Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-25 / 8. szám

Budapest, 1894. (5.) egyénekkel való betöltését, de hiába. Azt sem tudták óvekutáni küzdelem után kivivni, bogy az elnök az ő jó barátjával, az iskolaszéki pénz­tárossal, az iskolapénzek kezeléséről vagy egy­szer számadást terjesztene be. Van a torbágyi iskolának alapja, vagy 800—1000 írt, ezt ke­zeli e nevezetes pénztáros, ki már évek óta nem köteles senkinek beszámolni. — És most, hogy a főtanítói állomás van üresedésben, az elnök ismét csak az ő néhány híveivel és érde­keltjeivel oly anarchistikus állapotokat teremtett, hogy ezen fontos állás már hónapok óta betöl­tetlen, hónapok óta kínlódik egy tanító vagy harmadfél száz tanulóval, és még mindég nin­csen kilátás arra, hogy ezen fontos állás már a legközelebbi időben betöltetik. Amidőn ezen törvénytelen állapotokra az egyházi és világi hatóság figyelmét felhívjuk, még csak azon óhajnak adunk kifejezést : bárha a torbágyi hitközség ügyei is minél hamarább rendeztetnenek, hogy ez által már a jövő nép­számlálásban Torbágy mint magyar anyanyelvű község szerepelhessen, hogy a jövő század már többé ne a német Kiein-Turweilt, hanem csakis a magyar Torbágyot ismerje. Reitter Mátyás. Bankett Benedek Sándor kir. tanácsos tiszteletére. A régi, dicső időket átélt Korona nagy termének talán sohasem volt oly jókedvű diszes társasága, mint a milyet szombaton toborzott össze Benedek Sándor iránti meleg rokonszenv. — Ott láttuk az egész III. kerület szine-javát, mely őszinte örömmel járult a felejthetetlen est fényének emeléséhez, midőn üdvözölni jött azon férfiút, ki vallás és pártkülönbség nélkül bírja kerületünk összességének tiszteletét és becsülé­sét. — Benedek Sándor, a királyi kegy által ért méltó kitüntetése alkalmával, a bizalomnak ily általános nyilvánulásában csakis jutalmát nyerte azon fáradalmaknak, melyeket lelkes buzgalmával e kerület áldástalan talaján a közjó érdekében mindenkoron kifejtett; de egyszers­mind szolgáljon az érdemeknek ily hódoló elis­merése további buzdításául is, hogy a magyar társadalom, a magyar haza a jövőben is birja Benedek Sándorban a lelkes polgárt és hazafit, kinek önzetlen és fáradhatatlan tevékenysége mindig csak a közügyek javának előmozdítására volt irányozva. Benedek Sándor nélkülözhetetlen tagja nemcsak hivatalának, de az ó-budai társas életnek is. Kiváló képzettsége, vonzó, nyájas modora s egyenes őszintesége azon áldott tulajdonai, melyekkel osztálykülönbség nélkül mindenkit magához tudott bilincselni. — Benedek S. volt talán az egyetlen e kerületben, ki a párt- és személyharczok tusájában is, határozott párt­állása daczára, mindenkinek tiszteletét és sze- retetét bírta s nem egyszer kísérlete meg az ellentétek békés kiegyenlítését. Nem rajta múlt, hogy nem sikerült. Azóta ő is, mi is vár­juk a bekövetkezendő jobb napokat. — Azon­ban úgy látszik, hogy Benedek Sándor már beleúnt a várakozásba s már készül is elmenni pénzügyigazgatónak valahova a vidékre. Tartok tőle, hogy, ha a miniszter ur ezt csakugyan megteszi, nem is az egész III. kerü­let, de Újlak okvetlenül kérelmezni fogja sür­gős áthelyeztetését mindkettőjük érdekében: mert Benedek Sándor még csak elképzelhető O-Buda, illletve Újlak nélkül, de Újlak Benedek nélkül: az merő lehetetlenség. Azt mondják, hogy Kugler József, Benedek S. kinevezése óta rendkívüli lehangolt és ag­gasztó mérvben soványodik; sőt Göőz József annyira fájlalja régi lyceumi iskolatársa távo­zását, hogy kineveztetése óta öngyilkossági eszméket forral agyában s teljesen vigasztalha­tatlan. — E két esetről határozott tudomásunk van! a többit nem is említjük; azokat, annak idején, úgy is regisztrálják majd a napilapok. — Ennyire szeretjük mi a III. kerületben Benedek Sándort; nagyon természetes tehát, hogy az elválásnak már gondolata is fájdalma­san hat mindannyiunkra. Ezen fájó érzés hatotta át a szombati tósztok mindenikét. Ez a fájó érzés beszélt szivünkhöz az ünnepély minden lélekemelő BUDA és VIDÉKE mozzanatából. — És mi mégis vígak voltunk, féktelen vidámak. Örültünk szeretett munkatár­sunk előrehaladásán, kitüntetésén s a nemso­kára bekövetkezendő elválás lehangoló tudatába is beletörődve azt kívántuk csak az iinnepelt- től, hogy ne feledjen bennünket; ne feledje az ó-budaiakat. Üdvözöljük Benedek Sándort kir. taná­csossá történt kineveztetése alkalmából s kíván­juk, hogy még nagyobb rangban mihamarább viszont üdvözölhessük őt; de ... a mi kerü­letünk határai között. Az ünnepelt tiszteletére rendezett kilencz- ven terítékes díszvacsora alatt és után, késő éjfélig, a legfesztelenebb hangulat uralkodott. Az ünnepeltet, megjelenésekor, harsány éljenzés fogadta s mindnyájan siettek üdvözlésére. — A vacsora folyamán legelsőnek Végh János köszön­tötte fel Benedeket. Utána Tatay Adolf dr. méltatta az ünnepelt érdemeit. Göőz József dr. Benedekben a talpig magyar embert üdvözli, Goldberger Lajos dr. Benedek Jánosra, az ün­nepelt öcscsére mondott fosztott, Benedek János, Tatay drt. éltette. Tósztot mondtak még : Mit­telmann Bernát dr. és Varga Zsigmond az ün- nepeltre; Mocsáry Béla min. titkár O-Buda polgáraira; Kéky Lajos Benedek Sándorra, mint a ref. egyház elöljárójára és Rákos István Gold­berger Lajos drra. A rendezés fáradságos teendőiből kibonta­kozva Kugler József is szót emelt végül s poharát ürítette az ünnepelt egészségére; — Göőz József dr. pedig Kugler Józsefére. — A tósztok végtelennek ígérkező sorában kellemes változatképen gyönyörködtünk az ünnepelt öcscsének, Benedek János fiatal költőnek szép verseiben, pompás szavalatában és eredeti hor­tobágyi dalaiban. A szegény gyermekekért. Az I. kerületi polgári kör összes helyisé­geiben márczius hó 3-án egy tánczvigalommal egybekötött magas színvonalon álló hangverseny lesz. A társadalom ellentéteit csak is a társa­dalom egyenlítheti ki nagy részben ilyen jóté- konyczélu tánczmulatságokkal. Az isteni meg­váltó rendelésének tesz eleget az ember, midőn a sors különös kegyelméből és az Isten bölcs elhatározásából neki jututt felesleggel enyhíti a nyomort és letörülni segíti a nélkülözés égető könynyeit. Az I. kerületi polgári kör a jóté­konyság terén is vezérszerepet visz. Nem in­dul hangzatok, látszatok után, de megjelenik a nyomor tanyáján és segít a szegényeken. Tör­ténetében a jótékonyságnak fényes lapjai van­nak. Hölgyeink hivatásokhoz méltóan a nemes munkában tekintélyes részt vesznek és ez alka­lommal is mindent elkövetnek, hogy az estély fényesen sikerüljön. A rendezőség Dévay Szőllősy István és dr. Szénássy Sándor elnöklete fárad­ságot nem ismer, hogy az I. kerületi polgári kör a helyi jótékonyság könyvébe ismét fénye­sen írja be nevét. Mi a magunk részéről bizton reméljük, hogy a szeretet ünnepéről semmi­esetre sem fognak hiányozni személyesen, vagy adományaikkal azok, kik megértik, átérzik a szegénységet. A felülfizetéseket a Buda és Vidé­kében nyugtázuk. Minél fogékonyabb a jobb sorsuak szive, annál kevesebb a szenvedés. A nőkre nézve mily magasztos az a tudat, hogy ők, kik a politikában nem játszanak szerepet, a jótékonyság nagy tetteinél elmaradhatlanok és itt hervadhatlan érdemeik vannak. Az estély programmjáról a rendezőség hivatalos értesítése a következő: A jótékonyczél érdekében szívesek voltak megígérni közreműködésüket és pedig: F. Vandiola Marietta, a Müncheni és Cölni opera v. tagja, ki énekelni fogja a Faustot és zongorán kiséri B o d ó Lajos ur, Csiszár Irén k. a., zenekar kísérettel, magyar népdalokat, H e g g er Lujza k. a. zongorázni, Komócsy József ur felolvasást fog tartani. Székács Aladár ur. Pergolese : Nina és Pop­per és Tarantellat gordonkán, kiséri zongorán dr. Paradeiser János ur, továbbá a H. a r m o- n i a dalkör énekli: Ki a szabadba, Hoppétól. Éjjeli üdvözlet Storchtól. Fájó emlékek Zimay- tól és Sárga csikó, Riegertől. A rendező bizottság következő urakból áll: dévay Szőllősy István, elnök. Dr. Szénássy Sándor, elnök. Garay Antal, pénztárnok. Czike Imre, jegyző. B. Almásy József, Bárány Zsig­mond, Bosnyákovits Jakab, Csehál Anna, Fe­kete József, Frimel János, Garay Gizella, Go- czigh József, Gogolák Károly, Hajós Mihály, Karkis Istvánná, Martinék Géza, Mihalecz Jó- zseiné, Perthl Géza, Petrik Margit, Reményi Aranka, Scherer Kálmán, Schischka Jenőné, Stiberth Lothár, Szabó Ágostou, Szahota Mihály, Szidanits Ferencz, Szuly Gizella, Valter Vil- mosné. Kezdete pont 8 órakor. Belépti-jegyek ezen meghívó előmutatása mellett a rendező bizottsági tagoknál, a krÍ3ztinatéri iskola igaz­gatójánál és este a pénztárnál vehetők. Személy­jegy 1 írt. Február 25. Különfélék. — Márkus József, Budapest székes főváros törvényhatósága az alpolgármesteri székbe egy fiatal, lelkes férfit, Márkus József tanácsnokot ültetett. E választást az egész szé­kes főváros közönsége szívből fakadó örömmel fogadja. Az uj alpolgármester tehetséges ember, képességei nagy szabásuak, előnyei számosak, mcdorö, munkabírása, tapintata, ügybuzgalma példás. Azok közé tartozik, kiknek eszméik van­nak és ezeket az eszméket erélylyel valósítják meg. Igazság szeretete, méltányossága emeli szép jellemvonásait. Magánügyei a közügyekkel szemben soha nem lépnek előtérbe. Szívélyes mindenkihez egyaránt, de a pajtáskodást hiva­talos működésébe nem viszi be. Márkus József Buda ügyeit is mindig szivén viselte és meg­vagyunk győződve, hogy elhanyagolt városré­szünk érdekében mai diszes tisztjében is a lehe­tőket elfogja követni. — A jégpályáról. A két hét előtt kifejezett reményünk beteljesedett. A jégpálya, melyen már napokig csónakozni is tehetett volna, ma ismét szilárd és tükörsima pánczél- lal van fedve. Volt is öröm a korcsolyázók kö­rében ; az ujabbi megnyitás napjain ismét tel­jes számban megjelent a társaság, sőt a jégsport kedvelői közül számosán a pesti oldalról is át­jöttek, mivel a pesti korcsolyaegylet pályája legfeljebb napok múlva lesz ismét megnyitható. A jégburok első napon a nagy tömeg alatt sok helyen megrepedezett, de más napon bár még mindig recsegett-ropogott a korcsolya alatt, oly egyenletes lett, hogy élvezett volt rajta siklani. Ezt azt alkalmat, valamint a ragyogó holdvi­lágos estét felhasználta a korcsolyázók egy része arra, hogy este 9 órától éjfélig korcsolyázott. A hold teljes pompájában világította be a jég­pályát és szinte felvillanyozta a korcsolyázókat, mert az a szilaj kedv, mely ott urakodott, nap­pal nem is képzelhető. Volt ostor 15, gyorsvo­nat 20 résztvevővel, volt ördögmotolla, hóbuczka átugrások, táncz stb. és különösen a matadorok kitűntek szép mutatványaikkal. A hölgyek kö­zül ott voltak: Kollár Lajosné, Andaházy nő­vérek, Argay Jánosné Ilonka leányával, Jenny Antalné Bianka leányával, Shvoy Kálmánné Böske leányával, Gilemot nővérek, Bély Mi- hályné stb. Éjfélkor Osapainé jó theát készitett és a társaság a legjobb kepélyhangulatban még egy óráig volt együtt. Kár, hogy ily holdvilá- gos estét nem lehet mindig megrendelni, kü­lönben ily kedves mulatságot, különösen a vál­lalkozó budai tornászok többször megismétel­nének. — Kisajátítások. Az eskütéri és vám­házi hidak ügye már annyira előhaladt, hogy a kisajátítások is kezdetőket vették. Budán mind­két hid részére tágas terület szükséges, mely jelenleg be lévén építve, a közmunkatanács mindazon ház- és telektulajdonosokkal szemben, kik ingatlanukat barátságos utón eladni nem akarták, megindította a kisajátítási eljárást. Ezek közé tartozik a Sárosfürdő és a Hatsik- telep is. A Gellérthegy alján volt házikók már legnagyobb részt le vannak rombolva. A Ru­dasfürdő környékén levő házak tulajdonosai — kevés kivétellel — önkényt eladták házaikat a közmunkatanácsnak és már a nyáron oly

Next

/
Thumbnails
Contents