume városában is ki fognak tűnni: de oly diadalra a minőt a „Budai Dalárda“ a fiumei versenyen kivívott, oly diadalra nem mertünk számítani. A legvérmesebb remény is csak abban concludált, hogy az első dijat haza fogják hozni, — de még ennél is több történt: a jury egyhangúlag kimondta, a Budai Dalárda sikere oly tüneményes, hogy kitüntetésére nem is elég az első dij, hanem ezt fokozandó, elhatározta, hogy a számozott dijak fölött és előtt creál egy tisztel et-dij nevii kitüntetést, és csak azután következnek a többi dijak (első, második, harmadik dij). Hogy Buda közönsége kellőképen méltányolhassa a siker óriási voltát, hogy kellőképen velünk örülhessen mindenki, a kinek Buda dicsősége örömet okoz, szóról-szóra ide igtatjuk a jury ítéletét, illetőleg indoklását: „művészi felfogás, kifogástalan biztosság, hangok egyöntetűsége, a méretek helyessége, magas lendületesség és árnyalatosság, művészi „verve“ az előadásban.“ Az hisszük, nincs mit hozzácsatolnunk; azt hisszük, nem kell kimagyaráznunk, miért örülünk oly igen nagyon! A versenyző egyletek is siettek rögtön az előadás után gratulálni az énekeseknek, és tán nem szükséges okát adni adni annak, hogy a dalosoknak ez mily végtelen jól esett. A budaiak művészete elöl félrevonult a versengés, a féltékenység kínos érzelme, elfelejtettek mindent, mindent, s elragadtatva szóltak: „Ennél tökéletesebben nem lehet énekelni !“ A dalárda disz tiszteletdija egy 30 kör- möczi arany értékű nagy arany-érem, a mely L o h r Mária virágkereskedésében látható lesz a jövő héten (II. fő-utcza 1. sz.) És kié az óriási siker oroszlán része ? kit illet meg főképen az elismerés, ki fáradt legtöbbet, hi vitte diadalra a „Budai Dalárdát“ ? Bellovics Imre, az egylet uj karmestere az, a ki rövid 2 hónapi működés után a dalosoknak, a dalárdának, s bizonyára maga-magának is oly nagy diadalt szerzett. Fogadja e helyen őszinte gratulácziónkat; fogadja a addig is, a mig Buda közönségének alkalma lesz szemtől-szembe vele lelkesen tüntetni mellette; fogadja szívesen a sajtó, a budai sajtó lelkes éljen kiáltását! Úgy halljuk, hogy Bellovics Imre tiszteletére nagy bankett készül, s ez alkalommal kifejezésre fog jutni az a szívből eredő kívánság, melyet Hoppe Rezső egyl. tag már Fiúméban, a Ter satt ón tartott kedélyes uzsonna alkalmával hangoztatott: „az Isten tartsa meg Bellovics Imrét mindenki örömére, de különösen a Budai Dalárda számára igen-igen sokáig!“ Csak kötelességet teljesítünk, midőn ide igtatjuk a dalünnepély alkalmából Fiúméban megjelent „Emlék lap“ következő paszusát: „A Budai Dalárda“ uj, de régi hirü karmester vezetése alatt újította meg a fiumeiekkel az ismeretséget. Meg látszott mindjárt a lelkes és őszinte tapson, melylyel a közönség a budaiakat fogadta, hogy régi, kedves, jó ismerősöket üdvözöl bennük. Feszült várakozás előzte meg a Huber- féle dalt, melyet egyesületsink jól ismernek, de nem szívesen énekelnek, mert nem tartják a hatás szempontjából értékesíthetőnek. Hogyan értékesítette e kart Bellovics, mekkora hűséggel és odaadással követték karnagyuk intencióit, azt hallani kellett, hogy az ember fogalmat alkothasson magának egy eszményi dirigensről és ideális simulékonyságu énekkarról. A négy hangnem annyira összefoly az előadás minden részleteiben, hogy fülünk csak nagy, nehezen ejtheti meg az alkotó elemekre való szétbontást. Eddig szól a czikk. Nincs mit hozzátennünk ; lenyomtattuk szóról-szóra, hadd lássa, hadd olvassa a budai közönség, mekkora volt a dalárda fiumei diadala. Részünkről csak ennyit: „Hozta Isten“ itthon a dalárdát! Csak tovább a diadalok utján! A „Buda és Vidéke“ a maga részéről is lelkesen kívánja: „Éljen a „Budai Dalárda“! ©: ö. Jelszó ellen jelszó. E lapnak, mely mint czime is mutatja, helyi érdekek előmozdítását tűzte ki czéljául, nagyon természetesen a gazdasági boldogulást, a lakosság vagyonosodását is föl kellett vennie programmjába, de a helyett, hogy fejtegetése tárgyává tette volna, mily módon lenne ez elérhető s e módozatekat latolgatta volna, egyszerűen kiadta a jelszót: Budán vásároljunk! Ne mondom, hogy ez az említett előzetes teendők megkerülésével, hiba volt, de mindenesetre a pusztába kiáltott szó maradt, mig ha a kérdés kellően előkészítve került volna napirendre, talán lehetne ez ügyben eredményt várni. Mert e kérdésben kettőn áll a vásár; az egyik a fogyasztó (vevő), másik az iparos, kereskedő (a kínáló). A fogyasztó nemcsak ma, hanem minden időben, de ma még inkább, mint régebben, kereskedői szellemmel járt el, midőn valamiért pénzét kell odaadnia. Ott keresi az árut, ahol olcsóbban kapja, s a hol amellett még jobb minőségűt is várhat. És innen van, hogy a budai lakos nem Budán, hanem Pesten vásárolja szükségleteit, mert a helyi patriotizmus nem terjedhet odáig, hogy silányabb áruért esetleg nagyobb árt adjon, mikor a jót jobb minőségben olcsón kapja. Ezzel meg van határozva a fogyasztó álláspontja. Most nézzük a másik fél: az árus (iparos, kereskedő) álláspontját. Ezt úgy lehet meghatározni: a távolság kihasználása a fogyasztóval szembeu. A fogyasztó kényelmét vagy anyagi helyzetét adóztatja meg, midőn látja, hogy hozzá fordul s mivel a kényelemszeretet soknál a nagy tömegnél, az érdekkel ütközik össze, csak épen azok maradnak meg vevőkül a budai kis iparosnál s kiskereskedőnél (mert hiszen itt csak ezek vannak), kiket anyegi helyzetük kényszerít rá, vagyis azok, kik hitelére szorulnak. Pedig mily más világ állana a budai kisiparosnak, ha a régi, elavult berendezést áldozatul hozná azon ma már általános törekvésnek, mely az értékkicserélésnél ma irányadó. Versenyre kell kellnie a pesti iparossal s ő marad a győztes a pályán. De vájjon lehetséges-e ez? Lehetséges, ha intellektuális erővel megy belé e küzdelembe s benne kitartó. Hiszen a kétszerkettő négygyei egy bizo- nyosságu az, hogy itt Budán a kisiparos ked- vesőbb viszonyban vau a pestinél egyrészt az olcsóbb élelmezésnél s másrészt a lakás, műhely hasonlithatlanul kisebb bérénél fogva. Ha a kézműves, kereskedő ezt árujának megszabandó áránál tekintetbe veszi, olcsóbb lehet pesti társánál s ha ez megvan, elmaradhatlan az, amit a jelszó kíván. A mint azonban ma áll a dolog, a maga károsodásával a fogyasztó nem keresheti föl. Jelszót előbb tehát ebben az irányban kell kiadni. Az iparos s kereskedő itt Budán árban kelljen versenyre Pesttel. Thalitray János. A volt szőllőtelkek kihasználásáról. Buda környéke még egy néhány évvel ezelőtt kiváló bortermelő vidék volt, most azonban a phylloxera pusztítása következtében alig találunk egy-két oly helyet a hol a szőllő művelést érdemlegesen űznék. Budának azok a helyei, hol a legjobb, logzamatosabb borokat adó szőllők termettek immár parlagon hevernek senkitől sem művelve. Az intéző körök belátván azt a mérheti en veszteséget, melyet a szőllők elpusztulása okozott, igyekeztek a bajon segíteni. Részben amerikai szőllővesszők ültetése s ezek megszerzésének könnyítése, részben pedig a phylloxera mentes talajban való szőllő kiültetések által. Minthogy azonban a budai oldalon phylloxera- mentes talaj nem fordul elő azért a szőllőmü- velés súlypontja inkább a pesti oldalra helyeződött át. A Duna jobbparti oldalán a szőllöMájus 20. termelés mind ez ideig nem birt számot tevő tért hódítani, elsősorban a volt szőllőmüvelők hiányos és elégtelen szakképzettsége, másodsorban az aránylag nagy tőke befektetések miatt, melyek mai nap egy szapértelemmel eszközölt szőllő kiülltetéséhez sxükségesek. Ezért tapasztalható Buda környéken az az elszomorító tény, hogy igen nagy földterületek, melyek tisztesé- gesen kamatoztak s melyek megműveléséből sok ember meg élt, mostan elhagyottan művelés nélkül hevernek, holt tőkét képeznek. Az intéző körök gondoskodtak ugyan arról, hogy a szőllőtermelés ne vesszen ki egészen, de nem gondoskodtak arról, — és ez nagy hiba, hogy azokkal a helyekkel, melyeken azelőtt szőllő kertek voltok mi történjék. A kik szőllő- müveléssel foglalkoztak annak idején, azok a gazdaságtan egyébb ágaihoz vajmi keveset értenek, minélfogva nem képesek a mi talajunk chemiai összetételének megfelelő gazdasági növényeket kellő körül tekintéssel megválasztani; nem képesek azokat úgy gondozni a mint megkívánják ; s természetesen nem képesek ennélfogva a befektetett tőkével és munkával arányos kamatot kihozni. Egyik másik hozzá fog valaminek a termeléséhez, de mivel látja fáradozásának eredménytelenségét ismét abban hagyja v. máshoz fog. Mások látván ezt hozzá sem fognak parlagon hagyják heverni földeiket. Mindenki azt hiszem egyaránt érzi ezt a tarthatatlan állapot megváltoztatásának égető szükségességét. Csakhogy mi módon, mi kóppen volna ez lágczélszerübben elérhető ? Nézetem szerint irodalmi utón e tekintetben közvetlenül számot tevő eredményt elérni nagyon nehéz, mert részben az ez ügyben megjelenő irodalmi termékek nem jutnak a megfelelő egyének tudomására, (sok közöttük a szegény ember) részben pedig nem hiszik az Írásba foglaltak igazságát, jelentőségét. Irodalmi utón az intéző körökre lehetne, sőt szükséges volna hatást gyakorolni. A fent említett bajokon közvetlenül és alaposan, szakszerűen berendezett minta gazdaságok létesítése által lehetne segíteni. E minta gazdaságokat azokon a helyeken kellene felállítani, a hol azelőtt szőllő kertek voltak, s mely helyek a nép felfogása szerint másnak termelésére nem alkalmasak. Magától értetődik, hogy a minta gazdaságok csakis oly gazdasági növények termelésére terjedhetnének ki, melyek az illető helyek termő talajának megfelelnek. Fel kellene ölelniök a gazdaságtan több ágát így a gyümölcsfatermelést, méhészetet, esetleg selyemhernyó tenyésztést és a konyha kertészet oly növényeinek termelését, melyek a mi hegyi talajunkban is megteremnek pd. a hüvelyes vetemények. Ilyen minta gazdaságokat lehetőleg minden olyan községben volna czélszerü felállítani hol réggeb- ben nagyobb területek szőllővel voltak beültetve, s most művelés nélkül fekszenek. Czéljuk pedig volna, nemcsak bebizonyítani a népnek azt, hogy a szóban forgó területek okszerű megmivelés által, — ha nem is hajtanak oly hasznot mint a szőllő műveléssel, — mindenesetre jelentékeny eredmények mutathatók fel; hanem főképen gyakorlatilag közvetlenül megmutatni, mily gazdasági alapelvek szerint kell az által a használhatlannak vélt területeket megművelni, hogy a befektetett tőke és munkával arányos kamatokat szolgáltassák. Czéljuk volna ezeken kívül a népet kézzel fogható példákkal buzdítani, oktatni földjeik helyes megművelésére, neki jó tanácsot szolgáltatni minden tekintetben és a siker elérésében támogatni. Ily intézmények létesítése által azt hiszem Buda környékének egyes szomorú kinézésű helyei aránylag elég rövid idó alatt át volnának alakíthatók. Hogy csakis ily módon lehetne a bajokon alaposan segíteni, azt hiszem bővebben magyarázni és bizonyítani felesleges. Hiába mondjuk a volt szőllőmüvelőknek, — ezt vagy azt kell termelni, ilyen vagy olyan módon kell kezelni, ha nem látja szemtől szembe nem hiszi el, nem követi. De nem is követelhetjük, hogy minden kézzel fogható bizonyítás nélkül fogjanak olyasmihez a mit életükben még sohasem müveitek, a mihez nincs kellő szakértelmük. Adassák csak alkalom a népnek arra, hogy láthassa, tapasz-
