Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-11-25 / 47. szám
Budappst, 1894. (2.) nagy súlyt vindikálni, de mégis úgy látom, hogy a polytechnikum áttelepítése nem ütköznék sem fináncziális, sem didaktikai nehézségekbe. A politechnikum a mai telepén és a mai épületeiben nem fér el. Okvetlenül kell számára uj telepet keresni, még pedig terjedelmeset, mert I a műegyetem óriási mértékben - emel- ! kedik, gyarapodik évről-évre. A Vérmező az uj polytechnikum számára nem volna túl nagy, csak ne legyen szűk! Éhez járul, hogy a polytechnikum az ő tanitásához nem szükségli a város népességét, a betegeket, de sőt a tanulók is sokkal inkább vannak a polytech- nikumra magára utalva, mint az egyetemi hallgatók, a kik közül pl. a jogászok, ügyvédek mellett, az orvosok a kórházakban, ambulatoriumokban is tanulnak és nem csupán az egyetemen. Ismétlem azonban, hogy szavaimnak nem vindikálok nagy súlyt. Maga a polytechnikum volna hivatott megmondani, vájjon neki alkalmas-e a Vérmező? Ezek után csak kevés megjegyezni valóm van. Először is az, hogy hitem szerint közoktatásügyi miniszterünk, Eötvös báró ur, kétségen kivül nagyon szivén viseli a budai oldal, nevezetesen a Krisztinaváros föl virágzását: Ms:- gyermek és ifjú éveinek édes és drága emlékei fűződnek e városrészhez. — Ennélfogva valóban itt az ideje, hogy mozogjunk, ha városrészünk érdekében valamit el akarunk érni. A második, a mit kiemelni kivánok, az, hogy elvégre megelégedhetnénk azzal is, ha a budai oldal egy nagy állami középiskolát, internatussal kapna. A mai Ferencz József-iutézet csira csupán, még pedig szikla talajba vetett: ottan nem fejlődhetik nagyra, — nincs tere. A Krisztinaváros-Svábhegy közötti terület való arra. Mily szép, egészséges, testet- lelket nemesitő intézet volna ottan létesíthető a „Col égé Van vés (Paris)“ mintájára. Hisz Mátyás király óriási interBUDA és VIDÉKE. natusa is nyilván ama vidékre volt tervezve, közel egy fél ezredév előtt! Végre újra és újra hangoztatom abbeli meggyőződésemet, hogy a budai (krisztinavárosi) oldal nem kereskedelemre, nem iparra, nem utczai forgalomra termett. Az mágnás negyednek, villaterületnek való. Azért arra törekedjünk, hogy (amint államosítják a déli vasutat) szabályozzák a vasút menetét, hidalják át a vonalat, épitsék ki a lóvasutat, elektrikus vasutat, épitsenek egyenes közlekedő utakat a hegyek felé, jelöljék ki a jövő útirányokat, hogy a telek- tulajdonosok építkezhessenek, s a fölöslegest parczellázhassák, ültessenek lombos fákat a kipusztult szőlők helyére — és ne elégedjenek meg zabvetóssel meg luczernával. Ezt mind sürgetnünk, előmozdítanunk kell, de nem csupán nyomtatásban, hanem eleden szóval is, a polgár- mesterek, a tanács előtt, a közmunkák tanácsánál. Az egyetem kérdéséhez. (Nyílt levél a közoktatásügyi miniszterhez.) Nagyméltóságú közoktatási Miniszter Úr ! Kegyelmes uram! Engedje meg Nagyméltóságod őszinte hazafiui érzelmeimnek, hogy azon kérdéshez, azaz az uj egyetem elhelyezésének kérdéséhez a melylyel Nagyméltóságod egész odaadással foglalkozni méltóztatik, hazafiui kötelesség érzésével eltelve én is bátor vagyok szerény nézetemmel hozzájárulni. — Szerény nézetem szerint az uj egyetemnek egyike és első főkeléke az, hogy kifogástalan egészséges helyen épüljön, erre a czélra pedig a budai oldalnak egyik vagy másik magasabban fekvő csekély lejtővel biró helyét tartom egészségügyi szempontból legczélszerübbnek; a Lágymányos és Vérmező pedig ezen legfontosabb kívánalomnak nem telel meg, nem pedig azért mert az első talajvize magasan fekszik, az utóbbi pedig egy völgykatlanba összegyülemlett iszapból emelkedett, melynek talajvize szinte magasan fekszik s ennélfogva a földkigőzölgés mindkét helyen a levegőt megfertőzteti és igy az épület egészségi viszonyaira nagy és kártékony befoOlvasta a sültgalamb meséjét modern kiadásban, úgynevezett főnyeremények alakjában. Volt egy sorsjegye, ebben bízott. Ha megnyerni, atyja nyugalomba vonul és valami éléuk városban húzódnak meg, egvmásért élve . . . Soha nem menne férjhez. Olvasna, szinházba járna; egy kis kézimunkát végezne, jól élne s a mi feleslegük volna, abból segélyezné a szegényeket; de hát mikor lesz neki más sorsa . . . Szegény leánynyal csak tréfát űznek a gazdagok; kinek kellene egy szegény leány? szegény embernek. Ez még súlyosabb, egy koldusból kettő. Fernandine vigasztalta, biztatta, tekintse magát gazdag nőnek, hiszen most ő nem Kamilla többé, hanem özvegy Dérczy Káro'yné. Ezeket tárgyalták, mikor Kánton Menyhért hírül hozta, hogy mi hir Karháton és kézbesítette Szergi Péter levelét, a ki aggastyán bár, de a romanticzizmusnak. melyért Fernandine rajongott, rendkívüli nagykövete a régi jó időkből. Kamilla csak a reálitisztikus irodalmat szerette, a romanticzizmust nem tudta élvezni. Nem hitt ezekben a rajongásokban; türelmetlen jelleme jobb szerette azt, a mi közelebb van. Azt a kort akarta a könyvekben is olvasni, mit látott, a mit megunt és a miért epedt ... Mi köze van neki a lovagvárakhoz, az aranyhágcsó napjaiban? Sokat vitáztak e felett, de nem lehetett megnyerni Kamillát a romanticzizmusnak . . . Fernandinet az a fiatalember, ki magát Módos Andornak nevezte (tulajdonképen Kar- háty) érdekelte. Csak egyet kifogásolt benne, azt, hogy nem őszinte. Bizonyosan más, mint a mit ad. Kárton előadása után kezdette érteni, miért akar ő más lenni, mint a mi valóban. Ezt az magyarázza meg, hogy anyjához hasonló nőt keres és nem talál. Minő nő lehetett ez ? Meg kell neki tudni. A ki szüleire kegyelettel emlékszik, az derék ember, hiszen a kegyelet már régen halott és pedig valódi halott . . . Szegény-e vagy gazdag, azt még nem tudja róla. Csak most kezd kíváncsiskodni, hogy kicsoda? A tanulmány kezdődik. Kamilla legkivált azzal a fiatalemberrel beszélt legtöbbet, a kit Karháty Lajosnak mutattak be. Félt tőle, mint a kígyótól. Gazdag ember. Milyen borzadályt érez ő e szóra. A mit hallott róla innen-onnan itt a fürdőn és a mit látott személyes találkozáskor, az csak képmutatásnak tartotta. És mégis elfogulttá tette őt, ha jelenvolt. Olyan lánczcsörgésfélét halott, a mi kellemetlen a rabnak, ha arra gondol, hogy ezzel békozzák meg. Ez is csak talán azért olyan szívélyes hozzá, mint az a másik, ki annyira rútul játszott a színével Feltette magában, hogy ha a dolog komolyodik, egy szép nap el November 25. lyással lenne; de ha C3ak a ködös időket figyeljük, azt találjuk, hogy úgy a Lágymányos mint a Vérmező felett, de a pesti oldal felett is a köd késen és legutoljára oszlik el, mig a vár a ködből kimagaslik és ott kora reggel élvezheti mindenki az egészséges, friss és tiszta levegőt; — a vár tehát a legczélszerübb lenne e czélra, de miután ott helyszűke miatt ennek létesítése lehetetlen ez tehát a kombináczióba fel sem vehető. Van azonban a budai oldalon még sok szép magasabban fekvő csekély lejtővel biró s a Duna medre felett a rendes ködökből kiemelkedő hely s ilyen hely volna egészségügyi szempontból a legmegfelelőbb az uj egyetem elhelyezésére. Egy másik fontos kérdés az alapozás kérdése. Miután a Lágymányoson és Vérmezőn, mely a hegyekből hosszú idők során lehordott földanyagok leüllepedéséből létesült s a talajvíz magasan áll, mig a hordképes talaj mélyen fekszik s igy az épület csakis mély alapozásra esetleg talán csupán pilotázáson és betonirozáson építhető fel, ezen körülmény pedig roppant költségessé teszi az alapozást, mire nézve Budapesten már eléggé ismert költséges példák léteznek, — úgy hogy egy vagy másfél millióval is többe kerülhet az építkezés mit a telek ár- külömbözete nehezen kárpótol, rendkívül fontos tehát, hogy az épület egy jól megválasztott helyen emeltessék fel. Továbbá figyelembe veendő az is, hogy egy ily nagymérvű s nyugalmas helyet igénylő épület körül közvetlen nagy forgalmú utczák ne legyenek, mert a tanításhoz és tanuláshoz csendesség kell. Bécsben a technika épülete e tekintetben czélszerüen fekszik, mig az uj egyetem nyugalma a körülötte lévő nagy és lármás forgalom folytán bizonyára sokat szenved. Nem szándékozom itt sorra elősorolni a többi fontos kérdéseket, mint a fűtés, szellőzés, vízzel való ellátás, park és kert-környezett létesítése stb., de az elősorolt kérdések az én meggyőződésem szerint, azt hiszem, oly fontosak, hogy azok alapos átgondolása megérdemli az arra fordított időt, mely az egyetem legczélszerübb helyének felkereséséhez szükséges s Nagyméltóságod becses figyelmét kiérdemelje. Hazafiui s kiváló nagy tisztelettel mai adok Dombóvár, 1894. november 19-én Nagy méltóságod alázatos és kész szolgája Siebreich Károly, műépítész. fog szökni. Irtózott és mégis vágyott a viszontlátás után . . . — Ma érdekes esténk lesz, — mondá Fernandine . . . — Kedves várromod kövei között ? — Oh igen, ott engem érdekelnek a romok. — Nem szeretem. — Ugyan, édes Kamilla, ne kényszeritsd be magad a kedélyfásultságba. Ez veszedelmes lejtő ; nemcsak a testnek, de a kedélynek is lehetnek képzelt betegségei. — De mikor én félek. — Mitől? — Attól, a mitől te is féltél, hogy ismét vonzalmakkal fognak üldözni. — Ha ez van megírva sorsunkban, nem kerülhethetjük el és most helyzetünk könnyű, mert elvagyunk egymással cserélve. Most csak az őszinteség hódithat meg . . * Ha gazdag ember szegény nőt szeret, ebből nem következik, hogy minden gazdag ember hazudik, ha a nő nem gazdag, — Én tartok tőle, hogy ez az este végzetes lesz reánk nézve . . . — Bátraké a szerencse. — Romantikus hangálatban elvész a higgadtság. — Ne bántsd te a romanticzizmust, a mely ártatlan és neme? a melynek czélja az, hogy az igaz győzőn, habár száz veszélyen keresztül . . . (Folyt, köv.)
