Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-02 / 48. szám

Budapest, 1894. (4.) BUDA és VIDÉKÉ. Deczember 2, kék felruházására egy 1000 frt-os alapítványi tőkét tett le, melynefc kamatjait évröl-évre ismert bőkezűségével 100 frtra kiegészít. Ezen összeg valamint a székes-főv. tanács által évenként kintalványozott segély, nem­különben a Krisztus Mária-féle alapítvány ka­matjai és a jószivfl emberbarátok adományai tették lehetővé, hogy ez évben iskolánk 27 fiu- és 27 leánytanulója részesíthető volt ruha­segélyben. Ezen ajándékokat úgy háláljátok meg — kedves gyermekeim — a kegyes adakozóknak, hogy példás magaviselet és lankadhatlan szor­galommal igyekezzetek azoknak örömet szerezni kik benneteket ma oly szeretetteljesen támogat­nak, módot Dyujtván nektek az iskolának szor­galmas látogatására, hogy egykor szeretett hazánk és a fővárosunk derek és hasznos pol­gáraivá lehessetek. S most hálás köszönetét mondok a fel­ruházó bizottság nevében a Tek. Tanácsnak és Iskolaszéknek, a T. Tantestületnek s mindazok­nak, kik szives adakozásaikkal és buzgó közre­működésükkel e nemes czél eléréséhez hozzá­járulni kegyesek voltak, kívánva, hogy az ég áldása lebegjen mindenkoron felettük.“ Az emelkedett hangú beszéd végesztévél, az intézet két növendéke — egy fiú, egy leány — mondott volt köszönetét, a kegyes adomá­nyokért, melyben jóltevői kegyelméből részesül­tek. Ezután következett a ruhák kiosztása. Hálás szivvel s boldogságtól ragyogó arczczal ölelték nyalábukba az apró, rongyokba burkolt gyermekek a kapott meleg ruhaneműt s bizonyára nem egynek szökött szemébe egy- egy forró könnycsepp s repült el ajkáról egy-egy hálaadó szó. Ezután a növendékek elénekelték a Hym- nusz második versszakaszát s ezzel ez emléke­zetes ünnepély véget ért. A felruházottak nevében köszönetét mon­dók beszéde : A fiuk nevében: Nagyságos Elnök ur ! tisztelt vendégek ! lm itt áll önök előtt egy hálás kis cso­port, mely hálaérzettől eltelve keres szavakat a köszönet elmondására. Aggódva gondoltunk a közellevő télre, midőn önök jólelkü emberbarátok e/t látván megszerezték nekünk azt, a mi meg óv bennün­ket a szükségtől Oh! Mindenható Isten add áldásodat a nemes szivü emberekre, adj nekik bosszú életet, erőt, egészséget, hogy még sok esetben gyakorolhassák a jótékonyság lélek­emelő tetteit. S most, midőn e hálás fohászkodásnál egyebet nem tehetünk, szivünk mélyéből Ígér­jük, hogy méltókká fogunk lenni jutalminkra; szorgalmunk, igyekvésünk által majdan szeretett magyar hazánk méltó polgárai leszünk s Ígér­jük, hogy majd akkor midőn czélunkat elértük, mi is az önök nyomdokain fogunk haladni. Hálás szivünknek, ezekben kifejezést adva, ki­áltsunk egy szivvel egy lélekkel! Éljenek jó­tevőink a haza és a szenvedő emberiség javára sokáig! A leányok nevében: Nagyságos Elnök Űr! Tisztelt vendégek! Mély öröm és hálaérzet fogja el szivünket a mai napon, melyen jótevőinknek, az iskola­széknek és nagyságos elnökének jóindulatából meg nem érdemlett adományokban részesülünk. Nem szokásból köszönjük meg nemes szivü jótevőinknek soha el nem feledhető tetteit, hanem azon őszinte, mély érzéstől indíttatunk, mely lelkeinket áthatja, s melynek kifejezéséré szavunk gyönge. Mindennapi imánkban kérni fogjuk az ég Urát, hogy ezer annyi jóval halmozza el nemes- lelkű jótevőinket s társaim nevében ünnepélyesen fogadom, hogy szorgalom és jó magaviselet által iparkodni fogunk, jóltevőink iránt hálánk némi jelét adni. Fogadják ismételten szivből eredő köszöne- tünket. Lohr József jubileuma. Ne tessék az olvasónak valami ragyogó jubileumra gondolni, hol megjelennek a küldött­ségek, elmondják a nagy szabású szónoklatokat, átadják az elismeréseket, érdemjeleket. Lohr József tevékeny, munkás ember, jó tisztviselő, a társadalomban kedvelt és annak minden mozzanatában előkelő részt vesz. Egye­bek között a polgári lövész-egylet jegyzője, s e hivatásának odaadással lelkiismeretesen felel meg és szivén viseli az egyesület ügyeit. Barátait egy jubileumos vacsorára hivta meg Buzik András helyiségébe, hol jó ételek és italok és kitartó jó kedélylyel hivatalos színezet mellőzésével jubileálta őt a barátság és szeretet. Ezzel tüntették ki tisztviselő társai azon a napon midőn becsületes hivatalos mun­kásságának huszadik évét közmegelégedését töl­tötte be. Lohr József az egyesitett főváros szolgá­latába lépett 1874. nov. 24-én mint városi adó­hivatali gyakornok. így fokonként lépett előre, úgy hogy már 1887 ben az I. kerület adóbehaj­tási hivatal vezetését vetta át és 2 í/2 évig azt vezette is. Innen a központba osztatott be. Ott volt egész a szervezésig. Most szervezésénél, az I. kér. elöljárósághoz, kezelő tiszté választatván, ott nagyon jól meg állja helyét s igen tevé­keny s hasznavehető tisztviselő, ezen kívül a lövölde jegyzője, hol is testestül lelkestől mű­ködik a lövöldénél; nagyon megbízható kedves modorú ember. A busz éves jubileumán ott voltak Szili József I. kér. jegyző, Dr. Steffek Adolf tiszti orvos, Dr. Kovács kér. fogalmazó, Dr. Halász kér. fogalmazó, Kun Márton állat­orvos, Aim Károly iroda-igazgató, Muzsik Fe- rencz kezelő tiszt, Br. Ney Rezső kezelő tiszt, Jung Béla iroda tiszt, Czellai Lajos I. kerületi végrehajtó, Borosits Ferencz, Galambos Antal, Szombathy Kálmán kér. előljárósági tisztviselők és számosán az ismerősök közül. A vacsora 3 fogás pecsenye, 2 fogás finom tészta, süte­mény és gyümölcsből állott. Jó moori bor mel­lett mulatott a társaság hajnali 5 óráig; Lohr Irma gyönyörű szegfűkkel lepte meg a vendég- koszorút. Nem hiányzottak a felköszöntők sem, különösen pedig nagyon megéljenezték az ünne­pelt nejére mondott felköszöntőt. Az újlaki magyar asztaltársa­ság ünnepélye. Ha volt egy ünnepély vagy lakoma, melyen a legválságosabb időben is a szív a maga isteni egyszerűségében, egy közös eszme hatása alatt, a köznapi indulatok szennyétől megtisztultan jelent meg: — az a III. kerületben mindenkor az újlaki magyar asztaltársaság ünnepélye volt Ez volt mindig a békés hajlék, hol a legmérgesebb ellentét is eltűnt s minden kebel az emberbaráti szeretet olvasztó tiizében egye­sült. Ez mutatja a mi férfiaink fenköltségét; ez tette őket még viszálykodásukban is neme­sekké. S mindezt annak az alig öntudatra ébredt iskolásgyermeknek köszönhetjük, ki elég sze­rencsétlen ahoz, hogy éhezzék és dermesztő hidegben is mezítláb járjon. Ezek szánalmas helyzete indította tevékenységre a jó sziveket; ezek nyomora tömöritette társasággá a nemes lelkeket. Végig tekintve a díszes társaságon, min- d°nki arczulata a jó tett megnyugtató boldog­ságától ragyog; mindenki szeméből a nemes szív, a szeretetével egy világot átölelő nemes szív olvasható ki. Az elnök, Benedek Sándor kir. taná­csos, maga a megtestesült jóság, s minden te­kintetben méltán példaképe az asztaltársaság­nak. Örökmosolyu arczán, behízelgő, kellemes csengő hangján észrevenni mindjárt a nagy emberbarátot és hazafit. Jó hazafiak vagyunk mi is, és mégis oly jó esik hallgatni, midőn az ő tősgyökeres magyarságával a nemzeti szel­lemről, a magyar hazáról beszél. Szerencsés társaság, melynek ilyen elnöke van. Valóban, nem is képzelhető, hogy egy jó­tékony társaságnak ne olyan elnöke legyen, mint Benedek, kit mindenki szeret. Az újlaki magyar asztaltársaság meg is felel hivatásának és pedig évről-évre fokozot­tabb mérvben; nemcsak az által, hogy éven­ként sok szegény iskolás gyermeket lát el me­leg ruhával és a nemzeti szellem terjesztésére áldozatokat hoz, hanem az által is, hogy társas életünk föllendülésére jótékony befolyást gya­korol. Áldja Isten működését! * Az újlaki iskolás gyermekeknek várva- várt napjuk következett be csütörtökön, 29-én, midőn ez újlaki magyar asztaltársaság 122 sze­gény gyermeket látott el ruhával. Igazi ünnep­nap volt ez. Már kora délután ott ácsorogtak a szegénykék, várva a boldog perczet, melyben a könyöriilet meleg ruhát ad didergő tagjaira. Nem fáztak most a kis rongyosak; vidám ugrándozás és csacsogással telt el az idő. Talán a jó emberekről beszéltek; talán arról, hogy mi lesz akkor, ha majd az uj ruha is elszakad. Az ünnepély 4 órakor vette kezdetét rendkívül nagyszámú közönség jelenlétében. Benedek Sándor elnök igen szép beszédet intézett a gyermeksereghez, szivökre kötve szülőik, tanítóik és jótevőik iránti hálás szere­tetek Mészáros Sámuel ref. lelkész a gyerme­kek nevében mondott köszönetét mindazoknak, kik filléreikkel a magasztos czél megvalósításá­hoz hozzájárultak. Mindkét beszédet lelkesen megéljenezték. Az ünnepély fénypontját Bene­dek Sándor 8 éves leánykájának szavalata ké­pezte. „Az éji látogatás“-t szavalta oly érzés­sel, annyi bájjal, hogy mindenkit bámulatra ragadott. Az öltöztető ünnepélyt a 120 teritékü vacsora követte a Császárfürdő nagy termében. — Igen díszes társaság gyűlt itt össze. Az újonnan választottak majdnem teljes számban bemutatták magukat. Az elnök Benedek Sán­dort megjelentékor a czigányok tussal fogadták s ettől fogva a legfesztelenebb hangulat ural­kodott mindvégig. Az első pohárköszöntőt az elnök Benedek Sándor mondott. Kifejtve az asztaltársaság magasztos czélját, éltette a vendé­geket. Yégh János a megjelent díszes társa­ságból ítélve kellemes biztatást nyer a kerület jövőjére nézve. Az emberiség és humanizmus nevében éltette Benedek Sándort és az asztal- társaság tagjait. Ott Adám dr., újlaki plébános a szülők nevében mondott köszönetét az asztal- társaságnak. T a t a y Adolf dr. igen szép be­szédben szintén az elnököt éltette. Kéky Imre az ó-budai nemzeti asztaltársaság nevében üdvö­zölte a testvér-társaságot. Czajlik Alajos, kér. kapitány, a derék iparost, Kéky Imrét és a nemzeti asztaltársaságot éltette. Halász Gyula, polg. isk. igazgató Holzspach An­drást, az asztaltársaság volt elnökét üdvözölte s éltette névnapja alkalmából. Goldberger Lajos dr. szintén Benedeket köszöntötte fel. Éder Antal vendéglős konyháját és pin- czéjét a jelenvoltak mind dicsérik. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) V. Dr. Imdvik Endre. A szegénység okozta nyomornál csak a test betegségét sinli meg inkább az ember. Egészséges gyomorral koplalni bajos dolog ugyan, de a beteg alig nélkülözheti az orvosi gondozást, melytől megromlott testi állapotának helyreállítását reméli. Mily kínos a miveltebb osztályhoz tartozó vagyontalan beteg helyzete, kinek anyagi viszonyai nem engedik meg, hogy naponta orvost járasson a házhoz. Az orvosok nagy része megkívánja, hogy a betegnél tett látogatásaik dijja rögtön kifi- zetessék. Tudnak esetet, midőn egy orvos a beteg gyógykezelését rögtön beszüntette mivel a kívánt „tisztelet dijt“ meg nem kapta. A nagyobb hirü sebész-orvosok szegényebb sorsú betegeken mindaddig nem hajtják végre a mű­tétet még az előre megállapított összeget fel nem vették. A napi sajtóban e részben némelykor fel­merült panaszokat azonban az illetékes hatóság „házilag“ szokta elintézni, a mennyiben a lel­ketlen orvost ki letett hivatalos esküjéuek ellenére a segélyt megtagadta, meg sem inti nem hogy erélyesen s szigorúan megbüntetné

Next

/
Thumbnails
Contents