Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-25 / 12. szám

BUDA és VIDÉKÉ Márczius 25 Budapest 1894. (3.) czipésziparosa s polgára vagyok, hol elsőrendű üzlettel birok. Kellő ismeretségemnél fogva üz­letem rövid idő alatt már is jó hirnévnek örvend, éppen azért, mint kisiparos igyekszem megrendelőimet, a mai kor igényeihez képest minden tekintetben kielégíteni. Dicséretre méltó a „B. és V.“-nek a nemes cselekedete, hogy a kisiparosok érdekeit oly odaadóan képviseli. Én a „B. és V.“ hű olva­sója már több Ízben olvastam az ipar s iparosok érdekeiről szóló czikkeket s éppen ez indított engedet is arra, hogy a budai ipar fejlődéséről s annak pártfogásáról a „Buda és Vidéke“ olvasóit jelen czikkel is figyelmessé tegyem, hogy pártolják a budai ipart. A budai oldalon is vannak kisiparosok, akik szakképzettségüknél fogva készítményeik által kitűnnek s azok bizonyára meg is érdem­lik a kellő pártfogást. írja továbbá a „B. és V.“, hogy egy értel­mes iparossal beszélt, aki szeretné keresztül vinni Budán egy állandó munkakiállitás tervét. -S erre felhívja a „Budai vegyes ipartestület“ figyelmet is. Nézetem szerint nem is ártana egy általános állandó munkakiállitást létesíteni, ahol a különböző iparczikkek közszemlére volnának kiállítva, a kiállító iparos czimével ellátva s az által a budai közönség kezdené felismerni mind­azon iparosok üzleteit, ahol igényeikhez képest a bevásárlást vagy megrendelést eszközölhetnék. Uyeu körülmények között remélhető volna a budai ipart a közönséggel megismertetni, ami bizonyára a budai ipar felvirágozását s párt­fogását hozná maga után . . . Az általános munkakiállitás létesítésére nézve igenis kívánatos volna, ha a „Budai általános ipartestülst“ az ügyet magáévá tenné, s ott az összes iparosok hozzá járulásával a kitűzött czélt ki is lehetne vinni, — melyhez egy kis szoros összetartás szükséges. Nem hiszem, hogy a budai vegyes ipartefiület összes tagjaival együtt ne volna támogatója annak az eszmének, mely ha valósulhatna, bemutathatja a közönségnek a budai ipar fejlődését s verseny­képességét s mutassák meg a budai iparosok, hogy a budai ipar is versenyképes. Ezekben kivántam nézetemnek kifejezést adni a budai iparról s iparosairól s reményiem, hogy az igen t. budai közönség jelen czikk figyelmessé tétele folytán a budai ipart mind­enekelőtt, előnyben fogja részesíteni. A budai iparosok pedig azon eszme kivi­teléért tárcsának össze, melyet a „Budai általá­nos ipartestület“ bizonyára támogatni s arra közreműködni fog, Iparostársaim pedig tartsák jelszónak, „hogy egy mindnyájunkért, mindnyá­jan pedig egyért“ ! Bodh János, czipész iparos Különfélék. — Feltámadott. A világ meg­váltója feltámadásának napját ünnepeli a keresztény világ. Szent és magasztos ez a vallásos kegyelet, mely rajongva gyűl meg oltárokon és szivekben az eszme diadalának hódolva miért az Isten fiának kellett vértanúi halált szenvednie pél­dázva azt. hogy az eszmék harczosai, tollvivői, terjesztői ma is tövis koronát viselnek. A dicső és isteni példa vigasz- gasztaljon minden keresztény hivőt, hogy bár rontsák le a templomot harmadnap felépül az. Ezzel biztat bennünket Üdvö- zitőnk halála és feltámadása. A világ megváltója nem halt meg, példája egy­házai ma is élnek vigaszára és lelke- sitésére a vallásos emberiségnek. Higyjük, szeressük és reméljük őt, ezzel az óhaj­jal kivánnunk boldog ünnepet olva­sóinknak. — A pilisi alsójárás főszolga­bírójától. 2998./1894. Tisztelt barátaim és elöljáró uraimnak. A haza nemtője gyászba- borult Kossuth meghalt! Az egyenlőség és testvériség apostola sírba szállt. A lángész kia­ludt, melynek utolsó lobbanása is a nemzet egybe­forrasztását tűzte ki feladatul. Helyesen gon­dolkodott e már akkor, vagy nem, ne keressük, csak azt nézzük, mi volt az intentió, mely őt vezérelte. A haza talán alacsonyabban szárnyaló fiainak is szobrot emelt intőjelül a jövő nem­zedék számára, hogy a munkásság és a fenkölt eszmékért lelkesülni tanuljon. És csak ő, vagy tettei maradnának jelöletlenül ?! Föl tisztelt barátaim, a köny, mely arczotokon aláperdül ne fojtsa el lelkesiilésteket. Szobrot a nagy fér­fiú emlékeinek. Szobrot emeljen a polgárok önkéntes adakozása, igy tiszteli meg a nemzet önönmagát, midőn nem szorul felsőbb támoga­tásra, ha ragaszkodása, nagyrabecsülése utat tör magának s az anyagi áldozatok árán utolsó fil­léreit is elviszi az oltárra, melynek neve a hazaszeretet. Adakozzatok e szeretet nevében had lássák az európai nemzetek nagy családjai, hogy a magyar nem hálátlan legnagyobb fiai önfeláldozó hazaszeretetével szemben, hogy a mit Rodostónál olmulasztott, azt pótolni fogja Turinban. Föl Kossuth szobrára adakozzatok s az összegyűjtött filléreket küldjétek ide, hogy lerakhassuke járás lakossága nevében a hazafiui kegyelet oltárának zsámolyára. Őrizzen minket a gondviselés és a nagy férfi szelleme ! Bián, 1894. évi márczius hó 22-én. Bodiz László főszolgabíró. — Lapunkért. A Buda és Vidéke működését az évnegyed alkalmából több fővá­rosi napilap emelte ki. A sajtó elismerése csak fokozza törekvésünket és igyekezünk minél erélyesebben küzdeni a kitűzött czélért, mely Buda és Vidékének emelése. Földvary Mihály alispán ur és pilisi alsó és felső járási főszolgabirái ajánlata eredményét látjuk abban, hogy a köz­ségek megrendelik lapunkat. Újabban Tóth József ur a megye kir. tanácsos tanfelügyelője hívta fel lelkes szavakban a lap terjesztésére és szellemi támogatására is a tanító urakat. A „Buda és Vidéke“ szívesen küld mutatvány- számokat. Előfizetési ára: egy évre 6 frt, fél­évre 3 frt, évnegyedre 1 frt 50 kr. — Zsingor Mihály elhunyt torna­művezető sirhantjain a budapesti (budai) tor­naegylet díszes emléket szándékozik emelni. Az egyesület választmánya Kollár Lajos elnök indítványára elhatározta, hogy az egyleti tagok körében e czélra gyűjtést rendez és a síremlé­ket lehetőleg egy éven belül felállittatja. Mi­után azonban més testgyakorló egyletek tagjai is azon óhajukat nyilvánították, hogy a sírem­lék költségeihez szintén szeretnének adományuk­kal hozzájárulni, a tornaegyesületi választmány abban állapodott meg, hogy ezektől is, sőt a boldogult mester egyéb barátaitól és tisztelői­től is fogad el adományokat, melyek Rónay Emil pénztárnokhoz (I. Attilautczai tornacsar­nok) intézendők. — Köszönjük. „Egy nagy város kö­zönsége joggal követelheti azt egy társagtól, mely a névjogot kizárólagosan bírja, hogy a rendes átkelő közönségnek egy kis részeit az éjjeli órákban még akkor is szállítsa át a Dunán, ha ez a társaságnak pénzáldozatba kerülne is. Pénzáldozatról szó sem lehet, mert ha a csavar- gőzös vállalatnak erről az előzékenységéről a közönségnek tudomása lesz a mellett, hogy a közönség jogos igénye kielégítésre talál, a költ­ség fedeztetik.“ Ezeket a sorokat kaptuk köz­életünk egyik kimagasló alakjától és örülünk rajta, hogy a közzétételt megelőzte a csavar­gőzös vállalat előzékenysége. Az igazgatóság ugyanis elrendelte, hogy f. hó 20-tól kezdve egy hónapig kísérletképpen a vigadó-híd­fői csavargőzös estve 11 órág fog közlekedni. Hisszük e kísérletet a közönség oly nagy mérv­ben fogja igénybe venni, hogy nem csak az, de aVigadó-Tabán és Eskiité r-Rud as- fürdő között is állandó lehet az éjjeli járat. Midőn a csavargőzös vállalatnak Buda érdekében tanúsított szép tettét megköszönjük ; ajánljuk figyelmébe ezt a másik két állomást is, melyre a közönség joggal számmithat, s melynek a társaságra nézve nagy pénzügyi előnyei vannak. — Lágymányos emelkedése. E szép vidék érdekében közölt a Buda és Vidéke egy czikket, a mi nem hangzott el a pusztában. Naponkint keresik fel szerkesztőségünket sze­mélyesen és levélben, hogy a Lágymányos emelkedése már mennyi eredményt mutat fel. A telkeket keresik, a kik eddig telkeket vettek építeni kezdenek. Ide olcsóbb az anyag szállí­tása, tehát olcsóbb az építkezés is. Mint érte­sülünk a települési kedv oly rohamos, hogy egy vállalkozó egy nagy kaszinót akar építeni, mely­ben minden szórakozást megtalál a közönség. Építő" társaságok vannak alakulóban és igen befolyásos emberek vették az ügyek intézését kezükbe. Mindennap több eredményt jegyezhet­nénk fel a Lágymányosról. Felhívjuk közönsé­günk figyelmét e szép vidékre. — Egy budai lelkész papai ki­tüntetése. A pápa Vaszay Kolozs bíboros herczegprimás felterjesztése alapján ft. König Gusztáv, krisztinavárosi segédlelkész urat f. é. márczius 15-én kelt elhatározással pápai ud­vari papjává nevezte ki. E kinnvezés folytán a kitüntetett a pápa nemes udvarának kötelé­kéhez tartozik; a monsignor czimet és a kamarásokat megillető összes viola színű jelvé­nyeket viselheti, névszerint: a viola övét, gal­lért és palliumot. König Gusztáv kinevezésének sok okból örülhetünk. 0 15 ev óta működik Budán nint lelkész, s ha ezenkívül más érdeme nem volna is, még akkor is azivből gratulálna neki a budai r. k. hívők összesége. De ő nem­csak kötelességét mindig pontosan teljesítő pap de egyúttal Budának oly polgára, a ki széles körökben kedveltté tette fellépésével magát, rend­kívül szeretetre méltó müveit. A népszerű fel­olvasásokat rendező egyletnek választmányi tagja s mint ilyen nem volt esztendő hogy kétszer- háromszor nnm ült volna a felolvasó asztalhoz; a ki tudja, hogy Buda magyarosodásban mek­kora része van az említett egyletnek, méltá­nyolni tudja König Gusztáv ezen magyarositó működését is. A pápa jubileuma alkalmából Rómába indult magyar zarándoklatnak ő volt rendezője s mint ilyen ő volt az a ki magya­rokat 1898. febr. 19-én a pápa színé elé ve­zette. Ha mindezekhez hozzá tesszünk még, hogy krisztinavárosi segédlelkészi működése mel­lett még a II. kér. csalogány-utczai tanítónő ké- pezde hittanárja is; ha elgondoljuk, hogy min­den alkalommal lelkes terjesztője, mivelője s előmozdítója Buda specziális érdekeinek (la­punk is volt már oly helyzetben, hogy tollából czikkeket közölhetett); ha mindezeket tekin­tetbe vesszük akkor természetesnek fogjuk ta­lálni, hogy a König Gusztáv kitüntetésének sokan meg fognak örülni, s sokan nagyon so­kan fognak neki a húsvéti „piros tojás “-ként kapott kitüntetéshez őszintén gratulálni. Ré­szünkről csak annyit kívánunk neki, hogy a kitüntetésnek, melyben részesült, adja Isten, hogy soká örülhessen ! e. ő. Szórakozás a szabadban. A buda­pesti (budai) tornaegylet már megtette az in­tézkedéseket arra nézve, hogy tagjai a tavasz, beálltával a szabadban is leljenek szórakozást és üdülését. Alig olvad el a sz. Jánoskórház melletti jégpálya jege, az egyesült elnöksége gondoskodott róla, hogy a viz lecsapoltassók és mihelyt a talaj némileg kiszárad, a nyári já­téktér helyreállittassék. Három Lawn-tennis pálya előreállithatólag, már e hó végén átadható lesz rendeltetésének. Továbbá lesz croquet és kü­lönféle labdajátékok. A tornaegylet ez évben is nemcsak a tagokat és azok családjait, hanem a tagok által bevezetett férfi éz növendégeket is szívesen látja a pályán, sőt miután már ta­valy a látogatottság oly nagy volt, hogy a Lawn- tennis pályák sok esetben nem voltak elegen­dők, kész netán mutatkozó szükség esetén a pályák számát megszaporitani. A játékokat kü lön rendező bizottság fogja vezetni; a Lawn- tennis szabályokat most dolgozza ki K r e n e- d i c s Gyula, A r g a y János és D ü r r Károly urakból álló bizottság. A tornacsarnok udvarán is fognak a tornászok nehány nap múlva szó­rakozást találni. Szorgalmasan dolgoznak a te­kepályán, mely tudomás szerint Budának egyik legszebb és legczélszerübben berendezett kug- lizója. Ez mindennap délután rendelkezésre áll a tagoknak és az azok által bevezetett férfi­vendégeknek. A kirándulások is kezdetőket vet­ték. Számos tornász családjával együtt márczius hó 4-én a Sashegyen, 11-én megkerülve a Sas­hegyet a Sasadon és 22-én a Mártongyen és Kis-Svábhegyen volt. Ez összejövetelek igen

Next

/
Thumbnails
Contents