Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-01 / 13. szám
Budapest 1894. (2d BUDA és VIDE !\ E Április 1. Kegyelet. A nemzet nagy halottja koporsójánál oly kegyelet nyilatkozott a mi történeti esemény. Egy ország gyásza ily* nagy mértékben példátlan az egész világon. Erre valóban nagy nemzet képes csak. Minden politikai vonatkozástól eltekintve vigasztaló tünet ez. A kegyelet a legszebb emberi vonás és ott hol a kegyelet ilyen nagy mértékű nem lehet kétségbeesnünk a felett, hogy az eszmények haldokolnának. Buda és egész vidéke méltóságosan vesz részt a gyászban szegény és gazdag egyarántáldozikakegyelet oltárára. A mely nép gyásza ily fenséges abban él a hazaszeretet, annak van jövője, az nem vész el a világtörténelemből soha. Nagy kincs a kegyelet erénye, ezzel saját magát is megtiszteli a nemzet. Buda és vidéke, melynek falai között és terein oly nagy események folytak és folynak le a nagy halott emlékének szent tűzzel hódolt. A mi falaink tauui voltak annak a kornak, midőn szabadságát vérrel pecsételte meg a magyarItt nőtt fel az a pálmaág, mely biztositéka a nemzet és koronás királya között fennálló alkotmányos viszonynak Itt küzdöttek a honért sok csatában, a harczok és béke csatáiban. A hova csak nézünk minden kő, minden fa és fűszál egy-egy emlék, egy darab történet. A most lobogó kegyelet arra tanit bennünket, hogy legyünk hivek a múltakhoz, annak alakjaihoz és tárgyaihoz. Erre visszagondolva merítsünk erőt arra, hogy minden nemes eszme lelkesíteni tudjon bennünket. A székesfőváros bemutatta azt, hogy valóaan az ország szive. Adja Isten, hogy ez a szív mindig igy dobogjon! Nagyon sok munka vár reánk. Ha nem lépünk ki kellő komolyságra a tettek mezejére, ha tétovázünk, halogatunk, mulásztunk úgy bünhödknk is. Lázas tevékenységgel oldhatjuk meg közös erővel, a hatóság és minpen polgár hozzájárulásával feladatainkat. Anyagi érdekeink kendőzése ne szorítsa ki any- nyiszor a közügyekért való lelkesedést, mint eddig ki szorította. Hevüljünk, hogy alkothassunk . . . . Főtörekvéseink ne lazuljanak, hanem mindig inkább erősödjenek. Nagy halot- taink végrendeletét csak igy teljesíthetjük .. . Keveset ér a sok Írott malaszt, tényekre és ismét tényekre van szükségünk, hogy igazán felvírulhasson fővárosunk és annak vidéke. E kegyelet a székesfőváros vezetőinek hervadhatatlan érdeme. Kérjük ápolják azt tovább is esetről-esetre. A gyászos koporsó nagy halottja nyugodjék békében, de fakadjon sirján a hazaszeretet virága. A haza nemtője ihlessen meg bennünket, hogy mindenben egyet érthessünk. Önzés, vetélkedés magánérdekek a | közjó rovására ne pusztítson közöttünk. Annyi a tennivaló, hogy erre nem érünk rá* A hazafiság nem frázis. Az kötelesség, mely cselekedetekre utal. Az oltár megvan. Az öröktüz ég a szivek templomában. Eleszszük azt és v gyázzunk, hogy ki ne aludjon. Kossuth Lajos és az ipar, közgazdaság fejlődése. Látnoki jóslatként bizonyulnak be Kossuth kezdeményezései az ipar, forgalom, mezőgazdaság, pénzügy terén. Az „iparvédegylet" megalkotása által a 30-as években a lethargiának átengedett helyzet mintegy a kő megindításaként kezdé az iparosokat érdekük megóvása tekintetében egymást közelebb Á „BEM és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Mi ó-budaiak. — Felolvastatott az ó-budai önképzőkör márczius 14-iki estélyén.— Pista! te szamár vagy! Az egyéni nézetnyilvánulás ily nyers kifejezésével dekorált nem régiben egy pesti jó barátom, kit már öt éve nem láttam. Az első pillanatban meghökkentem s gyors felindulásomban nem tudtam, hogy mitévő legyek. Ingerültségem azonban hála, a józan ész uralmának, lassankint csillapodott s kellő nyugodsággal ekkor a következőkép kezdtem filozofálni: Ha egy kebelbeli jó barátod azt mondja neked: szamár! akkor vagy igaza van, vagy nincs. Ha nincs igaza: iparkodjál őt téves nézetében megingatni, iparkodjál őt kapaczitálni; ha pedig — alapos önvizsgálat után — az tűnnék ki, hogy barátunknak tökéletes igaza van, akkor mint aljas rágalmazót provokáld őt. Én is tehát önvizsgáltam magamat s keresve kutattam azt a belső fogyatkozást és külső megnövekedést, melyek ily önzetlen, türelmes állat kollegájává avatják az embert. A külső vizsgálaton hamar átestem s ebből arra a meggyőződésre jutottam, hogy az én barátom kifejezésének oka nem külsőmben rejlik. Következett a belső inquisitió, e közben igy töprengtem: Olvasni, irni, számolni tudok; az ó-budai önképző-egyletben felolvasást is tartottam; a III. kaszinó jubiláns ünnepélyén szavaltam; mondtak tósztot rám, én is természetesen másokra; s valóságos belső munkatársa vagyok a „Buda és Vidékének“ ; dicsekedhetem az összes III. kerületi kis és nagy kapaczitások kegyével — és én mégis szamár volnék ? Belső tulajdonaimon sem múlik tehát. De hát akkor mivel szolgálhattam rá ily titulusra? Ahá ! meg van. Azt szokták ugyanis mondani: szamár ember az, ki épen akkor nem tesz lutriba, mikor kijönnek a számai és az, ki előbb hal meg, mint — az anyósa. Őszintén megvallva lutriba soha életemben se raktam, mert én is azt tartom, amit az egyszeri paraszt ember, ki midőn a lutrisboltba ment előbb azt kérdezte: Mikor lesz a húzás ? Holnap után! — felelték. 0 erre azután nagy flegmával azt mondta: Akkor nem is teszek, mert nekem már holnap kellene a pénz. Ami pedig anyósomat illeti, avval szerződésben vagyok, hogy egyszerre halunk meg, mert ő — ami nagy ritkaság — áldott jó anyós. Ezek után teljesen nyugodt voltam, mert éreztem kozzáférketetlenségemet e sértő titulussal szemben. S tessék elhinni, hogy nincs az életben megnyugtatóbb valami, mintha az ember kisütheti önönmagáról, hogy nem szamár s arczába vághatja a rágalmazónak: hazudsz!! J Nehogy azt gondolja azonban a tisztelt hallgatóság, hogy most már nagy bátran igy riposzteroztam pesti barátomnak: hazudsz!! — Isten ments ! Ellenkezőleg. Nagy óvatossággal hánytam-vetettem magamban e dolgot, szőtem tovább a következtehozni; a komolyabb igyekezet, a munka- fejlesztés s az azzal kapcsolatos eredmény feljegyzése üdvös s buzdító hatással volt a jövő munkálkodásra. Az azóta sikeresen működő országos iparegyesül et, melynek ötven évi fennállását csak két évvel ezelőtt ünnepié meg a nemzet a legnépszerűbb főherczeg József és neje Clotild herczegné jelenlétében ma az a mit Kossuth Lajos 52 évvel ezelőtt a „védegylet“ létesítése által alapított. Hogy ez egylet mennyit lendített az ipar fejlesztésén, felkarolásán, ép emlékezetében van édes mindnyájunknak, valamint az életben levő alapitótagoknak. Hogy 1848-ban, midőn Kossuth Lajos a független magyar bank felállítását szorgalmazá, minő hatással vala az ebbeli felszólitás, páratlan a nagy bankok alapítása történetében. Az arany alap mintegy kardcsapásra meg volt teremtve. Adózott, készteljesen hozzájárult ahhoz a nemzet nagyja, apraja, a zászlós ur, főpap, nemes, pór egyaránt. Ugyancsak a mai, 52-ik működési évének örvendő népszerű pesti kereskedelmi bank Kossuth műve. Kossuth Lajosnak a közgazdaság bármely terén feljegyzett kezdeményezése úttörő, serkentő, buzdító vala a Vele együtt működőkre. Jól esik egyetlen ily titántól a nehézségek, küzdelmek közepette gyors elhatározást, szakavatottságot, energiát, türelmet, szóval mindazon tulajdonságokat utánozhatni, melyek szakszerű, beható, jövőre számított eredményes munkánál igényeltetnek. Egy államférfi több Ízben hangoz- tatá, hogy az élők feladata a Vezér szerepet vivők alkotási képességét lehetőleg utánozni s tetterővel a nagyok alkotásaiból meríteni. Merítsen a jelenlegi fejlődő ipar, forgalmi, közgazdasági összes tényező az imént jelzett forrás, irányból, s büszketéseket s azzal a szent meggyőződéssel, hogy e sértés nem komoly szándékú s csak baráti csintalankodás szüleménye, gyöngéden oldalba böktem kebelbarátomat s mohó kíváncsisággal kérdém tőle: Ugyan Muki pajtás, mondd meg őszintén, mivel szolgáltam rá a szamár titulusra ? Felém fordul, arczán olyas kifejezéssel, mely azt látszott jelenteni: Hát azt se tudod?! — lakonikus rövidséggel, jelentőség teljes gúnyos szúrós tekintettel csak azt vetette oda: Mert ó-budai vagy! Villámként hatottak e szavak egész valómra; agyamba tolult a vér; a földbe gyökeredztek lábaim — s önkívületemben fujdokolva csak azt bírtam kinyögni: Te nyomorult ezért meglakolsz ! 0 pedig, a hitvány, gúnyos egykedyűség- gel szemlélt engem s várni látszott a további fejleményeket. — Ily határtalan inpertinenczia egy jó baráttól? Ez mégis sok. Dühömben rá akartam rohanni, hogy a la Boross arczul vágom becsületemnek e Hoffman- ját. — S már-már be akartam táblázni becsületbeli követeléseimet a fotográfiájára. — De mérsékletem és praktikus józanságom nem engedték ezt megtennem, s az igazat bevallva nem is lett volna részemről igen ajánlatos, mert a sértő Muki gyerek négy torna és vivó-egyletnek j és azonkívül a Első budapesti öt métermázsás vasrudakat emelő egyletnek is rendes működő tagja, kinek már különféle : arany, ezüst, czin, bádog, aluminium, vas és réz győzelmi jelvényei is vannak. Muki barátomnak eme kidomborodó tulajdonai egy kissé lehűtötték pofozkodó kedvemet,
