Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-12-09 / 49. szám
Budapest, 1894. (4.) De ezt czikkiró ur aligha látta, mert ha látta volna, nem vette volna be a fent említett fohászkodást czikkelyébe. Ez a Török-utczai iskola, hova lóvonaton is eljuthat czikkiró ur, sőt gyalog sincs olyan messze és a budai oldalon is van, mondom ez az iskola volt úttörője ezen rendszernek. Ezen elemi iskolai tanítókból álló testület volt az első, mely a miniszteri tantervet először vitte keresztül a saját iskolájában. Az említett rajzkiállitást több szakférfiú meglátogatta, igy Hegedűs Károly, az ipar- iskolák felügyelője is és kijelentette, hogy ez az egyedüli czélhoz vezető rajztanitás az inas iskolákban. Már ezen tanév elején is volt ott Várday Szilárd, ismert rajztanár s teljes elismerését fejezte ki — s épen a múlt héten volt ott egy szintén elismert tekintély, a mindnyájunk által tisztelt Lányi Ernő rajztanár is és ő is kijelentette, hogy bár az ő nézete más a rajzoktatás tekintetében, de a fennálló rendszer alapján eszközölt szakrajztanitás ellen észrevétele nem volt. Ez utóbbit azért említem fel, hogy nem „kontár kodnak“ a tanoncz iskolábau, hanem alapos készültséggel és szorgalommal közvetítik az ismereteket az inasiskolában alkalmazott tanítók. Lehet Lányi urnák a fennálló rendszer, tehát a miniszteri tanterv ellen kifogása, ez az ő privát nézete, de ő is elismerte, hogy nem kontárok kezében van a rajztanitás. S most igen kérem ismeretlen czikkiró urat, szíveskedjék elfáradni a Török-utczába vagy bármely más inas-iskolába, nézze meg ott a tanítók munkásságát s a gyerekek munkáját és meg vagyok róla győződve, miszerint óvakodni fog máskor azt mondani, hogy „e szakhoz mit sem értő emberek kontárkodnak.“ Hanem ugy-e bár ön sem úgy értette a mint irta csak úgy csúszott oda véletlenül az a pár meggondolatlan szó abba az átkozott tollba ?! Végre mégcsak egyet: ne bántsa ön azokat a „kontár“ tanítókat, kik mernek egyébre is gondolni, mint az ábécére, elvégzik ők lelki- ismeretesen munkájukat, talán még többet is tesznek, mint a mennyit muszáj tenniök; ők is emberek s talán nem is a legutolsók. Hajós Mihály. Miniszter mint törvényhatósági képviselő. A székes-főváros Il-ik kerülete Lukács Bélát 1250 szavazattal törvényhatósági képviselővé választotta. A közlekedési és kereskedelmi miniszterre csak 110 választó nem szavazott, Egy nagyon törpe kisebbség, a mely nem jelent 110 külön véleményt hanem csak 110 véletlen esetet. A miniszter nevét kihúzták azért, mert úgy is tudták, hogy többsége biztos és valakinek pedig használhatnak vele. Akár 1250 szavazatot kapjon a miniszter akár 1350 et mindegy, másokon meg 100 szavazat is segíthet . . . A választások kezdetén még a kijelölések idején nagy lelkesedést keltett, hogy a közlekedési minisztert tiszteljék meg a jelöléssel és megválasztással. Elvégre is, ha minden társadalmi osztály képviseltetni akarja magát a törvényhatósági bizottságban miért maradjanak onnan ki a miniszterek ? Budán öt minisztérium van, öt miniszter közül legalább is legyen benn kettő a város atyák jegyzékében. Lukács Béla személyes és miniszteri érdemeit nem vonhatják kétségbe kiválóan a munka emberei, csak azt sajnáljuk, hogy abudaiköz- életben eddig nem vett részt, s nem vették észre, hogy Budán van a közlekedési miniszter székhelye és közlekedési viszonyaink még is oly rosszak, mint sehol a világon. Most már a közlekedési miniszter úr a székes-főváros törvényhatóságának tagja, s örülnünk kell ezen, nem azért, mert ő miniszter, de BUDA és VIDÉKE. azért mert egy kötelesség tudó férfiú, oly férfiú, ki kötelességét soha sem mulasztotta el, s megfelelt hivatalának, állásának tisztségeinek. A mit a közlekedési miniszter meg nem akar tenni, a mit eddig meg nem látott azt sürgetni fogja Lukács Béla a főváros törvény- hatóságának tagja, kire az a teher nehezedik, hogy különösen azt a kerületet ismerje meg jól, a mely megválasztotta és érdemeit a választással megtisztelte. Más alkalommal is választottak meg már minisztert a törvényhatóság képviselete tagjává és emelte a testület méltóságát az a reprezen- táczió, de a megválasztott miniszter nem mindég törődött a fővárossal és annak bajaival, hiszen csak Szent Pál helyezett arra nagy súlyt, hogy őrómai polgár. Lukács Béláról megvagyunk győződve, hogy ő kötelesség tudó tagja lessz a töx*vényhatóságnak és áthatva a budai érdekektől, mint jó budai polgár sikra is száll ügyeinkért. Abban kevés hasznos van, ha egy miniszter vagy más főméltóság tagja a törvényhatóságnak, az határoz, hogy tölti ba helyét? Gondol e, törődik e tisztségével, szóval meg felel s annak a mit át vállalt, s a hol csak helyét foglalja valakinek, ha semmit nem tesz. Meg vagyok győződve, hogy Lukács Bélát senki sem múlja felül a gyűlések szorgalmas látogatásában s tisztje minden követeléseinek való megfelelésben. Az ország gondjaiból szakit időt Buda gondjainak is. Nem csak azért választották őt meg mert miniszter, de főleg azért mert jó polgár is. Sok kisebb állású méltóság tanulhat majd tőle, kiről higyjük, hogy nem csak czimei szaporítása miatt fogadta el a bizottsági tagságot. Tanuljanak is tőle ezek a méltóságok szorgalmat, lelkesedést, érdeklődést, hogy ne történjék az, mint a választásoknál történt, midőn sok emberre mondották rá : ki ez ? nem ismerjük. A „Buda és Vidéke“ résen lessz, hogy a polgárság mindenkit megismerjen azok közül, kikre érdekeit bízta. Egyetem a vérmezőn. A budai egyetem érdekében irt czikkeink már is felköltötték az irányadó körök figyelmét. Most tenni kell. Alakuljon a polgárokból mielőbb egy küldöttség és járuljon a miniszter elé, hogy e fontos kérdés mielőbb meglegyen oldva. Az tény, hogy a miniszter ur kedvezően van hangolva, mert a valódi egyetemi élet fejlődése lebeg lelki szemei előtt. Azok az akadályok miket e terv ellenzői felsorolnak kicsinyesek és gyengék, eltörpülnek az általános nagy érdek előtt. Nem kell sokat gondolkodni a világos tények felett, hanem a tettek mezejére lépni és nem elégedni meg a sült galamb legendájával. Veszélyes az összetett kéz. Néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Dr. Fodor József az egyetem rektora és az I. kerület törvényhatósági képviselője czikkét mit a „Pester Loyd“ egész terjedelemben való átvétellel méltatott némelyek félremagyarázták. Dr. Fodor József Buda előnyeinek teljes mérlegelésével és a helyzet hü képével számolt le. Az ő véleménye nyomos, mert mindenesetre ki fogja azt kérni a miniszter. Ki kell békülni azzal is, hogy ha mindent nem kaphatunk, valamit kapjunk. A ki dr. Fodor József nagy érdékú czikkéből azt magyarázza ki, hogy ez a budai érdekek ellen szól: az felületesen olvasta el. Ajánljuk, hogy azt figyelmesebben nézze át. Dr. Fodor József mint kitűnő egészségügyi tudós szívvel lélekkel a mi részünkön van Deczember 9. s ő meggondoltan irta azt a mit irt, megmutatva, hogy mit lehet áttelepíteni, mit nem ? Pénzügyi és egyéb nehézségek állnak a teljes áttelepítés útjába. De a megbontást nem tartja ő sem lehetetlennek és károsnak sőt nem is ellenezné. A tudós tanár ur Mátyás király intenczió- ira hivatkozott, s ha a kormány a nagy király intencziói nyomába lép úgy mi • nagyon sokat fogunk kapni. Kövessük Fodor József indítványát, ha nyerni akarunk valamit: az az mozogjunk. Minden nappal több idő telik, a várakozás a halogatás veszedelmes. Igyekezzünk megkapni mindent, de ne szalasszuk el azért a biztos keveset. A ki a budai és országos érdeknek barátja fogjon a munkához. Szerkeszti*. Karácsonyfát az árváknak. Adjatok, adjatok, a mit Isten adott a szegény árváknak, kiknek sorsát meg- enyhiti az a szeretetteljes gondoskodás, miben az árv.iházak jólelkü vezetői ré- szesitik őket. A ki valaha a székes-fővárosi Mayer Ferencz-féle árvaházban megfordult, az örömmel tapasztalta ott, hogy Somlyay József, az árvaház igazgatója, mennyi szivvel, mennyi szeretettel vezeti nevelésüket. Anyát, apát pótol. Munkásságában osztozik szeretetreméltó neje is. A karácsony alkalmából a közönséghez fordul az árvák karácsonyfája érdekében a következő kérelemmel: Közeleg az emberiség legkedvesebb ünnepe, a karácsony napja. Édes öröm tölti el mindenki szivét a Megváltó születése napján. A szeretet melege hatja át e nagy ünnepen a gazdagok palotáit úgy, mint a szegények rozzant viskóit. Forró imában egyesül szive és lelke kicsinek és nagynak e nagy napon, áldva a Mindenhatót, hogy meg engedte érni az Üdvözitő születésének szent emlékünnepét. Bizalommal, édes reménynyel tekintenek még az árvák is a karácsonyi ünnepek elé, erősen hiszik, hogy akad nekik is jóltevőjök, ki megvigasztalja, megörvendezteti őket ez emlékezetes, nagy ünnepen. A székes fővárosi Mayer-Ferencz fiu-árvaliáz 75 növendéke nevében fordulunk mi teljes bizalommal a nemes-szivü emberbarátokhoz, szeretettel kérve az apátián és anyátlan árvák áldozatkész jótevőit: nyújtsanak örömet nekik az emberiség ez általános örömnapján, adakozzanak jó szivvel a karácsonyfára ! Bármily csekély adományt is hálás szivvel fogadunk a karácsonyfára s azt köszönettel nyugtázni is fogjuk. Az adományokat alulirottakhoz kérjük küldeni. A karácsonyfa-ünnepélyt folyó évi deczember hó 24-én d. u. 4 órakor tartjuk meg az árvaház emeleti termében, (I. kér., Városmajor-utcza 31. sz.); erre úgy a nemes szivü adakozókat, mint a n. é. közönséget tisztelettel meghivjuk. Árváinkat a meleg érzelmű jóakarók nagybecsű pártfogásába ajánlva, a legmélyebb tisztelettel maradunk. Budapesten, 1894. évi deczember hó 5-én. A Mayer-Ferencz-árvaházi bizottság nevében : Kertscher István, Somlyay József, főv. biz. tag, másod-elnök, árvaliázi igazgató, I., Gellérthegy-utcza 21. I., Városmajor-utcza 31.
