Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-16 / 50. szám

/ / ' Budapest, 1894. III. évfolyam 50. sz. Vasárnap, deczember 10. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZKAZHATÍSI, KŐZGAZDASÍGl ES TÍKSADALMI HETILAP Az I. kerületi polgári kör, II. kér. polgári kör, a krisztinavárosi vöröskereszt-egylet és a budai kereskedő-társulat stb. közlönye. I. KIÄDÖ-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Várkert-rakpart 1. Heisler J. nyomdája. Megjelenik minden vasárnap. Eltfflietési árak: Egész évre 12 korona, fél 'vre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kor., Alkotáe-ntcza 12/a. Szöke-káz. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Egyetemek a vérmezőn. A magyar ifjúság érdekében a Buda és Vidéke teljesen szívvel és lélekkel méltányolta báró Eötvös Lorántnak azt a korszakot alkotó elhatározását, hogy az egyetemeket Budára hozza át. Felszólalásainknak immár viszhangja van. A budai érdekeket előmozdító végre­hajtó-bizottság egyik érdemes tagjától azt az értesítést nyertük, hogy a végre­hajtó-bizottságnak az építészeti és szépé­szeti albizottsága 1894. november 13-án tartott ülésében Lakner János biz. tag felhozta a Buda és Vidékében kiadott azt a fontos értesülést, mely szerint az uj egyetemek a Vérmezőre terveztetnek építtetni, indítványozta, miszerint ezen ügyben egy — a budai bárom kerület országos képviselőiből, a budai érdekeket előmozdító végrehajtó három bizottság elnökeiből, a budai három kerület városi bizottsági tagjaiból álló küldöttség menesztessék úgy a miniszter- elnök, mint a vallás- és közoktatási miniszter urakhoz. Lakner János urnák ezt az indítványát a bizottság lelkesült érzéssel egyhangúlag elfogadta, a miniszter uraknak kézbesítendő memorandum meg­írására dr. Toldy László biz. tag urat kérte fel, intézkedett a küldöttség egybe­állításáról és hogy a tisztelgés eddigelé meg nem történt egyedüli oka az, hogy „A BUDA és VIDÉKE“ TARCZAJA. A más sorsa.-- Regény. — (16 . Irta : Erdélyi Gyula. Valami ismeretlen ösztön hatása alatt egy­szerre csak felugrott Fernandine és indítvá­nyozta, hogy menjenek haza. Szive áradozásá- tól és különös dobogásától megijedt. A fiatalság kedélyét szorongás uralta, a mibe egy kis költői bagulat is vegyült. Áb­ránd foglalta el szivüket. Hozzuk közelebb egyiket a más sorsához, cseréljük ki még job­ban a létezést. Ez az eszme vitte őt arra, hogy egy szép magyar dalt kezdett, a melynek har­móniájába mindnyájuk hangja belevegyült. A bérez, a völgy visszhangozta e rendkí­vüli előadás melódiáját. A szivek harcza és háborúja, az átalakulás csatája dalban kötött békét . . . Egyikbe olvadt át a más sorsa, a létezés átcserélésének ingatag bölcsészeti thé- zise kezdett lehetségessé válni négy ifjú szívben... VIII. Az isztérczi fürdőidény kezdett végéhez közeledni. Nem is fűrdőidény ha pletykával nem végződik. Az egészségjavító rokonok fennhangon be­széltek két regényről. Hiába, az emberek mende­mondájának legérdekesebb tárgya a más sorsa. Mivé válnék a társadalom, ha ezzel bíbelődni | a mostani belpolitikai konstellácziók nem voltak arra alkalmasak, de a mi remónyl- betőleg a legrövidebb idő alatt meg fog történhetni. Örömmel konstatáljuk a budai ér­dekeket előmozdító végrehajtó-bizottság éberségét és ha közbenjárását ez irány­ban siker koronázza, legszebb emlékét fogja hagyni utódainkra. Az egyetemek tárgyában lapunk egy kiváló barátja a következő levelet irta: „Már rég akartam az egyetemek ügyében Írni, de mindég vártam azért, hogy a monstre-deputácziónak eljárá­sáról és a kihallgatás eredményéről is egyúttal értesíthessem. De mert a mostani kormány helyzete oly válságos lett, a deputáczió menesztése elodáztatott azon időre, midőn akár a mostani kormány helyzete megszilárdult, akár egy uj kormány alakult. Becses lapjában azonban ez ügy­ben minden egyes alkalommal — igen helyesen — említve lesz az egyetemek ügye, nem várhatok tehát a deputáczió eljárásának eredményéig. Azt akarom ezúttal megjegyezni, hogy nem osztom Fodor tanár ur nézetét, hogy az orvosi fakultást nem lehetne Budára átterelni a klinikák végett. — Hát mi csak a mostani helyzetünkhöz alkalmazva akarunk egyetemeket épí­teni? Nem a jövő nemzedéknek? A nem tudna. Szívesen is beleavatkozik az igy tettem volna, úgy tettem volna elmélettel. Mintha olyan könnyű volna a más sorsát intézni valakinek. Talán még a Borcsa néni világbontó, világ- történelmet változtató nézetei megoldása is könnyebb, mint az embereknek az a merész vállalkozása, melylyel más sorsába akarnának legalább is tanácscsal avatkozni. Az ég elhatározása ellen hangya-harcz- nál jelentéktelenebb az embernek ez a küz­delme . . . Férfi sorsa a nő, a nő sorsa a férfi; ez a más sorsába való beletalálás kiengesztelő törvénye. A többi csak szatíra lehet, mit elmés ember ferde bölcselkedés ostorozására alkal­mazhat. — Bizony, ha én ennek a Karháty Lajos­nak vagyok, nem teszem olyan nyilvánosan a szépet annak a pesti asszonynak. Ezt mon­dogatták az egészségjavító rokonok. — Én lennék az a másik nő, rá sem néz­nék a Módos Andorra. így vélekedett a má­sik párt. És ezzel megindult az igy lehetne, úgy lehetne, igy kellene, úgy kellene és e fajta nézetek, kifejezések egész tárházából a bőség. A mi a más sorsát illeti, mit Lajos és An­dor, Kamilla és Fernandine átváltottak maguk között, ideje kezdett mutatkozni a kibonta­kozásnak. A farsangi bohózat komoly szint öltött s az alakoskodás bizalmatlanságot keltett kölcsönö­sen, miután mindkét fél kezdette ezt sejteni. klinikákat Budapest hallatlan terjedése és fellendülése idővel ki fogja tolni jelenlegi helyükről és akkor uj klinikák­ról kell gondoskodni, ekkorra kell fenn­tartani a már most elvileg e 1- í döntendő azt a tervezetet, hogy idővel és alkalom adtával az orvosi egyetem is Budára a többihez hozassák át. Ma persze ez lehetetlen, de nem a klinikák végett, mert azon épületek ma is jól értékesíthetők, hanem a nagy befolyású professzorok végett lehetetlen őket Pestről Budára hozni. De lassan­ként az ifjabb orvosi kar majd csak bele­törődnék abba :s, hogy ők a helyett, hogy most az üllői-utra hajtatnak, kikocsikáz- nak a Krisztinába. Én ezelőtt 2 és fél évvel — midőn a mostani vallásügyi miniszter még egyetemi tanár volt és midőn ő egyik tervezetében az egyetemi város számára a külső Józsefvárost tartotta arra alkal­masnak — írásban és tervekkel ellátva — adtam át (Rupp Zsigmond közjegyző ur utján) Rupp Imre miniszteri tanácsos­nak azt a tervezetemet, hogy az uj egyetemek sokkal előnyösebben volnának elhelyezve a Krisztinaváros külső részé­ben (akkor én a Hesz-féle telkektől egész a tirolerig terveztem ezt a lapályban) mint a Józsefvárosban, fejtegettem annak előnyeit úgy közegészségi szempontból, mint országos érdekből, sőt ki is mutat­Péter bácsi már gondolkodni is kezdett I hogy miként oldja meg ezt a kuszáit bo­nyodalmat. Majd kibontja a véletlen. Csak el kell szabadítani. Rendezte magának az eseményt. Lajos alakoskodása a sok bölcselkedési rendszerbe való eltévedés, vegyítve regényes hajlamokkal és bizonyos önérzet, a melynek törekvése az, hogy szeretne saját emberségéből megélni. Ki­sértse meg, jól van. Ismerje meg a más sorsát, hogy annál jobban becsülje a magáét és telje­sítse a vagyonhoz kötött kötelességeket. Módos Andor, a ki egesz életében holnap nélkül élt, szintén kiveszi hasznát. Komolyan veszi fel az életet és a holnapra is gondolni fog. És a két nő. Szerinte a helyzet gyanús, mert az ő vén sasszeme észrevette, hogy a ki magát özvegy­nek adja ki, az leány és a ki magát leánynak, az a nő. Valami okból ezek is alakoskodnak vagy hát a mint ők szokták mondani kicserél­ték létezésüket. A kalandos titkolózásnak vagy regényes hajlam az oka, vagy valami erősebb körülmény. Nem sejtette, hogy a két nő tulajdonkép régi érzéseitől akart menekülni. És ők ebben az alakoskodásban a csalódás gyógyszerét ke­resték ... A másik alakjában akart ki-ki el­rejtőzni, hogy közelebbről ismerjék meg azt, kivel érinkeznek ... A nő nem tudta adni a leány, leány nem a nő szerepét. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents