Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-30 / 52. szám
Budapest, 1894. (3) Azonban egyet elért vele a fő- és székváros tanácsa, a mit bizonyára nem czélzott s ez az: bogy azaz indiai vizfogó nyáron át nagyon alkalmas holmi lázas állapotok előidézésére és járványok terjesztésére. Nem lenne időpazarlás, ha a belügyminiszter ur mint szakértő s mint az ország közegészségi ügyének első sorbani őre időt venne magának a t a v a s z o n mind két csodamű megtekintésére. (Vége köv.) Egyiptomi Jóisef. Lucus a non lucendo. Az igazoló választmány, Kasics Péter min. tanácsost és Kovács Pál drt. az I. kér. polgári reformpárt vezéríérfiait, a választás megsemisi- tését kérő felebbezési folyamodványban az igazolóválasztmány ellen használt sértő kifejezésekért 100 írtra büntette. Az érdekes ügy, melynek még folytatása következik : úgy áll, hogy a fölingerelt reform párt végrehajtóbizottsága, Kasics és Kovács urakat megbízta azzal, hogy a pártban megsértett igazságérzetnek szerezzenek alkotmányos elégtételt. S a megbízottak kérték, hogy az igazolóválasztmány, adjon alkalmat a beadványban emelt vádak t. i. a szemérmetlen visszaélések és jogtiprások bebizonyítására. A párt permanentiában levő végrehajtó- hizottsága továbbá, az elutasító határozat után, azon hozzáadással újította meg az előbbi megbízást, hogy egy felebbezési folyamodványban adjanak kifejezést az elutasító határozat által provokált közfelháborodásnak. A megbizattak a szerint cselekedtek. A rájok rótt bírság tehát, tulajdonkép a választópolgárságra mért politikai arczuliités. Hát a sértő kifejezés csakugyan hiba még akkor is, ha — mint jelen esetbeu — igazaikban sértett felek, méltó felháborodás közben használják azt. De sokkal nagyobb hiba az ha egy igazoló testület okot szolgáltat a fölháborodásra. S az igazoló-választmáuy határozatán nagyon meglátszik, hogy jóakarata makacsharczot vívott az elfogultság Démonával, s hogy ez utóbbi győzelmesen; az igazság pedig ugyancsak megtépázott állapotban került ki a küzdelemből. Az igazoló-választmány ugyanis, a logika istenasszonyának hátat fordítva, s a folyamodvány adatait tévesen félremagyarázva utasította el a kérelmet. S az e miatt megbotránkozott igazságérzetnek talán a szándékoltnál élesebb feljajdulásait még bünteti is. Azt hisszük, hogy az igazoló választmánynak a 100 írt birság kirovásához, legalább is 200 frt értékű elfogultságra volt szüksége A kik abban a tévedésben éltek, hogy e választmány működése felett az elfogulatlanság szelleme őrködik, azokat ugyan alaposan kiábrándíthatta e határozat. Erre csak egy korrekt válasz lehetséges : teljes szolidaritással tömörülni a jogok bátor és önzetlen védelmezői mellé. De nem csupán szóval; hanem tettel is. Ez a becsület és a lovagiasság követelménye. Azok az urak, a kik szelet vetettek: ne csodálkozzanak ha vihart fognak aratni. Ne rettentsen el bennünket semmi sőt ez a politikai arczlegyintés — ha még föl nem ébredt volna — ébressze fel önérzetünket. Egyetértés és kitartás legyen, jelszavunk. Győzni fogunk mert velünk az igazság! Tót Márton. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) VIII. Bereoi Károly. A magyar irodalom egyik legrégibb és legérdemesebb tagja. Nagyon sokan lesznek mégis a kik azt kérdezik kicsoda ő ? A kiért a lapok nem rengetik a falat, nem ütik a nagy dobot, azt bizony hamar elfelejtik, Különben is az irodalomtörténetet nem mindenki tanítja úgy, bogy annak legérdekesebb korszakánál, az ötvenes-hatvanas évek irodalmánál előszeretettel időzzék. A sajtó úgynevezett irodalmi rovatáBUDA és VIDÉKE uak vezetői a mi nem modern azzal nem sokat bíbelődnek. Pajtáskodnak egymásért az újabb, legújabb és legis leg újabb ragyogó tehetségek és rákényszerítik magokat a könyuyen hivő közönségre. Ok a valódiak, ők festik az életet, ez a magyar élet a mit ők írnak. Igazában pedig nem egyéb, mint a tör- vényjzéki rovatok kibővítése dalban és prózában külföldi motívumok szerint. Ez a magának tetszelgő és a közönség Ízlését is narkotizáló irodalom, nem a mi vérünkből, nem a mi hagyományainkból származott. Féktelen, túl kapott, minden egyéb csak nem magyar, akármilyen fényes talentumok másolják is azt nagy mesterektől. Csak nemrég olvastam Pékár Gyula egy levelét, melyben lenézi akutgém poesist és az ötvenes évek káromkodó nomád p o e s i s á t. Nem tudom ismeri-e ö ezt a poesist, azt hiszem nem, mert ha ismerné úgy tisztelettel emlegetné. Ez a poesis őrizte meg a magyart a magyarnak. Magyar írónak a legjobb iskolája az. ha ezt az ötvenes-hatvanas évek irodalmát minél jobban igyekezik megismerni és tanulmányozni. Akad középszerű, vagy talán naiv dolgokra is, de meg kell hajolni a nemzet napszámosai előtt, kik nem csak írtak, de vért is áldoztak és küzdöttek az ellen a mi mellett a maiak apostolkodnak t. i. a világpolgárság ellen. Be re ez Károly ennek a kornak sőt már egy régibbnek tisztelt élő alakja és emléke. Itt él közöttünk Budán, hol először, mint Szemere Bertalan titkárja telepedett le a sza- badságharcz idején, melynek sajtójában mint már ismert költő vezérszerepet játszott és Ízlésével nagyon jótékonyan hatott a többi íróra és költőre. A nagy napokban tevékeny része volt. Szerette hazáját, valódi magyar, kinek nyelvérzéke példátlan s ennek az akadémia is nagy hasznát vette. A maga tehetségét nem érvényesíthette annyira, mint a mennyi kincs van benne, mert ő volt a ki vigyázott az irodalomra és irányt adott, simított a való nagyságok munkáján is. Jókai, Arany, Tompa sokszor kikérték az ő véleményét és el is fogadták. Több százra menő levele van az irodalom legelső tagjaitól, a melyek fontos adatok lesznek. Mint a „Hölgyfutár“ szerkesztője sok írót nevelt, a mint ezt Szász Károly a Kisfaludy-társaság folyó évi lakomáján ki is emelte. Berecz Károly ma túl van a hetvenen, de ruganyos, fiatal, gondolkodása élénk, az irodalmat figyelemmel kiséri. Ebben az évben nyugdíjazta az Akadémia, bár munkaképes. A „Buda és Vidéke* abban a szerencsében részesült, hogy több szép költeményt közölt az örökifjú kedély remekei közül. A mikor mi magunk között vagyunk figyelemmel hallgatjuk az ő tanuságos beszédét és bírálatait s megértjük, hogy ő azért nem oly hires mint kortársai, mert nem önmagát szerette jobban, hanem az emberiséget és másokat. Nagy tehetség, nagy olvasottság, valódi költő, nyelvtudós és végtelen finom igazságos Ízlésű ember, ki nem a maga babérai után járt, de őrködött az irodalomra. Ha összes művei megjelennek akkor bizonyos körök mulasztása is ki fog tűm i, és az, hogy nagyjaink között joggal foglal helyet. Válasz ’Lányi Ernő rajztanár urnák. Ön apostrofált engem azér, a miért Hajós kartársam válaszolt, most már tudjuk, az Ön czikkére s ennek különösen arra a részére, melyben világosan ki lett mondva, hogy az iparos- tanoncz-iskolában a rsjzot kontárok tanítják. Hogy azt a kegyelmes ítéletét miért vettük magunkra, az is világos lesz azok előtt — s ezek közé tartozik i. t. tanár ur is, — a kik a Nemzeti Iskola vonatkozó számában olvasták a „Buda és Vidéke“-ből átvett czikket s azt is. a mit a szerkesztő ehez fűzött. Ott világosan olvashatta t. tanár ur, kire vonatkozott a kontárkodás. Kár volt tehát e tekintetben alakoskodásaDeczember 80. A dolog velejére megjegyzem, hogy tauár ur igeu jól tudja azt, mit és hogyan rajzolnak a török-u. iparostanoncz-iskolában ; hiszen félreérthetetlen módon ki is jelentette — a mint ezt másként nem is tehette —, hogy a tantervét követtük s a mit ez előtt, annak meg is feleltünk ; sőt egyik osztályban különös érdeklődéssel hallgatta az előadó rajztunitó fejtegetéseit s alig akarta t. tanár ur elhinni, hogy ez is csak elemi iskolai tanító. De tudni fogja továbbá i. t. tanár ur azt is, hogy az ipariskolai rajztanitás újabb irányát ki szabta meg; hiszen t. tanár ur tagja volt a minisz- terileg kiküldött bizottságnak, s mint ilyennek szintén része volt, vagy lehetett az új irány inaugurálásánál. S most mégis reám fogja azt, hogy „vezérszerepet akarok játszani oly szaktudomány tanításának irányításában, a mely tudományból nekem nagyon is hiányos fogalmaim lehetnek.“ No már i. t. tanár ur, valóban nem tudom, hogyan Ítéljem meg saját cselekedeteit s hogyan egyeztessem ös3ze azt, a mit tesz, azzal, a mit ír. Mert vagy tudta azt, a mit tudnia kellett, hogy a tantervet s az uj irányt ki szabta meg s akkor bennünket ütni oka nincs ; vagy nem tudta azt: akkor a szükséges informácziók megszerzése előtt hogyan írhatott mégis akként, a mint írni méltóztatott. Az annyira útjába álló török-utezai tantestület egyebet sem tett, mint a tanterv talajára állva, azt, a mit ez előír, teljesít. A lármát nem mi, hanem nehányad magával Ön is csinálja, a ki a tantervet ütni nem tudja és nem meri s e helyett bűnbakul elővesz bennünket s reánk támad, a miért mi a tanterv szellemében tanítani tudunk is, merünk is. Majd ha egyszer az i. t. tanár urnák saját külön rajzmódszere illetékes helyen győzedelmeskedni fog s a tanterv az Ön ízlése szerint lesz revideálva, akkor természetesen az Ön módszere szerint fognak majd tanítani is. Jobban teszi tehát i. t. tanár ur, ha előbb a saját házi körében saját ellenfeleinek esik s azokat puhítja meg s nem riad reánk, a kiknek még nem adatott alkalom az Ön specziális módszerébe belefucscsolni. Végezetül megjegyezni bátorkodom, hogy én senkit sem szoktam czikkek írására buzdítani ; különösen ha engem is érint a dolog. Megfeleltem én magamért eddig is minden alkalommal s igy az ön Háry Jánoskodása sem okozott nekem főfájást. Mindenki első sorban a maga háza előtt söpörjön, ezt ajánlom én i. t. tanár urnák is. Külömben béke velünk. Trájtler Károly. A jó falusi hurka. Beköszönt lassan-lassau a tél. Megkezdődött a vidéken is a disznó ölés. A mi falusi jó szomszédaink kezdik már disznó-apróságuk fölöslegét a piaczokra hozni, kedveskedni a mi városi fogyasztó közönségünknek egy kis ízletes jó falusi készítettel, „a jó falusi hurkával“. Ha nem is születtünk mindnyáj .n fJun, de alig van olvasóink közül, ki egyszer másszor ott meg ne fordult volna. S milyen jól vissza tudunk emlékezni, hogy mily jó Ízletes ételekkel láttak el bennünket különösen igy tél kezdetén, disznó ölés idején. Az az ízletes jó falusi disznótoros töltelése milyen Ínycsiklandozó volt akkor. Boldog a falusi élet igy télviz idején. Hol találunk meg téged ? Melyik gurmand ember az, ki annak tudatára nem esettent egyet a nyelvével, ha egy-egy falusi emléket, ha csak néha-néha is egy kis utánzóit di-znótorral itt a fővárosban valamelyik, tizedrendu korcsmában fölelevedni látja, azt mondván: No ide el kell mennem s abból, ma a mit ott adnak, kedvemre jó is kell laknom. De jó is lakik, u^y, hogy hetekig is megfekszi az ágyat. Ha valaki magáról a családjáról tudva ilyeneket, mily öröm tölti el a hu ka látása azt a gazdaasszonyt, vagy szakácsnőt, kik meglátják, ha a piaczra mennek, hogy emlékeikből egy bizonyos tárgy, itt a piaczon is kapható, s az már a tél beáltával meg is érkezett c« ime itt is van s abból vásárolhatni is. Egy másikat pedig vissza varázsol a falusi hurka látása abban az édes otthonban, hol gyermek
