Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-14 / 2. szám
Budapest, 1894. III. évfolyam 2. sz. Vasárnap, január 14. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIAD0-EIYÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. s3imKs;iS2;T<óiSÉ;<3, I. kér., Pálya-utcza 2. szám, 31. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Buda el akar szakadni, E czim alatt a „Budapesti Hírlap“ a következő kis tréfát közölte: „Buda el akar szakadni! Testvérvárosunknak odaát van egy kis helyiérdekű heti lapja, a „Buda es Vidéke“, melyet Erdélyi Gyula, az ismert iró szerkeszt. Valahányszor a lapot olvassuk, mindig megdöbbenünk: Buda el akar szakadni tőlünk, elvivén magával Wekerlét, Fehérváryt, a Hentzi-szobrot és az —- állampénztárt. Ünnepek előtt azt mondogatta, hogy: Budaiak, csak budai kereskedőtől vásároljatok! Most pedig, a legutóbbi számában a néhai Pilismegye föltámasztását pengeti (székhely Buda, főispán Országh Sándor, alispán Csilíéry Dávid). Erdélyi Gyula kollégánk igen humoros ember s bár a partikulárizmus eszméje ellen tiltakozik, mégis ngy beszél Budáról, mintha az a Pest városa által fegyverrel meghódított s leigázott tartomány volna. Ez a bála! Ezért szabadítottuk meg önöket a töröktől és a némettől, kitéve magunkat a bombázás veszedeimeinek ? Ezért állítottuk fel odaát a honvéd-szobrot! Azért lepjük el nyaranta a budai begyeket, a svábok körmei közt hagyva a sok százezer forintokat? Egy dolog van, a mit mi sem tartunk méltányosnak s ez az, hogy Budáról ingyen átjöhetnek önök Pestre, mig minket 2 krajczár sarczczal ijesztenek vissza Buda meglátogatásától. Különben — tudtunkkal — Erdélyi Gyula úr minden délben átjön Pestre a Szikszayba sörözni. Mig neki a Szikszay söre Ízlik, addig Buda nem fog elszakadni s aggódni csak akkor kezdünk, ha kiadja a jelszót : Csak Budán sörözzünk!“ Köszönjük, hogy a „Budapesti Hírlap“, ha bár mókázva is, figyelemmel kíséri a „Buda és Vidékó^-nek működését. Valóban itt az ideje, bogy a napisajtó is íoglalkozzék Buda és vidéke érdekeivel. A megtisztelő humorizálás helyett egy kissé komolyabb hangot kérnénk s azt is, hogy ha a „Budapesti Hírlap“-nak méltóztatik beletekinteni a „Buda és Vidéké “-be, az ott feltárt sebek, ne czinikns tréfára hangolják, hanem igyekezzék velünk, az elhanyagolt Budával és vidékével érezni. Ha tisztelt sok mindennel foglalkozó laptársunk a „Buda és Vidéke“ olvasása folytán jobban ismerné Budát, úgy nem élczelődnék a mi bajaink felett, hanem a sajtó magasztos hivatása szerint, egy kis orvossággal szintén járulhatna a beteg állapotok megszüntetéséhez. Legyen szabad nekem a nevető közleményre néhány megjegyzést tennem. Először is soha egy szóval nem Írtam én, hogy Buda szakadjon el Pesttől, ily könnyelmű eszméket nem engednék hangoztatni lapom hasábjain. Ha a „Budapesti Hírlap“ észre nem vette, vagy fel nem fedezte volna, legyen szerencsém, én akármelyik munkatársának bebizonyítom, megmutatom, hogy Buda mennyire elhanyagolt és mennyire visszamaradt fejlődésében, iparában és kereskedésében, értve különösen ezeknek forgalmát. Lapom minden számában ezt a felhívást nyomatom ki: Pártoljuk a budai ipart és kereskedelmet. Tisztelt kollega úr, ön nem érzi, hogy fáj, tehát nem is jajgat. Értem, de tessék csak beszélni ezekkel a budai kereskedőkkel és iparosokkal, kiknek a legtöbbje a modern kor igényeinek megfelelve, szolidan rendezte be üzletét; hogy milyen üzleti pangás volt itt s egy kis élénkség a forgalomban épen lapom meg- élczelt felhívásának köszönhető. Hogy emelkedjenek, hogy boldoguljanak ezek a budai iparosok és kereskedők, midőn a legutolsó krajczáros dolgokért Pestre szaladnak át háziasszonyaink, ezáltal temérdek időt pazarolva el ? Egy jó gazd- asszonynak pedig kevés ideje van és a néhány krajczár árkülönbözet (?) sok időrablásba kerül. Ezt megczáfolni nem lehet. A mi Wekerlének és Fehérvárynak elviteléről való elméskedést illeti, erre is van szavunk. Tessék csak felmenni a kihalt várba, honnan elvitték a kultuszminisztériumot, a törvényszéket, a hova nem adták meg a katonai ügyosztályt, szomorú képet fog ott látni, a ki látni akar. Ki tudja meddig lesz neA „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Oh, azok a parasztok! A „Nagykovácsi bucsujárásunk“ cziniii czikk névtelen szerzője, bizonyára abból a közmondásból kiindulva, bogy: „Hnnczut minden német paraszt, ha olyan is, mint az araszt!“ vonhatta azt a köveukeztetését, melyet következőleg fejezett ki: „Egy sváb-parasztnak álnok furfangja egyenértékű — száz közönséges magyar-paraszt turpisságával!“ És noha szerző később önként kijelenti, bogy az öreg svábok butasága, az őseiktől „j o- gosan* örökölt álnoksággal van kárpótolva, — mégis sértést látok szavaiban a budavidéki németajkú falvak közlakosságát illetőleg és azért elégtételt szerzendő nekik, megkísérlem őseik sanyarú sorsát vázlatosan ism°rtetni annak be- igazolására, hogy az álnokság „jogos“ öröksége a parasztnak, mert az elnyomottság kiáihatlan bilincseiből olykor-olykor csak egy-egy jól sikerült paraszt-turpisság árán volt menekülés: Ily paraszt-fürfaüg volt pl. maga a Dózsa- lázadás' is. * Tudva van, hogy vezéreink korában, a kisebb-nagyobb mérvben még nomád életmódot folytatott magyar népnél a törzs-szerkezet volt divatban; — a törzsbeli nemzetség a vérszerződés 2-ik pontja értelmében közösen birta a „törzs-birtok“-ot, mint „törzs-szállás“-t. Es mig a hadifoglyok, valamint a fegyverrel meghódítottak és az önként megkódoltak, úgy ezeknek egyenes leszármazol örök szolgaságban sinlődtek, addig a törzsbeliek a szabadság és egyenlőség jogelvén alapuló kiváltságuknál fogva, osztá^különbség nélkül élték napjaikat; — de később a rendi alkotmány — hübéries viszonyainál fogva — sirja lett e szabadságnak, melyben az egyenlőség csak a közös szolgaságban állott ! A kereszténység fölvétele nemcsak a germánoknál, hanem úgyszólván minden nemzeteknél feudális — hűbéri — viszonyokat szült, mert a keresztes hadjáratok történetéből nyilvánvaló, hogy egy-egy viléz és fényes tetteiről ismert lovag miként érezte szükségét bátor társak csatlakozásának a folytonos harczokhoz s viszont tudjuk azt is, hogy ezen bajtársak önfeláldozó, mintegy önönmagukat odaadó ragaszkodást tanúsítottak vezérük személye iránt, mert a birtokot foglalt és uralmat alapított hős: harczosait szerződés utján szerencséjének tár- ! saivá téve, hűségüket megjutalmazta. Ez volt a hübér-rendszernek kezdete. * A kereszténység fölvételével nálunk magyaroknál is a régi törzs-intézmények mindinkább lazulván, az István által létesített várszerkezet mellett a rendi osztályok alakultak. így keletkezett a főrendek, vagyis a mágnások és főpapok, valamint a köznemesek osz| tálya, kik mindnyájan egyenlően szabadok voltak, noha a személyes érdem s a magasabb hivatali méltóság egyeseknek nagyobb befolyást, kitünőbb tekintélyt és kiválóbb jogokat biztosított a többiek felett. A fő- és köznemesség, úgy személyileg, mint tulajdonilag feltétlen szabadságot élvezett s minthogy tudvalevőleg a nemesség adómentes volt, ennélfogva oly néposztály megteremtéséről kellett gondoskodni, mely az országos adók terhét viselje; — s megalakittatott a várjobbágyok és a szolgák osztálya ! A várszerkezet fölbomlása és a rabszolgaság megszűnése után azonban e néposztályok tagjai részint az egyes várak mellett keletkezett városok kiváltságos polgári osztályába olvadtak be, részint pedig egészen a földes-urak hatalma alá kerültek — azon jószágokkal együtt, melyek azelőtt a várakhoz tartoztak, s alkották a földes-uri hatalomnak alávetett jobbágy-vagy parasztosztályt! Ily parasztsorsu honpolgárok felett tehát saját földesuruk Ítélt az u. n. úri széken ! Ez a kiváltságos úri hatalom alá hajtott néposztály a politikai jogok élvezetében nem részesült, sőt személyes szabadsága is korlátozva volt; — s noha papíron meg volt is költözkö- dési szabadsága, „a praxisban volt arra gondjuk a földesuraknak, bogy a durva önkény alól boldogabb vidékre szabadulni törekvőt, otthon maraszszák!“ Tulajdon föld nélkül csak a nagy urak birtokán és azok dicsőséges hatalmaskodása alatt
